Bejelentkezés
Zárt ülés!
OVB/4-23/2000.
OVB/4-23/1998-2000.
Kivonat
Jegyzokönyv az Országgyulés az olajügyek és a szervezett bunözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának 2000. november 7-én, kedden 9 órakor a Fovárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalának,
Budapest, Belgrád rakpart 5. számú épületében megtartott zárt ülésérol
Napirend:
1. Sándor István nyugalmazott rendor alezredesnek, a Központi Bunüldözési Igazgatóság volt fonyomozójának meghallgatása.
2. Egyebek.
Elnök: Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke
Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: Elnök:
Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit. A bizottság
napirendje Sándor István nyugalmazott rendor alezredesnek, a Központi
Bunüldözési Igazgatóság volt fonyomozójának a meghallgatása. A
tájékoztató elmondása után kérdéseket tesznek fel a képviselotársaim.
A bizottság eredeti szándéka az volt, hogy a szervezett bunözésrol
kérjen tájékoztatót, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a
korrupcióval, az olajügyekkel kapcsolatban és a bunözoi
tevékenységrol, és milyen lépéseket tettek ennek felszámolása,
megszüntetése érdekében. Ezek a kérdések hangzottak el a kollégáinak
is, akik a bizottság ülésén megjelentek. Kérem, hogy amit ehhez képest
el tud mondani, mondja el. Megadom a szót Sándor Istvánnak.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kérem szépen, bizonyára tudják, hogy
1989-tol, vagyis 1990-tol, amikor a szervezett bunözés elleni
szolgálat megalakul, alapítóként voltam jelen. A kezdeti idoszakban
próbáltuk Budapest és az ország szervezett bunözését valamilyen
rendszerbe foglalni, feltérképezni kisebb-nagyobb eredményekkel.
Idoközben az Országos Rendor-fokapitányság kábítószer-felderítési
osztályára mint csoportvezeto kerültem, leginkább a nemzetközi
felderítésekkel foglalkoztam.
1996 második felében - késo oszén -, amikor elkezdodtek az úgynevezett
robbantásos és leszámolásos ügyek, a kábítószerosztályról
átvezényeltek egy speciális csoportba, brigádb, a robbantásos ügyek
felderítésének a területére.
Erre azért került sor, mert mint kábítószer-felderíto csoportvezeto,
nagy létszámú informátori rendszerrel rendelkeztünk, tehát széles és
sok irányú információ jutott birtokunkba. A felderítés kezdeti
szakaszában arra a következtetéses megállapításra jutottunk, hogy az
úgynevezett robbantásos és leszámolásos ügyek hátterében az olaj áll,
mégpedig az az olaj, ami a kilencvenes évek elején, '92 körül az
úgynevezett olajezredesek ügyével kezdodött. Tehát rivalizálódott az
olajkereskedelem, a monopolhelyzetben levo Mollal szemben körülbelül
még több ezer kis olajvállalkozó lett hirtelen az országban, akik az
akkor hiányos törvényeket kihasználva különbözo olajcégeket hoztak
létre.
'92-94 elején elkezdodött az olajszokítés, a vámhalasztott és az
olajszokítés beindítása a HTO-olaj megjelenésével Magyarországon, ahol
a gázolaj és a futoolaj között lényegi árkülönbség jelentkezett,
szinte duplája volt a HTO-n nyert haszon a HTO árának. Ez nagyon sok
embernek, foleg kisstílu bunözoknek adott olyan ötletet, hogy ok is
elkezdenek olajjal foglalkozni, ami gyakorlatilag nagyon nagy hasznot
hozott mindenkinek. Ezt mi sem támasztja alá jobban, hogy piti kis
zsebtolvajok, autótolvajok és kisstílu bunözok bandákba verodtek, elso
körben rátelepültek azokra a már muködo olajos személyekre, akiknek
már tapasztalatuk volt rövid ido alatt is az olaj forgalmazásában és
kereskedelemben, eloször terroriztálták, majd bevédték, végül elvették
tolük az olajtelepeket és az olajbázisokat.
Itt nagyon jó példa Pest megyében a kiskorösi olajtelep, ami egy
bizonyos személynek a birtokában volt. Kezdetben több irányból
betámadták, megvédték, majd a végén a saját tulajdonából kirakva
átvették a területet és önálló olajkereskedelembe fogtak.
Ebben az idoben mi nemigen folytunk bele ezekbe a történetekbe, de a
munkánk során nem tudtuk elkerülni ezeket az információkat sem. Több
jelzést adtunk a feletteseinknek, a rendorségnek és így tovább, hogy
jó lenne valamit csinálni, mert egyre több újgazdag lesz az országban,
foleg Budapest környékén, illetve Csongrád és Bács-Kiskun megyében,
akik az olajból tetemes haszonra tesznek szert.
Abban az idoben többször jeleztük azt is, hogy az olajjal foglalkozó,
foleg bunözokbol összeállt csoportok megkörnyékezték a vámorséget,
ugyanis lényegi szempont, hogy rajtuk múlott ennek a területnek az
ellenorzéses muködtetése, s valószínu volt, hogy a vámorség elnézo
tevékenységével vagy elhallgatásával komolyabb dolgokra sor került,
tehát az államot becsapva komoly tokére fognak szert tenni.
A vámhalasztottakat megszüntetikÉ Ja, még a vámhalasztottaknál azt
szeretném elmondani, hogy ha a vámorség egy kicsit is odafigyelt volna
arra, hogy azok a személyek, akik muködési vagy vállalkozási engedélyt
váltanak ki a vámhalasztott és egyéb olajtevékenységek folytatására,
ellenorizték volna a személyt fényképpel, a lefénymásolt, személyi
igazolványban szereplo fényképet és adatot mondjuk egy nyilvántartón
keresztül, ami semmibe nem tartott volna, akkor körülbelül
egynegyedére csökkenhetett volna az így elkövetett olajjal kapcsolatos
buncselekmények száma.
Mert mi történik? Az történt valójában, hogy csöveseket, útszéli
embereket megvettek pár ezer forintért, akinek a személyi igazolványát
elvették, személyi igazolványukban a fényképet kicserélték, majd azzal
a személyi igazolvánnyal egy harmadik személy, aki szintén nem tudta,
kié a személyi igazolvány, kiváltott egy muködési engedélyt - ez a
kereskedelemre is jellemzo volt abban az idoben -, és máris
olajforgalmazó és kereskedo volt. Azt tudni kell, hogy a vámhalasztott
15 és 30 napos határidovel nyilvánult meg. Gyakorlatilag a 15 vagy a
30 nap alatt Jugoszláviából és Szlovákiából, Oroszországból körülbelül
10-20 szerelvény olajat is be lehetett hozni úgy, hogy se adót, se
vámot, se semmit nem kellett érte fizetni, mert mrie fizetni kellett
volna, eltunt a fiktív személy, aki kiváltotta ezt a muködési
engedélyt. Ez a személy ment egy másik személyi igazolvánnyal, újabb
engedélyt csináltatott, lényegében ez így gyuruzött tovább. Ebbol
horribilis pénzösszegek keletkeztek, volt olyan nap a szóbeszéd
szerint, hogy 5-6 milliót kerestek per fo, tehát egy ember egy ilyen
tízfos brigádban. De mondjuk ez nem ez a történet.
Tehát gyakorlatilag az állam mesterségesen gyártott vagy hagyta ezeket
a kiskapukat, jogszabályokat és egyéb, jogi hátteret, és tapasztalatok
hiányában véleményem sezrint. Jelezve volt, nem tettek ellene semmit.
Majd kezdodött az úgynevezett festés, amibol automatikusan jött az
olajszokítés. Itt megint a vámorség szerepét kellene felhozni, mert ne
mondja azt senki, hogy annyi olajat, amennyit elloptak, úgynevezett
szokített olajat vagy nem szokített olajat a vámorség valamilyen
hallgatólagos beleegyezése nélkül meg lehetett csinálni. Mert a
kezdeti idoszakban voltak olyan információink, hogy ezek az
úgynevezett festékanyagok bele sem kerültek a tartályokba, a
vagonokba, úgy lett leadva az üzemanyag-mennyiség, ugynais színre és
minoségre a gázolaj és a HTO között semmi különbség nem volt.
Mikor mégis arra kötelezték a vámosokat, hogy bele kell ezeket a
festékanyagokat rakni, akkor - kis országunkban naggyon sok okos ember
van - a Veszprém megyei vegyének egyike feltalálta vagy kitalálta azt
a vegyi anyagot, amivel tökéletesen semlegesíteni lehet a gázolajba
tett színezoanyagot, sot, mi több, annak minoségét valamilyen szinten
meg is javította, mert a kéntartalmat is csökkentette az olajban.
Ebbol is hatalmas pénzbevételre került sor bizonyos alvilági körökön
belül. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az egész ország ezt csinálja,
mert akik tokeileg megerosödnek, egyre inkább kiszorítják a kishalakat
a körbol, és próbálják maguk alá gyurni a kis olajosokat, vagy
teljesen megsemmisíteni.
Ekkor jutott nekünk az a feladat, hogy próbáljunk valamilyen
információs rendszert átcsoportosítani az olajosokra, ugynais '96
végén eljön az az ido, amikor annyira beszukül az olajlehetoség a
szokítés és egyéb problémák miatt, hogy bizonyos emberek kiesnek a
körbol, és vannak, akik még többet akarnak. De viszont egyik oldalon
fölhalmozódik egy akkora toke, amivel igaziból nem tud mit kezdeni,
ezért az olajból szerzett pénzösszegeket megpróbálja átforgatni az
úgynevezett budapesti éjszakában, a kereskedelemben, a
vendéglátóiparban és egyéb legális termelohelyeken.
Elkezdodik '96 oszén az úgynevezett robbantásos történet, aminek a
lényege nem az volt, hogy valakit is megöljenek valójában, hanem csak
az erofitogtatás, és hogy próbálják felhívni a másik oldal figyelmét,
hogy ki az erosebb.
A szomorú és sajnálatos eset akkor kezdodik el, amikor november 1-jén
vagy 2-án Prisztás Józsefet agyonlövik Óbudán. Prisztásról tudni kell,
hogy az olajos és egyéb alvilági körökben jócskán kivette a részét.
Ugyanis o már korábban is egy pénzember volt, aki nagy pénzeket
fektetett különbözo üzletekbe, de foleg az olajba. Prisztás eredeti
történeténél nem szabad kifelejteni Lakatos András szerepét sem, akit
mindenki úgy tart számon, hogy az alvilág bankára. O nem volt az
alvilág bankára, hanem hasonlítani tudnám Nógrádi Zsolthoz, aki egy
balek volt, akit eloretoltak - jó a megjelenése, jó a beszédkészsége
-, és o játszotta el azt a szerepet, hogy o az alvilág pénztárnoka.
Nyugdíjpénztár-alapításhoz - és hadd ne soroljam fel, mirol volt szó -
különbözo emberektol különbözo és nagy pénzösszeget vett fel, hogy
olajba forgassa, egyéb drágakövekbe és másba.
Majd eljött az az idoszak, amikor valamilyen formában a Kis Bandi
által forgalmazott nagy pénzösszeg eltunt. Itt több variáció volt:
Bandika vagy elvitte, vagy ez lehet itt, vagy az lehet itt. Nem vitte
el Bandika. Bandika körülbelül 8-10 ezer márkával ment el az
országból. Pontos információval rendelkeztünk Bandika környezetébol,
mivel az egyik kulcsfontosságú emberével valmailyen szintu
kapcsolatban álltunk. Azért kétséges Bandika eltunése, mert ez a
mellette lévo ember próbált rendori kapcsolatokon keresztül egy olyan
helyzetet teremteni, amely a külvilág felé úgy tunt nekünk, mintha
Bandikát a rendorség keresné. Ezt a történetet nem tudták
megvalósítani, mert nem találtak olyan rendori csoportot vagy járort,
aki ezt grátiszul megtette volna Bandikának, vagy Bandika
hozzátartozóinak, hogy megjelent az újpesti lakás körül, és ott ír egy
pár kört, mintha Bandikának pucolni kellene, mert a rendorség keresi.
Bandikát ebben az idoben a rendorség nem kereste, senki nem kereste.
Egy a lényeg: Bandika ekkor az úgynevezett Conti-Caro-s csoport
érdekeit képviselte, azokkal volt összegyógyulva, ott volt
éjjel-nappal.
Amit nem tudtunk bebizonyítani - én sem, és más sem -, hogy ez a
tömérdek pénz, több milliárd forint, mely a Conti-Carhoz befolyt,
valójában hamis gyémántok miatt úszott el, vagy éppen az ot futtató
csoport tette zsebre és forgatta a saját hasznaként. Ilyen irányú
információkkal nem rendelkeztünk.
A robbantásos ügyek felderítésének megkezdésekor egyre inkább
nyilvánvalóvá vált, hogy az úgynevezett olajkirályok állnak a
robbantásos ügyek hátterében. Ezt azért merem így nyíltan elmondani,
mert több olyan operációt hajtottunk végre személyesen az én
irányításommal konkrétan '96-ban vagy '97-ben - nem tudom pontosan -,
hogy november 6-án Kecskeméten sikerült beszerveznünk egy olyan
személyt, aki az úgynevezett Conti Car-os csoport végrehajtó
csapatához tartozott, vagy a Tanyi György csapatához tartozott. Az
lett volna a feladatuk, hogy Kecskeméten egy kiskunfélegyházi
vállalkozó gépkocsijára dobjanak egy kézigránátot - nem megölni
akarták, hanem csak megfélemlíteni.
Ezzel a személlyel sikerült összejönnünk. Elmondta a részletes
történetet, hogy Budapesten x napon kaptak két darab Kalasnyikov
géppisztolyt, tele tárakkal és két darab magyar gyártmányú
kézigránátot repeszburokkal. Az operáció során megmutatta nekünk egy
éjszaka, hogy Kecskeméten hol van tárolva ez a két darab gránát és két
darab géppisztoly, amit az operatív jogszabálynak megfeleloen
operatívan feltérképeztünk, sot mi több, hatástalanítottuk a
géppisztolyokat és a kézigránátokat. Majd a következo napra olyan
helyzetet teremtettünk, hogy akik a géppisztollyal és a gránátokkal
rendelkeznek, akiknek a munkát meg kellett volna csinálniuk, azok
elmozdítsák a helyszínre ezt a gránátot és géppisztolyt. Ez meg is
történt, és el is fogtuk oket következo éjszaka.
Ebben csak az az érdekes, hogy tart egy operatív akció, elfogjuk a
tetteseket, akik tagadnak mindent, de az operáció elsof elében a
beszervezett személy, aki tagja a csoportnak, elmondja, hogy mire lett
volna ez a felszerelés, honnan származik, kitol származik, annak
ellenére, hogy kaiket elfogunk, tagadnak mindent. De nem is ez a
probléma. Éjjel felkerül Budapestre, másnap sajtótájékoztató volt
ebben az operatív ügyben, aminek még tovább kellett volna gyuruznie,
vagy amit még tovább kellett volna göngyölni, hogy jussunk már el
valamilyen irányban. Nekem az volt az elméletem, hogy ne a hegytetot
kezdjük el bontani, hanem a hegyet a lábánál bontsuk.
Erre egy kollégámmal ki is dolgoztam '97 tavaszán egy végrehajtási
tervet, hogy én hogyan képzelem az ismeretek birtokában ennek az egész
alvilági helyzetnek a megoldását. Nem fogadták el. Azzal az indokkal
nem fogadták el, hogy akkor Budapestrol és a környezo megyékbol is
össze kellene vonni a hasonló ügyeket, és ez akkora terhet jelentene,
hogy lehet, hogy ebbe belebukunk, ésnem fog sikerülni. Tehát ez volt a
vezetés hozzáállása. Nem az volt a vezetés hozzáállása, hogy meg
kellene oldani ezt az ügyt, hanem hogy mi lesz akkor, ha valójában nem
fog sikerülni az egész akció.
1997 márciusában felsobb utasításra úgy döntöttek, hogy létre kell
hozni egy speciális csoportot, amely az lajügyek és az úgynevezett
robbantásos ügyek felderítésével fog foglalkozni. Ez a speciális
csoport valójában az ORFK, a KBI vizsgálati foosztály keretében mukdo,
különleges ügyeket vizsgáló osztály vezetésével jött létre. Nekünk,
felderítoknek ehhez az ügyhöz alárendelt szerep jutott, tehát semmi
önálló tevékenységet nem tudtunk végezni. A vizsgálati osztály
vezetoje, illetve a vizsgálati foosztályvezeto utasítása szerint
kellett eljárni.
1997 áprilisában eljutottunk arra a pontra, hogy megindult az
olajügyekben gyanúsított személyek elfogása. Soha nem felejtem el:
Ignácz tábornok volt a bunügyi foigazgató, aki egy pénteki napon fél
négykor toporog és kínlódik, hogy kedden miniszteri értekezlet lesz,
és még senkit nem fogtunk meg az olajos ügykben. Mondtam neki, hogy
ezen nem múlik, mert gyakorlatilag megvannak azok az emberek, akik
nagy szerepet játszanak ezekben a történetekben és akik mozgatják ezt
az egészet.
Még aznap délután elfogásra került egy személy, orizetbe lett véve, és
ezt követoen hetenként, kéthetenként folyamatosan sorra el lettek
fogva a személyek. Eddig ment is minden rendben szépen, csak valahol a
vizsgálati osztály munkájával nemigen kerültünk szinkronba, vagy
legalábbis nem értettem egyet, amiért késobb meg is kaptam a magamét
folyamatában - a mai napig. Ugyanis azt láttam, hogy a vizsgálati
osztály által felállított teória, illetve mérce nem azonos azzal,
amiben a felderítést meghatározták és célul tuzték ki. Hiába hordott
össze a felderítés tonnányi információt, anyagot, ha arra a világon
senki nem volt kíváncsi - mert senki nem volt rá kíváncsi. A vizsgálat
a saját elképzelése és nem tudom, milyen utasítások szerint végezte a
tevékenységét, olyannyira, hogy idoközben én már jeleztem Tonhauser
úrnak, hogy jó lenne, ha engem ebbol a csoportból felmentene, mert az
én idegrendszerem nincs arra berendezkedve, hogy megyünk éjjel-nappal,
és kidobott ido és pénz a mi munkánk, mert senkit nem érdekel az, hogy
mit derítünk fel, vag ymit hozunk össze. Tehát a két szervezet között
egy ilyen kibékíthetetlen ellenségeskedésre került sor.
1997 novembrében van egy értekezlet - amely minden héten volt -, és
már sokadszorra a vizsgálati osztályvezeto úgy indít, hogy hogy nem
lehet végrehajtani ezt a feladatot. Ebbol nekem már annyira elegem
volt, hogy felálltam az értekezletrol, kivonultam: mondom, jó, akkor
nincs értelme az egésznek, ha nem azon vagyunk, hogy legalább egyszer
nem hallom azt, hogy hogyan kellene végrehajtani ezt a feladatot.
Ettol a személyemmel szemben való ellenségeskedés még jobban
megindult.
A lényeg az, hogy folytatjuk a tevékenységünket, akkor már kizárólag a
vizsgálati osztály utasításának megfeleloen, de továbbra is azt
tapasztaltuk, hogy semmi jelentosége nincs, mert gyultek a
papírhalmazok, amelyekrol késobb beigazolódott, hog azok túlnyomó
többsége igaz, de a vizsgálat ezt nem használta fel. Tehát a rendori
vezetésen belül sem volt egy egységes akarat, hogy valójában mit kell
csinálni, hogy kell csinálni, és elore kell vinni az ügyet.
Majd aztán közeledtünk a '98-s választásokhoz, amely nagyon rányomta a
bélyegét a rendorség moráljára, mert akkor a döntésre jogosult vezetok
már valahogy ráálltak, vagyis tompították az egész ügyet. Érezheto
volt annak a hatása, hogy most jön a '98-as választás - ki nyer, ki
nem nyer -, ebbol csak probléma lehet.
Inkább ha nem csinálunks emmit, abból nem lehet probléma. Ugyanis most
jön az, hogy ezeknek a felderítéseknek a során egy csomó olajos
mellett bizonyos politikai tényezok is felszínre kerültek. Nem lehet
elhallgatni, akármennyire is fáj a kormánynak, kérem szépen, volt egy
úgynevezett Monon Kft., amely nagyon nagy olajforgalmat, törvénytelen
olajforgalmat bonyolított le, amelynek a tulajdonosa egy Tóth Béla
nevezetu szemly volt, aki akkor is és jelenleg is a Fidesznek bizonyos
fontos embereként jelenült meg. Ugyan ezt o maga sem titkolta, tehát
többször megfenyegetett bennünket azzal, hogy ha a Fidesz gyoz, akkor
el leszünk taposva. Megtörtént. Tehát nem tévedett az illeto.
Ez a cég volt, a Monon, amely aztán osztódott tovább, de mindig o volt
az isten, a Tóth. Gyakorlatilag a Monon volt az, amely - ez
jegyzokönyvekbol is kiderül - gyakorlatilag gyártotta a fiktív
számlákat, olajat valójában nem is igen forgalmazott; olajos
szakzsargonnal ok kabátolták az ügyeket, tehát ok gyártották a
nemlétezo mozgó olajra a papírokat. Ebbol kisebb-nagyobb cégek
alakultak, hozzácsapódtak, hamisítottak, satöbbi. A lényeg az, hogy a
Monom mellé egy meglevo cégnek a meghamisításával egy hamis céget
hoztak létre Fortus Kft. néven, aminek Zsiga Zsolt nevu keszthelyi
fideszes, az ottani OTP vagy Takarékszövetkezeten keresztül egy
számlát nyitott. Ennek lényege az volt, hogy ez a számla egy mosoda
volt. Azon a számlán soha nem pörgött valójában pénz, soha nem volt
rajta pénz, ezt aktaszeruen meg lehet találni az ügyekben, ami az
ORFK-vizsgálaton van. Ezen a fortusos számlán a különbözo vakvágányon
beérkezett pénzeket átfuttatták és legalizálták.
A vizsgálatok során több mononos és egyéb cégszemély került a
látókörünkbe, akik közül voltak, akik mint elkövetok a rendorséggel is
együttmuködtek. Mi történt ezekkel az emberekkel? Akik elismerték a
bunösségüket, de a rendorséggel együttmuködtek, rövid idon belül
mindenkit letartóztat a vizsgálati osztály. Olyan embereket viszont
nem tartóztatott le a vizsgálati osztály, mint Tóth Béla, akire Kiss
Erno dandártábornok háromszora dott utasítást a vizsgálati osztály
vezetojének, hogy ezt az embert igenis le kell tartóztatni. Tehát aki
a rendorökkel a felderítésben együttmuködött, az pik-pakra egy-két
hónapon belül le lett darálva, majd utólag kiengedték. Ezzel én azt
értelmeztem, hogy az az ember, aki ugyan elkövette azt az olajos
történetet, vagy a visszaélést, de úgy gondolja, hogy hibázott és
megpróbálja föltárni a dolgokat valamilyen formában és együttmuködik a
rendorséggel a továbbiak felderítésében, gyakorlatilag azokat a
rendorség, bizonyos körben a vizsgálat elteszi a süllyesztobe, hogy
nehogy tovább tudjon beszélni, vagy éppen miért beszél, ha nem fontos.
A Mononra visszatérve. Az én emlékezetem szerint a felderítés és a
nyomozás során úgy tudom, két volt ügyvezeto igazgató, akik
egzisztenciálisan és anyagilag eléggé lecsúszott emberek, idoközben
meghalnak, baleset kövekteztében, ugye, ugyanis államigazgatási
eljárás keretében le lettek rendezve ezek az ügyek. De hogy most
valóban baleset történt vagy valóban agyonütötték vagy mi történt
ezekkel az emberekkel, senki nem firtatta, senki nem ment utána, mert
már véleményem szerint mindenkinek tilos volt akkor '98-banÉ Tehát
igaziból eljött az a mérlegállás, hogy ideálljak, odaálljak, nem
tudták a vezetok hogy hová, inkább nem álltak sehová; államigazgatás,
kész, egy emberrel vagy két emberrel kevesebb.
Sajnos én továbbra sem hagytam az igazamat vagy az igazunkat, a
felderítés folyamán Tonhauser Lászlóval együtt próbáltuk a magunk
igazát keresni, fölöslegesen. Még azt is el kell mondanom, hogy a
munkánkat rengetegen elárulták a rendorségen belül, tehát a
felderítési munkát. Ezt kisebb-nagyobb eredménnyel sikerült is
kiszurni: egy bizonyos fohadnagy, akit megfogott a BRFK-n az RSZVSZ,
majd egy ORFK-s alezredes, akit mi buktattunk meg, valamint egy cég
technikai ellenorzése, lehallgatása során kiderült az, hogy a Pest
Megyei Rendor-fokapitányság bunügyi helyettese, illetve a szervezett
bunözés elleni osztály vezetoje, akik be vannak avatva az olajügyek
felderítésébe, tételesen minden információt kiadnak az úgynevezett
Conti CarÉ
Elnök: Elnézést kérek, van egy javaslatom. Vagy minden esetben neveket
hallunk...
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Jó, akkor mondom.
Elnök: Mert itt egy esetben hangzott el név, amikor a Fidesz...
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Jó, kérem szépen, mondom, a Pest Megyei
Rendor-fokapitányság... (Dr. Fazekas Sándor: Ezen semmi
csodálkoznivaló nincs, nyilván az egyetlen olajos cég volt.)
Elnök: Hadd fejezzem be, mert sorra jegyeztem fel azokat a mondatokat,
amelyek mögött nevek nem hangzottak el.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Például?
Elnök: Majd rá fogok kérdezni.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ahol neveket nem mondtam el, például
hogy meghaltak, nem tudom a nevüket, de ki lehet keresni, hogy kik
voltak azok. Gúnyneveket tudok.
Enök: A gúnynév is név, mert a mögött is megvan a személy. Nem csak az
elhunytak nevérol van szó, hanem itt hangzottak el rendorök, vezetok,
egyebek, utasítást kiadók. Az elobb is elhangzott, hogy kik is voltak
azok a rendorök, akik kijátszották itt az információkat. Kérjük a
neveket is elmondani.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Jó. Kérem szépen. Utasítást adó
rendorök: Gyolnai László rendor alezredes, az ORFK vizsgálati osztály
különleges ügyek vizsgálati osztályának a vezetoje volt akkor. Mikó
István rendor ezredes, akkor az ORFK vizsgálati foosztályvezetoje
volt. (Balogh László: És ok mit csináltak?) Ok irányították
gyakorlatilag az egész nyomozást, ok voltak a nyomozás irányítói.
Többek között Tonhauser ezredes volt, aki a felderítés legfobb
irányítója volt, neki voltunk beosztottjai.
Elnök: Itt az elobb az hangzott el, elnézést kérek, hogy
félbeszakítom, hogy voltak rendorök, akik kijátszották az információt
a felderítok vonatkozásában. (Sándor István: úgy van. - Balogh László:
Ok voltak azok, akiket nevesített?)
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem, nem. Nem ok voltak. Balogh László.
Azért mondom, hogy tisztázzuk.) Akik kijátszották; nem jut eszembe a
neve a BRFK-s fohadnagynak, nem tudom mi volt a neve a fohadnagynak,
aki a számítógépes rendszerrol rendszergazdaként kivitte a titkos
anyagokat.
Elnök: Ez olyan lényeges információ?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Valamilyen Antalnak hívták. (Dr. Kóródi
Mária: El vannak ítélve, ezzel most nem érdemesÉ - Balogh László:
Bocsánat, annak van jelentosége, hogy az a két rendori vezeto, akikrol
most beszélt Sándor úr, akkor azok az én olvasatomban nem negatív
szerepet vittek.) Nem.
Balogh László (MDF): Tehát az a két személy, akit most utólag említett...
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ok a nyomozás irányítói voltak.
Balogh László (MDF): Tehát ok nem árulók voltak, tehát pozitív
szerepet játszottak.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Úgy van, igen.
Balogh László (MDF): Ezt kellett tisztázni, mert ez volt félreértheto.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Aztán volt a BRFK életvédelemrol Kátai
Elek alezredes, aki pont annál az ominózus kecskeméti elfogásnál,
amikor megfogtuk a géppisztolyokat és a kézigránátokat, o volt az, aki
ezt az ügyet lebonyolította, tehát leinformálta errol az ügyrol a
Conti Car-csoportot, ami késobb az RSZVSZ által be is lett bizonyítva,
hogy tényleg elárulta ezt az akciót és más akciókat is, tehát a Conti
Carnak dolgozott. De ekkor már nem BRFK-s, hanem ORFK-s volt az
illeto, amikor ezt az árulást elkövette.
Visszatérve a másik két dologra, a Pest megyei fokapitány bunügyi
helyettese Horváth András ezredes volt, és a korábbi szervezett
bunözés elleni osztályv ezetoje Tóth Erno alezredes volt, akikkel
kapcsolatosan a technikai ellenorzés soránÉ Ugyanis a margitszigeti
Thermál Szállóban volt a Conti Car-csoportnak az irodája, ami le lett
technikázva információszerzés céljából. Az ott szerzett információk
alapján egyértelmuvé vált, hogy HOrváth András és Tóth Erno a Conti
Car-os csoporthoz kapcsolódik, ugyanis Radnai László, a Coni
Car-csoport vezetoje hivatalos kapcsolatban volt a Pest Megyei
Rendor-fokapitánysággal, magyarul tégla volt. Ennek keretében, tehát a
róluk vagy a velük kapcsolatosan keletkezett információk visszamentek
hozzájuk, amit a technikai ellenorzés kihozott, ezért Mikó istván
ezredes és Tonhauser Lászó ezredes úr készített egy rendori jelentést,
amit átadott Ignácz István tábornoknak, aki a bunügyi foigazgató volt,
aki úgy döntött, hogy ezt a két embert, tehát Horváth Andrást és Tóth
Ernot kitiltja a bunügyi foigazgatóságról, az értekezletekrol. Ez a
két ember rövid idon belül le is szerelt a testüelttol, ugyan semmi
nem történt velük. Nem történt velük semmi.
Visszaugranék most egy kicsit idoben, tehát ez ido alatt a felderítés
és a vizsgálat között kialakult ellentétes helyzetbol még mindig
negatív megvilágításba kerültünk.
Közben volt egy Boros-történet is, amikor Boros Tamás József a
rendorséghez fordul, eloször Pest megyéhez, hogy rálonek a lakására,
meg akarják ölni, majd a Pest megyeitol átveszi az ügyet az ORFK, és
szerencsétlenségemre az ORFK szervezett bunözés elleni osztályán én
kaptam azt a feladatot, hogy Borossal tartsam a kapcsolatot, és
bármilyen információ van, azt továbbítsam Tonhauser ezredesnek.
Szerintem ez lett a szakmám vagy a karrierem vége, mert ido elott
mentem nyugdíjba.
Boros nyilvánosan és nem nyilvánosan is több olyan vallomsát tett,
ahol terhelt politikusokat, rendori vezetoket és egyebeket. Hogy ennek
mennyi valóságalapja volt, mennyi nem, én akkor is azt mondtam, és
most is azt nomdom, hogy a Boros által elmondott tényeknek nagyon sok
valóságalapja volt. Azért merem mondani, hogy o maga is bunözo volt
valamilyen szinten, ugyanis a vagyonát a bunözésbol hozta össze. A
rendszerváltozást követoen tért haza Németországból, mert elozoleg
köztörvényes buncselekmény miatt elhagyta az országot.
A Borossal való kapcsolatban - amit az én számlámra ír mindenki, nem
tudom, miért - az én szerepem nem volt olyan mérvu, mint ahogy azt
sokan beállítják, mert valójában nekem Boros és az o személye egy
szükséges rossz volt, napi munkát jelentett. Boros nagyon nagy és
nagyon sok rendori kapcsolattal rendelkezett. Nem olyan kapcsolatban
volt velük, mint én, tehát nem hivatalos kapcsolatban, mert nekem egy
kényszerhelyzet volt az o személye, hanem baráti és közeli
vacsorakapcsolatai voltak azokkal, akik gyakorlatilag a hatalom
közelében voltak. Ezeket név szerint nem tudom megnevezni mindet, de
azért látni kellett azt, hogy bármerre mozgott boros, minden
rendorségre bejárata volt, mindenhol fogadták, a végén már mindenki
mondta, hogy a Boros tégla. Nem téglának nevezném ot, hanem az o
helyzetében beállt változások következtében nem tudott mit tenni, azt
a lehetoséget választotta, hogy a rendorségnek ad információt cserébe
azért, hogy az o személyét megvédjék.
Téves az a felfogás, hogy Borost a rendorség kimosta és megmentette,
mert Borossal párhuzamosan ugynaúgy dolgoztunk a felderítés során,
mint bárki mással, mert tudtuk azt, hogy a millióit, a százezreit o
sem tisztességes úton szerzi. Hogy Borost a rendorség a tenyerén
hordta - nem így volt, kérem szépen. Boros elottünk ugyanolyan bunözo
volt, mint a többi. Csak a Boros nagyon jól tudta, hogy meddig tud
elmenni, meddig mehetett el. Tehát amikor velünk kapcsolatba került,
nem úgy követte el a buncselekményt, hogy azt feltárhassuk vagy
felfedhessük.
A másik: Boros környezete eléggé meg volt tuzdelve mindenféle
emberekkel, tehát sokszor jobban volt informálva, mint mi, mert olyan
információkat mondott el egy-egy beszélgetés során, hogy én magam is
csodálkoztam, akinek tudnom kellett volna errol az információról. Hogy
Boros testort kapott a rendorségtol - az sem az én ötletem volt, hogy
szerepem volt. De azt hangsúlyozom: tudni kell, hogy nekem ezen a
testületen bleül a szerepem minimális volt, mert semmilyen hatáskörrel
nem rendelkeztem. Az volt a feladatom, hogy mondták, hogy Pista Jóskát
meg kell állapítani, fel kell deríteni, vagy információt kell róla
gyujteni, és én ezt az embereimmel elvégeztem, vagy én magam. Lehet az
újságban is olvasni, hogy mekkora hatalmam volt, hogy ezt és azt
tettem, vagy nem tettem. Nem volt semmilyen hatalmam, kérem szépen. Én
egy végrehajtó katona voltam annak ellenére, hogy csoportvezetoi
beosztásom volt.
A Borossal kapcsolatos dolgokat sokan meglovagolták, sokan felfújták,
és az egész úgynevezett alvilági történet, amely elindult kvázi
Tonhauser ellen és ellenem is és még egy-két személy ellen, pont a
Boros által eloadott történetekbol adódik. Maga Pintér Sándor
belügyminiszter is azt mondta Kiss Erno tábornoknak, hogy o vajában
azért neheztel rám, mert Tonhauser ezt az egész Boros-történetet vagy
olajos ügyet egyedül nem tudta volna megoldani. Könyörgöm! Hogy én
Tonhauser beosztottja vagyok, és Borossal nekem kell tartani a
kapcsolatot, miért gondolja Pintér vagy bárki azt, hogy Tonhauser
képtelen lett volna agyilag vagy szakmailag arra, hogy bizonyos
dolgokat egyedül megoldjon?
Kérem szépen, a dolgok mélyérol kikerült egy olyan felállás, élvonal,
vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, ahol páéran ki lettünk kiáltva az
olajmaffia vezetoinek, keresztapáinak. Ehhez részben az úgynevezett
RSZVSZ, amely a felderítést és a védelmi szolgálatot végezte velünk
szemben, vagy a mi biztonságunk érdekében, ahogy ok nevezték, azt
látta, hogy mi páran sorozatosan különbözo alvilági figurák között
jelenünk meg, tehát ezekkel vagyun együtt. Nekünk az volt a
feladatunk, hogy ezekkel a körökkel nem barátságot, de kapcsolatot
teremtsünk, és minél több, minél mélyrehatóbb információt szerezzünk
meg az olaj- és más buncselekményekkel kapcsolatban.
A dolgok lényege, hogy ezeket a kapcsolatrendszereket mi nem köthettük
sem az RSZVSZ, sem más orrára, hogy ezek milyen jellegu kapcsolatok.
Nagyon sokan azt sem tudták rólunk, hogy rendorök vagyunk. Foleg nem
Budapesten, hanem az ország különbözo megyéiben, nagyvárosaiban
dolgoztunk. Ebbol kialakult az, hogy bunözonek kezdtek minket
titulálni annak ellenére, hogy 1980 januárjában vagy februárjában a
"C" típusú ellenorzés tlejesen tisztán, nullásan zajlott le velem
szemben. Soha nem voltunk bunözok, sem én, sem a kollegám, mindig a
törvényeket és az utasításokat betartva dolgoztunk. A robbantásos
ügyek során egy alkalommal az egyik ismerosöm, Pálocska János arra
kért, hogy ha lenne egy pár percem, egyik este találkozzunk már
valahol, mert van egy vagy német, vagy osztrák származású ismerose,
akit Kai Ralph Wolfnak hívnak. A bunözoi körökhöz kapcsolódva van egy
személy, akit dr. Bódis Józsefnek hívnak, aki állítólagosan
üzlettársa, és ezt a személyt fizikálisan sé szellemileg is zsarolja
és terrorizálja. Elmentem erre a bizonyos találkozóra, ugyanis tudtam
Bódis Józsefrol, hogy kicsoda. Bódis József korábban rendor volt
különbözo beosztásokban, majd leszerelt, és civil pályára került. Azt
is tudtam Bódis Józsefrol, hogy az ORFK szervezett bunözés elleni
szolgálatánál tégla. Ismertem a kapcsolattartóját, ugyanis havonta
egyszer vagy kétszer belibegett az ORFK épületébe látványosan, hogy
lássák, hogy ott van, eltöltött egy-másfél órát, aztán elment. (Balogh
László: Ez melyik évben volt?) Ez '96-97-ben volt. Bódis szerintem
'94-tol tégla volt.
Folytatom: amit Kai Ralph Wolf nekem elmondott, azért tunt hihetonek,
mert Bódis úr tényleg azokra az emberekre hivatkozott, akiket én is
ismerek és láttam a társaságával. Bódis többek között rendszeresen
arra hivatkozott, hogy van neki a Tonhauser László ezredes nevu
barátja, akivel elintézteti azt, hogy ha nem így, vagy nem úgy lesz,
akkor kihajtják az országból, meg büntetoeljárás stb.
Én közöltem akkor ezzel a Ralph-val, hogy ha ez így van, akkor menjen
el az ügyvédjével együtt a rendorségre, és tegye meg a feljelentését
Bódis úr ellen, mert itt egy emberrablásról van szó, többrendbeli
zsarolásról és még ki tudja, mirol. Elmondja nekem akkor ez a Ralph,
hogy valójában az ügyvédje, aki akkor volt, nem szívesen foglalkozik
Bódissal, mert ot is megfenyegette. Mondtam nekik: uraim, tolem
tanácsot kértek, én elmondtam a tanácsot, kész, a történetemet
befejeztem.
Ezzel le is zárulna a dolog, csak miután nyomozunk az olajos és
robbantásos ügyekben, azt látom, hogy Bódis úr nem bunözo, hanem az
Ügyészségi Nyomozó Hivatal egyik nyomozója lett. De hogyan ilyen
hipp-hoppra? Mikor tudja, én is tudtam, más is tudta, hogy az olajos
és egyéb alvilági körök mecénása, tehát abban a körben forog. Ha
megnézik a dossziéját, akkor valószínuleg még az információk is
azokból a körökbol származnak. Ami szöget ütött a fejembe, hogy az
ember hogy lehet egyszerre csak így ügyész, ügyészségi nyomozó olyan
formában, hogy éppenséggel ahhoz a csoporthoz vagy részleghez kerül az
ügyészségen, amely az olajos és a robbantásos ügyben feljelentett
rendorök ellen nyomoz.
Tetszik érteni az összefüggést? (Dr. Fazekas Sándor: Mikor lett az
ügyészségi nyomozó hivatal nyomozója?) Nem tudnám megmondani, '96-ban
vagy '97-ben, ezt önöknek könnyebb lesz kideríteni. Lényeg az, hogy
már folytak a történetek, amikor o a nyomozó hivatal nyomozója lett.
Én akkor meg is jegyeztem Tonhauser úrnak, hogy Bódis ügyészségi
nyomozó, a nyomozó hivatal ü gyésze lett? Hát, azt mondja, igen. Nem
az lepett meg, hogy az lett, hogy olyan körülmények között, amiben o
volt, hogy egyik percrol a másikra átváltott ügyészségi nyomozónak. Én
megkérdeztem, hogy most küldték vagy menekült a múltja elol. Küldték
vagy menekült a múltja elol? Ugyanis több dolog alátámasztja azt, hogy
valójában az o megjelenése nem a becsület vagy az igazság oldalát
szolgálta, hanem inkább az alvilág érdekeit.
Ezt azért merem mondani, mert '97-ben le van tartóztatva egy ember -
vagy '98-ban, már nem tudom -, Nárai József László, más ügyben, akit
Bódis úr arra próbál rávenni vádalkuval, hogy teljesen mindegy mit,
csak mondjon valami terhelo vallomást ellenem, és akkor el fogják
engedni abból az ügybol, amiben van. És mondja Nárai - ezt egy
közvetíton keresztül tudom -, hogy nem tud semmit mondani akkor sem,
ha bármit ajánl neki. A beszélgetés befejeztével Bódis úr közli
Náraival, hogy Radnai László szeretne vele beszélni és üdvözli. Az a
Radnai László, aki a Conti Car-csoportnak a vezetoje, és amely Radnai
Lászlóra ez a Nárai József korábban terhelo vallomást tesz az ORFK-n,
hogy Radnai megbízásából Szlovákiában járt, olajat rendel a Conti Car
cégnek.
Itt még mindig nincs vége a történetnek. Ez év januárjától
folyamatosan jönnek hozzánk küldöncök vagy futárok - nevezzük, aminek
akarjuk - Radnai Lászlótól, hogy szeretnének velem leülni tárgyalni.
Én visszaüzentem, hogy nincs mirol tárgyalnunk, mert tényleg úgy
gondoltam, hogy nincs mirol. Hibáztam. Majd ez év augusztusában lent
vagyok a családommal a Balatonon egy hét végén, ahol nem tudok
elkerülni egy találkozót Ferencsik Attilával, aki az Energol Rt. egyik
igazgatója, az úgynevezett nagy olajtársaságok egyik vezetoje. A
találkozót Ferencsik kezdeményezte, Pálocska János nyaralójában került
rá sor, ahol éppen a hétvégémet töltöttem és foztem. Ferencsik vagy
augusztus 12-én vagy 13-án - nem tudom, vagy szombat vagy vasárnap
volt, nem emlékszem az idore - megjelenik, és körülbelül háromórás
tárgyalást folytattunk, ahol jelen volt Pálocska, jelen voltam én,
valamint a család többi tagja, akik ott mozogtak körülöttem.
A találkozó lényege, szó szerint mondom, ezt mondja nekem Ferencsik:
Fater, örülök, hogy fogadtál, és hogy le tudunk ülni. Te ebben az
egész történetben egy áldozat vagy, ezt nálunk is mindenki tudja. Nem
akarjuk tovább fokozni a helyzetet, nem akarunk neked rosszat. Üljünk
le, kössünk kompromisszumot. Mondom: mirol beszélsz, Laci, milyen
kompromisszumot kellene nekünk kötni? Azt mondja, ok úgy tartják,
tartották és most is úgy tartják, hogy az olajügyek elindítója
Tonhauser és én voltam. Valójában Tonhausert célozták meg a pályán,
hogy ot meg kell semmisíteni, merthogy o tette oket tönkre, de mivel
hozzá nem tudnak hozzáférni, ezért én mint az elso számú embere,
célpont lehetek, és elkezdtek engem a sajtóban, az ügyészségen,
jobbra-balra torpedózni, feljelenteni. De azt is elmondja, hogy az
eddigi akciójuk nem járt eredménnyel, mert nem érték el azt az
eredményt, amire vártak, ezért jobb lenne a béke, én ne sajtózzak, ne
tépjem a sebeket a Conti Carral, Energollal szemben, ok meg elintézik
azt, hogy ami mocskot eddig összehordtak ellenem a nyomozó hivatalnál
vagy bárhol, azt egy tollvonással lerendezik. De ezt nemcsak o mondja,
hanem Radnai minden egyes alkalommal kitételnek teszi, üljünk le
tárgyalni, és egy tollvonással mindenféle eljárást megszüntetnek
ellenem. Mondom neki, Attila, ez nem így muködik, ártatlanul nem lehet
embereket bíróság elé állítani, becsukni. Most már látom, hogy igen.
Mire elmondja Attila, hogy kérem szépen, a nyomozó hivatal ügyésze, az
a kis vörös szemüveges - nem tudta mondani a nevét, én mondom, a Túri
- maga mondta, hogy nem számít, hogy hány hamis tanút hozunk, sok lúd
disznót gyoz alapon úgysem tudok ellenük semmit lépni, és ebben az
országban az utolsó tíz évben még nem vontak felelosségre hamis
tanúzásért senkit. Ezt mondja az Attila, akit majd az eljárás során
fogok is kérni meghallgatni.
Kérem szépen. A lényege, hogy azt is elmondta ez az Attila: a nyomozó
hivatal Radnai László kezében, illetve zsebében van. Egy percig sem
kétlem azok után, ami velem történik most. Mert kérem szépen, én soha
nem követtem el semmilyen buncselekményt, én olyan ártatlanul ülök
börtönben most, mint önök közül bárki ülhetne ilyen feltételek
mellett, mert fognak 3-4 embert, aki vallomást tesz, nem baj, ha nem
igaz, de vallomást tesz és lecsavarnak, lecsuknak 28 év rendori
szolgálat után. Mi ez kérem szépen, ha nem a maffia teljes beépülése
az igazságszolgáltatásba? Már nem sértegetik, kóstolgatják; irányítják
az ügyészséget, meg hadd ne soroljam még kiket.
Sorolnám tovább. A Bódis úrnak Pálocska úrral is vitája van, tehát
egymás között egy harag és cirkusz alakul ki, mert védelmére kelt Kai
Ralph Wolfnak.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ezért vagyok lecsukva ártatlanul, mert
le van titkosítva az ügyem. Mitol titkos az ügyem? A nyomozás, ami
ellenem folyik, titkos. Titkos, csak nem tudom, miért. Kérem, én egy
koholt vádak alapján összehozott koncepciós per áldozata vagyok, és
ezáltal lehet bebizonyítani legjobban azt, hogy az államigazgatás, az
ügyészség és az alvilág egy tányérból eszik, és nem az ügyészség
irányít, hanem az alvilág prominens személyei, amit alátámaszt
Ferencsik Attila, és hadd ne soroljam még továbbÉ Akkor nincs mirol
beszélni
Elnök: Zárt ülésrol van szó, kérem, folytassa.
Sándor István nyuglamazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: A jelen példa az én esetem, kérem, én
olyan ártatlanul ülök, mint bármelyikük ott ülhetne, ahol én vagyok,
mert semmit nem követtem el. Semit a világon! Semmit!
Kérem szépen. Bódis úrral megvan Pálocskának a cirkusza, majd
Pálocskát a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatától Nagy Géza rendor
ornagy és Adorján György rendor alezredes nyílt rendori intézkedés alá
vonja, olyan intézkedések alá, hogy utcán szétszedik az autóját,
kikapják, megfektetik, munkáját akadályozzák, vámorség, különbözo
APEH-ellenorök, mindenféle, amivel tudják molesztálni vagy zaklatni.
De ez annyira nyilvános, hogy az embert lehetetlenné teszik. Majd úgy
tunt fel Pálocska, hogy feljelenti Adorján Györgyöt és Nagy Géza
rendor ornagyokat hivatali visszaélésért, több fórumnál följelentette,
végül a nyomozó hivatalhoz kerül az ügy, a feljelentés, ahol nem más,
mint dr. Bódis József vizsgálja ezt az ügyet információim szerint,
akinek haragos viszonya van Kai Ralph Wolf miatt Pálocskával. Tehát
egyértelmu, hogy mi az ügy kimenetele egy ilyen esetben. Ez a Pálocska
az, aki az alvilág vezérének, vagy a szervezett bunözoi körök egyik
fovezérének van kikiáltva a nyomozó hivatal által, az az ember, aki
egy jelentéktelen figura, mert sem fizikailag, kiállásilag és
körülményeinek megfeleloen sem lehet egy alvilági egyéniség, mert nem
az, hanem két olyan hatalommal felruházott embernek az ellensége, aki
belole alvilági vezért gyártott. Alvilági vezért gyártott.
Továbbmennék még itt az olajügyeken, mert van egy robbantásos ügy is,
vagyis bombagyáros ügy is, ami szintén gondolom, hogy érdekli a
bizottságot. A bombagyáros ügy, az úgynevezett Dietmar Clodo ügy
felderítése is sajnos nálam indult el, inkább ne kezdtem volna el. A
kezdeti szakaszt követoen átvette egy másik szolgálati ág, tehát annak
felderítését valójában nem én végeztme. Nem is ez a lényeg. Abban az
idoben megy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának a vizsgálata,
ahol a Pintér úr és Clodo úr viszonyát próbálja kideríteni a
bizottság, hogy mi is volt ott kettojük között.
Kérem, ezután megy Leonid Kolcsinszki - Clodo buntársa - kihallgatása
az ORFk vizsgálati osztályán, amikor is jelen van Bánáti ügyvéd úr, a
tolmács, Szalai Tihamér és még egy-két nyomozó. Megy a kihallgatás.
Egy alkalommal Kolcsinszki azt mondja, hogy ezt a részt nem szeretném
jegyzokönyvbe mondani, de közben megya video, merthogy kamerával
veszik az egész kihallgatást. Közli ez a Kolcsinszki úr, hogy kérem
szépen, én Pintér tábornoknak több megbízást hajtottam végre. Megfagy
a levego, de már azt nem fejti ki, hogty milyen megbízást. Megáll a
kihallgatás, Bánáti ügyvéd úr lemond.
Ez a kihallgatási anyag, a videoanyag tudomásom szerint elkerül Túri
András - akkor még - csoportvezeto ügyészhez is, elkerül a rendvédelmi
szervekhez is, és amikor eljön a bizottsági ülés, errol a kazettáról,
ami dönto jellegu lett volna a bizottság munkájában, a bizottsági
személyek tisztázásában, hallgat az ügyész úr, hallgat a rendvédelem,
hallgat mindenki. Mi ez, ha nem egy bunpártolás, vagy hivatali
visszaélés? Ezt én nem tettem szóvá abban az idoben, hogy uraim,
álljon már meg a fáklyás menet. Sok mindent szóvá tettem, és azért van
az, hogy most itt vagyok letartóztatva.
Ezenkívül a rendvédelmi szervekrol: '97-ben a titkos felderítés során
eljutunk egy Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyei olajos társaság
egyik emberéhez, akivel sikerül megállapodnunk abban - ez az ember
Góman György -, hogy titkos kihallgatás keretében videofelvétel
készítésével együtt elmondja nekünk a Bánfi Ignác hódmezovásárhelyi
lakos és társai által elkövetett olaj- és más buncselekényekkel
kapcsolatos történeteket. Elozetes vizsgálat laapján és más vezetoi
hozzájárulással leugrunk Siófokra, meghallgatjuk Gyurit, jelen van a
vizsgálat részérol Szalai Tihamér, a gazdaságvédelmi osztály részérol
Kerekes Péter alezredes, valamint jómagam, egy kollegám, Balogh Tibor
és a siófoki kirendeltségvezeto, Nagy László ornagy. Körülbelül 10-15
oldalas jegyzokönyv keletkezik, ezzel párhuzamosan megy a
videofelvétel.
Ez az ember elmondja a kihallgatása során, hogy kérem szépen - most
nem a bunözoket védem, de hozzátartozik a dologhoz - amiért Ferencsik
és Drobilics és társai le vannak csukva fegyveres rablásért, azt ok
nem követték el, mert amivel Drobilicsék védekeznek, azt valójában ok
követték el, tehát hogy ellopták a cég jövedéki engedélyét, azt
meghamisították, és az LLO Rt. nevében jártak el. Ezenkívül még
elmondja azt is, hogy a Bánfi és társai Békésben, Csongrádban,
Bács-Kiskunban és az ország különbözo helyein hogyan húzták le az
olajosokat, hogyan lopták el az olajokat és hogyan csaptak be
embereket olajjal. Ezzel egyidoben a titkos kihallgatás során átad
bélyegzoket, számlatömböket és egyéb hivatalos papírokat, amelyekkel
alátámasztja azt, hogy amit o elmond, az igaz. (Vígh Ilona távozik a
bizottsági ülésrol. - Balogh László: Helyettesítem Vígh Ilonát.)
Visszaérkezünk Siófokról a kész anyagokkal együtt, másnap beszámolok a
vizsgálatik vezetonek, Gyollai úrnak. Azt mondja, hogy kevés az anyag,
menjünk le még egyszer. Egy héten belül újra megismétlodik a
kihallgatás, kiegészítettük azzal, amit még kért. A lényege az, hogy a
video és a titkosan keletkezett jegyzokönyvek - rengeteg
buncselekményrol van szó. Kértem, hogy vagy vádalkuval, vagy más módon
ezeket a buncselekményeket hozzuk felszínre, mert itt utalás van a
Fortusra, a Mononra és még sok más kft-re, az Energolra, amelyekkel a
számlázások történnek, ugyanis ezeknél sem volt olaj, csak a papíruk
azok.
Kérem szépen, azt mondták, hogy ezt az ügyet azért lehet élové tenni,
mert akkor a rendorség presztizse tönkremenne, ugyanis az abban
szereplo vallomás, amely azt támasztja alá, hogy Drobilics és
Ferencsik és még nem tudom, kik voltak a társai, nem rablást követnek
el, amikor elrabolják az érintettet, az ellenfelet, hanem egy
önbíráskodást, mert valójában az o papírukkal visszaélve követi el a
buncselekményt másik cég, akiket késobb elrabolnak. Ezt nem lehetett
nyilvánosságra hozni, hanem inkább engedték - jó, bunözo, nem bunözo,
de a bunözoknek is van joguk - azt, hogy kérem szépen, Drobilicsék
ellen rablás elkövetése miatt kerüljön vádemelési javaslatra az ügy a
Pécsi Városi Bíróságra. Így is folyt le az eljárás, majd menetközben a
bíróság kiderítette, hogy tényleg önbíráskodás volt és nem rablás.
Na de kérem szépen, ha egy rendori vezetés így áll hozzá egy ügyhöz,
hogy ártatlan embereket küld - nem ártatlan, de nem azért a
buncselekményért küldi - a bíróság elé, hogy rábizonyítsa az
emberekre, amit elkövettek, hanem ami a rendorség presztizsét éppen
növeli, vagy nem növeli, akkor mit várunk az igazságszolgáltatástól?
A másik az, hogy miért ellensúlyoz a rendorség, hogy a Góman György
által tett vallomásban, a jegyzokönyvben és egyéb dolgokban nem foglal
állást, és nem indít eljárást a bunözok ellen, hanem inkább beteszi az
asztalfiókba, nehogy sérüljön a rendorség tekintélye egy ilyen
történeten keresztül. Kérdem: miért?
Természetesen ettol kezdve megint mi lettünk a rossz emberek, mi
jelentjük fel a vizsgálatot a tábornoknál, mi jelentjük fel itt, mi
jelentjük fel ott, tehát nem értünk egyet. Valójában nem volt érdeke a
rendorségnek a presztízsén kívül más. Csak a saját kis presztízsét
dédelgeti.
A másik: miért van az, kérem szépen, hogy közel három éve folyik ez a
nyomozás, és még mindig nincsenek a végén? Nem is lesznek a végén,
mert ennyi ido után elhalnak, tönkremennek - szóval egyszeroen nem is
tudom emgérteni, hogy mi történik.
Az van, hogy nekem az a véleményem, hogy a szervezett bunözés nemcsak
kopogtat az ajtón, hanem már régóta ott van, beépült az
igazságszolgáltatásba, a rendorségbe és más közhatalmakba is. Azt
tudni kell, hogy ahol a pénz manapság, ott a hatalom. Ezt több élo
példa is bebizonyítja az életben, hogy pénzzel sok mindent meg lehet
oldani, pénzzel sok mindent el lehe intézni. Ennyit szerettem volna
elmondani. Kérdezzenek!
Elnök: Köszönjük a tájékoztatatót. A bizottság tagjait arra kérem,
hogy a kérdéseiket tegyék fel.
Tóth Károly (MSZP): Nem lehetne öt perc szünetet tartani? Csak azért,
hogy egy kis levegot beengedjünk ebbe a szuk terembe. (A bizottsági
tagok egyetértoleg bólintanak.)
Elnök: Öt perc szünetet rendelek el.
(Szünet: 11.27-11.43 óra)
Elnök: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottság ülését.
Tóth képviselo úrnak volt egy javaslata a bizottsági ülés végén, hogy
kérjük be azt a kazettát, amely az ügyészség birtokában van, hogy azt
a bizottság megkaphassa.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem biztos, hogy az ügyészség birtokában
van.
Elnök: Ez volt az információ. Ki támogatja ezt? És a jegyzokönyvet,
ami készült ezzel kapcsolatosan, azt kapja meg a bizottság. (Dr.
Fazekas Sándor: Az ügy dokumentumait kérje meg a bizottság. Leonid
Kolcsinszkij, aki meg lett hallgatva.) Leonid Kolcsinszkij, '98
júniusában volt a kihallgatás Budapesten a Vörösmarty utcában az ORFK
épületében, Szalai Tihamér rendor fohadnagy jelenlétében, Bánfi János
ügyvéd, aki közben lemondott a képviseletrolÉ (Sándor István: Azonnali
hatállyal lemondott.) És videofelvétel készült, ez az a kazetta, ami
nem került el a nemzetbiztonsági bizottság akkori ülésére, amikor
vizsgálták ezeket az ügyeket. (Dr. Fazekas Sándor: Az ügy
dokumentumait kérjük be, abban kazetta, minden benne van.) Igen.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ezzel meg is szakították akkor a
kihallgatást; volt elég nagy fejetlenség.
Elnök: Tisztelt Bizottság! Akkor a kérdések következnek. Balogh képviselo úr!
Balogh László (MDF): Köszönöm szépen. Én azt javasolom, hogy egy-egy
kérdést tegyünk fel, és akkor pörgosebb lesz, tehát akinek több
kérdése van, az is egyet-egyet tegyen fel.
Azt kérdezem, hogy az ön tevékenysége során Éles Gyula nevével találkozott-e.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kivel?
Balogh László (MDF): Éles Gyula.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem találkoztam.
Balogh László (MDF): Ugyanis ön említette az olajezredesek ügyétÉ
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Igen, de név szerint az o nevével nem
találkoztam. Az olajezredeseket pedig azért említettem, mert amikor az
olajat elkezdtük felgöngyölíteni, akkor gyakorlatilag tudtunk arról,
hogy már a Honvédségen belül korábban elkezdodött ez a folyamat, és
akkor ez már bírói szakban volt.
Balogh László (MDF): Csak azért kérdezem, mert Éles Gyula ügyében a
mai napig egy tárgyalás volt, és o volt a katonai vádlottak mellett a
polgári vádlott. Tehát ön nem találkozott ezzel a névvel.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem találkoztam ezzel a névvel, hanem
Tanics ezredes nevével találkoztam. Tanics ezredes, pontosabban az a
Góman György, akinek a titkos jegyzokönyve és videoanyag nem lett
felhasználva, o beszél azt hiszem Tanics ezredesrol és a hozzá
kapcsolódó ügyekrol, honvéd ezredesrol.
Balogh László (MDF): Köszönöm szépen.
Elnök: Lentner képviselo Úr!
Dr. Lentner Csaba (MIÉP): Azt kérdezném öntol, hogy annak idején
Flaisz Ferenc Bács-Kiskun megyei vállalkozó ellen információim szerint
önök nyomozást, adatgyujtést folytattak; tíz hónapig elozetesben volt
Falisz Ferenc. Miben látja az okát, hogy nem került elítélésre, nem
került elmarasztalásra?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Flaisszal kapcsolatosan én közvetlenül
nem tevékenykedtem, azt a gazdaságvédelmi foosztály csinálta, külön
gazdasági vonalon ment. Hogy Falisz nem lett elítélve, nem tudták
elítélni; valahol az igazság útvesztoibe valami homokszem kerülhetett
szerintem, de mondom, nem foglalkoztam vele konkrétan.
Elnök: Fazekas képviselo úr!
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Több kérdésem van, ezeket sorban fel
fogom tenni. Az elso az, hogy ön említette, hogy az állam
mesterségesen gyártotta és hagyta a kiskapukat az olajszokítésre.
Milyen idoszakra érti ezt a kitételt?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kérem szépen, a vámhalasztott idoszakra
értem ezt.
Elnök: Elnézést kérek, van egy javaslatom. Ha a kérdések
összefüggésben vannak, több kérdés legyen egybe, akkor ne legyen
szétszabdalva.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Ez csak így egy magányos kérdés.
Elnök: Tegyen fel akár több kérdést együttesen a képviselo úr, ha nem,
akkor menjen kérdésenként.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Ez egy magányos kérdés volt. Tehát várom
a válaszát.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: A vámhalasztottak idején volt
gyakorlatilag, amikor hamis igazolványok felhasználásával fiktív
személyek tudtak olyan cégeket létesíteni, amelyek minden további
nélkül megkapták a jövedéki engedélyt, és az alatt a két hét, egy
hónap alatt annyi olajat tudtak törvénytelenül és adózatlanul behozni,
amennyit akartak, és semmilyen adót nem fizettek, mert egy hónap múlva
eltuntek. Tehát ha meg lett volna szigorítva a feltétele annak, hogy
lehet kiadni a vámhivatalnál a jövedéki engedélyt, vagyis a
vállalkozói engedélyre a jövedéki engedélyt, tehát bemutatja a
személyi igazolványt, megnézik, és a vámhivatal semmi perc alatt tudta
volna faxon priorálni, hogy a törzslapon és a személyi igazolványban
szereplo adott fénykép azonos vagy nem azonos. Körülbelül háromnegyed
részére csökkent volna az erre irányuló visszaélések száma, ha ezt meg
tudták volna oldani.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Köszönöm.
Elnök: Tóth képviselo úr!
Tóth Károly (MSZP): A kérdés elott a tegnapi ülésrol egy mondat, hogy
értheto legyen. A tegnapi meghallgatás kulcskérdése volt, hogy igaz-e
hogy differenciált módon üldözték a bunözoket Magyarországon. Ez volt
a tegnapi meghallgatás egyik kulcskérdése. Azért mondom el, mert ön
nyilván nem tudhat róla.
Amit elmondott, az alapján a következot szeretném megkérdezni.
Valószínusítheto-e, hogy a Conti Car és az Energol - legalábbis a Pest
Megyei Rendor-fokapitányság és néhány más vezeto rendor által - végig
valamiféle kivételezett helyzetben volt, általában mindig találtak
támaszt valamiféle relatív védelmet az ügyeik intézésében? Tud-e
arról, hogy '97 és '98 eleje kivételével ehhez a csoporthoz tartozók
közül bárki tartósan hosszú ideig elítélve volt, vagy elozetesben lett
volna? Hiszen eddig csak azzal találkoztam, amikor '97 és '98 elso
felében vannak letartóztatásban, és Csikóstól Drovicsekig mindenki '98
augusztusában újra visszavonul. Jó-e z az olvasatom?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Az Energol vonatkozásában gyakorlatilag
nem tudnék ilyet mondani, de a Conti Car vonatkozásában egyértelmu,
hogy Radnai László hivatalos kapcsolata a rendorségnek, magyarul
tégla. Ez feltételez egy olyan dolgot is, hogy gondolom én, nem azért
ment el téglának, mett annyira rendes ember volt. Valószínuleg
információkért cserébe valamilyen formulai védelmet, kedvezményt vagy
védettséget élvezhetett. Azt azért tudni kell, hogy súlyos ügyekben
lévo informátoroknál, akik információkat szolgáltattak, nagyon nehezen
hozzáférheto ügyekben, bizonyos vonatkozásban nem azt mondom, hogy
buncselekmények lettek nekik elnézve, de kisebb dolgokban nem olyan
megítélés alá lettek vonva, mint az egyszeru halandók.
A technikai ellenorzés során bebizonyosodott, hogy a Conti Car
valójában mindig is - tehát az általam ismert idoszakban, amikor
'96-ban elkezdtem dolgozni a szervezett bunözési részen - egyrészt
külön privilegizált cég volt a megfelelo kapcsolatok miatt. Én azt
mondom, hogy jelenleg is élvezi ezt a bizalmat, ugyanis ugyanazok a
kulcsfigurák jelenleg is a kapcsolatrendszerükhöz tartoznak, aik közül
ketten jelenleg a belügyminisztert tanácsadói. Az egyik Horváth András
volt fokapitány-helyettes, a másik Tóth Erno alezredes. Olyan
dolgokat, amelyeket meg mernek tenni, szerintem megfelelo hatalmi
háttér nélkül nem valószínu, hogy be mernének vállalni.
Tóth Károly (MSZP): Elnézést, csak azért szólnék, mert összefügg.
Ugyanez a Tóüth Erno véletlenül szervezi meg Pintér találkozóját - nem
is kérdésként mondom, csak tényszeruen - Clodóval.
Sándor istván nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Úgy igaz! Ugyanaz a Tóht Erno hozza
össze Juszt Lászlót Clodo feleségével.
Tóth Károly (MSZP): Ezt csak azért akartam jelezni, mert - nem igazán
kérdés, csak összefügg - én itt egy viszonylag pontos találkozási
pontot látok.
Elnök: Köszönöm. Fazekas képviselo úr!
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni - itt néhány
egybefüggo kérdés következik -, hogy ezek szerint a Monon Kft. volt az
önök által említett két-három cégen kívül az egyetlen, amely
olajügyekkel foglalkozott.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem. Csak a Monon volt az, amellyel
nyílt eljárás, felderítés keretében hosszasan foglalkoztunk, amely
gyakorlatilag az egyik legnagyobb volt az Energol és a Conti Car
mellett.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Említette egy Tóth Béla nevu fideszes
politikus nevét. (Sándor István: Úgy van.) A jegyzokönyv részére
szeretném rögzíteni, hogy úgy látom, hogy a meghallgatott vagy
alultájékozott, vagy szándékosan terjeszt pontatlan információt. Tóth
Béla nem volt soha politikus, nem volt soha a Fidesz tagja.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kérem, én nem azt mondtam, hogy
politikus!
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Most mondta az elobb, amikor kérdeztem.
(Dr. Kóródi Mária: nem azt mondta.) Most kérdeztem ebben a
pillanatban, hogy politikus volt-e Tóth Béla...
Sándor istván nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem, akkor itt valami félreértés van.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Most kérdeztem ezt.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Uram, ne haragudjon, én azt nem mondtam,
hogy Tóth Béla politikus volt.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Itt van leírva, hogy korábban olajosok
mellett politikusok is felszínre kerültek: Monon Kft., Tóth Béla.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Akkor valamit nem jól mondtam, de én azt
nem állítottam, hogy Tóth Béla politikus volt.
OVB/4-23/1998-2000.
Kivonat
Jegyzokönyv az Országgyulés az olajügyek és a szervezett bunözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának 2000. november 7-én, kedden 9 órakor a Fovárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalának,
Budapest, Belgrád rakpart 5. számú épületében megtartott zárt ülésérol
Napirend:
1. Sándor István nyugalmazott rendor alezredesnek, a Központi Bunüldözési Igazgatóság volt fonyomozójának meghallgatása.
2. Egyebek.
Elnök: Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke
Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: Elnök:
Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit. A bizottság
napirendje Sándor István nyugalmazott rendor alezredesnek, a Központi
Bunüldözési Igazgatóság volt fonyomozójának a meghallgatása. A
tájékoztató elmondása után kérdéseket tesznek fel a képviselotársaim.
A bizottság eredeti szándéka az volt, hogy a szervezett bunözésrol
kérjen tájékoztatót, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a
korrupcióval, az olajügyekkel kapcsolatban és a bunözoi
tevékenységrol, és milyen lépéseket tettek ennek felszámolása,
megszüntetése érdekében. Ezek a kérdések hangzottak el a kollégáinak
is, akik a bizottság ülésén megjelentek. Kérem, hogy amit ehhez képest
el tud mondani, mondja el. Megadom a szót Sándor Istvánnak.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kérem szépen, bizonyára tudják, hogy
1989-tol, vagyis 1990-tol, amikor a szervezett bunözés elleni
szolgálat megalakul, alapítóként voltam jelen. A kezdeti idoszakban
próbáltuk Budapest és az ország szervezett bunözését valamilyen
rendszerbe foglalni, feltérképezni kisebb-nagyobb eredményekkel.
Idoközben az Országos Rendor-fokapitányság kábítószer-felderítési
osztályára mint csoportvezeto kerültem, leginkább a nemzetközi
felderítésekkel foglalkoztam.
1996 második felében - késo oszén -, amikor elkezdodtek az úgynevezett
robbantásos és leszámolásos ügyek, a kábítószerosztályról
átvezényeltek egy speciális csoportba, brigádb, a robbantásos ügyek
felderítésének a területére.
Erre azért került sor, mert mint kábítószer-felderíto csoportvezeto,
nagy létszámú informátori rendszerrel rendelkeztünk, tehát széles és
sok irányú információ jutott birtokunkba. A felderítés kezdeti
szakaszában arra a következtetéses megállapításra jutottunk, hogy az
úgynevezett robbantásos és leszámolásos ügyek hátterében az olaj áll,
mégpedig az az olaj, ami a kilencvenes évek elején, '92 körül az
úgynevezett olajezredesek ügyével kezdodött. Tehát rivalizálódott az
olajkereskedelem, a monopolhelyzetben levo Mollal szemben körülbelül
még több ezer kis olajvállalkozó lett hirtelen az országban, akik az
akkor hiányos törvényeket kihasználva különbözo olajcégeket hoztak
létre.
'92-94 elején elkezdodött az olajszokítés, a vámhalasztott és az
olajszokítés beindítása a HTO-olaj megjelenésével Magyarországon, ahol
a gázolaj és a futoolaj között lényegi árkülönbség jelentkezett,
szinte duplája volt a HTO-n nyert haszon a HTO árának. Ez nagyon sok
embernek, foleg kisstílu bunözoknek adott olyan ötletet, hogy ok is
elkezdenek olajjal foglalkozni, ami gyakorlatilag nagyon nagy hasznot
hozott mindenkinek. Ezt mi sem támasztja alá jobban, hogy piti kis
zsebtolvajok, autótolvajok és kisstílu bunözok bandákba verodtek, elso
körben rátelepültek azokra a már muködo olajos személyekre, akiknek
már tapasztalatuk volt rövid ido alatt is az olaj forgalmazásában és
kereskedelemben, eloször terroriztálták, majd bevédték, végül elvették
tolük az olajtelepeket és az olajbázisokat.
Itt nagyon jó példa Pest megyében a kiskorösi olajtelep, ami egy
bizonyos személynek a birtokában volt. Kezdetben több irányból
betámadták, megvédték, majd a végén a saját tulajdonából kirakva
átvették a területet és önálló olajkereskedelembe fogtak.
Ebben az idoben mi nemigen folytunk bele ezekbe a történetekbe, de a
munkánk során nem tudtuk elkerülni ezeket az információkat sem. Több
jelzést adtunk a feletteseinknek, a rendorségnek és így tovább, hogy
jó lenne valamit csinálni, mert egyre több újgazdag lesz az országban,
foleg Budapest környékén, illetve Csongrád és Bács-Kiskun megyében,
akik az olajból tetemes haszonra tesznek szert.
Abban az idoben többször jeleztük azt is, hogy az olajjal foglalkozó,
foleg bunözokbol összeállt csoportok megkörnyékezték a vámorséget,
ugyanis lényegi szempont, hogy rajtuk múlott ennek a területnek az
ellenorzéses muködtetése, s valószínu volt, hogy a vámorség elnézo
tevékenységével vagy elhallgatásával komolyabb dolgokra sor került,
tehát az államot becsapva komoly tokére fognak szert tenni.
A vámhalasztottakat megszüntetikÉ Ja, még a vámhalasztottaknál azt
szeretném elmondani, hogy ha a vámorség egy kicsit is odafigyelt volna
arra, hogy azok a személyek, akik muködési vagy vállalkozási engedélyt
váltanak ki a vámhalasztott és egyéb olajtevékenységek folytatására,
ellenorizték volna a személyt fényképpel, a lefénymásolt, személyi
igazolványban szereplo fényképet és adatot mondjuk egy nyilvántartón
keresztül, ami semmibe nem tartott volna, akkor körülbelül
egynegyedére csökkenhetett volna az így elkövetett olajjal kapcsolatos
buncselekmények száma.
Mert mi történik? Az történt valójában, hogy csöveseket, útszéli
embereket megvettek pár ezer forintért, akinek a személyi igazolványát
elvették, személyi igazolványukban a fényképet kicserélték, majd azzal
a személyi igazolvánnyal egy harmadik személy, aki szintén nem tudta,
kié a személyi igazolvány, kiváltott egy muködési engedélyt - ez a
kereskedelemre is jellemzo volt abban az idoben -, és máris
olajforgalmazó és kereskedo volt. Azt tudni kell, hogy a vámhalasztott
15 és 30 napos határidovel nyilvánult meg. Gyakorlatilag a 15 vagy a
30 nap alatt Jugoszláviából és Szlovákiából, Oroszországból körülbelül
10-20 szerelvény olajat is be lehetett hozni úgy, hogy se adót, se
vámot, se semmit nem kellett érte fizetni, mert mrie fizetni kellett
volna, eltunt a fiktív személy, aki kiváltotta ezt a muködési
engedélyt. Ez a személy ment egy másik személyi igazolvánnyal, újabb
engedélyt csináltatott, lényegében ez így gyuruzött tovább. Ebbol
horribilis pénzösszegek keletkeztek, volt olyan nap a szóbeszéd
szerint, hogy 5-6 milliót kerestek per fo, tehát egy ember egy ilyen
tízfos brigádban. De mondjuk ez nem ez a történet.
Tehát gyakorlatilag az állam mesterségesen gyártott vagy hagyta ezeket
a kiskapukat, jogszabályokat és egyéb, jogi hátteret, és tapasztalatok
hiányában véleményem sezrint. Jelezve volt, nem tettek ellene semmit.
Majd kezdodött az úgynevezett festés, amibol automatikusan jött az
olajszokítés. Itt megint a vámorség szerepét kellene felhozni, mert ne
mondja azt senki, hogy annyi olajat, amennyit elloptak, úgynevezett
szokített olajat vagy nem szokített olajat a vámorség valamilyen
hallgatólagos beleegyezése nélkül meg lehetett csinálni. Mert a
kezdeti idoszakban voltak olyan információink, hogy ezek az
úgynevezett festékanyagok bele sem kerültek a tartályokba, a
vagonokba, úgy lett leadva az üzemanyag-mennyiség, ugynais színre és
minoségre a gázolaj és a HTO között semmi különbség nem volt.
Mikor mégis arra kötelezték a vámosokat, hogy bele kell ezeket a
festékanyagokat rakni, akkor - kis országunkban naggyon sok okos ember
van - a Veszprém megyei vegyének egyike feltalálta vagy kitalálta azt
a vegyi anyagot, amivel tökéletesen semlegesíteni lehet a gázolajba
tett színezoanyagot, sot, mi több, annak minoségét valamilyen szinten
meg is javította, mert a kéntartalmat is csökkentette az olajban.
Ebbol is hatalmas pénzbevételre került sor bizonyos alvilági körökön
belül. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az egész ország ezt csinálja,
mert akik tokeileg megerosödnek, egyre inkább kiszorítják a kishalakat
a körbol, és próbálják maguk alá gyurni a kis olajosokat, vagy
teljesen megsemmisíteni.
Ekkor jutott nekünk az a feladat, hogy próbáljunk valamilyen
információs rendszert átcsoportosítani az olajosokra, ugynais '96
végén eljön az az ido, amikor annyira beszukül az olajlehetoség a
szokítés és egyéb problémák miatt, hogy bizonyos emberek kiesnek a
körbol, és vannak, akik még többet akarnak. De viszont egyik oldalon
fölhalmozódik egy akkora toke, amivel igaziból nem tud mit kezdeni,
ezért az olajból szerzett pénzösszegeket megpróbálja átforgatni az
úgynevezett budapesti éjszakában, a kereskedelemben, a
vendéglátóiparban és egyéb legális termelohelyeken.
Elkezdodik '96 oszén az úgynevezett robbantásos történet, aminek a
lényege nem az volt, hogy valakit is megöljenek valójában, hanem csak
az erofitogtatás, és hogy próbálják felhívni a másik oldal figyelmét,
hogy ki az erosebb.
A szomorú és sajnálatos eset akkor kezdodik el, amikor november 1-jén
vagy 2-án Prisztás Józsefet agyonlövik Óbudán. Prisztásról tudni kell,
hogy az olajos és egyéb alvilági körökben jócskán kivette a részét.
Ugyanis o már korábban is egy pénzember volt, aki nagy pénzeket
fektetett különbözo üzletekbe, de foleg az olajba. Prisztás eredeti
történeténél nem szabad kifelejteni Lakatos András szerepét sem, akit
mindenki úgy tart számon, hogy az alvilág bankára. O nem volt az
alvilág bankára, hanem hasonlítani tudnám Nógrádi Zsolthoz, aki egy
balek volt, akit eloretoltak - jó a megjelenése, jó a beszédkészsége
-, és o játszotta el azt a szerepet, hogy o az alvilág pénztárnoka.
Nyugdíjpénztár-alapításhoz - és hadd ne soroljam fel, mirol volt szó -
különbözo emberektol különbözo és nagy pénzösszeget vett fel, hogy
olajba forgassa, egyéb drágakövekbe és másba.
Majd eljött az az idoszak, amikor valamilyen formában a Kis Bandi
által forgalmazott nagy pénzösszeg eltunt. Itt több variáció volt:
Bandika vagy elvitte, vagy ez lehet itt, vagy az lehet itt. Nem vitte
el Bandika. Bandika körülbelül 8-10 ezer márkával ment el az
országból. Pontos információval rendelkeztünk Bandika környezetébol,
mivel az egyik kulcsfontosságú emberével valmailyen szintu
kapcsolatban álltunk. Azért kétséges Bandika eltunése, mert ez a
mellette lévo ember próbált rendori kapcsolatokon keresztül egy olyan
helyzetet teremteni, amely a külvilág felé úgy tunt nekünk, mintha
Bandikát a rendorség keresné. Ezt a történetet nem tudták
megvalósítani, mert nem találtak olyan rendori csoportot vagy járort,
aki ezt grátiszul megtette volna Bandikának, vagy Bandika
hozzátartozóinak, hogy megjelent az újpesti lakás körül, és ott ír egy
pár kört, mintha Bandikának pucolni kellene, mert a rendorség keresi.
Bandikát ebben az idoben a rendorség nem kereste, senki nem kereste.
Egy a lényeg: Bandika ekkor az úgynevezett Conti-Caro-s csoport
érdekeit képviselte, azokkal volt összegyógyulva, ott volt
éjjel-nappal.
Amit nem tudtunk bebizonyítani - én sem, és más sem -, hogy ez a
tömérdek pénz, több milliárd forint, mely a Conti-Carhoz befolyt,
valójában hamis gyémántok miatt úszott el, vagy éppen az ot futtató
csoport tette zsebre és forgatta a saját hasznaként. Ilyen irányú
információkkal nem rendelkeztünk.
A robbantásos ügyek felderítésének megkezdésekor egyre inkább
nyilvánvalóvá vált, hogy az úgynevezett olajkirályok állnak a
robbantásos ügyek hátterében. Ezt azért merem így nyíltan elmondani,
mert több olyan operációt hajtottunk végre személyesen az én
irányításommal konkrétan '96-ban vagy '97-ben - nem tudom pontosan -,
hogy november 6-án Kecskeméten sikerült beszerveznünk egy olyan
személyt, aki az úgynevezett Conti Car-os csoport végrehajtó
csapatához tartozott, vagy a Tanyi György csapatához tartozott. Az
lett volna a feladatuk, hogy Kecskeméten egy kiskunfélegyházi
vállalkozó gépkocsijára dobjanak egy kézigránátot - nem megölni
akarták, hanem csak megfélemlíteni.
Ezzel a személlyel sikerült összejönnünk. Elmondta a részletes
történetet, hogy Budapesten x napon kaptak két darab Kalasnyikov
géppisztolyt, tele tárakkal és két darab magyar gyártmányú
kézigránátot repeszburokkal. Az operáció során megmutatta nekünk egy
éjszaka, hogy Kecskeméten hol van tárolva ez a két darab gránát és két
darab géppisztoly, amit az operatív jogszabálynak megfeleloen
operatívan feltérképeztünk, sot mi több, hatástalanítottuk a
géppisztolyokat és a kézigránátokat. Majd a következo napra olyan
helyzetet teremtettünk, hogy akik a géppisztollyal és a gránátokkal
rendelkeznek, akiknek a munkát meg kellett volna csinálniuk, azok
elmozdítsák a helyszínre ezt a gránátot és géppisztolyt. Ez meg is
történt, és el is fogtuk oket következo éjszaka.
Ebben csak az az érdekes, hogy tart egy operatív akció, elfogjuk a
tetteseket, akik tagadnak mindent, de az operáció elsof elében a
beszervezett személy, aki tagja a csoportnak, elmondja, hogy mire lett
volna ez a felszerelés, honnan származik, kitol származik, annak
ellenére, hogy kaiket elfogunk, tagadnak mindent. De nem is ez a
probléma. Éjjel felkerül Budapestre, másnap sajtótájékoztató volt
ebben az operatív ügyben, aminek még tovább kellett volna gyuruznie,
vagy amit még tovább kellett volna göngyölni, hogy jussunk már el
valamilyen irányban. Nekem az volt az elméletem, hogy ne a hegytetot
kezdjük el bontani, hanem a hegyet a lábánál bontsuk.
Erre egy kollégámmal ki is dolgoztam '97 tavaszán egy végrehajtási
tervet, hogy én hogyan képzelem az ismeretek birtokában ennek az egész
alvilági helyzetnek a megoldását. Nem fogadták el. Azzal az indokkal
nem fogadták el, hogy akkor Budapestrol és a környezo megyékbol is
össze kellene vonni a hasonló ügyeket, és ez akkora terhet jelentene,
hogy lehet, hogy ebbe belebukunk, ésnem fog sikerülni. Tehát ez volt a
vezetés hozzáállása. Nem az volt a vezetés hozzáállása, hogy meg
kellene oldani ezt az ügyt, hanem hogy mi lesz akkor, ha valójában nem
fog sikerülni az egész akció.
1997 márciusában felsobb utasításra úgy döntöttek, hogy létre kell
hozni egy speciális csoportot, amely az lajügyek és az úgynevezett
robbantásos ügyek felderítésével fog foglalkozni. Ez a speciális
csoport valójában az ORFK, a KBI vizsgálati foosztály keretében mukdo,
különleges ügyeket vizsgáló osztály vezetésével jött létre. Nekünk,
felderítoknek ehhez az ügyhöz alárendelt szerep jutott, tehát semmi
önálló tevékenységet nem tudtunk végezni. A vizsgálati osztály
vezetoje, illetve a vizsgálati foosztályvezeto utasítása szerint
kellett eljárni.
1997 áprilisában eljutottunk arra a pontra, hogy megindult az
olajügyekben gyanúsított személyek elfogása. Soha nem felejtem el:
Ignácz tábornok volt a bunügyi foigazgató, aki egy pénteki napon fél
négykor toporog és kínlódik, hogy kedden miniszteri értekezlet lesz,
és még senkit nem fogtunk meg az olajos ügykben. Mondtam neki, hogy
ezen nem múlik, mert gyakorlatilag megvannak azok az emberek, akik
nagy szerepet játszanak ezekben a történetekben és akik mozgatják ezt
az egészet.
Még aznap délután elfogásra került egy személy, orizetbe lett véve, és
ezt követoen hetenként, kéthetenként folyamatosan sorra el lettek
fogva a személyek. Eddig ment is minden rendben szépen, csak valahol a
vizsgálati osztály munkájával nemigen kerültünk szinkronba, vagy
legalábbis nem értettem egyet, amiért késobb meg is kaptam a magamét
folyamatában - a mai napig. Ugyanis azt láttam, hogy a vizsgálati
osztály által felállított teória, illetve mérce nem azonos azzal,
amiben a felderítést meghatározták és célul tuzték ki. Hiába hordott
össze a felderítés tonnányi információt, anyagot, ha arra a világon
senki nem volt kíváncsi - mert senki nem volt rá kíváncsi. A vizsgálat
a saját elképzelése és nem tudom, milyen utasítások szerint végezte a
tevékenységét, olyannyira, hogy idoközben én már jeleztem Tonhauser
úrnak, hogy jó lenne, ha engem ebbol a csoportból felmentene, mert az
én idegrendszerem nincs arra berendezkedve, hogy megyünk éjjel-nappal,
és kidobott ido és pénz a mi munkánk, mert senkit nem érdekel az, hogy
mit derítünk fel, vag ymit hozunk össze. Tehát a két szervezet között
egy ilyen kibékíthetetlen ellenségeskedésre került sor.
1997 novembrében van egy értekezlet - amely minden héten volt -, és
már sokadszorra a vizsgálati osztályvezeto úgy indít, hogy hogy nem
lehet végrehajtani ezt a feladatot. Ebbol nekem már annyira elegem
volt, hogy felálltam az értekezletrol, kivonultam: mondom, jó, akkor
nincs értelme az egésznek, ha nem azon vagyunk, hogy legalább egyszer
nem hallom azt, hogy hogyan kellene végrehajtani ezt a feladatot.
Ettol a személyemmel szemben való ellenségeskedés még jobban
megindult.
A lényeg az, hogy folytatjuk a tevékenységünket, akkor már kizárólag a
vizsgálati osztály utasításának megfeleloen, de továbbra is azt
tapasztaltuk, hogy semmi jelentosége nincs, mert gyultek a
papírhalmazok, amelyekrol késobb beigazolódott, hog azok túlnyomó
többsége igaz, de a vizsgálat ezt nem használta fel. Tehát a rendori
vezetésen belül sem volt egy egységes akarat, hogy valójában mit kell
csinálni, hogy kell csinálni, és elore kell vinni az ügyet.
Majd aztán közeledtünk a '98-s választásokhoz, amely nagyon rányomta a
bélyegét a rendorség moráljára, mert akkor a döntésre jogosult vezetok
már valahogy ráálltak, vagyis tompították az egész ügyet. Érezheto
volt annak a hatása, hogy most jön a '98-as választás - ki nyer, ki
nem nyer -, ebbol csak probléma lehet.
Inkább ha nem csinálunks emmit, abból nem lehet probléma. Ugyanis most
jön az, hogy ezeknek a felderítéseknek a során egy csomó olajos
mellett bizonyos politikai tényezok is felszínre kerültek. Nem lehet
elhallgatni, akármennyire is fáj a kormánynak, kérem szépen, volt egy
úgynevezett Monon Kft., amely nagyon nagy olajforgalmat, törvénytelen
olajforgalmat bonyolított le, amelynek a tulajdonosa egy Tóth Béla
nevezetu szemly volt, aki akkor is és jelenleg is a Fidesznek bizonyos
fontos embereként jelenült meg. Ugyan ezt o maga sem titkolta, tehát
többször megfenyegetett bennünket azzal, hogy ha a Fidesz gyoz, akkor
el leszünk taposva. Megtörtént. Tehát nem tévedett az illeto.
Ez a cég volt, a Monon, amely aztán osztódott tovább, de mindig o volt
az isten, a Tóth. Gyakorlatilag a Monon volt az, amely - ez
jegyzokönyvekbol is kiderül - gyakorlatilag gyártotta a fiktív
számlákat, olajat valójában nem is igen forgalmazott; olajos
szakzsargonnal ok kabátolták az ügyeket, tehát ok gyártották a
nemlétezo mozgó olajra a papírokat. Ebbol kisebb-nagyobb cégek
alakultak, hozzácsapódtak, hamisítottak, satöbbi. A lényeg az, hogy a
Monom mellé egy meglevo cégnek a meghamisításával egy hamis céget
hoztak létre Fortus Kft. néven, aminek Zsiga Zsolt nevu keszthelyi
fideszes, az ottani OTP vagy Takarékszövetkezeten keresztül egy
számlát nyitott. Ennek lényege az volt, hogy ez a számla egy mosoda
volt. Azon a számlán soha nem pörgött valójában pénz, soha nem volt
rajta pénz, ezt aktaszeruen meg lehet találni az ügyekben, ami az
ORFK-vizsgálaton van. Ezen a fortusos számlán a különbözo vakvágányon
beérkezett pénzeket átfuttatták és legalizálták.
A vizsgálatok során több mononos és egyéb cégszemély került a
látókörünkbe, akik közül voltak, akik mint elkövetok a rendorséggel is
együttmuködtek. Mi történt ezekkel az emberekkel? Akik elismerték a
bunösségüket, de a rendorséggel együttmuködtek, rövid idon belül
mindenkit letartóztat a vizsgálati osztály. Olyan embereket viszont
nem tartóztatott le a vizsgálati osztály, mint Tóth Béla, akire Kiss
Erno dandártábornok háromszora dott utasítást a vizsgálati osztály
vezetojének, hogy ezt az embert igenis le kell tartóztatni. Tehát aki
a rendorökkel a felderítésben együttmuködött, az pik-pakra egy-két
hónapon belül le lett darálva, majd utólag kiengedték. Ezzel én azt
értelmeztem, hogy az az ember, aki ugyan elkövette azt az olajos
történetet, vagy a visszaélést, de úgy gondolja, hogy hibázott és
megpróbálja föltárni a dolgokat valamilyen formában és együttmuködik a
rendorséggel a továbbiak felderítésében, gyakorlatilag azokat a
rendorség, bizonyos körben a vizsgálat elteszi a süllyesztobe, hogy
nehogy tovább tudjon beszélni, vagy éppen miért beszél, ha nem fontos.
A Mononra visszatérve. Az én emlékezetem szerint a felderítés és a
nyomozás során úgy tudom, két volt ügyvezeto igazgató, akik
egzisztenciálisan és anyagilag eléggé lecsúszott emberek, idoközben
meghalnak, baleset kövekteztében, ugye, ugyanis államigazgatási
eljárás keretében le lettek rendezve ezek az ügyek. De hogy most
valóban baleset történt vagy valóban agyonütötték vagy mi történt
ezekkel az emberekkel, senki nem firtatta, senki nem ment utána, mert
már véleményem szerint mindenkinek tilos volt akkor '98-banÉ Tehát
igaziból eljött az a mérlegállás, hogy ideálljak, odaálljak, nem
tudták a vezetok hogy hová, inkább nem álltak sehová; államigazgatás,
kész, egy emberrel vagy két emberrel kevesebb.
Sajnos én továbbra sem hagytam az igazamat vagy az igazunkat, a
felderítés folyamán Tonhauser Lászlóval együtt próbáltuk a magunk
igazát keresni, fölöslegesen. Még azt is el kell mondanom, hogy a
munkánkat rengetegen elárulták a rendorségen belül, tehát a
felderítési munkát. Ezt kisebb-nagyobb eredménnyel sikerült is
kiszurni: egy bizonyos fohadnagy, akit megfogott a BRFK-n az RSZVSZ,
majd egy ORFK-s alezredes, akit mi buktattunk meg, valamint egy cég
technikai ellenorzése, lehallgatása során kiderült az, hogy a Pest
Megyei Rendor-fokapitányság bunügyi helyettese, illetve a szervezett
bunözés elleni osztály vezetoje, akik be vannak avatva az olajügyek
felderítésébe, tételesen minden információt kiadnak az úgynevezett
Conti CarÉ
Elnök: Elnézést kérek, van egy javaslatom. Vagy minden esetben neveket
hallunk...
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Jó, akkor mondom.
Elnök: Mert itt egy esetben hangzott el név, amikor a Fidesz...
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Jó, kérem szépen, mondom, a Pest Megyei
Rendor-fokapitányság... (Dr. Fazekas Sándor: Ezen semmi
csodálkoznivaló nincs, nyilván az egyetlen olajos cég volt.)
Elnök: Hadd fejezzem be, mert sorra jegyeztem fel azokat a mondatokat,
amelyek mögött nevek nem hangzottak el.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Például?
Elnök: Majd rá fogok kérdezni.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ahol neveket nem mondtam el, például
hogy meghaltak, nem tudom a nevüket, de ki lehet keresni, hogy kik
voltak azok. Gúnyneveket tudok.
Enök: A gúnynév is név, mert a mögött is megvan a személy. Nem csak az
elhunytak nevérol van szó, hanem itt hangzottak el rendorök, vezetok,
egyebek, utasítást kiadók. Az elobb is elhangzott, hogy kik is voltak
azok a rendorök, akik kijátszották itt az információkat. Kérjük a
neveket is elmondani.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Jó. Kérem szépen. Utasítást adó
rendorök: Gyolnai László rendor alezredes, az ORFK vizsgálati osztály
különleges ügyek vizsgálati osztályának a vezetoje volt akkor. Mikó
István rendor ezredes, akkor az ORFK vizsgálati foosztályvezetoje
volt. (Balogh László: És ok mit csináltak?) Ok irányították
gyakorlatilag az egész nyomozást, ok voltak a nyomozás irányítói.
Többek között Tonhauser ezredes volt, aki a felderítés legfobb
irányítója volt, neki voltunk beosztottjai.
Elnök: Itt az elobb az hangzott el, elnézést kérek, hogy
félbeszakítom, hogy voltak rendorök, akik kijátszották az információt
a felderítok vonatkozásában. (Sándor István: úgy van. - Balogh László:
Ok voltak azok, akiket nevesített?)
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem, nem. Nem ok voltak. Balogh László.
Azért mondom, hogy tisztázzuk.) Akik kijátszották; nem jut eszembe a
neve a BRFK-s fohadnagynak, nem tudom mi volt a neve a fohadnagynak,
aki a számítógépes rendszerrol rendszergazdaként kivitte a titkos
anyagokat.
Elnök: Ez olyan lényeges információ?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Valamilyen Antalnak hívták. (Dr. Kóródi
Mária: El vannak ítélve, ezzel most nem érdemesÉ - Balogh László:
Bocsánat, annak van jelentosége, hogy az a két rendori vezeto, akikrol
most beszélt Sándor úr, akkor azok az én olvasatomban nem negatív
szerepet vittek.) Nem.
Balogh László (MDF): Tehát az a két személy, akit most utólag említett...
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ok a nyomozás irányítói voltak.
Balogh László (MDF): Tehát ok nem árulók voltak, tehát pozitív
szerepet játszottak.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Úgy van, igen.
Balogh László (MDF): Ezt kellett tisztázni, mert ez volt félreértheto.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Aztán volt a BRFK életvédelemrol Kátai
Elek alezredes, aki pont annál az ominózus kecskeméti elfogásnál,
amikor megfogtuk a géppisztolyokat és a kézigránátokat, o volt az, aki
ezt az ügyet lebonyolította, tehát leinformálta errol az ügyrol a
Conti Car-csoportot, ami késobb az RSZVSZ által be is lett bizonyítva,
hogy tényleg elárulta ezt az akciót és más akciókat is, tehát a Conti
Carnak dolgozott. De ekkor már nem BRFK-s, hanem ORFK-s volt az
illeto, amikor ezt az árulást elkövette.
Visszatérve a másik két dologra, a Pest megyei fokapitány bunügyi
helyettese Horváth András ezredes volt, és a korábbi szervezett
bunözés elleni osztályv ezetoje Tóth Erno alezredes volt, akikkel
kapcsolatosan a technikai ellenorzés soránÉ Ugyanis a margitszigeti
Thermál Szállóban volt a Conti Car-csoportnak az irodája, ami le lett
technikázva információszerzés céljából. Az ott szerzett információk
alapján egyértelmuvé vált, hogy HOrváth András és Tóth Erno a Conti
Car-os csoporthoz kapcsolódik, ugyanis Radnai László, a Coni
Car-csoport vezetoje hivatalos kapcsolatban volt a Pest Megyei
Rendor-fokapitánysággal, magyarul tégla volt. Ennek keretében, tehát a
róluk vagy a velük kapcsolatosan keletkezett információk visszamentek
hozzájuk, amit a technikai ellenorzés kihozott, ezért Mikó istván
ezredes és Tonhauser Lászó ezredes úr készített egy rendori jelentést,
amit átadott Ignácz István tábornoknak, aki a bunügyi foigazgató volt,
aki úgy döntött, hogy ezt a két embert, tehát Horváth Andrást és Tóth
Ernot kitiltja a bunügyi foigazgatóságról, az értekezletekrol. Ez a
két ember rövid idon belül le is szerelt a testüelttol, ugyan semmi
nem történt velük. Nem történt velük semmi.
Visszaugranék most egy kicsit idoben, tehát ez ido alatt a felderítés
és a vizsgálat között kialakult ellentétes helyzetbol még mindig
negatív megvilágításba kerültünk.
Közben volt egy Boros-történet is, amikor Boros Tamás József a
rendorséghez fordul, eloször Pest megyéhez, hogy rálonek a lakására,
meg akarják ölni, majd a Pest megyeitol átveszi az ügyet az ORFK, és
szerencsétlenségemre az ORFK szervezett bunözés elleni osztályán én
kaptam azt a feladatot, hogy Borossal tartsam a kapcsolatot, és
bármilyen információ van, azt továbbítsam Tonhauser ezredesnek.
Szerintem ez lett a szakmám vagy a karrierem vége, mert ido elott
mentem nyugdíjba.
Boros nyilvánosan és nem nyilvánosan is több olyan vallomsát tett,
ahol terhelt politikusokat, rendori vezetoket és egyebeket. Hogy ennek
mennyi valóságalapja volt, mennyi nem, én akkor is azt mondtam, és
most is azt nomdom, hogy a Boros által elmondott tényeknek nagyon sok
valóságalapja volt. Azért merem mondani, hogy o maga is bunözo volt
valamilyen szinten, ugyanis a vagyonát a bunözésbol hozta össze. A
rendszerváltozást követoen tért haza Németországból, mert elozoleg
köztörvényes buncselekmény miatt elhagyta az országot.
A Borossal való kapcsolatban - amit az én számlámra ír mindenki, nem
tudom, miért - az én szerepem nem volt olyan mérvu, mint ahogy azt
sokan beállítják, mert valójában nekem Boros és az o személye egy
szükséges rossz volt, napi munkát jelentett. Boros nagyon nagy és
nagyon sok rendori kapcsolattal rendelkezett. Nem olyan kapcsolatban
volt velük, mint én, tehát nem hivatalos kapcsolatban, mert nekem egy
kényszerhelyzet volt az o személye, hanem baráti és közeli
vacsorakapcsolatai voltak azokkal, akik gyakorlatilag a hatalom
közelében voltak. Ezeket név szerint nem tudom megnevezni mindet, de
azért látni kellett azt, hogy bármerre mozgott boros, minden
rendorségre bejárata volt, mindenhol fogadták, a végén már mindenki
mondta, hogy a Boros tégla. Nem téglának nevezném ot, hanem az o
helyzetében beállt változások következtében nem tudott mit tenni, azt
a lehetoséget választotta, hogy a rendorségnek ad információt cserébe
azért, hogy az o személyét megvédjék.
Téves az a felfogás, hogy Borost a rendorség kimosta és megmentette,
mert Borossal párhuzamosan ugynaúgy dolgoztunk a felderítés során,
mint bárki mással, mert tudtuk azt, hogy a millióit, a százezreit o
sem tisztességes úton szerzi. Hogy Borost a rendorség a tenyerén
hordta - nem így volt, kérem szépen. Boros elottünk ugyanolyan bunözo
volt, mint a többi. Csak a Boros nagyon jól tudta, hogy meddig tud
elmenni, meddig mehetett el. Tehát amikor velünk kapcsolatba került,
nem úgy követte el a buncselekményt, hogy azt feltárhassuk vagy
felfedhessük.
A másik: Boros környezete eléggé meg volt tuzdelve mindenféle
emberekkel, tehát sokszor jobban volt informálva, mint mi, mert olyan
információkat mondott el egy-egy beszélgetés során, hogy én magam is
csodálkoztam, akinek tudnom kellett volna errol az információról. Hogy
Boros testort kapott a rendorségtol - az sem az én ötletem volt, hogy
szerepem volt. De azt hangsúlyozom: tudni kell, hogy nekem ezen a
testületen bleül a szerepem minimális volt, mert semmilyen hatáskörrel
nem rendelkeztem. Az volt a feladatom, hogy mondták, hogy Pista Jóskát
meg kell állapítani, fel kell deríteni, vagy információt kell róla
gyujteni, és én ezt az embereimmel elvégeztem, vagy én magam. Lehet az
újságban is olvasni, hogy mekkora hatalmam volt, hogy ezt és azt
tettem, vagy nem tettem. Nem volt semmilyen hatalmam, kérem szépen. Én
egy végrehajtó katona voltam annak ellenére, hogy csoportvezetoi
beosztásom volt.
A Borossal kapcsolatos dolgokat sokan meglovagolták, sokan felfújták,
és az egész úgynevezett alvilági történet, amely elindult kvázi
Tonhauser ellen és ellenem is és még egy-két személy ellen, pont a
Boros által eloadott történetekbol adódik. Maga Pintér Sándor
belügyminiszter is azt mondta Kiss Erno tábornoknak, hogy o vajában
azért neheztel rám, mert Tonhauser ezt az egész Boros-történetet vagy
olajos ügyet egyedül nem tudta volna megoldani. Könyörgöm! Hogy én
Tonhauser beosztottja vagyok, és Borossal nekem kell tartani a
kapcsolatot, miért gondolja Pintér vagy bárki azt, hogy Tonhauser
képtelen lett volna agyilag vagy szakmailag arra, hogy bizonyos
dolgokat egyedül megoldjon?
Kérem szépen, a dolgok mélyérol kikerült egy olyan felállás, élvonal,
vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, ahol páéran ki lettünk kiáltva az
olajmaffia vezetoinek, keresztapáinak. Ehhez részben az úgynevezett
RSZVSZ, amely a felderítést és a védelmi szolgálatot végezte velünk
szemben, vagy a mi biztonságunk érdekében, ahogy ok nevezték, azt
látta, hogy mi páran sorozatosan különbözo alvilági figurák között
jelenünk meg, tehát ezekkel vagyun együtt. Nekünk az volt a
feladatunk, hogy ezekkel a körökkel nem barátságot, de kapcsolatot
teremtsünk, és minél több, minél mélyrehatóbb információt szerezzünk
meg az olaj- és más buncselekményekkel kapcsolatban.
A dolgok lényege, hogy ezeket a kapcsolatrendszereket mi nem köthettük
sem az RSZVSZ, sem más orrára, hogy ezek milyen jellegu kapcsolatok.
Nagyon sokan azt sem tudták rólunk, hogy rendorök vagyunk. Foleg nem
Budapesten, hanem az ország különbözo megyéiben, nagyvárosaiban
dolgoztunk. Ebbol kialakult az, hogy bunözonek kezdtek minket
titulálni annak ellenére, hogy 1980 januárjában vagy februárjában a
"C" típusú ellenorzés tlejesen tisztán, nullásan zajlott le velem
szemben. Soha nem voltunk bunözok, sem én, sem a kollegám, mindig a
törvényeket és az utasításokat betartva dolgoztunk. A robbantásos
ügyek során egy alkalommal az egyik ismerosöm, Pálocska János arra
kért, hogy ha lenne egy pár percem, egyik este találkozzunk már
valahol, mert van egy vagy német, vagy osztrák származású ismerose,
akit Kai Ralph Wolfnak hívnak. A bunözoi körökhöz kapcsolódva van egy
személy, akit dr. Bódis Józsefnek hívnak, aki állítólagosan
üzlettársa, és ezt a személyt fizikálisan sé szellemileg is zsarolja
és terrorizálja. Elmentem erre a bizonyos találkozóra, ugyanis tudtam
Bódis Józsefrol, hogy kicsoda. Bódis József korábban rendor volt
különbözo beosztásokban, majd leszerelt, és civil pályára került. Azt
is tudtam Bódis Józsefrol, hogy az ORFK szervezett bunözés elleni
szolgálatánál tégla. Ismertem a kapcsolattartóját, ugyanis havonta
egyszer vagy kétszer belibegett az ORFK épületébe látványosan, hogy
lássák, hogy ott van, eltöltött egy-másfél órát, aztán elment. (Balogh
László: Ez melyik évben volt?) Ez '96-97-ben volt. Bódis szerintem
'94-tol tégla volt.
Folytatom: amit Kai Ralph Wolf nekem elmondott, azért tunt hihetonek,
mert Bódis úr tényleg azokra az emberekre hivatkozott, akiket én is
ismerek és láttam a társaságával. Bódis többek között rendszeresen
arra hivatkozott, hogy van neki a Tonhauser László ezredes nevu
barátja, akivel elintézteti azt, hogy ha nem így, vagy nem úgy lesz,
akkor kihajtják az országból, meg büntetoeljárás stb.
Én közöltem akkor ezzel a Ralph-val, hogy ha ez így van, akkor menjen
el az ügyvédjével együtt a rendorségre, és tegye meg a feljelentését
Bódis úr ellen, mert itt egy emberrablásról van szó, többrendbeli
zsarolásról és még ki tudja, mirol. Elmondja nekem akkor ez a Ralph,
hogy valójában az ügyvédje, aki akkor volt, nem szívesen foglalkozik
Bódissal, mert ot is megfenyegette. Mondtam nekik: uraim, tolem
tanácsot kértek, én elmondtam a tanácsot, kész, a történetemet
befejeztem.
Ezzel le is zárulna a dolog, csak miután nyomozunk az olajos és
robbantásos ügyekben, azt látom, hogy Bódis úr nem bunözo, hanem az
Ügyészségi Nyomozó Hivatal egyik nyomozója lett. De hogyan ilyen
hipp-hoppra? Mikor tudja, én is tudtam, más is tudta, hogy az olajos
és egyéb alvilági körök mecénása, tehát abban a körben forog. Ha
megnézik a dossziéját, akkor valószínuleg még az információk is
azokból a körökbol származnak. Ami szöget ütött a fejembe, hogy az
ember hogy lehet egyszerre csak így ügyész, ügyészségi nyomozó olyan
formában, hogy éppenséggel ahhoz a csoporthoz vagy részleghez kerül az
ügyészségen, amely az olajos és a robbantásos ügyben feljelentett
rendorök ellen nyomoz.
Tetszik érteni az összefüggést? (Dr. Fazekas Sándor: Mikor lett az
ügyészségi nyomozó hivatal nyomozója?) Nem tudnám megmondani, '96-ban
vagy '97-ben, ezt önöknek könnyebb lesz kideríteni. Lényeg az, hogy
már folytak a történetek, amikor o a nyomozó hivatal nyomozója lett.
Én akkor meg is jegyeztem Tonhauser úrnak, hogy Bódis ügyészségi
nyomozó, a nyomozó hivatal ü gyésze lett? Hát, azt mondja, igen. Nem
az lepett meg, hogy az lett, hogy olyan körülmények között, amiben o
volt, hogy egyik percrol a másikra átváltott ügyészségi nyomozónak. Én
megkérdeztem, hogy most küldték vagy menekült a múltja elol. Küldték
vagy menekült a múltja elol? Ugyanis több dolog alátámasztja azt, hogy
valójában az o megjelenése nem a becsület vagy az igazság oldalát
szolgálta, hanem inkább az alvilág érdekeit.
Ezt azért merem mondani, mert '97-ben le van tartóztatva egy ember -
vagy '98-ban, már nem tudom -, Nárai József László, más ügyben, akit
Bódis úr arra próbál rávenni vádalkuval, hogy teljesen mindegy mit,
csak mondjon valami terhelo vallomást ellenem, és akkor el fogják
engedni abból az ügybol, amiben van. És mondja Nárai - ezt egy
közvetíton keresztül tudom -, hogy nem tud semmit mondani akkor sem,
ha bármit ajánl neki. A beszélgetés befejeztével Bódis úr közli
Náraival, hogy Radnai László szeretne vele beszélni és üdvözli. Az a
Radnai László, aki a Conti Car-csoportnak a vezetoje, és amely Radnai
Lászlóra ez a Nárai József korábban terhelo vallomást tesz az ORFK-n,
hogy Radnai megbízásából Szlovákiában járt, olajat rendel a Conti Car
cégnek.
Itt még mindig nincs vége a történetnek. Ez év januárjától
folyamatosan jönnek hozzánk küldöncök vagy futárok - nevezzük, aminek
akarjuk - Radnai Lászlótól, hogy szeretnének velem leülni tárgyalni.
Én visszaüzentem, hogy nincs mirol tárgyalnunk, mert tényleg úgy
gondoltam, hogy nincs mirol. Hibáztam. Majd ez év augusztusában lent
vagyok a családommal a Balatonon egy hét végén, ahol nem tudok
elkerülni egy találkozót Ferencsik Attilával, aki az Energol Rt. egyik
igazgatója, az úgynevezett nagy olajtársaságok egyik vezetoje. A
találkozót Ferencsik kezdeményezte, Pálocska János nyaralójában került
rá sor, ahol éppen a hétvégémet töltöttem és foztem. Ferencsik vagy
augusztus 12-én vagy 13-án - nem tudom, vagy szombat vagy vasárnap
volt, nem emlékszem az idore - megjelenik, és körülbelül háromórás
tárgyalást folytattunk, ahol jelen volt Pálocska, jelen voltam én,
valamint a család többi tagja, akik ott mozogtak körülöttem.
A találkozó lényege, szó szerint mondom, ezt mondja nekem Ferencsik:
Fater, örülök, hogy fogadtál, és hogy le tudunk ülni. Te ebben az
egész történetben egy áldozat vagy, ezt nálunk is mindenki tudja. Nem
akarjuk tovább fokozni a helyzetet, nem akarunk neked rosszat. Üljünk
le, kössünk kompromisszumot. Mondom: mirol beszélsz, Laci, milyen
kompromisszumot kellene nekünk kötni? Azt mondja, ok úgy tartják,
tartották és most is úgy tartják, hogy az olajügyek elindítója
Tonhauser és én voltam. Valójában Tonhausert célozták meg a pályán,
hogy ot meg kell semmisíteni, merthogy o tette oket tönkre, de mivel
hozzá nem tudnak hozzáférni, ezért én mint az elso számú embere,
célpont lehetek, és elkezdtek engem a sajtóban, az ügyészségen,
jobbra-balra torpedózni, feljelenteni. De azt is elmondja, hogy az
eddigi akciójuk nem járt eredménnyel, mert nem érték el azt az
eredményt, amire vártak, ezért jobb lenne a béke, én ne sajtózzak, ne
tépjem a sebeket a Conti Carral, Energollal szemben, ok meg elintézik
azt, hogy ami mocskot eddig összehordtak ellenem a nyomozó hivatalnál
vagy bárhol, azt egy tollvonással lerendezik. De ezt nemcsak o mondja,
hanem Radnai minden egyes alkalommal kitételnek teszi, üljünk le
tárgyalni, és egy tollvonással mindenféle eljárást megszüntetnek
ellenem. Mondom neki, Attila, ez nem így muködik, ártatlanul nem lehet
embereket bíróság elé állítani, becsukni. Most már látom, hogy igen.
Mire elmondja Attila, hogy kérem szépen, a nyomozó hivatal ügyésze, az
a kis vörös szemüveges - nem tudta mondani a nevét, én mondom, a Túri
- maga mondta, hogy nem számít, hogy hány hamis tanút hozunk, sok lúd
disznót gyoz alapon úgysem tudok ellenük semmit lépni, és ebben az
országban az utolsó tíz évben még nem vontak felelosségre hamis
tanúzásért senkit. Ezt mondja az Attila, akit majd az eljárás során
fogok is kérni meghallgatni.
Kérem szépen. A lényege, hogy azt is elmondta ez az Attila: a nyomozó
hivatal Radnai László kezében, illetve zsebében van. Egy percig sem
kétlem azok után, ami velem történik most. Mert kérem szépen, én soha
nem követtem el semmilyen buncselekményt, én olyan ártatlanul ülök
börtönben most, mint önök közül bárki ülhetne ilyen feltételek
mellett, mert fognak 3-4 embert, aki vallomást tesz, nem baj, ha nem
igaz, de vallomást tesz és lecsavarnak, lecsuknak 28 év rendori
szolgálat után. Mi ez kérem szépen, ha nem a maffia teljes beépülése
az igazságszolgáltatásba? Már nem sértegetik, kóstolgatják; irányítják
az ügyészséget, meg hadd ne soroljam még kiket.
Sorolnám tovább. A Bódis úrnak Pálocska úrral is vitája van, tehát
egymás között egy harag és cirkusz alakul ki, mert védelmére kelt Kai
Ralph Wolfnak.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ezért vagyok lecsukva ártatlanul, mert
le van titkosítva az ügyem. Mitol titkos az ügyem? A nyomozás, ami
ellenem folyik, titkos. Titkos, csak nem tudom, miért. Kérem, én egy
koholt vádak alapján összehozott koncepciós per áldozata vagyok, és
ezáltal lehet bebizonyítani legjobban azt, hogy az államigazgatás, az
ügyészség és az alvilág egy tányérból eszik, és nem az ügyészség
irányít, hanem az alvilág prominens személyei, amit alátámaszt
Ferencsik Attila, és hadd ne soroljam még továbbÉ Akkor nincs mirol
beszélni
Elnök: Zárt ülésrol van szó, kérem, folytassa.
Sándor István nyuglamazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: A jelen példa az én esetem, kérem, én
olyan ártatlanul ülök, mint bármelyikük ott ülhetne, ahol én vagyok,
mert semmit nem követtem el. Semit a világon! Semmit!
Kérem szépen. Bódis úrral megvan Pálocskának a cirkusza, majd
Pálocskát a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatától Nagy Géza rendor
ornagy és Adorján György rendor alezredes nyílt rendori intézkedés alá
vonja, olyan intézkedések alá, hogy utcán szétszedik az autóját,
kikapják, megfektetik, munkáját akadályozzák, vámorség, különbözo
APEH-ellenorök, mindenféle, amivel tudják molesztálni vagy zaklatni.
De ez annyira nyilvános, hogy az embert lehetetlenné teszik. Majd úgy
tunt fel Pálocska, hogy feljelenti Adorján Györgyöt és Nagy Géza
rendor ornagyokat hivatali visszaélésért, több fórumnál följelentette,
végül a nyomozó hivatalhoz kerül az ügy, a feljelentés, ahol nem más,
mint dr. Bódis József vizsgálja ezt az ügyet információim szerint,
akinek haragos viszonya van Kai Ralph Wolf miatt Pálocskával. Tehát
egyértelmu, hogy mi az ügy kimenetele egy ilyen esetben. Ez a Pálocska
az, aki az alvilág vezérének, vagy a szervezett bunözoi körök egyik
fovezérének van kikiáltva a nyomozó hivatal által, az az ember, aki
egy jelentéktelen figura, mert sem fizikailag, kiállásilag és
körülményeinek megfeleloen sem lehet egy alvilági egyéniség, mert nem
az, hanem két olyan hatalommal felruházott embernek az ellensége, aki
belole alvilági vezért gyártott. Alvilági vezért gyártott.
Továbbmennék még itt az olajügyeken, mert van egy robbantásos ügy is,
vagyis bombagyáros ügy is, ami szintén gondolom, hogy érdekli a
bizottságot. A bombagyáros ügy, az úgynevezett Dietmar Clodo ügy
felderítése is sajnos nálam indult el, inkább ne kezdtem volna el. A
kezdeti szakaszt követoen átvette egy másik szolgálati ág, tehát annak
felderítését valójában nem én végeztme. Nem is ez a lényeg. Abban az
idoben megy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának a vizsgálata,
ahol a Pintér úr és Clodo úr viszonyát próbálja kideríteni a
bizottság, hogy mi is volt ott kettojük között.
Kérem, ezután megy Leonid Kolcsinszki - Clodo buntársa - kihallgatása
az ORFk vizsgálati osztályán, amikor is jelen van Bánáti ügyvéd úr, a
tolmács, Szalai Tihamér és még egy-két nyomozó. Megy a kihallgatás.
Egy alkalommal Kolcsinszki azt mondja, hogy ezt a részt nem szeretném
jegyzokönyvbe mondani, de közben megya video, merthogy kamerával
veszik az egész kihallgatást. Közli ez a Kolcsinszki úr, hogy kérem
szépen, én Pintér tábornoknak több megbízást hajtottam végre. Megfagy
a levego, de már azt nem fejti ki, hogty milyen megbízást. Megáll a
kihallgatás, Bánáti ügyvéd úr lemond.
Ez a kihallgatási anyag, a videoanyag tudomásom szerint elkerül Túri
András - akkor még - csoportvezeto ügyészhez is, elkerül a rendvédelmi
szervekhez is, és amikor eljön a bizottsági ülés, errol a kazettáról,
ami dönto jellegu lett volna a bizottság munkájában, a bizottsági
személyek tisztázásában, hallgat az ügyész úr, hallgat a rendvédelem,
hallgat mindenki. Mi ez, ha nem egy bunpártolás, vagy hivatali
visszaélés? Ezt én nem tettem szóvá abban az idoben, hogy uraim,
álljon már meg a fáklyás menet. Sok mindent szóvá tettem, és azért van
az, hogy most itt vagyok letartóztatva.
Ezenkívül a rendvédelmi szervekrol: '97-ben a titkos felderítés során
eljutunk egy Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyei olajos társaság
egyik emberéhez, akivel sikerül megállapodnunk abban - ez az ember
Góman György -, hogy titkos kihallgatás keretében videofelvétel
készítésével együtt elmondja nekünk a Bánfi Ignác hódmezovásárhelyi
lakos és társai által elkövetett olaj- és más buncselekényekkel
kapcsolatos történeteket. Elozetes vizsgálat laapján és más vezetoi
hozzájárulással leugrunk Siófokra, meghallgatjuk Gyurit, jelen van a
vizsgálat részérol Szalai Tihamér, a gazdaságvédelmi osztály részérol
Kerekes Péter alezredes, valamint jómagam, egy kollegám, Balogh Tibor
és a siófoki kirendeltségvezeto, Nagy László ornagy. Körülbelül 10-15
oldalas jegyzokönyv keletkezik, ezzel párhuzamosan megy a
videofelvétel.
Ez az ember elmondja a kihallgatása során, hogy kérem szépen - most
nem a bunözoket védem, de hozzátartozik a dologhoz - amiért Ferencsik
és Drobilics és társai le vannak csukva fegyveres rablásért, azt ok
nem követték el, mert amivel Drobilicsék védekeznek, azt valójában ok
követték el, tehát hogy ellopták a cég jövedéki engedélyét, azt
meghamisították, és az LLO Rt. nevében jártak el. Ezenkívül még
elmondja azt is, hogy a Bánfi és társai Békésben, Csongrádban,
Bács-Kiskunban és az ország különbözo helyein hogyan húzták le az
olajosokat, hogyan lopták el az olajokat és hogyan csaptak be
embereket olajjal. Ezzel egyidoben a titkos kihallgatás során átad
bélyegzoket, számlatömböket és egyéb hivatalos papírokat, amelyekkel
alátámasztja azt, hogy amit o elmond, az igaz. (Vígh Ilona távozik a
bizottsági ülésrol. - Balogh László: Helyettesítem Vígh Ilonát.)
Visszaérkezünk Siófokról a kész anyagokkal együtt, másnap beszámolok a
vizsgálatik vezetonek, Gyollai úrnak. Azt mondja, hogy kevés az anyag,
menjünk le még egyszer. Egy héten belül újra megismétlodik a
kihallgatás, kiegészítettük azzal, amit még kért. A lényege az, hogy a
video és a titkosan keletkezett jegyzokönyvek - rengeteg
buncselekményrol van szó. Kértem, hogy vagy vádalkuval, vagy más módon
ezeket a buncselekményeket hozzuk felszínre, mert itt utalás van a
Fortusra, a Mononra és még sok más kft-re, az Energolra, amelyekkel a
számlázások történnek, ugyanis ezeknél sem volt olaj, csak a papíruk
azok.
Kérem szépen, azt mondták, hogy ezt az ügyet azért lehet élové tenni,
mert akkor a rendorség presztizse tönkremenne, ugyanis az abban
szereplo vallomás, amely azt támasztja alá, hogy Drobilics és
Ferencsik és még nem tudom, kik voltak a társai, nem rablást követnek
el, amikor elrabolják az érintettet, az ellenfelet, hanem egy
önbíráskodást, mert valójában az o papírukkal visszaélve követi el a
buncselekményt másik cég, akiket késobb elrabolnak. Ezt nem lehetett
nyilvánosságra hozni, hanem inkább engedték - jó, bunözo, nem bunözo,
de a bunözoknek is van joguk - azt, hogy kérem szépen, Drobilicsék
ellen rablás elkövetése miatt kerüljön vádemelési javaslatra az ügy a
Pécsi Városi Bíróságra. Így is folyt le az eljárás, majd menetközben a
bíróság kiderítette, hogy tényleg önbíráskodás volt és nem rablás.
Na de kérem szépen, ha egy rendori vezetés így áll hozzá egy ügyhöz,
hogy ártatlan embereket küld - nem ártatlan, de nem azért a
buncselekményért küldi - a bíróság elé, hogy rábizonyítsa az
emberekre, amit elkövettek, hanem ami a rendorség presztizsét éppen
növeli, vagy nem növeli, akkor mit várunk az igazságszolgáltatástól?
A másik az, hogy miért ellensúlyoz a rendorség, hogy a Góman György
által tett vallomásban, a jegyzokönyvben és egyéb dolgokban nem foglal
állást, és nem indít eljárást a bunözok ellen, hanem inkább beteszi az
asztalfiókba, nehogy sérüljön a rendorség tekintélye egy ilyen
történeten keresztül. Kérdem: miért?
Természetesen ettol kezdve megint mi lettünk a rossz emberek, mi
jelentjük fel a vizsgálatot a tábornoknál, mi jelentjük fel itt, mi
jelentjük fel ott, tehát nem értünk egyet. Valójában nem volt érdeke a
rendorségnek a presztízsén kívül más. Csak a saját kis presztízsét
dédelgeti.
A másik: miért van az, kérem szépen, hogy közel három éve folyik ez a
nyomozás, és még mindig nincsenek a végén? Nem is lesznek a végén,
mert ennyi ido után elhalnak, tönkremennek - szóval egyszeroen nem is
tudom emgérteni, hogy mi történik.
Az van, hogy nekem az a véleményem, hogy a szervezett bunözés nemcsak
kopogtat az ajtón, hanem már régóta ott van, beépült az
igazságszolgáltatásba, a rendorségbe és más közhatalmakba is. Azt
tudni kell, hogy ahol a pénz manapság, ott a hatalom. Ezt több élo
példa is bebizonyítja az életben, hogy pénzzel sok mindent meg lehet
oldani, pénzzel sok mindent el lehe intézni. Ennyit szerettem volna
elmondani. Kérdezzenek!
Elnök: Köszönjük a tájékoztatatót. A bizottság tagjait arra kérem,
hogy a kérdéseiket tegyék fel.
Tóth Károly (MSZP): Nem lehetne öt perc szünetet tartani? Csak azért,
hogy egy kis levegot beengedjünk ebbe a szuk terembe. (A bizottsági
tagok egyetértoleg bólintanak.)
Elnök: Öt perc szünetet rendelek el.
(Szünet: 11.27-11.43 óra)
Elnök: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottság ülését.
Tóth képviselo úrnak volt egy javaslata a bizottsági ülés végén, hogy
kérjük be azt a kazettát, amely az ügyészség birtokában van, hogy azt
a bizottság megkaphassa.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem biztos, hogy az ügyészség birtokában
van.
Elnök: Ez volt az információ. Ki támogatja ezt? És a jegyzokönyvet,
ami készült ezzel kapcsolatosan, azt kapja meg a bizottság. (Dr.
Fazekas Sándor: Az ügy dokumentumait kérje meg a bizottság. Leonid
Kolcsinszkij, aki meg lett hallgatva.) Leonid Kolcsinszkij, '98
júniusában volt a kihallgatás Budapesten a Vörösmarty utcában az ORFK
épületében, Szalai Tihamér rendor fohadnagy jelenlétében, Bánfi János
ügyvéd, aki közben lemondott a képviseletrolÉ (Sándor István: Azonnali
hatállyal lemondott.) És videofelvétel készült, ez az a kazetta, ami
nem került el a nemzetbiztonsági bizottság akkori ülésére, amikor
vizsgálták ezeket az ügyeket. (Dr. Fazekas Sándor: Az ügy
dokumentumait kérjük be, abban kazetta, minden benne van.) Igen.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Ezzel meg is szakították akkor a
kihallgatást; volt elég nagy fejetlenség.
Elnök: Tisztelt Bizottság! Akkor a kérdések következnek. Balogh képviselo úr!
Balogh László (MDF): Köszönöm szépen. Én azt javasolom, hogy egy-egy
kérdést tegyünk fel, és akkor pörgosebb lesz, tehát akinek több
kérdése van, az is egyet-egyet tegyen fel.
Azt kérdezem, hogy az ön tevékenysége során Éles Gyula nevével találkozott-e.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kivel?
Balogh László (MDF): Éles Gyula.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem találkoztam.
Balogh László (MDF): Ugyanis ön említette az olajezredesek ügyétÉ
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Igen, de név szerint az o nevével nem
találkoztam. Az olajezredeseket pedig azért említettem, mert amikor az
olajat elkezdtük felgöngyölíteni, akkor gyakorlatilag tudtunk arról,
hogy már a Honvédségen belül korábban elkezdodött ez a folyamat, és
akkor ez már bírói szakban volt.
Balogh László (MDF): Csak azért kérdezem, mert Éles Gyula ügyében a
mai napig egy tárgyalás volt, és o volt a katonai vádlottak mellett a
polgári vádlott. Tehát ön nem találkozott ezzel a névvel.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem találkoztam ezzel a névvel, hanem
Tanics ezredes nevével találkoztam. Tanics ezredes, pontosabban az a
Góman György, akinek a titkos jegyzokönyve és videoanyag nem lett
felhasználva, o beszél azt hiszem Tanics ezredesrol és a hozzá
kapcsolódó ügyekrol, honvéd ezredesrol.
Balogh László (MDF): Köszönöm szépen.
Elnök: Lentner képviselo Úr!
Dr. Lentner Csaba (MIÉP): Azt kérdezném öntol, hogy annak idején
Flaisz Ferenc Bács-Kiskun megyei vállalkozó ellen információim szerint
önök nyomozást, adatgyujtést folytattak; tíz hónapig elozetesben volt
Falisz Ferenc. Miben látja az okát, hogy nem került elítélésre, nem
került elmarasztalásra?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Flaisszal kapcsolatosan én közvetlenül
nem tevékenykedtem, azt a gazdaságvédelmi foosztály csinálta, külön
gazdasági vonalon ment. Hogy Falisz nem lett elítélve, nem tudták
elítélni; valahol az igazság útvesztoibe valami homokszem kerülhetett
szerintem, de mondom, nem foglalkoztam vele konkrétan.
Elnök: Fazekas képviselo úr!
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Több kérdésem van, ezeket sorban fel
fogom tenni. Az elso az, hogy ön említette, hogy az állam
mesterségesen gyártotta és hagyta a kiskapukat az olajszokítésre.
Milyen idoszakra érti ezt a kitételt?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kérem szépen, a vámhalasztott idoszakra
értem ezt.
Elnök: Elnézést kérek, van egy javaslatom. Ha a kérdések
összefüggésben vannak, több kérdés legyen egybe, akkor ne legyen
szétszabdalva.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Ez csak így egy magányos kérdés.
Elnök: Tegyen fel akár több kérdést együttesen a képviselo úr, ha nem,
akkor menjen kérdésenként.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Ez egy magányos kérdés volt. Tehát várom
a válaszát.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: A vámhalasztottak idején volt
gyakorlatilag, amikor hamis igazolványok felhasználásával fiktív
személyek tudtak olyan cégeket létesíteni, amelyek minden további
nélkül megkapták a jövedéki engedélyt, és az alatt a két hét, egy
hónap alatt annyi olajat tudtak törvénytelenül és adózatlanul behozni,
amennyit akartak, és semmilyen adót nem fizettek, mert egy hónap múlva
eltuntek. Tehát ha meg lett volna szigorítva a feltétele annak, hogy
lehet kiadni a vámhivatalnál a jövedéki engedélyt, vagyis a
vállalkozói engedélyre a jövedéki engedélyt, tehát bemutatja a
személyi igazolványt, megnézik, és a vámhivatal semmi perc alatt tudta
volna faxon priorálni, hogy a törzslapon és a személyi igazolványban
szereplo adott fénykép azonos vagy nem azonos. Körülbelül háromnegyed
részére csökkent volna az erre irányuló visszaélések száma, ha ezt meg
tudták volna oldani.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Köszönöm.
Elnök: Tóth képviselo úr!
Tóth Károly (MSZP): A kérdés elott a tegnapi ülésrol egy mondat, hogy
értheto legyen. A tegnapi meghallgatás kulcskérdése volt, hogy igaz-e
hogy differenciált módon üldözték a bunözoket Magyarországon. Ez volt
a tegnapi meghallgatás egyik kulcskérdése. Azért mondom el, mert ön
nyilván nem tudhat róla.
Amit elmondott, az alapján a következot szeretném megkérdezni.
Valószínusítheto-e, hogy a Conti Car és az Energol - legalábbis a Pest
Megyei Rendor-fokapitányság és néhány más vezeto rendor által - végig
valamiféle kivételezett helyzetben volt, általában mindig találtak
támaszt valamiféle relatív védelmet az ügyeik intézésében? Tud-e
arról, hogy '97 és '98 eleje kivételével ehhez a csoporthoz tartozók
közül bárki tartósan hosszú ideig elítélve volt, vagy elozetesben lett
volna? Hiszen eddig csak azzal találkoztam, amikor '97 és '98 elso
felében vannak letartóztatásban, és Csikóstól Drovicsekig mindenki '98
augusztusában újra visszavonul. Jó-e z az olvasatom?
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Az Energol vonatkozásában gyakorlatilag
nem tudnék ilyet mondani, de a Conti Car vonatkozásában egyértelmu,
hogy Radnai László hivatalos kapcsolata a rendorségnek, magyarul
tégla. Ez feltételez egy olyan dolgot is, hogy gondolom én, nem azért
ment el téglának, mett annyira rendes ember volt. Valószínuleg
információkért cserébe valamilyen formulai védelmet, kedvezményt vagy
védettséget élvezhetett. Azt azért tudni kell, hogy súlyos ügyekben
lévo informátoroknál, akik információkat szolgáltattak, nagyon nehezen
hozzáférheto ügyekben, bizonyos vonatkozásban nem azt mondom, hogy
buncselekmények lettek nekik elnézve, de kisebb dolgokban nem olyan
megítélés alá lettek vonva, mint az egyszeru halandók.
A technikai ellenorzés során bebizonyosodott, hogy a Conti Car
valójában mindig is - tehát az általam ismert idoszakban, amikor
'96-ban elkezdtem dolgozni a szervezett bunözési részen - egyrészt
külön privilegizált cég volt a megfelelo kapcsolatok miatt. Én azt
mondom, hogy jelenleg is élvezi ezt a bizalmat, ugyanis ugyanazok a
kulcsfigurák jelenleg is a kapcsolatrendszerükhöz tartoznak, aik közül
ketten jelenleg a belügyminisztert tanácsadói. Az egyik Horváth András
volt fokapitány-helyettes, a másik Tóth Erno alezredes. Olyan
dolgokat, amelyeket meg mernek tenni, szerintem megfelelo hatalmi
háttér nélkül nem valószínu, hogy be mernének vállalni.
Tóth Károly (MSZP): Elnézést, csak azért szólnék, mert összefügg.
Ugyanez a Tóüth Erno véletlenül szervezi meg Pintér találkozóját - nem
is kérdésként mondom, csak tényszeruen - Clodóval.
Sándor istván nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Úgy igaz! Ugyanaz a Tóht Erno hozza
össze Juszt Lászlót Clodo feleségével.
Tóth Károly (MSZP): Ezt csak azért akartam jelezni, mert - nem igazán
kérdés, csak összefügg - én itt egy viszonylag pontos találkozási
pontot látok.
Elnök: Köszönöm. Fazekas képviselo úr!
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni - itt néhány
egybefüggo kérdés következik -, hogy ezek szerint a Monon Kft. volt az
önök által említett két-három cégen kívül az egyetlen, amely
olajügyekkel foglalkozott.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem. Csak a Monon volt az, amellyel
nyílt eljárás, felderítés keretében hosszasan foglalkoztunk, amely
gyakorlatilag az egyik legnagyobb volt az Energol és a Conti Car
mellett.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Említette egy Tóth Béla nevu fideszes
politikus nevét. (Sándor István: Úgy van.) A jegyzokönyv részére
szeretném rögzíteni, hogy úgy látom, hogy a meghallgatott vagy
alultájékozott, vagy szándékosan terjeszt pontatlan információt. Tóth
Béla nem volt soha politikus, nem volt soha a Fidesz tagja.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Kérem, én nem azt mondtam, hogy
politikus!
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Most mondta az elobb, amikor kérdeztem.
(Dr. Kóródi Mária: nem azt mondta.) Most kérdeztem ebben a
pillanatban, hogy politikus volt-e Tóth Béla...
Sándor istván nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Nem, akkor itt valami félreértés van.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Most kérdeztem ezt.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Uram, ne haragudjon, én azt nem mondtam,
hogy Tóth Béla politikus volt.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Itt van leírva, hogy korábban olajosok
mellett politikusok is felszínre kerültek: Monon Kft., Tóth Béla.
Sándor István nyugalmazott rendor alezredes, a Központi Bunüldözési
Igazgatóság volt fonyomozója: Akkor valamit nem jól mondtam, de én azt
nem állítottam, hogy Tóth Béla politikus volt.
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.