A Vajdaság gyarmatosítása még ma sem fejezõdött be: hiába az autonómia, a hatékony mûködéshez és a tényleges fejlõdéshez még jó néhány eszköz hiányzik. Úgy tûnik, hogy a szerb kormány ma sem veszi komolyan a tartomány önállóbb létét, ami akár a kérdés radikalizálódását is eredményezheti.

Hat éve van zászlaja, bõ egy éve - javarészt kulturális - autonómiája: a Vajdaság azonban még mindig erõsen függ Belgrádtól, többen a tartomány ,,gyarmatosításáról" beszélnek, és visszasírják a jugoszláv idõket, mikor az itt élõk átlagkeresete és a tartomány gazdagági mutatói messze felülmúlták az országos átlagot. Meddig tartható fenn ez az állapot? Vajon készek-e a vajdaságiak akár a végsõkig is elmenni saját ügyükért?
Kiteljesedõ autonómia

Az önálló identitás és történelem egyik jele
A Vajdaság Ma írása szerint Újvidéken több óriásplakát emlékezik meg a vajdasági zászló 2004-es megszületésérõl, ami egy lépcsõfok volt a tartomány autonómiájának megteremtése felé. A következõ jelentõs esemény a 2009-es tartományi hatáskörökrõl szóló törvény elfogadása, majd az elmúlt évben ennek fokozatos végrehajtása: a Vajdasági Fejlesztési Bank létrehozása, nemzeti tanácsok megválasztása, stb.

Gyarmati státusz?
Ezek szép eredmények, a gyakorlatban azonban még sok minden sántít. Többen figyelmeztetnek, hogy hajdanán, a jugoszláv államon belül létrehozott Vajdasági Autonóm Tartománynak (1974-1988) joga volt önállóan rendelkezni anyagi forrásairól. Az átlagfizetés 36 százalékkal volt magasabb, mint a jugoszláv átlag. Ezzel szemben ma a vajdaságiak átlagfizetése nemhogy elmarad a szerbiai átlagtól, de a munkanélküliség is magasabb, nem is beszélve más gazdasági mutatókról. (Így az sem véletlen, hogy a lakosság nagy részének emlékezetében Tito pozitív emléke máig él.)
Ezen problémák gyökere Dimitrije Boarov gazdasági elemzõ szerint nem gazdasági, hanem politikai: ha a szerb kormány nem hajlandó párbeszédet folytatni.

A nélkülözhetetlen fejlõdésrõl ugyanakkor csakis abban az esetben beszélhetünk, amennyiben az elért eredmények mellõl az anyagiak sem hiányoznak: márpedig a költségvetésrõl a mai napig Belgrád rendelkezik, és nem kevés probléma akad a pénzek kifizetésérõl. Nem véletlen, hogy többen azzal vádolják a kormányt, hogy az autonómia megadásával a mézesmadzagot húzták el a vajdaságiak - és Európa - orra elõtt, más azonban nem történt.

Tényleges önállóság híján
Emellett érdemes arra is kitérni, hogy az európai uniós tagságra pályázó ország egyre több Brüsszelbõl érkezõ forrásról rendelkezhet. Míg néhány városközösségnek (Kragujevac és más ¹umadijai községek) a hatékonyabb lobbitevékenység érdekében jó ideje van képviseletük az európai fõvárosban, Vajdaságnak egyelõre csupán az ígéretek jutottak, míg a képviselet megnyitása folyamatosan csúszik.
Továbbá a Vajdasági Szociáldemokrata Liga a minap (február 22.) arra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy ellen kell állni a tartomány feldarabolásának, amit a regionalizáció és a sikeresebb uniós pályázás ürügyén hirdettek meg - olvashatjuk a Vajdaság Mán. A tartomány, bár nem rendelkezik mindenrõl önállóan, mint régió egységesen kíván fellépni, és nem engedi, hogy ,,bizonyos körök" saját igényeiknek megfelelõen alakítsák át határait.

A kérdés radikalizálása
A vajdasági autonómia megerõsítése nem csupán a magyarok érdeke: minden ottlakónak fontos, hogy a szerb alkotmány által is elismert autonóm tartomány hatékonyan mûködjön. Éppen ezért hívta fel a figyelmet nem is olyan régen Miroslav Iliæ szerb politikai elemzõ a vajdasági kérdés ,,radikalizálásának" szükségére. A tartománynak a központi kormány egyenrangú tárgyalóféleként kellene fellépnie olyan témákban, mint a Vajdaság elszakadása vagy önálló államisága. A már idézett gazdasági elemzõ, Dimitrije Boarov is úgy látja, hogy a fent említett gazdasági problémákat kizárólagosan az egyenlõ politikai párbeszéd útján lehet kezelni.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a szerb kormánynak immár be kellene látnia a '90-es években meghirdetett centralizáció bukását, ami egyáltalán nem szolgálja az ország egészének fejlõdését. Sõt, az uniós jelöltségre áhítozó Szerbiának magáéva kellene tenni azokat az európai elveket - elsõsorban a szubszidiaritást és a regionalizációt -, amelyek tényleges cselekvési lehetõséget adnak a kisebb kormányzati szintek számára, és nem csupán utat mutatnak, de a fejlõdés eszközeit is biztosítják. Ezek hiányában nemcsak a Vajdaság, de Szerbia is csorbát szenved.

Forrás: Link