Darabonként 150-200 ezer forintért kell külföldre küldenie a magyar élelmiszer-biztonsági hatóságoknak azokat a mintákat, amelyek ügyében hivatalos vizsgálati eredményre van szükség, a hazai laboratóriumok akkreditációja ugyanis november végén lejárt – írja a szombati Népszabadság.

Az áldatlan helyzetet a vidékfejlesztési tárca a hivatali rend átszervezésével magyarázza. Tavaly november 28-án lejárt a magyar élelmiszer- és takarmánybiztonsági ellenõrzéseket ellátó négy laboratórium akkreditációja, és annak megújítása egyelõre még nem fejezõdött be – tudta meg a lap.

A közhiteles mérési jogosultság elvesztése egyben azt is jelenti, hogy bármiféle kereskedelmi forgalomba hozott, vagy más úton közfogyasztásba kerülõ termék minõségi és esetleges szennyezettségi adatainak hivatalos megállapítására mintánként 150-200 ezer forintért külföldi laboratóriumoktól kell vizsgálatokat megrendelnie a hazai szakhatóságnak. A Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MGSZH) kapott tájékoztatás szerint az akkreditáció lejártának tudatában annak megújítását már májusban megkezdték az illetékesek a Nemzeti Akkreditációs Testületnél (NAT), de a folyamat még napjainkban is tart.

A helyzet azért különös – írja a lap –, mert a szóban forgó négy vizsgálóhely mindegyike nemzeti referencia laboratóriumként mûködik, és mint ilyen, kulcsszereplõ az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos hivatali eljárásokban. Ezek a laborok az akkreditáció megújításáig közhiteles tanúsítványt nem adhatnak ki, mûködésük azonban nem szünetel. A hivatal tájékoztatása szerint a vizsgálatok folyamatosan zajlanak – azonos vizsgálati módszerekkel, mûszereken és vizsgáló személyekkel.

Abban az esetben, ha pozitív eredményre bukkannak, megerõsítõ vizsgálatot vesznek igénybe – ilyenkor utazik a minta külföldre, egy akkreditációval rendelkezõ intézménybe.
(Népszabadság/MTI)

Forrás: Link


Mennyi mérget eszel a felvágottal?

Tudod egyáltalán, mi van benne? Megnézed a címkét, mielõtt megveszed? Elolvasod az apró betûs részeket?

Talán el sem gondolkozol ezeken a kérdéseken. Pedig ha jobban belegondolsz: gyakran nem is tudod, mi az, amit megeszel. Az élelmiszerláncok húsipari termékei telis-tele vannak olyan adalékokkal, amelyeknek semmi közük a csirkéhez vagy bármilyen más állathoz. Rettegned nem kell tõlük, de jobb, ha tudod, mivel táplálkozol, és milyen mellékhatásokkal számolhatsz. Ha pedig van idõd és türelmed, kiválaszthatod azt a párizsit, amelyikben a legkevesebb a mesterséges anyag. Hogy megtudd, mi micsoda, és mitõl mennyire kell félned, elkalauzolunk a húsipari termékek erdejében.

Mibõl készül a felvágott?
A felvágottak, mint például a párizsi vagy a virsli, legnagyobb százalékban olyasmit tartalmaznak, amire nem is gondolnál. Kötelezõen mindössze 6-8 százalékban kell húsból készülniük. A párizsi általában olyan, a húsipari termékeknél (pl. sonkáknál) nem felhasználható húsmaradványokból – csontokon maradt húsrészek, nagy százalékban bõr – áll, amelyek fogyaszthatók, csak önmagukban nem kínálhatók. Az árkülönbséget a szójafehérjék tartalmának aránya adja: ezzel pótolják ugyanis a szabályozott mennyiségû fehérjetartalmat. Mindezt összeaprítják, fõzik és formákba öntik.

Mi adja az ízt?
Ma már nem fûszerekkel ízesítik ezeket a termékeket. Ennek elsõdleges oka, hogy mint minden, ami friss, a fûszer is elõsegíti a romlási folyamatokat. Ipari szempontból sokkal sterilebbek és biztonságosabbak a fûszeraromák és ízfokozók. Ezekkel szinte minden más húsipari termék is rendelkezik. Hátrányuk, hogy a valódi, létezõ ízeket elnyomják, és az ízeknek csak az illúzióját keltik.

És a színt?
Természetesen színezékek adják, amelyek közül sok allergén lehet. Feldolgozás közben az ételek színe sokat változhat, visszaállításukban segítenek a mesterséges színek. Vannak ártalmatlan és allergén színezékek is, a húsiparban közülük egyedül a kárminsavat, az úgynevezett hússzínt használják. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy egyedi esetekben a teljesen természetes eredetû színezékek és fûszerek is képesek kiváltani allergén reakciókat.

Miért áll el olyan sokáig?
Régen füstöléssel és sózással tartósították a sonkákat és kolbászokat. Ezek az eljárások századunkra ugyancsak sok félelmet keltõ tévhittel gazdagodtak a füstölés rákkeltõ hatása, a sózás túlzott nátriumtartalma miatt. A tartósítószerek a penésztõl és más károsító betegségektõl, gombáktól, ételmérgezést okozó mérgektõl védik a terméket. A leggyakrabban használt – ugyanis az egyik legjobb – hústartósító szer, a nitrit sokáig tiltott volt, most azonban kis mennyiségben már alkalmazzák. Rákkeltõ hatása miatt kelt félelmet, bár sokak szerint nagyon régóta használják, és igaz rá a mondás, ami egyes gyógynövényekre is: kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg.
Gyakran láthatod még feltüntetve az antioxidáns feliratot: ez az anyag késlelteti a természetes romlási folyamatokat, amilyen a gyümölcsök barnulása és a zsírok avasodása. Ezek az adalékok nagyrészt ártalmatlanok, egyénileg azonban allergénreakciókat válthatnak ki.

Hogyan védekezz?
Válassz olyan terméket, amelyben a lehetõ legkevesebb az adalék. Ha a hozzáadott anyagok egyenként ártalmatlanok is, kölcsönhatásukból veszélyes kombinációk alakulhatnak ki. Ha felismerted valamilyen adalékanyaggal szembeni allergiádat, mindenképp figyeld a termékek hátoldalán feltüntetett apró betûs részeket. Felvágottakat, párizsit vagy virslit fogyassz minél kisebb mennyiségben, keresd azokat a sonkákat, amelyeknek láthatók a rostjai. Ne félj kérdezni – a felvágottas pultnál és az élelmiszerláncokban egyaránt. Vásárolj piaci termelõktõl, akikben megbízhatsz, keresd házi kolbászok és szalámik forrásait.

Forrás: Link