Már több mint egy hónapja izgalomban tarja a szerb, a koszovói és az albániai közvéleményt egy, az Európa Tanácsnak készült jelentés. A tíz évvel ezelõtt zajló koszovói háború alatt és után nyílt titokként több száz ártatlan embert raboltak el otthonából és öltek meg csak azért, hogy szerveiket busás haszonnal értékesítsék. A jelentés szerint a szálak egészen a koszovói miniszterelnökhöz vezetnek.

Az Európa Tanács közgyûlése kedden egy olyan határozatot fogadott el, amely igen kínosan érinti a koszovói miniszterelnököt, Hashim Thacit és több befolyásos koszovói albán vezetõt. A Tanács határozata felszólítja a koszovói és az albániai hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent az 1998-99-ben feltehetõleg egy kiterjedt bûnözõ csoport által elrabolt és szervkereskedelem áldozatává vált emberek ügyének kivizsgálásáért.

A határozatot több órás vita után fogadták el 169 igen, 8 nem szavazattal és 14 fõ hiányzásával. A döntés és indoklása tejes egészében a múlt év decemberében közreadott jelentésen alapul, melyet a Tanács egy svájci tagja, Dick Marty készített. A képviselõt két éve bízták meg a lehetséges illegális koszovói szervkereskedelem ügyének kivizsgálásával.
Nyomozása során Marty arra a következtetésre jutott, hogy 1998-ban és 1999-ben a Milosevics-rezsim ellen harcoló albán gerilla szervezet, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) több mint 500 civilt, zömmel szerbeket és az UCK-val egyet nem értõ albánt rabolt el otthonaikból. Marty szerint az elfogottakat ezután Észak-Albániába hurcolták, ahol elõbb gyûjtõtáborokba zárták, majd fõbe lõtték és felboncolták õket, hogy szerveiket Nyugat-Európa és az USA fekete piacain eladják.
A tárgyalt idõszakban az UCK-t semmilyen albániai kormányszerv nem akadályozta, mivel 1997-ben az egész országot behálózó piramisjátékok bedõlése után zavargások törtek ki, mely gyakorlatilag az egész állam összeomlásával járt. Albánia Koszovóval határos területein az UCK és a hozzá kapcsolódó alvilági csoportok ragadták magukhoz a hatalmat. A gerillák egyik akkori vezetõje pedig az a Hashim Thaci volt, akit legutóbb decemberben újra miniszterelnökké választottak Koszovóban.
Marty nyomozása alapján a szervkereskedelemrõl Thaci és jó néhány ma is befolyásos koszovói politikus nem csak hogy tudott, de a kegyetlen üzletbõl származó bevételekbõl is részesült. Marty vizsgálata szerint az összes nyugati titkosszolgálat, a CIA-t is beleértve, információval bírt az áldozatok elhurcolásáról és arról, hogy az UCK, majd a koszovói állam vezetõinek milyen felelõssége volt az áldozatok halálában, ennek ellenére nem tett semmit.
A sváci állítását részben igazolja, hogy a közelmúltban egy brit napilap olyan titkos, 2004-re datált NATO-dokumentumok birtokába került, melyek leírják, hogy Thaci a koszovói maffia "nagy hala". A kiszivárgott információk szerint az egész albán alvilág egyik legbefolyásosabb tagja pedig Xhavit Haliti, korábbi UCK vezetõ, jelenlegi parlamenti képviselõ, a miniszterelnök bizalmasa. Haliti hatalmas vagyonra tett szert a koszovói háború és az azt követõ zavaros évek alatt prostitúció, illetve fegyver- és drogcsempészet által, számol be a belgrádi B92 rádió brit forrásra hivatkozva.

A Nyugat tétlenségét Marty szerint diplomáciai és hadászati érdekek magyarázzák. Miután 1999-ben a NATO légitámadást intézett Jugoszlávia ellen, a szervezet csak lassan volt képes olyan szárazföldi csapatok felállítására, melyek Koszovóba érkezve biztosították késõbb a rendet. A háborúban az UCK fegyveresei de facto a NATO helyszíni szövetségesei voltak a jugoszláv hadsereggel szemben és miután azok elhagyták Koszovót, a tartomány irányítása a békefenntartók megérkezéséig a kezükbe került.
A késõbb hathatós amerikai támogatással kiépített koszovói államszervezet vezetõ pozícióiba is a korábbi UCK tagok kerültek, így a Nyugat számára minden olyan bizonyíték kényelmetlenné vált, melyek pártfogoltjaik bûneire utalhatnak. Miután 1999 tavaszán Milosevics hadserege és a szerb paramilitáris csapatok elárasztották Koszovót, több mint 10 ezer albánt öltek meg és 800 ezret kényszerítettek otthonaik elhagyására. A szerb katonák kivonulása után az albánok bosszúját úgy tûnik olykor nem csak az indulatok, hanem a kegyetlen üzleti szempontok is indokolták.

További kapcsolód'o információkkal a forrás: Link