A héten zajlott le a tavalyi év legnagyobb politikai hatású haditechnikai exportjának véglegesítése: Franciaország és Oroszország január 25-én aláírta a Mistral-osztályú helikopter-hordozók eladásáról szóló szerzõdést. Bár a NATO Lisszabonban az Oroszországgal való partnerség erõsítésérõl beszélt, ez az adásvétel akár nem kívánt cezúrát is hozhat a NATO-orosz védelmi ipari kapcsolatokban.

A RIA Novosti tudósítása szerint a Saint-Nazaire kikötõben megrendezett ceremónián az aláírók, Igor Szecsin orosz miniszterelnök-helyettes és Alain Juppe francia védelmi miniszter mellett Nicolas Sarkozy elnök is jelen volt. Sarkozy szerint a szerzõdés megkötése hatalmas jelentõségû Franciaország számára, hiszen új életet lehelhet a leszálló ágban lévõ védelmi iparba. „Franciaország gyõzött!” – hirdeti büszkén az Élysée palota weboldala.
A Mistralok beszerzése már 2009 õsze óta napirenden volt, bár akkoriban nem konszernrõl, hanem egy hajó megvásárlásáról és a technológia átvételérõl folytak a tárgyalások. A jelenleg ismert részletek a tavaly decemberben kihirdetett tender eredményének nyilvánosságra hozatalakor kerültek napvilágra. Eszerint az együttmûködés elsõ szakaszában két helikopter-hordozó épül meg Franciaországban, Saint-Nazaire-ban, melyben az orosz fél részvétele 20%-os lesz. A késõbbiekben további két hajó épül majd francia licensz alapján Szentpétervár közelében. A RIA Novosti legutóbbi beszámolója szerint az orosz fél új hajógyárat épít majd a Mistralok gyártására a Szentpétervár közelében található Kotlin-szigeten, ami szintén a hordozók fontosságát mutatja.

A 21 000 tonnás, közel 200 méter hosszú hadihajók 450 fõs legénység
befogadására készültek, rendkívüli esetben azonban akár 900 katona
is elhelyezhetõ a fedélzeten (forrás: wikipedia.org)

A Mistralok adásvétele azonban nem egyszerûen a francia állam „nagy üzletérõl”, vagy Oroszország elsõ nagyszabású fegyverimportjáról szól, hanem egyúttal az elsõ olyan nagyszabású fegyverüzletrõl is, mely egy NATO-tagállam és Oroszország között jön létre. A szerzõdés megkötése így számos kritikát kapott, az Amerikai Egyesült Államok és több NATO-tagállam is rosszallását fejezte ki. Úgy vélik, hogy - a katonai doktrínájában a NATO-t külsõ fenyegetésként megjelölõ - Oroszország ilyen módon történõ megerõsítése felesleges kockázattal jár. A francia-orosz üzlet kapcsán felmerülõ problémák gyökere azonban ennél is mélyebben található. Ha ugyanis ez az adásvétel precedenssé válik a többi NATO-tagállam számára, Oroszország könnyûszerrel juthat hozzá high-tech katonai eszközökhöz, illetve bármilyen védelmi ipari termékhez, amit a Nyugat ajánlani képes.
A balti államok és Grúzia állásfoglalásában – amellett, hogy határozott ellenérzésüket fejezték ki a megállapodás kapcsán – egyértelmûen körvonalazódik ez az aggodalom, annál is inkább, mivel a megerõsödõ orosz haderõ közvetlen külpolitikai fenyegetést jelenthet számukra. Rasa Juknevicsiene litván védelmi miniszter nyilatkozatában kijelentette, hogy a Mistralok eladása francia részrõl „hiba volt. Egyértelmû, hogy két hajó megvásárlása nem fogja felborítani a stratégiai egyensúlyt a térségben. Azonban ezzel egy precedensértékû helyzet alakult ki.” A litván védelmi miniszter azt is sérelmezte, hogy a francia állam korábbi ígérete ellenére érzékeny technológiai részleteket is az orosz fél rendelkezésére bocsátott.
Nino Kalandadze grúz védelmi miniszter-helyettes ennél is mélyebb aggodalmakat fogalmazott meg az új hordozók bevetésével kapcsolatban. „Reméljük, hogy Oroszország a nemzetközi jog szerint, önvédelmi célra fogja alkalmazni ezeket a hadihajókat” – nyilatkozta. „Oroszország jelenlegi vezetése azonban nem teljesen megbízható, sõt, már több alkalommal megsértette a nemzetközi jogot.” A WikiLeaks által kiszivárogtatott dokumentumok szerint az USA védelmi minisztere sem bízik jobban a NATO új stratégiai koncepciójában „valódi stratégiai partnerség” várományosaként említett országban. Robert Gates a beszámolók szerint úgy nyilatkozott, hogy „az orosz demokrácia már a múlté”, ezért kockázatosnak nyilvánította a high-tech katonai eszközök szállítását az orosz fél számára.
A vélemények tehát megoszlanak a Mistral-üzlet hosszú távú hatásairól. Kérdéses, hogy egyszerûen a francia védelmi ipar megmentésérõl, vagy a NATO-ra fenyegetést jelentõ orosz hadipotenciál-növelésrõl van-e szó, illetve, hogy valóban precedensértékûvé válik-e az adásvétel.

Forrás: Link