No, álljunk csak meg! Már soakdszor futunk neki a témának. Ötletelünk, aztán mindíg elhal a dolog. Tisztázni kellene nééhány alapvetõ dolgot, hogy ki mit akar.

1. Lényegében marad a mostani életformájánál.

2. Gyökeres életmód (lakóhely) váltásban gondolkodik.

Én magam a 2. csoportba tartozom és ezen túl ezzel kapcsolatban írok.
Ehhez kellene tisztázni az alapvetõ dolgokat.

1. Létre kellene hozni egy külön fórumot (ha van rá lehetõség) itt az oldalon, vagy máshol, ahol számba vesszük egymást. Hányan vagyunk, kik vagyunk, stb. (A személyes dolgokhoz a kívülállóknak persze semmi közük, tehát azt valahogy meg kell oldani.) Tehát számba vesszük egymást, hogy ki van benne ilyen társulásban, kb. hol lakik az országban, milyen településen él, stb.

2. Hol, milyen keretek között képzeljük el az új életünket?
Ugye vannak közöttünk akik eleve falvakben élnek. Ha a saját környezetüket olyannak gondolják ami alkalmas, akkor maguk köré gyûjthetnék azokat, akiknek költözniük kell, vagy akarnak. Ha más nem, de esetleg informálhatnak bennünket környezetük lehetõségeirõl. Erre vonatkozóan aki tud, vagy akar tegyen javaslatot.
A költözõk (ugye ide tartozik az összes városi) pedig, fogalmazza meg, hogy az országban földrajzilag merre képzeli el a jövõjét.
3. Tisztázni kell ( a helyben lakó vidékiek errõl tudnak információt adni), hogy mennyibe kerülne ez a költözõknek. Mert ugye álmodozni lehet, de más a valóság. A lehetõségeit mindenki maga ismeri. A döntésünknek pedig reális alapokon kell nyugodni, nem az álmokon.

Ennek alapján kell komoly, felelõs döntést hozmia mindenkinek, mert ez a döntés érinti a majdani közösség életét is. Tehát dupla felelõsséggel kell a kérdéshez állni-egyrészt mi és a családunk, másrészt a közösség a tét.
Nos, tehát összegezve tartsuk életben ezt a témát, akit érdekel írjanak ide folyamatosan. Ne hagyjuk már megint félbe a dolgot.
Tehát elsõ lépésként tudjuk meg hányan vagyunk. Jelentkezzen valaki aki hajlandó kézben tartani a témát. (Ha nincs jelentkezõ végsõ esetben írhatnak nekem is PÜ-ben azok akik váltani akarnak, de "kalandorok kíméljenek", vagy a profilomnál megadtam egy Hotmailos címet, ha netán olyan sokan lennénk, hogy megterhelnénk az oldalt (haha), és Imrééknek probléma lenne).

kerecsen, lehet hogy neked így jó ahogy élsz, de nem mindenki ilyen szerencsés. A lila köddel persze igazad van, de én pl. mindenképp menni akarok, akár egyedül is - meggondoltan és nem ész nélkül.
Ha lehet, ne a kishitûséget támogasd.
Lecsapnak? Bevetik ellenünk a napalmot?
Én különben, már (még) meglévõ kisebb elöregedett faluk "megszállásában" gondolkodnék, nem kommunák alakításában. Realítása ennek lehet legfeljebb a jelen körülmények között.

Én jelezném a kettes kategoriába történö besorolásomat! Szebb Jövöt!

A fõ nehézség épp az, hogy sokan nem képesek gyökeres változtatásra. Nem hiszem, hogy moszad kilõné az ilyen társaságokat. Túl kevesen vonulnak félre, és túl nyomorult életet élnek. Amúgy meg ez pont jó is az "újmagyar" jeruzsálembõl betelepülõknek. A város csak hadd ürüljön ki - mondják - az jó nekik.

A cserekörök azért mûködõképesebbek, mert nem röghöz kötöttek, rugalmasabban idomulnak a mindenkori helyzetekhez, kisebb az indulótõke, és a legtöbben megfelelõen apró lépésekkel tudják elérni a nagyobb függetlenséget, kapnak rá a szabadság ízére. Mindkét dolog fontos, a közös termelõeszközök létrehozása, és a komplett faluba kötözés is. Csak az utóbbit kevesebben és nehezebben ugorják meg. És aki leköltözik falura, az már nagyjából bele is nyugodott, hogy kisemmiznek saját hazánkból és félrevonul, behúzva fülét-farkát. A városi cserekörösök nagyobb dinamikát fejtenek ki. De egyszerre mindkettõre szükség lenne. De leginkább egy tisztítótûzre...nem sürgetésként mondom

Hamu ez nem igaz, hogy "aki leköltözik falura, az már nagyjából bele is nyugodott, hogy kisemmiznek saját hazánkból és félrevonul, behúzva fülét-farkát".
A városban lakónak is enni kell, és azt ki termeli meg? Ha a városlakók elindulnak, "beszerzõi körútra" vidékre, és a vidék nincs rá felkészülve? De nem is kell beszerzõi körútra indulni, ha a vidék ellátja a várost.
A csereklubban meg mit is lehet cserélni? Fakanalat, fõzõtökre? Most sarkítottam egy kicsit, de remélem lejön, mit is szeretnék ezzel mondani.
Egy biztos véleményem szerint, szükséges mind a kettõ.

Ceri, Tibor én is a 2. mellett maradok. Valóban szükséges lenne a fórum létrehozására. Tapasztalat cserére, kapcsolódásra. Jó lenne minden megyében felkutatni azokat a településeket, ahol már elindult valamilyen folyamat, vagy már meg is valósult. az én megyémben is tudok ilyenekrõl.
Sok a teendõ az biztos.

kerecsen, ez hozzáállás kérdése. Neked a falu rezervátum, nekem pedig A VÁROS, ÁLLATKERT -a lakásnak nevezett rácsos kalitkáival.
Nézd meg és lásd, hogy analógia van az iparosodás, városiasodás és az emberek kiszolgáltatottságának, elhülyülésének alakulása között.
Szerintem Géczy Gábor alapötlete nem rosz. Az emberekkel van a probléma. Persze nem tehetnek róla,de gondolj bele, városban elkorcsult, beteg emberekrõl van szó, akik -bár tudatosult bennük, hogy mitõl betegek- most meg talán túladagolták a gyógyszert. Minden kezdet nehéz. Én adnék idõt ennek a dolognak. A dohányzásrõl is qrva nehéz leszokni, hát még a kényelemrõl, összkomfortról. Viszont ha ennyire súlyos a betegség -mint mostanság- mese nincs, ha életben akarunk maradni, abba kell hagynunk saját magunk mérgezését. Már csak fél tüdõnk van. Van aki azt mondja ott egye a fene, más meg abbahaggya.
Azt viszont mindenkinek tudni kell -aki nem lép ki a mókuskerékbõl- az a zsidó tõkések szekerét tolja, a gonosz hatalmát támogatja. Ez igy van, ha akarjuk, ha nem.
Nem csak a saját egészségünk a tét, hanem az emberiség, a gyerekeink jövõje is. Úgy tetszik, áldozatot kell hoznunk a jövõért, de egy átmeneti -nehézségekkel tarkított- idõ után rá fogunk jönni, hogy a szabadság többet ér a rácsok közötti látszólagos kényelemnél. A dolog akkor is tarthatatlan, ha egyhamar nem lesz összeomlás. De elõbb-utóbb lesz. 3 hónap, 2 év, vagy az unokáink életében? de lesz.

Az viszont igaz, hogy a döntését mindenkinek saját magának kell meghoznia. Mindenki maga tudja, hogy számára mikor telik be a pohár. A magfalvások, lehet, hogy csak engedtek az õket megérintõ trendinek. Az ilyenek persze, hogy megijednek a kezdeti nehézségek megtapasztalásakor. Váltani csak az váltson, aki már minden porcikájában érzi, hogy számára ez így már nem megy tovább, mert a szegényembernek visszaút nincs. Csalódott, hite vesztett emberek pedig ott sem mennek semmire, csak rosszabb lesz nekik, mint most.

kerecsen, tudom én, hogy mire gondoltál: összetereljük magunkat egy helyre.

A magfalva részben hasonlít az indián rezervátumokra, bár nem a hatalom jelöli ki a helyet.
Nyilván nem idegenforgalmi látványosságra gondoltam, ahol áruljuk a matyóhímzést a turistáknak. Ezért beszéltem a meglévõ elnéptelenedett falvakba való visszaszivárgásról. Most, a napjainkban halnak ki az utolsó öregek, akiktõl a hozzám hasonlók még megtanulhatják azt az életformát. Ezért is kértem a falusiak segítségét. Nem vetem el a modern technikának azt a részét sem, ami nem zsigereli ki a bioszférát. Nem akarom visszaforgatni az idõ kerekét, csak a zsákutcából akarok kikeveredni. Amíg gyártanak rézcsövet, csináljunk napkollektort, de legyünk készen arra is ha már netán nem lesznek ilyen dolgok.

Csak röviden arrol van szo ,hogy kiszakadni ebböl az ember gyilkos világbol! Függetlenné válni a sárga frásztol,a kiszolgáltatotságtol,az állando csucson járatásbol! Az ember igazi énje a természet,és nem a nyulketrecbe kényszerült létforma!