Még õk sem értik, hogy mit nem értenek, de már közelítenek a lényeghez, ugyan egyelõre a döglött lovon és fordítva ülnek!
Meglepõ kijelentést tett a miniszterelnök
Oroszország és Franciaország a múlt héten írta alá a Mistral-osztályú helikopter-hordozók eladásáról szóló szerzõdést. Több szakértõ szerint ez az adásvétel az orosz védelmi ipar végelgyengülésének egyértelmû beismerését jelenti, sõt, egyesek Oroszország fegyverexport-mutatóinak várható romlását jósolják. Vlagyimir Putyin miniszterelnök azonban a napokban úgy nyilatkozott, hogy az orosz flotta új eszközei a továbbiakban hazai üzemekben épülnek majd. Vajon valóban az orosz védelmi ipar gyengeségét mutatja a Mistralok vásárlása?

A kérdés ennél jóval összetettebb. A Szovjetunió a hidegháború idején a világ egyik legnagyobb fegyverexportõre volt. Oroszország hatalmas védelmi ipari potenciált örökölt, bár egyes beszállító egységek az országhatárokon kívül maradtak. A költségvetési akadályok ellenére Oroszországnak sikerült megtartania vezetõ szerepét a védelmi ipari termékek piacán: a SIPRI becslései szerint az Amerikai Egyesült Államok után az orosz fegyverexport a legnagyobb volumenû a világon, messze megelõzve Németországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot. A 40 milliárd dollárra rúgó exportbevételek azt mutatják, hogy Oroszország helyzete meglehetõsen stabilnak mondható.

A védelmi ipari szektor azonban valóban súlyos gondokkal küzd. Annak ellenére, hogy a jelenleg folyamatban lévõ haderõ-refom az orosz haderõ valaha volt legnagyobb átalakításai közé tartozik, a védelmi ipar mindezidáig megtartotta szovjet típusú szerkezetét. Bár 2010 márciusában Medvegyev elnök nyilvánosságra hozta a védelmi ipar fejlesztésére irányuló hosszú távú irányelveket, a konkrét eredményekhez még hosszú idõre van szükség – az idõ pedig az a tényezõ, ami az egyes területeken meglehetõsen elavult fegyverekkel rendelkezõ orosz haderõ számára ebben az esetben kiemelt fontossággal bír. A jelenleg szolgálatban lévõ orosz hadihajók többségét például 10-15 éven belül le kell szerelni – egy új hajó hadrendbe állítási ideje pedig közel 10 év, írja a RIA orosz hírügynökség. Alekszandr Golc orosz katonai szakértõ véleménye szerint az államilag irányított hadiipari vállalatok közel negyedét közvetlenül fenyegeti a csõd veszélye, beszállítók hiányában pedig az a nem hatékony gyakorlat alakult ki, hogy ugyanazon üzemekben gyártják és szerelik össze a termékeket. A kutatás és fejlesztés hiányosságai további súlyos problémát jelentenek.

A Mistralok esetében a külföldi technológia beszerzése fõként az idõtényezõ szempontjából lehet kedvezõ az orosz haderõ számára. Konsztantyin Makienko, az Orosz Stratégiai és Technológiai Elemzõ Központ igazgatóhelyettese a New York Times szerint úgy nyilatkozott, hogy az orosz hajógyárak alapvetõen minden képességgel rendelkeznek, ami a Mistralokhoz hasonló helikopter-hordozók megtervezéséhez és gyártásához szükséges lehet; az import a hazai tervezés és gyártás lassúsága, a tervek és a tapasztalat hiánya miatt vált szükségessé. Saját tervezés és gyártás esetén ugyanis a becslések szerint leghamarabb 2020-ra készülne el az elsõ helikopter-hordozó, a Franciaországgal kötött szerzõdés szerint pedig elvben már 2016-ra két új, modern hadihajóval egészülhet ki az orosz hadiflotta.

Nemcsak a haditengerészet szorult azonban a közelmúltban külföldi eredetû kiegészítésre: a grúz háborúban Oroszország Izraeltõl kényszerült pilóta nélküli harci repülõgépeket vásárolni, mivel saját ipari létesítményeiben képtelen lett volna elõállítani azokat. Az ideálistól meglehetõsen távol esõ körülmények ellenére Oroszország mégis képes tartani vezetõ szerepét a védelmi ipari termékek piacán. Ennek egyik fõ oka a BBC News által „pockets of excellence”-nek nevezett ágazatok termékei iránti kereslet. Az elavult szovjet típusú rendszerben ugyanis kitûnõ minõségû high-tech eszközöket elõállító üzemi egységek is jelen vannak, mint például a légvédelmi rendszereket és harci repülõgépeket elõállító vállalatok. Jó példa erre az orosz ötödik generációs vadászgép, a Szuhoj T-50 (PAK-FA), amely a modern kor minden követelményét kielégíti. Az orosz védelmi ipari termékek iránti kereslet másik motiváló tényezõje az, hogy Oroszország nagyon széles spektrumon kínál különbözõ haditechnikai eszközöket, a legegyszerûbb, legolcsóbb, gyengébb minõségû fegyverektõl a modern high-tech eszközökig.

Az 1990-es években az orosz fegyverexport 80%-a Indiába és Kínába irányult. Már ekkor megjelentek azok a feltételezések, melyek szerint az orosz védelmi ipar nem világpiac-képes, idõvel azonban megindult az export diverzifikálódása, ami e feltételezések téves voltát bizonyította. Jelenleg tíz délkelet-ázsiai és közel-keleti ország szerepel az orosz fegyverexport fõ célállamai között. Oroszország nagyszabású szerzõdéseket írt alá Vietnammal, Malajziával, Indonéziával, Algériával és Venezuelával; a Kuvaittal, az Egyesült Arab Emirátusokkal, Görögországgal, Dél-Koreával, és egyéb, hagyományosan nyugati orientáltságú államokkal kötött fegyverüzletek pedig egyértelmûen bizonyítják az orosz védelmi ipar versenyképességét a világpiacon.

A Mistralok jelenlegi importja tehát valóban az orosz hadihajó-gyártás hiányosságaira vezethetõ vissza, és utal az orosz védelmi ipari termelés egészének problémáira is. Ez a tény azonban nem egyenlõ az orosz védelmi ipar általános gyengeségével, vagy világpiaci helyzetének elõre jelezhetõ súlyos romlásával. Oroszország várhatóan a továbbiakban is a világ vezetõ fegyverexportáló hatalmai között marad, a védelmi ipari szektor reformja pedig hosszú távon tovább erõsítheti pozícióját.

Forrás: Link