100 éve még Kelet-Európa egyik legnagyobb népe voltak
1897-ben több mint 5 millió zsidó élt az Orosz Birodalomban. A zsidók a birodalom ötödik legnagyobb népe voltak ekkor (az oroszok, ukránok, lengyelek, beloruszok után). A fõként jiddis nyelvû oroszországi zsidók nyelvi asszimilációja (ami alatt mindenekelõtt ruszifikációt kell érteni) éppen csak elkezdõdött a 19. század végén és a szovjet korszak végére fejezõdött be.

Az elsõ világháború után az Orosz Birodalom egykori nyugati területeinek elvesztésével a Szovjetunióban 2,6 millió zsidó maradt. Ekkor már elõrehaladottabb volt a zsidók nyelvi asszimilációja (ruszifikációja). A második világháború után jelentõsen csökkent a szovjetunióbeli zsidók száma (még úgy is, hogy a Szovjetunió a Molotov-Ribbentrop paktum következtében olyan kelet-lengyelországi területeket szerzett, ahol eredetileg igen nagy volt a zsidó lakosság száma).
A zsidók száma végig csökkent a szovjet korszak második felében, a ’80-as években jelentõs mértékben az intenzív kivándorlás következtében. 1989-re már csak 1,378 millió zsidó maradt a Szovjetunióban. Mint az anyanyelvi adatokból is kitetszik, nyelvi asszimilációjuk lényegében befejezõdött a szovjet korszak végére.

Nemzetiség Anyanyelv
1897 - 5 063 156
1926 2 599 973 1 870 102
1937 2 669 147 -
1959 2 267 814 407 900
1970 2 150 707 381 078
1979 1 810 876 257 813
1989 1 378 344 153 385
1897-ben az oroszországi zsidók legnagyobb része a birodalom nyugati kormányzóságaiban élt, az egykori letelepedési körzetben: a lengyel, belorusz és ukrán területeken. A jellemzõen urbanizált zsidó népesség számos oroszországi városban többséget alkotott.
Zsidó többségûek voltak a következõ nagyobb városok az Orosz Birodalomban 1897-ben: Vilno (62 ezer fõ, 40 %), Kisinyov (50 ezer fõ, 46 %), Minszk (46 ezer fõ, 52 %), Belosztok (41 ezer fõ, 62 %), Vityebszk (33 ezer, 51 %), Zsitomir (30,5 ezer fõ, 46 %), Breszt-Litovszk (30 ezer fõ, 65 %), Kremencsug (29 ezer fõ, 47 %), Kovno (25 ezer fõ, 35 %), Jeliszavetgrad (23 ezer fõ, 38 %), Mogiljov (21,5 ezer, 50 %), Gomel (20 ezer, 55 %), Kamenyec-Podolszk (16 ezer fõ, 45 %), Polock (12 ezer fõ, 60 %), Vinnyica (11 ezer fõ, 38 %).
A lengyel kormányzóságokban: Lublin (23,6 ezer fõ, 47 %), Szedleck (11 ezer fõ, 43 %), Lomzsa (10 ezer fõ, 39 %), Kalis (3 ezer fõ, 13 %).
Jelentõs (10 % fölötti) zsidó népességgel rendelkeztek a következõ nagyobb városok: az Európai Oroszországban Odessza (124 ezer fõ, 31 %), Jekatyerinoszláv (40 ezer fõ, 35 %), Kijev (30 ezer fõ, 12 %). Grodnó (22 ezer fõ, 18 %), Nyikolajev (18 ezer fõ, 20 %), Herszon (17 ezer fõ, 29 %), Poltava (10 ezer fõ, 20 %), Csernyigov (9 ezer fõ, 32 %), Tyiraszpol (8,5 ezer, 27 %), Szimferopol (7,8 ezer fõ, 16 %), Akkerman (5,5 ezer fõ, 20 %), Kercs (4288 fõ, 13 %).
A lengyel kormányzóságokban Varsó (185 ezer fõ, 27 %), Lodz (92 ezer fõ, 29 %), Radom (14 ezer fõ, 47 %), Petrokov (9 ezer fõ, 30 %), Plock (8 ezer fõ, 28 %), Szuvalki (7 ezer fõ, 33 %).
A Kaukázusban Kutaisz (3419 fõ, 10,5 %), Derbent (2181 fõ, 15 %), Groznij (1686 fõ, 11 %), Nalcsik (1057 fõ, 22 %), Szibériában pedig Csita (1160 fõ, 10 %).
Azaz a 19. század végén Varsó, Odessza, Lodz, Vilno (Vilnius), Kisinyov voltak a legnépesebb zsidó városok az Orosz Birodalomban.
A Lengyel kormányzóságok közül a Varsóiban (321 ezer fõ, 17 %), Petrokoviban (213 ezer fõ, 15 %), Lubliniban (155 ezer fõ, 13 %), Szedleckiben (120 ezer fõ, 16 %), Radomiben (112 ezer fõ, 14 %), Lomzsaiben (91 ezer fõ, 16 %), Kedleciben (83 ezer fõ, 11 %), Kalisiben (64 ezer fõ, 8 %), Szuvalkiban (59 ezer fõ, 10 %), Plockiban (51 ezer fõ, 9 %) élt számottevõ zsidó népesség.
A kormányzóságokat tekintve a zsidók 10 % fölötti népességarányt alkottak az Európai Oroszország következõ guberniumaiban: Kijevi (430 ezer fõ, 12 %), Volinyi (394 ezer fõ, 13 %), Podolszki (369 ezer fõ, 12 %), Minszki (343 ezer fõ, 16 %), Herszon (322 ezer fõ, 12 %), Grodnói (278 ezer fõ, 17 %), Besszarábia (228 ezer fõ, 12 %), Kovnói (218 ezer, 14 %), Mogiljovi (203 ezer, 12 %), Vilnói (203 ezer fõ, 13 %), Vityebszki (174 ezer, 12 %).
További jelentõs zsidó népesség volt kimutatható a Csernyigovi (114 ezer fõ, 5 %), Poltavai (110 ezer fõ, 4 %), Jekatyerinoszlávi (99 ezer fõ, 4,69 %), Tavricseszkajai (55 ezer, 4 %), Kurlandi (38 ezer fõ, 5,6 %), Lívlandi (24 ezer fõ, 1,82 %) kormányzóságokban.
Szibériában az Irkutszki kormányzóságban (7 ezer fõ 1,38 %) élt említésre méltó számban zsidó lakosság.

Zsidók Ukrajnában: Az Orosz Birodalom széthullása után a szovjet köztársaságokban szám szerint a legtöbb zsidó Ukrajnában maradt, több mint 1,5 millió fõ (az akkori Ukrajna lakosságának 5,4 %-a). Az oroszok után a zsidók alkották a két világháború közti Ukrajna legnagyobb nemzeti kisebbségét.
Az ukrajnai zsidók száma némi csökkenésnek indult a ’30-as években (bár 1939 õszén a lengyel területek megszerzésével további 625 ezer zsidó került Ukrajnához) ám az igazi katasztrófát a második világháború hozta el: a németek által folytatott szisztematikus népirtás. Noha 1937 (a háború elõtti utolsó hitelesnek tekinthetõ szovjet népszámlálás) után Ukrajna területe jelentõsen bõvült (Kelet-Lengyelországgal, Kárpátaljával, a Krímmel), az ukrajnai zsidók száma e megnövekedett területen is jóval kevesebb volt még az ’50-es évek végén is, mint 20 évvel korábban.
A 20. század elején megkezdõdött asszimiláció ekkor már a végéhez közeledett: az ukrajnai zsidók túlnyomó része ekkora már ruszifikálódott (1959-ben a 840 ezer ukrajnai zsidó közül csak 142 ezer volt zsidó anyanyelvû, mindössze 23 ezer ukrán, miközben 671 ezren az oroszt tekintették anyanyelvüknek).
Az ukrajnai zsidók száma a szovjet korszakban végig csökkent (a ’80-as években arányuk 1 % alá süllyedt), asszimilációjuk erõsödött. A ’90-es években háromnegyedük elhagyta szülõhazáját.

Nemzetiség Anyanyelv
1926 1 574 391 1 195 723
1937 1 470 484 -
1959 840 311 142 241
1970 777 126 102 190
1979 634 154 57 179
1989 486 326 34 635
1999 103 591 3 213

Zsidó településterület Ukrajnában: a második világháború elõtt a zsidók aránya legnagyobb a jobb parti Ukrajnában volt (7,5 %), de az Ukrán SZSZK-ban csak az Izjumi, Kupjanszki, Szumi, Sztarobelszki körzetekben nem érte el a zsidó népesség aránya az 1 %-ot.
10 %-os arányt értek el a zsidók a következõ körzetekben: Odesszai (170 ezer fõ, 19,8 %), ahol szám szerint a legtöbb zsidó élt, Kijevi (162 ezer fõ, 10 %), Vinnyicai (77 ezer fõ, 10 %), Bergyicsevi (69 ezer fõ, 10 %).
A zsidó lakosság néhány jelentõsebb városban többséget alkotott, ide tartozik Bergyicsev (30 812 fõ, 55 %) és Kremencsug (28 969 fõ, 49 %).
10 % fölötti zsidó lakossággal rendelkeztek a következõ ukrajnai városok: Odessza (153 243 fõ, 37 %), Kijev (140 256 fõ, 27 %), a fõváros Harkov (81 130 fõ, 19,53 %), Dnyepropetrovszk (62 043 fõ, 27 %), Vinnyica (21 812 fõ, 38 %, ukrán többség mellett, 1897-ben ez a város még zsidó többségû volt), Nyikolajev (21 786 fõ, 20,8 %), Poltava (18 476 fõ, 20 %), Zinovjevszk (18 358 fõ, 28 %), Herszon (14 837 fõ, 25 %), Sztálin (11 342 fõ, 11 %), Zaporozsje (11 319 fõ, 20 %).
A háború és annak következményei jelentõsen átrajzolták ezt a képet. A holokauszt következményeként 1959-ben már csak Kijevben haladta meg a zsidók aránya a 10 %-ot (153 ezer fõ, 14 %). Az ukrajnai megyék egy részében a zsidók aránya azért 1945 után is elérte az 1 %-ot. Ide tartoznak: Odessza (121 ezer fõ, 6 %), Harkov (84 ezer fõ, 3 %), Dnyepropetrovszk (73 ezer fõ, 3 %), Vinnyica (50 ezer fõ, 2 %), Zsitomir (42 ezer fõ, 3 %), Donyeck (42 ezer fõ, 1 %), Csernovci (42 ezer fõ, 5 %), Lvov (30 ezer fõ, 1 %), Krím (26 ezer fõ, 2 %), Zaporozsje (21 ezer fõ, 1 %), Nyikolajevszk (12,5 ezer fõ, 1 %), Hmelnyickij (19 ezer fõ, 1 %), Kárpátalja (12 ezer fõ, 1 %), Herszon (10 ezer fõ, 1 %).
Zsidók Oroszországban: Oroszországban valamivel több mint félmillió zsidót számláltak össze 1926-ban (az oroszországi zsidók körében az asszimiláció, ruszifikáció ekkor jóval elõrehaladottabb volt, mint az ukrajnai zsidóknál). Számuk a ’30-as évek végére jelentõsen emelkedett. Az oroszországi zsidók száma 1959-ben érte el a csúcspontot, 875 ezer fõvel, majd ezt követõen fokozatosan csökkenni kezdett. A ’90-es években jelentõs kivándorlás indult meg az oroszországi zsidók körében.

Nemzetiség Anyanyelv
1926 566 917 278 474
1937 773 976 -
1959 875 307 117 559
1970 807 915 94 971
1979 700 651 70 204
1989 536 848 47 704
2002 229 938 -

1926-ban az oroszországi zsidók túlnyomó többsége városokban élt. Lényegében minden jelentõsebb orosz városban elérte a zsidók aránya az 1 %-ot.
10 % fölötti zsidó lakossággal rendelkezett 1926-ban a Krím-félszigeten fekvõ Szimferopol (17 ezer fõ, 20 %), valamint Szmolenszk (12 887 fõ, 16 %).
Az oroszországi zsidók harmada a két legnagyobb városban, Moszkvában (131 ezer fõ, 6,5 % - azaz Moszkva rendelkezett a legnépesebb zsidó közösséggel az oroszországi városok közül), és Leningrádban élt (84 ezer fõ, 5,2 %).
A megyei területek közül a zsidók aránya elérte az 1 %-ot a Krími ASZSZK-ban (40 ezer fõ, 5,6 %), Brjanszkban (37 ezer fõ, 2 %), Szmolenszkben (36 ezer fõ, 2 %), a Doni körzetben (27 ezer fõ, 2 %), Pszkovban (22 ezer fõ, 1 %), az Irkutszki körzetben (9 ezer fõ, 2 %), Asztrahányban (6 ezer fõ, 1 %), és a Taganrogi körzetben (2708 fõ, 1 %).
1959-re ez a helyzet jelentõsen megváltozott: ekkor már csak Leningrádban (162 ezer fõ, 6 %), Moszkvában (239 ezer fõ, 5 %), Moszkva megyében (63 ezer fõ, 1 %), valamint a Zsidó Autonóm Körzetben (8,76 %) haladta meg arányuk az 1 %-ot, ugyanakkor a Brjanszk, Pszkov, Szmolenszk megyében élõ zsidóság a háború áldozatává vált.
Ez a koncentrálódás a mai napig jellemzõ az oroszországi zsidóságra: jelenleg az oroszországi zsidók több mintegy fele a két nagy városban, Moszkvában (73 ezer fõ) és Szentpéterváron (36 ezer fõ) él.

A Zsidó AK etnikai képének változása: a Zsidó Autonóm Körzetet 1934-ben hozták létre a Távol-Keleten, Birobidzsánban. Ez a terület csak elenyészõ zsidó lakossággal rendelkezett még az ’50-es évek végén is. Még az ukránok is többen voltak, mint a zsidók, akinek aránya 10 % alatti volt, miközben háromnegyedes orosz többség mutatható ki a körzetben.

Zsidó AK, 1959 Nemzetiség száma Aránya
zsidó 14 269 8,76 %
orosz 127 281 78,15 %
ukrán 14 425 8,88 %
egyéb 6 881 4,22 %
összesen 162 856 100 %

A szovjet korszakban csökkent a Zsidó AK-ben élõ zsidók száma, miközben a lakosság száma összességében emelkedett. Ennek eredményeképpen a zsidók aránya 4 %-ra csökkent a korszak végére.

Zsidó AK, 1989 Nemzetiség száma Aránya
zsidó 8 887 4,15 %
orosz 178 087 83,18 %
ukrán 15 921 7,43 %
egyéb 11 190 5,22 %
összesen 214 085 100 %

A ’90-es években valamelyest csökkent a lakosságszám, ezen belül a zsidóké jelentõsen, aminek következtében 2002-ben a Zsidó AK-ben mindössze a lakosság 1 %-a volt zsidó nemzetiségû, viszont homogén orosz többség alakult ki a területen.

Zsidó AK, 2002 Nemzetiség száma Aránya
zsidó 2 327 1,21 %
orosz 171 697 90 %
ukrán 8 483 4,44 %
egyéb 8 408 4,4 %
összesen 190 915 100 %


Zsidók Belaruszban: a Szovjetunió megalakulása után a zsidók aránya a szovjet köztársaságokon belül Belaruszban volt a legmagasabb, 8,1 %. Ebben a köztársaságban a zsidók alkották a legnagyobb létszámú kisebbséget az oroszok és a lengyelek elõtt. A belorusz alkotmány lényegében államnyelvvé tette a zsidót (a 21. § szerint az állami ügyintézésben egyenrangú a belorusz, a zsidó, az orosz, a lengyel nyelv, a 23. § rendelkezése alapján ezeken a nyelveken kell publikálni).
A belorussziai zsidóság – hasonlóan az ukrajnaihoz, és ellentétben az oroszországival – kevésbé volt asszimilált (ruszifikált) a 20. század elsõ harmadában. A zsidó nemzetiségûek túlnyomó többsége 1926-ban is zsidó (jiddis) anyanyelvû volt.
A belorussziai zsidók száma már a ’30-as években némi csökkenésnek indult (bár 1939-ben 258 ezer zsidó került a Belorusz SZSZK-hoz az egykori kelet-lengyelországi területekrõl), a második világháborút többségük nem élte túl. 1959-ben már fele annyi zsidót sem találunk a volt kelet-lengyelországi területekkel megnövekedett Belaruszban, mint a háború elõtt.
A szovjet korszak második felében a belorussziai zsidóság lassú fogyása észlelhetõ, a ’80-as évek végére asszimilációjuk befejezõdött.
A belorussziai zsidóknak csak elenyészõ része vált belorusz anyanyelvûvé (1989-ben mindössze 2 ezer fõ), a többségük oroszajkúvá lett (1989: 100 ezer fõ).
A ’90-es években a belorussziai zsidók jelentõs része kivándorolt hazájából, 1999-re pedig kevesebben mint 30 ezren maradtak a valaha igen jelentõs zsidó népességgel rendelkezõ Belaruszban.

Nemzetiség Anyanyelv
1926 407 059 369 252
1937 363 217 -
1959 150 084 32 913
1970 148 011 26 391
1979 135 450 15 139
1989 111 883 8 530
1999 27 810 -

1926-ban a Belorusz SZSZK összes körzetében meghaladta a zsidók aránya az 1 %-ot.
10 % fölötti zsidó népességgel rendelkezett a Minszki (71 ezer fõ, 13 %), Bobrujszki (52 ezer fõ, 10 %), Gomeli (45,5 ezer fõ, 11 %) körzet.
A Belorusz SZSZK-ban 1926-ban zsidó többségû volt Gomel (37 745 fõ, 44 %), Vityebszk (37 ezer fõ, 37 %), Bobrujszk (21,5 ezer fõ, 42 %) városa.
Jelentõs zsidó népességnek adott otthont a városok közül Minszk (53 ezer fõ, 41 %, 1897-ben Minszk még zsidó többségû volt) és Mogiljov (17 ezer fõ, 34 % - 1897-ben még zsidó többségû).
1959-re a zsidók aránya a Belorusz SZSZK-ban 1,8 %-ra csökkent a korábbi 7,41 %-ról. Ekkor már egyik közigazgatási egységben sem érte el arányuk a 10 %-ot (a legmagasabb Minszkben volt, ahol ekkor még 38 842 zsidó élt, a város lakosságának 8 %-a). Az 1 %-ot is csak a következõ megyékben érték el: Gomel (45 ezer fõ, 3 %), Mogiljov (28 ezer fõ, 2 %), Vityebszk (19 ezer fõ, 1 %), majd ez a szám is lassan fogyásnak indult az elkövetkezõ évtizedekben.

Forrás: Link