Fenntartható fejlõdés, környezettudatosság, élethosszig tartó tanulás, stb.. Szállóigévé vált, manapság sokat emlegetett, divatos szlogenek ezek, pedig ha jól megnézzük a divatosság és a jól csengés mögött ezekben nem sok értékes és valós tartalom marad.

Nehéz azt felfognia a mai fogyasztói társadalomban élõ ember számára, hogy milyen válságos helyzetben is vagyunk, hogy milyen megoldhatatlan nehézségekbe sodortuk már magunkat. Jelenlegi életformánk nem tartható fent már sokáig az egyre inkább kimerülõ erõforrások következtében, ezért fenntartható fejlõdésrõl egy óriási blõdség beszélni. Nemzedékünk még meg fogja érni a körülöttünk lévõ mesterség világ fokozatosan gyorsuló összeomlását és pusztulását. Éghajlati és erõforrásválság, éhínség, járványok, erõszak és bûnözés lesznek a törvényszerû és tragikus következmények. Nézzük elõször a globális éghajlatváltozás problémáját. A világméretû éghajlatváltozás most már tény, nem lehet semmibe venni. Az emberi tevékenységek és szennyezések következtében a Föld átlaghõmérséklete 0,8 C-al növekedett az ipari tevékenység elõtti idõkhöz képest. A jelenleg a földön élõ fajok 1/3-a kipusztulhat ha tovább növekszik a hõmérséklet. A hõmérséklet növekedésével a poláris, sarkvidéki jégtakarók biztosan olvadni kezdenek. Az Északi-sark jege elolvad, ezáltal emelkedik a tengerek szintje, amely part menti szárazföldeket és városokat önt el. Elmarad a Golf-áramlat, amely fõként az Atlanti térségekben ismét jelentõs idõjárás változásokhoz vezet.. Lesznek helyek ahol erõs lehûlés, és lesznek olyan részek is ahol eddig nem volt erõs felmelegedés lesz tapasztalható. Jó példa erre most Nagy-Britannia, ahol mostanság eddig soha nem látott hidegek és havazások vannak. Ellenpéldaként pedig az elmúlt nyáron a hûvös éghajlatú Moszkvában eddig soha nem tapasztalt 40 C fokos hõséget mértek, amelybe sokan bele is haltak. Idõjáráscsinálók. E cím arra utal, hogy régen az isteneket értették az idõjárás irányítóin. Manapság már senki sem hiszi, hogy külön istene lenne az esõnek, vagy a Napnak, helyette azt gondolják, hogy az idõjárás alakulásáért a légkört leíró állapotjelzõk (nyomás, sûrûség, hõmérséklet, moláris összetétel, stb.), a besugárzás, a felszín tulajdonságai, a légkör átlátszósága, stb. a felelõsek. Nagyon kevesen gondolnak bele abba, hogy az idõjárás nagy léptékû alakítói a múlt század ötvenes évei óta mi magunk vagyunk. Az ember, az emberek felelõsek elsõsorban ezért az állapotért, az egész jelenlegi helyzetért.. A világméretû éghajlatváltozás tény, és most már nem lehet sokáig semmibe venni; ezt valamennyire jelzi Al Gore Nobel-díja is. Az emberi tevékenység következtében a Föld átlaghõmérséklete 0.8 C°-ot emelkedett az ipari tevékenység elõtti idõhöz képest. A légköri CO2 mennyiséget pedig az emberiség jelentõsen megemelte; az ipari termelés elõtti 280 ppm-hez képest most 380 ppm4 (IPCC, 2007). Köztudomású, hogy a CO2 üvegházgáz, azaz csekély mennyisége ellenére rendkívül hatásosan megköti az hõkisugárzást a Föld felszínérõl a világûr felé. A légkörmodellek szerint a Földnek ekkora mennyiségû szén-dioxid hatására 2-3 C°-al kellett volna fölmelegednie, de a valóság ennek harmada. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez annak köszönhetõ, hogy az õsmaradványi erõforrások elégetése rengeteg permetet (aeroszolt) és koromból meg porból álló részecskéket juttat a felsõ légkörbe, mely csökkenti a bejutó napsugárzás erõsségét. Sajnos azonban még a por jelenlétében is növekszik a Föld átlaghõmérséklete. Elõrejelzések szerint, ha a jelenlegi ütemû CO2-kibocsátás folytatódik és növekszik, akkor 2050-re a Föld átlaghõmérséklete 2-5 C°-al növekedhet meg.

A globális hatalom által agyonhallgatott errõforrásválság lesz az egyik fõ indukáló tényezõ, ami mai emberi ésszel még föl sem fogható, hogy tíz éven belül teljes összeomlást eredményezhet a földön. Egy ideje már egyre többen felismerték a föld gondolkodói közül, hogy az õsmaradványi erõforrásokra épülõ mesterséges társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erõforrás, azaz olaj. Óriási teljesítményeink egyszerûen annak köszönhetõek, hogy rendkívül olcsón tudunk erõforrásokat rendszerbe állítani azért, hogy bármit gyártsunk, mozgassunk, vagy hogy kényelmesebben éljünk. Az USA éves fogyasztása erõforrásokból 3-szor több, mint amit a területén élõ növényzet összesen megköt.
Az alaptétel és a lényeg a következõkben áll. A növekvõ népesség és gazdaság növekvõ erõforrás felhasználást kíván, mely gerjeszti a népességnövekedést. A felhasználás és a népesség is nõ, ugyanakkor a bolygó nyersanyagtartalékai fogyóban vannak és végesek. A földön a lélekszám állandóan növekszik, már elérte a 7 milliárdot, és ezzel arányosan folyamatosan növekedni kellene az energiatermelésnek is. Az õsmaradványi, foszilis erõforrásokra épülõ mesterséges társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erõforrás (olaj). Elértünk egy csúcsot, amin túl az olajkitermelés a véges készletek miatt már nem növelhetõ tovább. Ez az olajcsúcs. A föld olajkitermelésének harmadát adó négy nagy szaúdi olajmezõ kitermelés 2006-óta csökken. Egyébként is, 2006 óta a bolygó már elérte az olajcsúcsot. Ugyan van még némi szenünk és földgázunk, azonban ezekbõl is egyre több fogy, ráadásul bányászatuk és szállításuk is egyre több olajat igényel. A szén és földgáz csúcs is itt van már a nyakunkon. Az õsmaradványi erõforrások adják a villamos áramtermelés 70%-át. Áram nélkül a mai társadalom nem képes fennmaradni, a városi életforma megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Ha nincs szállítás, az élelmiszer nem jut el a városokba, mert a szállítás 90%-a olaj alapú. Áram nélkül megszûnik a vízellátás, a tájékoztatás és a hírközlés. Az egyre növekvõ erõforrás-árak miatt pénzromlás lép fel, mely többé nem áll meg. A folyamatot gazdasági válság és munkanélküliség követi, amely a fogyasztói társadalom bukásához vezet. Ezután megszûnik az anyag fölötti vágyak elnyomása, és a társadalom szûk érdekcsoportok általi kihasználása, és a tudati befolyásolása.

A megújuló és zöld erõforrások esete sem túl biztató. Ezek a termelés csak 2-3%-át teszik ki, ami egyszerûen túl kevés bármihez is. Annyi fejlesztésre és gyártásra pedig már nincs idõnk, ami megoldhatná a gondokat. A folyamatos átállást már régen el kellet volna kezdeni, ezt már 30-40 évvel ezelõtt meg kellett volna tenni, hogy mára utolérjük magunkat. Ha persze ezt akkor engedték volna a nagy olajmogulok, globális, multinacionális vállalatok. De ez az olajra, a fekete aranyra alapozott világgazdaságban teljesen elképzelhetetlen volt. A jelenlegi pénzuralmi, pénzalapú világrend, a kapitalista, tõkés uralmú piacgazdaság így már a végét járja, meg vannak számlálva a napjai. Amit õk eddig sugalltak és erõltettek az szép lassan mind zsákutcába vezetett.

A fenntartható fejlõdés, a fenntartható növekedés, már elnézést a kifejezésért, de egy nagy baromság. A föld egy zárt rendszer, végesek a határai, az erõforrásai, az energetikai készletei. Tehát így, ezek alapján nem is növekedhet, terjeszkedhet a végtelenségig. Nem fenntartható fejlõdésre van szükség, hanem fenntartható erõforrásokra, hogy az élettér megmaradjon az élõvilág számára. Természetesen ebbe beletartozik a teljes földi élõvilág élete és léte, a flóra, a fauna, a növények, az állatok, és végül az ember is.
Ezek után jogosan felmerül a kérdés mindenkiben aki ezt most olvassa, akkor mit tehetek, akkor mit tehetünk, hogy legyen esélyünk a túlélésre és a jövõbeni életben maradásra.?. Természetesen van esélyünk, azoknak van esélye akik akarják, hogy legyen és tesznek is érte. Itt és most jön elõ az egyén felelõssége, az öntudatra ébredt egyénné..
Mivel az erõforrásválság és az ellátási nehézségek elsõsorban a városokat, nagyvárosokat érintik, ezért célszerû falura költözni, ez az elsõ lépés, hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra, amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell mûvelni, vegyszerek és mûtrágya nélkül. Ebben a munkában ismét foglalkoztatottá válik a falun élõ lakosság 80-85%-a, megszûnik a munkanélküliség vidéken, aminek elsõdleges kiváltó oka a mezõgazdaság szerkezetváltása volt az 1960-as években. Továbbá valószínû, hogy a legszükségesebb iparcikkek kivételével (lábasok, tányérok, üveg, stb.) minden helyben fog készülni. Újra elõbukkannak a rég eltûntnek hitt szakmák, a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár, kádár és így tovább. Második feladatunk tehát a földmûvelés hagyományos módszereirõl és kézmûves mesterségrõl szóló még meglévõ tudás ápolása és bõvítése. A vidéki házakat és az egyéb fenntartani kívánt épületeket szereljük fel a következõ létfontosságú berendezésekkel: napelem, fúrt kút, melybõl kézzel is húzható víz, mûvelésre alkalmas földterület, pince, és lehetõleg fa tüzelésére alkalmas kazán, de még jobb a kályha. Harmadik feladatunk tehát az alapvetõ ellátás megszervezése (erõforrás és víz). Azután, még ha egyelõre csak szórakozás szintjén is, tanuljunk meg egy hasznos szakmát, vagy több ilyent. A földmûvelés, kézmûvesség, ezermesterség nagyon kifizetõdõ tudás lesz az elkövetkezõ idõkben. A társadalom jelenlegi korrupt állapotához szorosan kötõdõ, és rendkívül magas fejlettségû berendezésekhez kapcsolódó szakmák nem lesznek hasznosíthatók, ezáltal nem lesz rájuk szükség a jövõben, elkallódnak majd. Ilyenek a: politikus, bankár, manager, könyvelõ, operátor.. Negyedszer tehát tegyünk szert olyan hasznos ismeretre, mely egyrészt segítheti túlélésünket, másrészt nagyobb értékkel ruház fel minket élve, mint holtan. Mivel a magasan gépesített és rendkívül kifinomult egészségügy fog elõször akadozni, törõdjünk sokat egészségünkkel, és lehetõleg váljunk függetlenné az egészségügyi rendszertõl, például azzal, hogy megtanuljuk, melyik fûben-fában milyen orvosság van. Ezáltal tudjuk majd a legjobban gyógyítani magunkat természetes módon, természetes módszerekkel. Egy új, szebb, jobb és igazságosabb jövõ reményében mindenkinek, minden erre méltó embernek egy reményteljes és bizalommal teli felkészülést kívánok a jövõre nézve az egész Kárpátok ölelte hegykoszurúban, az egész Kárpát-medence területén.

Bíró Csaba..