Magyarország közelében 2009-ben volt legutóbb pusztító hatású földrengés. A sok halálos áldozatot követelõ olaszországi eset kapcsán hazai kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy Magyarország területén is bekövetkezhet hasonló méretû földrengés. Fontos különbség ugyanakkor, hogy Olaszországban 10-15 évenként fordul elõ 5,5-6-os magnitúdójú földrengés, Magyarországon ez a gyakoriság csak 100-150 év. Az utolsó komolyabb földrengés nálunk 1956-ban pattant ki.

A 2009. áprilisi L'Aquila-i pusztító földrengés, illetve a közelmúltban bekövetkezõ oroszlányi rengés kapcsán többször felmerült a kérdés, hogy elõfordulhat-e komoly károkat okozó földrengés Magyarországon? Az is megfogalmazódik, hogy a földrengések elõre jelezhetõk-e, és hogyan lehetséges a földrengések romboló hatását mérsékelni - írja tanulmányában Horváth Ferenc geofizikus, egyetemi tanár és Tóth László szeizmológus. A Földrengés.hu oldalon közölt szakmai összeállítás szerint komolyabb földrengés, ugyan kisebb valószínûséggel, de Magyarországon is bekövetkezhet. Ezért a földrengésbiztos építkezés Európai Uniós szabványait alkalmazni kell a hazai gyakorlatban és különös figyelmet kell fordítani a veszélyes objektumokra, elsõsorban a nukleáris létesítményekre - hívják fel a figyelmet a kutatók.

A L'Aquila földrengés
2009. április 6-án, hétfõn kora hajnalban (3 óra 32 perckor) Rómától mintegy 90 kilométerre északkeletre pusztító földrengést észleltek az Apenninek hegyláncai között fekvõ L'Aquila város és a környezõ település lakói. Több mint 10 ezer ház azonnal összeomlott, néhány kisebb település teljesen romhalmazzá vált. Több tízezer volt a sebesültek száma és 300 halottat találtak a romok alatt.

A szeizmológiai világhálózat és az európai hálózat egybehangzó értékelése szerint a földrengés 6.3-as magnitúdójú volt és a felszín alatt 6-8 km mélységben bekövetkezett törés (normál vetõdés) hozta létre. Bár a 6.3-as magnitúdó nem kivételesen nagy mértékû energiafelszabadulást jelent, a kis mélység miatt, a nem földrengés biztosra épített öreg házakat és középkori mûemlék épületeket a rengéshullámok könnyen lerombolhatták.

Lehet-e elõre tudni, mikor lesz földrengés?
Az L'Aquila térségében kipattant földrengés különösen érdekes abból a szempontból is, hogy egy olasz szakértõ azt elõre jelezte. Tény, hogy Gioacchino Giuliani, az olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet technikusa, már az év elején interneten keresztül hírt adott egy a térségben várható földrengésrõl, március elején pedig hangosbeszélõvel felszerelt gépkocsik mozogtak a környéken, és figyelmeztették a lakosságot a várható tragédiára. Tény az is, hogy pánikkeltésre hivatkozva a hatóságok ezeket az akciókat leállították és a szakemberek a lakosságot azzal nyugtatták, hogy az észlelt kisebb rengések "...teljesen normálisak egy szeizmikusan aktív térségben."

A szakemberek egyúttal hangsúlyozták, hogy a tudomány mai állása szerint "...semmilyen módon nem lehet elõre megjósolni egy földrengést." A szakemberek megállapítása helyes volt, hiszen két-három véletlenszerû összeesés ellenére, minden korábbi tudományos alapon álló elõrejelzés hibásnak bizonyult.

Valóban, azt elõre megmondani, hogy pontosan hol, mikor és pontosan mekkora földrengés keletkezik, ma még lehetetlen.

Egyes szakemberek szerint a helyzet a jövõben sem fog érdemben javulni, mert a feladat hasonlatos ahhoz, mintha azt akarnánk biztosan tudni, hogy mik lesznek a jövõ héten kihúzandó lottószámok. A kritikus területeken (azaz a lemezhatárokon) véletlenszerûen bekövetkezõ földrengés-események koncepciója mellett azonban létezik egy másik szakmai koncepció is. Utóbbi szerint a kõzetlemezekben felhalmozódó feszültségek geofizikai mérésekkel nyomon követhetõk és azok kritikus szintre való emelkedése észlelhetõ.

Ilyen geofizikai mérésekre több lehetõség is kínálkozik. Például egy eltörni "szándékozó" kõzettartomány elõször kisebb recsegéseket (elõrengéseket) produkál. Ezekhez a recsegésekhez és kisebb törésekhez a kõzetekben radioaktív bomlással keletkezõ radon gáz felszabadulás is kapcsolódik. Valószínû az is, hogy egy kõzettartomány alakváltozása elektromágneses jeleket is sugároz, amelyeket a földön, vagy mesterséges holdon elhelyezett speciális berendezések észlelni tudnak. És még számos más megfigyelési lehetõség is adódhat, beleértve bizonyos állatok rendellenes viselkedését is földrengés elõtt néhány perccel, akár órával.

A kutatások folyamatban vannak, de a megoldás még távolinak tûnik.

Magyarország földrengéseinek története
Magyarország területén évente 100-120 kisebb mint 2,5 magnitúdójú földrengést regisztrálunk az érzékeny szeizmológiai hálózat segítségével. Ezek nagy része nem éri el az érezhetõség határát. A nagyobbak ritkábban, de jellemzõ visszatérési idõvel fordulnak elõ. Az ország területén évente négy-öt 2,5-3 magnitúdójú, az epicentrum környékén már jól érezhetõ, de károkat még nem okozó földrengésre kell számítani. Jelentõsebb károkat okozó rengés 15-20 évenként, míg erõs, nagyon nagy károkat okozó, 5,5 - 6 magnitúdójú földrengés 40-50 éves visszatérési idõvel pattan ki.

Az elsõ ismert földrengés Magyarország területén, melyrõl feljegyzés maradt fenn, 456. szeptember 7-én Savariában, a mai Szombathely környékén volt. A földrengés keletkezési helyét nem tudjuk pontosan rekonstruálni, de valószínû fészke Szombathelytõl 35 km-re, északnyugatra tehetõ. A leírások alapján rekonstruálható a rengés nagysága, mely 6,1 magnitúdó körüli lehetett.

A legnagyobb
Ismereteink szerint az egyik legnagyobb, a mai Magyarország területén kipattant földrengés Komáromban keletkezett Mária Terézia uralkodása idején, 1763. június 28-án, magnitúdója 6,3 érték körülire becsülhetõ. A földrengés során a város harmada elpusztult, több mint hatvanan meghaltak, sok volt a sebesült. A rengés erõsségéhez képest viszonylag kevés volt az áldozat, melynek oka a korabeli vertfalú, "könnyû szerkezetes" építkezési módszerekben keresendõ: Komáromtól a Balaton északi végéig húzódó terület szeizmikusan jelenleg is az ország egyik legaktívabb területe.

Az elsõ tudományosan feldolgozott földrengés
Szintén e területhez köthetõ az 1810. január 14-én Mór környezetében kipattant, az egyik legjelentõsebb károkat okozó magyarországi földrengés is. A Vértes és Bakony közé kapcsolódik az a törésvonal, melyen az 5,5 magnitúdójú földrengés keletkezett. A nagy rengést közel ezer kisebb utórengés követte. A feldolgozást a kor nagy természettudósa, Kitaibel Pál, egy munkatársával együtt végezte.

A legutóbbi évszázad nagyobb rengései
A XX. században öt olyan nagyobb földrengést jegyeztek fel a mai Magyarország területén, melyek jelentõs károkat okoztak: Kecskeméten 1908 és 1911-ben, Egerben 1925-ben, Dunaharasztin 1956-ban és Berhidán 1985-ben - olvasható az idézett tanulmányban. (A berhidaihoz hasonlítják a mostani, oroszlányi földrengést is.)

Forrás: Link