Olvassátok nagyon figyelmesen!!!!
A világ, ahogy ismerjük, a végéhez közeledik - vetik fel egy héten átívelõ cikksorozatukban az Eurasia Group szakértõi. A Foreign Policy-ban közölt kockázatelemzés, a Top Risk 2011 szerint a következõ pár évben a világrend gyökeres átalakulására kell felkészülnünk. Korábban tartósnak hitt szövetségek bomolhatnak fel, s újak köttethetnek; mindeközben jobbára a belsõ problémák megoldása foglalja majd le a világ menetét eddig irányító hatalmakat.

Itt az idõ visszatérni a megszokott üzletmenethez - állítja legújabb kockázatelemzésében az Eurasia Group. A politikai elemzõk szerint a világgazdasági folyamatok optimizmusra adnak okot, a globális makrokörnyezet pedig lehetõvé teszi, hogy a tõke végre visszaáramoljon a partvonalról a pénzpiacokra. A dinamikus fellendüléshez elengedhetetlenül szükséges bizalom hiánya mégsem teljesen indokolatlan - teszik hozzá a megfigyelõk, akik szerint 2011-gyel új világrend kialakulása veheti kezdetét.
Ennek a kockázatai elsõsorban nem abból a ténybõl fakadnak, hogy politikai és gazdasági szempontból ismeretlen vizekre evezünk. Önmagában a változások nagyságrendje is aggodalmat keltõ, s felveti a kérdést, hogy képesek vagyunk-e irányításunk alatt tartani a kibontakozó folyamatokat.
Az Eurasia elemzésének apokaliptikus hangneme sokaknak ismerõsen csenghet, hiszen a Szovjetunió bukása után egyszer már megkongatta a vészharangokat a figyelmét elsõsorban a feltörekvõ országokra összpontosító elemzõgárda. Hamar be kellett azonban látniuk, hogy a szovjet blokk összeomlása biztonságpolitikai szempontból markáns változást hozott ugyan, a gazdasági erõviszonyokra azonban csak korlátozott hatást gyakorolt.
A legnagyobb gazdaságokat tömörítõ G7-ek csoportja elõször Oroszországgal egészült ki, majd a pénzügyi válságot követõen húsz tagúra duzzadt. Az Eurasia elemzõi a következõkben arra számítanak, hogy a világgazdasági erõviszonyok átalakulása felgyorsulhat: egyes államok, illetve vállalatok közötti együttmûködés még szorosabbá válhat, korábbi szövetségek pedig felbomolhatnak mind a feltörekvõ, mind a fejlett államok között.
A konfliktuszónák is elvándorolnak majd az elemzõk szerint. A Közel-Kelet a világ legnagyobb puskaporos hordóján ült az elmúlt 20 évben, a jövõben viszont egyre több feszültségrõl hallunk majd Ázsiában, míg az arab világot mindeddig meghatározó feszültségek csillapodhatnak.

G-nulla
Az összefogás hiánya, s ennek következményei 2011-ben már nem csak az eurózónán belül, de azon kívül is nyilvánvalóvá válnak az Eurasia elõrejelzése szerint. A válság okozta pánik, és az annak nyomában támadó lépéskényszer csak ideig-óráig tudta összekovácsolni a G20-akat, a nagyhatalmak csúcstalálkozói eztán inkább a konfliktusok felszínre kerülésének, mint az együttmûködésnek lesznek színterei. A válságban meggyengült vezetõ gazdaságok az idén sokkal inkább belsõ problémáikkal lesznek elfoglalva, s a húszak közül egy sem akad majd, hogy az Egyesült Államoktól átvegye az irányítást a globális politikai-gazdasági porondon.

A válság által összekovácsolt "nagy család" legutóbbi összejövetele konfliktusoktól volt hangos. A megfigyelõk a tárgyalások eredménytelenségét látva globális valutaháborút és a protekcionizmus elõretörését vetítették elõre.

Magyarország vesztes lehet
Az Eurasia Group kockázatelemzésében Magyarországra is kitér: a szakértõk szerint a feltörekvõ piacokra áramló tõke helyzetbe hozta ugyan a legtöbb feltörekvõ gazdaságot, ám helyenként - így hazánkban is - a politikai, gazdasági kockázatok miatt nem lesz érzékelhetõ ez a versenyelõny. A Magyarországgal szemben egyre bizalmatlanabbá váló befektetõk további, tömeges kivonulására kell felkészülnie a sajátos retorikájával önmagát sarokba szorító magyar kormánynak az elemzõk szerint, akik úgy vélik, a kormánynak végül épp onnan kell segítséget kérnie, ahová a legkevésbé sem akar fordulni: az IMF-tõl.
Ennek jelei már tavaly is megmutatkoztak, elsõként a koppenhágai klímacsúcson, majd azt követõen még hangsúlyosabban az IMF washingtoni, illetve a G20-ak szöuli találkozóján. Az Eurasia elemzõi szerint a küszöbön álló korszak legtalálóbban a G0 jelzõvel lenne leírható. Az új világot a nagyhatalmak mélyülõ érdekellentétei és egymástól való elszigetelõdése határozza majd meg. Az egyre hangosabbá váló populista szólamok közepedte még nehezebb lesz megegyezni egy közös válságkezelési mechanizmusról vagy a globális pénzügyi felügyelet megerõsítésérõl.

Az eurózóna peremországainak adósságválsága elvben felgyorsíthatná Európa gazdasági integrációját, a gyakorlat azonban mindeddig nem igazolta ezt az elméletet. Az Európai Unió tagországainak kormányai, de az Európai Központi Bank vezetõi sem törik kezük-lábuk, hogy a PIGS-országok fiskális helyzetét mindenáron rendezzék. Márpedig az Eurasia szakértõi szerint az ösztönzésekkel párhuzamosan futó megszorítások politikája mûködésképtelen lesz, az eurózóna egyben tartása érdekében a korábban túlköltekezõ országok megmentésére pedig csak igen kemény feltételek mellett kerülhet sor.
A Portugáliában, Írországban, Görögországban és Spanyolországban elindított szerkezeti reformok nyomán támadt elégedetlenség az ellenzéket erõsíti, a kormányok politikai támogatottságát pedig gyengíti, így a reformok megvalósítását is lassabbá teheti. A belsõ feszültségek az eurózóna egészével szembeni bizalmat is megrengethetik, s a Párizs és Berlin közti konfliktusokat is mélyíthetik.
Az elemzõk szerint Európa már nem sokáig menekülhet a kérdés elõl: valójában mennyit nyom a latban a világ pénzpiacain? A súlytalanná váló eurózóna mûködésének finanszírozási költségei jelentõsen drágulhatnak, a rendszerszintû veszélyek pedig arányosan nõhetnek, még nehezebbé téve a kilábalást a jelenlegi válságból.

Pakisztán
Pakisztánt még az ág is húzza - az országban iszonyatos károkat okozó, közel egy évszázada nem tapasztalt nyári árvíz akár a kormányt is elmoshatja az elemzõk szerint. Aszif Ali Zardari elnöknek csak korlátozott eszközei vannak az egyre mélyülõ politikai, gazdasági és társadalmi válság kezelésére. Az Eurasia szerint a 2008 óta hatalmon lévõ Zardari politikai karrierje épp úgy érhet véget, ahogy elõdje, Pervez Musarrafé elkezdõdött: katonai puccsal.

A pakisztáni kormány gyengesége akár az amerikaiak afganisztáni erõfeszítéseit is alááshatja. Megfelelõ háttértámogatás nélkül a térségbe küldött haderõk által elért eredmények csak rövid életûek lesznek - figyelmeztetnek az Eurasia elemzõi.
A belpolitikai csatározások és a gyenge kormányzat hatalomféltése továbbra is elterelheti a döntéshozók figyelmét a fontos feladatokról - a strukturális reformok megindításáról, illetve a deficit elkerülhetetlen csökkentésérõl. Az országot sújtó áradások miatt otthontalanná vált 20 millió ember helyzetét a magas munkanélküliség mellett az elharapódzó infláció is nehezíti.
Az élelmiszerárak emelkedése és a mélyülõ szegénység kombinációja - a katasztrofális kilátások miatt folyamatosan romló közbiztonsággal fûszerezve - széles körû társadalmi elégedetlenséghez vezethet az Eurasia elemzõi szerint. A szakértõk úgy vélik, a kormánnyal szembeni elégedetlenség a militánsok pakisztáni támogatottságának növekedéséhez, hosszabb távon pedig a szekuláris és vallásos erõk közt amerikai beavatkozással elért törékeny béke megbomlásához vezet majd a térségbe.

A két Korea
Tavaly tavasszal az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte a két Korea közti dühös üzenetváltásokat. Miután egy északi tengeralattjáró egy vitatott tengeri határvonal közelében elsüllyesztett egy déli hadihajót, a két ország vezetõi heves fenyegetõzésekbe kezdtek, a megfigyelõk pedig a helyzet eszkalálódásától tartottak.

A vártnál is gyorsabban zajlik a hatalomátadás-átvétel Kim Dzsong-Il és harmadik fia, Kim Dzsong-Un között, de a Lee Mjung-bak dél-koreai elnök által tervezett egyesítési adó is olaj a tûzre a félszigeten.
Az Eurasia szerint borítékolható, hogy Dél-Korea 2011-ben sem ússza meg északi provokáció nélkül. Kim Dzsong-Il ugyanis az elmúlt hónapokban sûrûbbé vált erõdemonstrációkkal is szavatolni próbálja harmadik fia, Kim Dzsong-Un utódlását. Egyelõre nem világos, Phenjanban vajon a külföld számára akarják-e bizonyítani Észak-Korea erejét, vagy a villongásokkal a hadsereg támogatását akarják megnyerni a "trónörökösnek".
Az ellenben túlságosan is egyértelmû, hogy ha az utódlás mégsem a Kim Dzsong-Il által tervezett forgatókönyv szerint zajlana, a félszigeten könnyen fegyveres konfliktus alakulhat ki. Ez elsõsorban azért aggasztó, mert az elmérgesedett helyzeten enyhíteni képes szereplõk - az Egyesült Államok és Kína - válságkezelési forgatókönyvei elég különbözõk, összehangolásukra pedig mindeddig erõfeszítés sem történt. Az USA legfõbb célja az északi nukleáris arzenál leszerelése, míg Kína minden erejével azt akarja megakadályozni, hogy a koreai menekültáradat átlépje az ország déli határait.

Kína
A világ második legnagyobb gazdaságának menetelése nem azért torpant meg a pénzügyi válság során, mert bankrendszerét megfertõzték a nyugati pénzintézeteket térdre kényszerítõ toxikus jelzálogpiaci befektetések. A kínai exportcikkek iránti globális kereslet visszaesése által indított leépítési lavinát ugyan meg tudták állítani a nagyszabású állami beruházásokkal, ám a lecke hosszú távon meghatározó szemléletváltást hozott a kínai gazdaságpolitikában.

A gazdaság dinamikáját állami infrastruktúraprogramokkal fenntartó Kína az eddiginél nagyobb beleszólást követel a világgazdaság irányításába, de az Eurasia elemzõi szerint gáláns ígéreteit jobbára nem fogja betartani.
Élénk és stabil belsõ kereslet nélkül Kínának továbbra is a gazdag nagybácsit kellene játszania mind Európában, mind a tengerentúlon, hogy a külsõ tényezõk által gerjesztett belsõ válságokat elkerülje. A hazai piac megerõsítése az Eurasia szerint azonban akár egy egész generáción átívelõ projekt is lehet. Márpedig Kína kereskedelmi partnerei, s legfõképp az Egyesült Államok, ennél sokkal gyorsabb változást szeretnének a kínai kereskedelmi mérlegben: nagyobb import- és kisebb exportforgalmat, az európai és az amerikai termékek iránt sokkal nyitottabb és nagyobb befogadóképességû kínai piacot.

Forrás: Link