Az Impérium (vissza?)ütni készül, avagy hogyan sodródunk csendesen, de intenzíven a 3. világháborúba

Az utolsó hónapokban az Irán és más államok elleni háborús készülõdések rendkívül intenzíven folytatódtak, mialatt a nyugati média csak az iráni atomprogram saját maga által felfújt veszélyességérõl és megakadályozásának a szükségességérõl beszél. Az USA, a NATO és Izrael által képezett háborús párt sikeresen semlegesítette Oroszországot és Kínát, kérdés hogy meddig. A háború azonban még akkor is végzetessé válhat, ha e két nagyhatalom valóban semleges marad.
2001 szeptember 11. óta az orwelli newspeak már olyannyira eluralkodott, hogy bizonyos értelemben megkönnyítette az eligazodást. Csak fordítva kell mindent olvasnunk. Ha a terrorizmus növekvõ veszélyérõl beszél, akkor tudhatjuk, hogy amerikai hadmûveletek tervezésérõl van szó, melyek rövidesen bekövetkeznek. Ha a béke megvédése a tét minden eszközzel, akkor támadó háború következik. Most éppen az iráni atomprogram a legnagyobb veszély az emberiség számára, holott két éve még az amerikai hírszerzõ szolgálatok is arról számoltak be, hogy Irán feladta atomprogramját és ha újra is kezdené, legalább tíz évre lenne szüksége elsõ atombombájához. Ezt röviddel késõbb minden eszközzel bagatellizálni és tévedésnek minõsíteni igyekeztek. Most már alig egy év és Irán hamuvá változtathatja Amerikát. Hogy a perzsa állam évszázadok óta nem támadott meg senkit, mialatt Amerika esetében alig múlik el e nélkül egy év, nem téma.
Az agyaglábú óriás kapkodása
A pénzoligarchia uralma kilátástalan helyzetbe sodorta Amerikát. Ipara kitelepítve, adóssága egyre nõ és teljesíthetetlenné válik. Csak mint katonai szuperhatalom tudja még fenntartani hegemóniáját. Az utóbbi 1-2 év ennek is felmutatta korlátait. A BRIC államok (Brazília, Oroszország, India, Kína) egyre inkább kivonták magukat a dolláruralom alól, ami, ha tovább tart, Amerika számára végzetes lenne. Az amerikai minõsítõ intézetek által a Görögországon keresztül az euróra mért csapás – és ezzel a dollár erõsítése – is valószínûleg csak rövid ideig mûködik. Irán megszerzése és betagolása az impériumba esetleg még egy ideig feltartóztathatja az amerikai hatalom hanyatlását. Ne felejtsük el, hogy Amerika eddig mindkét világháborúból megerõsödve jött ki, s nagy a kísértés, hogy ez harmadszorra is mûködni fog.
A hosszú menetelés Irán ellen
Iránt tehát a terrorizmus gyanús országok listájára kellett tenni. Miután Brezinski narancsforradalom taktikája tavaly csõdöt mondott, eljött a héják ideje. Obama elnök ez év január 27-én erõsen növekvõ gondokról beszélt Iránnal és a terrorizmussal kapcsolatban. Két nappal késõbb Clinton külügyminiszter asszony franciaországi látogatásán kijelentette, hogy fokozott nyomást kell gyakorolni Kínára, hogy támogassa az „international community” (nemzetközi közösség) szankcióit Irán ellen. Még aznap létrejött a szerzõdés, amelynek értelmében az USA 6,4 milliárd dollár értékben fegyvereket szállított Tajvannak. Február 7-én a müncheni biztonsági konferencián NATO fõtitkár Rasmussen kijelentette, hogy a szervezet biztonsági kérdésekben az egész világot érintõ fórummá válik. Márciusban az amerikai hadügyminiszter Gates ellentmondást nem tûrõen sürgette meg az Irán elleni újabb szankciókat a legrövidebb idõn belül. Áprilisban Obama elnök a washingtoni atomcsúcson Iránt és Észak-Koreát, mint „rogue states” (gazember államok) kivéve, színpadias gesztussal minden állammal szemben lemondott az atomfegyver használatának lehetõségérõl. Júliusban életbe léptek a legújabb ENSZ-szankciók is Irán ellen, ami várhatóan azzal jár, hogy elõre látható eredménytelensége miatt néhány hónap múlva a katonai csapásmérés is jogossá válik. Amerika számára óriási siker, hogy kisebb engedményeket téve irányukban, Oroszország és Kína is megszavazta a szankciókat tulajdonképpeni szövetségese ellen. Ezzel az SCO (a sangháji szerzõdés) lényegesen leértékelõdik. Rasmussen fõtitkár már a müncheni konferencián jelezte, hogy a NATO új politikáját „nem kell a semmibõl kezdeni”. 2004 óta ugyanis a NATO már több új szövetségi rendszert hozott létre, amelyek az Irán elleni háborút hívatottak biztosítani.
A NATO új szövetségi rendszerei
Az EAPC (az Euro-Atlanti Tanács) országok, amelyek a NATO országok mellett a volt szovjet köztársaságokat tömörítik, gyakran amerikai katonai támaszpontokkal, de olyan semleges európai országokat is mint Ausztria és Svédország. A „Mediterrán Dialógus” országai: Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Mauritánia, Marokkó és Tunézia. Az Istanbul Cooperation Initiative (ICI), azaz az Isztambuli Együttmûködési Kezdeményezés résztvevõi: Bahrein, Katar, Kuvait, Egyesült Arab Emirátusok (EAE). Golf Coopperation Council (Golf Együttmûködési Tanács) tagjai részeben fedik egymást az elõzõ szervezettel: Bahrein, Kuvait, Oman, Katar, Szaudi Arábia és az EAE országok. Ezek a szervezetek nagyrészt tagjai az Operation Active Endeavour-nek (OAE, Aktív Igyekezeti Mûveletek), amelyek feladata egy iráni háború kapcsán az ország teljes körû blokádja. Megállapíthatjuk tehát, hogy Irán teljesen körül lett véve, és az ellene felépített katonai bázisokat folyamatosan erõsítik.
A „megelõzõ” támadás és következményei
Kritikus szakértõk egyetértenek abban, hogy semmiképpen nem marad az iráni atom-létesítmények légi bombázásánál, mert Amerikának gyors sikerre van szüksége. Tehát más katonai sõt civil létesítményeket is bombázni fognak, hogy az országot gyorsan térdre kényszerítsék. Idõközben azonban a nagy koalíció némely tagjának megváltozhat az érdeke, illetve az eleve meglévõ másfajta érdekeinek a képviseletére vállalkozhat. Ezzel persze Amerika is számol, ezért küldött az állítólag észak-koreaiak által elsüllyesztett dél-koreai hajó ürügyén rendezendõ hadi gyakorlatra egy hatalmas hajóhadat a Sárga tengerre, közvetlenül Kína szomszédságába, ami ellen ez utóbbi keményen tiltakozott is. Kína sakkban tartására szolgál a legutóbb Indiával kötött óriási hadi üzlet is. Ha ez ideig-óráig sikerülhet is, a Közel-Kelet Iránon kívül Izraellel, Szíriával és a Libanonnal együtt lángba fog borulni és ez az olajfüggõ világgazdaságot teljes káoszba fogja dönteni. Innen túl minden kiszámíthatatlanná válik, csak egy biztos; a nyílt – természetesen „átmeneti és jóindulatú” – diktatúra bevezetése. Szinte még nagyobb baj, hogy ezt az agyonmanipulált nyugati átlagpolgár még el is fogja hinni. Az utóbbi húsz év tömegkultúrája Rambótól Schwarzeneggerig arra készítette fel az embereket, hogy a háború az élet szerves, elfogadható részét képezi. Míg 2006-ban még az amerikaiak kétharmada elutasított egy Irán elleni háborút, ma 56%-uk elfogadja. Apokalipszis most?
Vajta Dénes
Nemzeti InternetFigyelõ
http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/08/06/az-imperium-visszautni-keszul-avagy-hogyan-sodrodunk-csendesen-de-intenziven-a-3-vilaghaboruba/