Vagy inkább a mákvirágokat?
Kelemen Hunor kulturális miniszter a legesélyesebb a hétvégi RMDSZ-kongresszuson a 18 év után távozó Markó Béla utódlására. A szövetség majdani elnökének vissza kellene szereznie a kormányzati megszorítások miatt megcsappant népszerûséget. Közben nyáron várhatóan újabb magyar párt bont zászlót.

A gyõztes még csak valószínûsíthetõ, de nyertes szlogent már lehet hirdetni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hétvégi kongresszusa elõtt. A szövetség háza táján most minden a változásról szól, és nem csak azért, mert a szervezetet 18 éve vezetõ Markó Béla nem jelöltette újra magát. Bár az oktatásban, az anyanyelvhasználatban vagy a magyarlakta területek infrastrukturális fejlesztésében számos eredményt tud felmutatni a szövetség, az RMDSZ-t 1990-ben választó majd' egymillió támogató 2008-ra 400 ezer körülire csökkent.
E visszaesés csak részben magyarázható demográfiai hullámvölggyel: az 1996 óta tartó, gyakorlatilag szünet nélküli kormányzati részvétel (illetve kormánytámogató pozíció) elkoptatta a szövetséget. Egyes politikusai jókedvûen dagonyáznak a bukaresti politika korrupciótól bûzös mocsarában, miközben számos kitûzött közösségi cél, például a székelyföldi területi autonómia kivívása, elsikkadt. Nem véletlen, hogy programjában mindhárom elnökjelölt - Eckstein-Kovács Péter, Traian Bãsescu elnök kisebbségügyi tanácsadója; Kelemen Hunor kulturális miniszter; Olosz Gergely képviselõ - a változás fontosságát hangsúlyozza.

Markó Béla távozik
Az új elnöknek az elmúlt húsz év talán legnehezebb politikai helyzetében kell kezelésbe vennie a párt logójába is foglalt - ám ma már kissé hervadt - tulipánt. Az RMDSZ ugyanis három kihívással kénytelen szembenézni. Az elsõ belpolitikai természetû. A gazdasági válság miatt a demokrata-liberálisok és az RMDSZ alkotta koalíció megszorításokra (például a nyugdíjak és a közalkalmazottak fizetésének csökkentésére) kényszerült. Emiatt a két kormánypárt népszerûsége zuhant - az RMDSZ-é három százalék körül áll, ami az ötszázalékos parlamenti küszöb miatt jelenleg a képviselet elveszítését jelentené. Közben a nemrég pártszövetségre lépett ellenzéki posztkommunista szociáldemokraták és liberálisok koalíciója több mint ötven százalékra számíthat. Utóbbiaknak tehát érdekük az elõre hozott választás, amit akkor érhetnének el a leggyorsabban, ha az RMDSZ elhagyná a süllyedni készülõ hajót. Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt fõtitkára múlt héten le is szögezte: a nagyváradi RMDSZ-kongresszusra meghívott ellenzéki vezetõk megpróbálják átállásra bírni a magyar szervezetet. Bár az RMDSZ-ben vannak, akik szívesen csábulnának, a demokrata-liberálisokkal való együtt maradás a valószínûbb. A mostani bizonytalan választás helyett marad 2012, abban reménykedve, hogy addig beindul a gazdaság, és visszapártolnak az eltántorodott szavazók.
A második kihívás az erdélyi magyar politikával kapcsolatos. Gõzerõvel szervezõdik ugyanis a Tõkés László európai parlamenti képviselõ fémjelezte párt, mely az RMDSZ eddigi legkomolyabb politikai kihívója lehet. E tömörülés számíthat ugyanis Tõkésnek a magyar népesség jelentõs részében meglévõ népszerûségére (a lelkész-politikus 2007-ben függetlenként, 170 ezer szavazattal jutott be az Európai Parlamentbe), s az RMDSZ-bõl kiábrándultak egy részére. Emellett Tõkés támaszkodhat a magyar kormány támogatására is. Az általa vezetett - s a majdani párt alapját képezõ - Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kapta meg a kettõs állampolgársággal kapcsolatban tájékoztató-felvilágosító munkát végzõ Demokrácia Központok mûködtetésének jogát. Ezekben az RMDSZ a leendõ „Tõkés-párt" irodahálózatát sejti. Nyáron valószínûleg már bejelentik a pártalapításhoz szükséges aláírások összegyûjtését.
A harmadik kihívás az RMDSZ szövetségjellegébõl adódik. A bicebóca, de mégiscsak beindult romániai decentralizáció révén megnõtt az önkormányzatok hatásköre s a rendelkezésükre álló források mennyisége. Emiatt egyre élesebb különbség figyelhetõ meg a komoly önkormányzati pozíciókkal rendelkezõ székelyföldi tömbvidék és a közép-erdélyi, vegyes környezetben élõ magyarok érdekei között. Mivel a Székelyföldön mindenki magyar, ott az RMDSZ-nek nem nyelvhasználati vagy oktatási, hanem elsõsorban gazdaság- és régiófejlesztési ügyekkel kellene foglalkoznia. Közép- Erdélyben vagy más szórványvidékeken, ahol a helyi hatalom nincs a magyarság kezében, s mindennapi küzdelem például a nyelvi jogok érvényesítése, ott inkább az RMDSZ érdekvédelmi szerepét erõsítenék.

Olosz Gergely
S hogy a három jelölt közül ki fogja megörökölni mindezt a problémahalmazt? Ez nagy biztonsággal megjósolható. Igaz - a „tündéres" erdélyi politikai hagyománynak megfelelõen -, egyik politikus sem teljesen az, akinek látszik. Eckstein-Kovács Péterrel kapcsolatban - az államelnök mellett végzett tanácsadói munkája miatt - felvetõdhetne, hogy a bukaresti politika jelöltje, akinek küldetése a magyar érdekképviselet gyengítése. A valóság azonban más. Eckstein-Kovács évek óta az RMDSZ fenegyereke, aki határozottan bírálta a szövetség vezetését. Mégis mindenkivel jóban tudott lenni, s maga Markó Béla ajánlotta Bãsescu elnök mellé. Eckstein-Kovács azért is beszélhetett mindig szabadabban, mert nincs valódi súlya. Õ ugyanis az RMDSZ liberálisait tömörítõ Szabadelvû Kör elnöke. Eckstein szoros kapcsolatot ápolt a nemzetpolitikai kérdésekben érzéketlen, leginkább ellenséges egykori SZDSZ-szel. Ezzel pedig ki is zárta, hogy az erdélyi magyarság elsõ számú politikusa legyen.
Olosz Gergely az új fiúk közé tartozik: az RMDSZ jelöltjeként vezette a romániai energiahatóságot. 2008-ban került be a képviselõházba, sikerült megválasztatnia magát frakcióvezetõnek, ám e tisztségrõl nemrég lemondott. Orbán Viktorral három hete lezajlott budapesti találkozója azt sejteti: vitorlájába Budapest felõl fúj a szél. A miniszterelnök azonban inkább Tõkés Lászlót favorizálja. Olosz pedig a budapesti nemzetpolitika legfrissebb játékosával, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel ápol jó viszonyt. Erre utal Olosznak a transindex.ro egyik fórumozója kérdésére - „Mikor vadászott legutóbb Semjén Zsolttal, és mire? - adott válasza, mely szerint „Semjén Zsolttal baráti viszonyban vagyok, ebbe a szabadidõ - amibõl nagyon kevés van - közös eltöltése is belefér."" Az RMDSZ belviszonyait ismerõk szerint ugyanakkor Olosznak nincs beágyazottsága és valódi esélye; még saját, háromszéki szervezete is inkább Kelemen Hunor elnökjelöltségét támogatta. (Igaz, az eset kapcsán Olosz a központi apparátus nyomására panaszkodott.)
Ezek után - hacsak nem történik drámai fordulat - szinte bizonyos, hogy Kelemen Hunor kulturális minisztert választják meg elnöknek. Bár õt habitusa és elõélete miatt sokan Markó klónjának tartják (sõt, akár mentora, õ is költõként indult), Kelemen már csak jól felfogott érdekében is igyekszik kitörni a kijelölt trónörökös szerepébõl.

Kelemen Hunor a legesélyesebb jelölt
Markánsan beszél például a nemzedékváltás szükségességérõl, s átalakítaná a szövetség mûködését is. A politikus nemcsak az RMDSZ-elit támogatása miatt esélyes, hanem a kongresszuson részt vevõk összetétele miatt is. Az 561 szavazati joggal rendelkezõ küldöttbõl 185 úgynevezett korporatív képviselõ. Ide tartoznak az ügyvezetõ elnökségi tagok, kormánytagok, valamint a párt parlamentjének szerepét betöltõ Szövetségi Képviselõk Tanácsának résztvevõi. Õk jó eséllyel követik Markó Béla intelmeit. Márpedig az elnök jelezte: Kelement tartja a legfelkészültebbnek. Jelen lesz még 376 választott küldött, akik között Kelemen szintén jól áll.
A legtöbb embert delegáló megyék (Maros, Szatmár, Bihar, Kovászna) már támogatása mellett döntöttek. Amiképpen számíthat a szintén erõs csoportot alkotó RMDSZ-ifjúsági szervezet, a Magyar Ifjúsági Értekezlet voksaira is. A Székelyföld erõs emberei - Borboly Csaba hargitai tanácselnök, Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, Antal Árpád, a legnagyobb magyar irányítás alatt álló város, Sepsiszentgyörgy polgármestere - mögötte állnak. Ennek viszont ára van: e befolyásos politikusok igényeinek megfelelõen minden bizonnyal az alapszabályba kerül a regionális RMDSZ-szervezetek létrehozásának lehetõsége. Ez pedig alaposan megnöveli a felsoroltak politikai súlyát.
Sõt, várhatóan létrehozzák a politikai alelnöki posztot is, melynek az egyik „elefánt", Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter a várományosa. Mivel õ a kezelõje az RMDSZ-es polgármesterek számára vékonyan csordogáló források egyikének, szövetségen belüli súlya a majdani elnökével vetekszik. Ráadásul Markó Béla sem köszön le miniszterelnök- helyettesi posztjáról. Úgyhogy a majdani elnöknek - ha nem akar árnyékba szorulni - meg kell majd vívnia a maga szabadságharcát.
________________________________________

1989
Közvetlenül a forradalom kirobbanása után, december 25-én romániai magyar értelmiségiek megalakítják az RMDSZ-t.
1993
A januári brassói kongresszuson a távozó Domokos Géza (balra) helyett Markó Bélát választják meg a szövetség vezetõjének; tiszteletbeli elnök Tõkés László lesz. Az elfogadott program alaptétele „a személyi és kulturális autonómia".
1996
Elõször lesz tagja a kormánynak az RMDSZ. A Demokrata Konvenció Victor Ciorbea, Radu Vasile és Mugur Isarescu miniszterelnökeinek kabinetjében vesz részt a szövetség. Tõkés László egyre nyíltabban bírálja az RMDSZ-t „megalkuvó" politizálása miatt. A református püspök 2000-ben arra szólítja fel a romániai magyarokat, ne szavazzanak a szervezetre.
2003
A szatmárnémeti kongresszuson megszüntetik a tiszteletbeli elnöki tisztséget, Tõkés megalakítja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot.
2004
A választásokon gyõztes jobbközép demokrata-liberális szövetség mellett az RMDSZ is része lesz a kormánynak. Markó Béla mûvelõdési, oktatási és európai integrációs miniszterelnök-helyettes lesz.
2008
Az 1996 óta tartó kormányzás, illetve külsõ támogatói pozíció után elõször kerül ellenzékbe az RMDSZ. Ezer, a szövetséghez kötõdõ kormányzati, államigazgatási tisztviselõ veszíti el állását.
2009
A demokrata-liberális és szociáldemokrata pártok alkotta koalíció felbomlása után az RMDSZ ismét kormánytag. A 2007-es európai parlamenti választásokon függetlenként mandátumot nyert Tõkés László és a szövetség vezetése megegyezik. A közös lista a júniusi európai parlamenti választásokon majdnem kilenc százalékot szerez.

Forrás: Link