Igen, a háború lenne a megoldás és jöhet a királysegg!
Az Orbán-kormánynak még mindig nincs kidolgozott reformkoncepciója - ez a következtetés vonható le abból, hogy a kedden ismertetett csomag konkrétumok helyett csak szándékokat és irányokat tartalmaz. Az ördög pedig a részletekben van, azokra pedig még nyárig, sõt az év végéig várnunk kell. Az máris látszik, hogy kemény szociális konfliktusok várhatók, de ennél nagyobb baj, hogy számos elképzelés a szándékokkal ellenkezõ hatásokkal járhat.

Fogalmazzatok tömören és homályosan! - adta ki az utasítást a fáma szerint Napóleon 1804-ben a Code Civil készítõinek, és a mû azóta a polgári törvénykönyvek kiindulási alapjává vált. Nem valószínû, hogy a kedden ismertetett Széll Kálmán terv hasonló karriert fog befutni, pedig alkotói szemmel láthatóan alkalmazni igyekeztek a császári instrukciót, ami azonban felemásra sikeredett: a homályossággal nincs gond, a konkrét tartalmát tekintve azonban nyugodtan lehetett volna sokkal tömörebb. A 26 pontos felsorolásból ugyanaz a görcsös igyekezet érzõdik, mint a tavaly nyári rögtönzött csomagból: hogyan lehet a keveset úgy feltupírozni, hogy minél többnek látszódjon? Ugyanazzal a témával - pl. nyugdíjügyek, foglalkoztatás - ugyanis több pont is foglalkozik, de anélkül sajnos, hogy konkrétumokat megtudnánk. Egyedül a költségvetésben elérni remélt pozitív pénzügyi hatást nevesítették - 2012-2014 között évi 550, 900 és 900 milliárd forint -, de hogy azt pontosan milyen intézkedésekkel kívánják elérni, egyelõre nyitva hagyták. Azok kidolgozására idõt kértek, részben júliusig, részben pedig az év végéig.

Nem tudtak megfelelni
Ezzel önmagában nem lenne baj, hiszen átfogó reformokat csak alapos elõkészítés után, jól kidolgozva lehet bevezetni. A baj az, hogy eddig folyamatosan azt mondták, minden területre kész terveik vannak és azokat idõben ismertetik. Ezzel olyan felfokozott várakozást teremtettek, aminek nem tudtak megfelelni: kiderült, szó sincs elõkészített programokról, a most ismertetett csomag semmi újat és konkrétabbat nem tartalmaz ahhoz képest, amirõl már hetek és hónapok óta beszéltek. A hitegetés tehát folytatódik, a Fidesz ismét elõre menekült, nyert néhány hónapot arra, hogy valamit végre felmutasson. Kérdés, hogy a pénzpiac ezt hogyan fogadja, az elsõ reakciók szerint - forintgyengülés, tõzsdei esés - nem túl jól.

Nézzük magát az ismertetett csomagot. A hét téma közül egyértelmûen a foglalkoztatási rész a leghangsúlyosabb, több irányú elképzelés is a munkába állást próbálja ösztönözni. A szándék teljesen jogos, a cél, a foglalkoztatási ráta jelentõs emelése is logikus, a gond az, hogy azt elsõsorban megszorító eszközökkel akarják elérni. A munkanélküliségi ellátások megvágása, a munkaerõpiaci alap harmadolása, a táppénzek csökkentése, a kedvezményes nyugdíjazás megszüntetése, a rokkant-nyugdíjak felülvizsgálata, a tankötelezettség korhatárának 15 évre csökkentése valóban százezreket kényszeríthet arra, hogy munkát keressenek, viszont semmilyen garancia nincs arra, hogy találnak is.

Szakértõk szerint irreális
A tervezett intézkedések ugyanis pontosan azokat tolják ki erõvel a munkaerõpiacra, akiknek a legrosszabbak az esélyeik: a csökkentett munkaképességûek, az 55 év felettiek és a képzettség nélküli tizenévesek. Mibõl gondolja a kormány, hogy a gazdaság fel tudja szívni õket? Ez még egy kínai tempójú fejlõdés esetében sem menne, nemhogy itt, ahol a bõvülés lehetõségei már csak a nyitottság miatt is korlátozottak és bizonytalanabbak. Ezt a dilemmát a kormány egy hurrá optimista, tíz éven át tartó évi 4-6 százalékos növekedési prognózissal kívánja feloldani, ami egyrészt szakértõk szerint irreális, másrészt ha esetleg meg is valósulna, elõnyeit nem az említett, hátránnyal induló rétegek élveznék.

Mindebbõl következõen a tervezett lépések éles szociális feszültséghez vezetnek, és megerõsítik azt a benyomást, hogy a Fidesz-kormány a reformok legnagyobb terhét a lakosság kiszolgáltatottabb, passzív részére kívánja hárítani, azokra, akiket az illetékes államtitkár megnyerõ empátiával egyszerûen potyautasoknak nevezett. Az egyébként szükségszerû nyugdíjreform koncepciója is ezt tükrözi - beleértve a már említetteken túl az új indexálási rendszert -, csakúgy, mint a gyógyszerkassza harmadolása, ami az ígéretek ellenére csak a támogatás csökkentésével, azaz áremeléssel érhetõ el. Ha ehhez hozzávesszük a halmozottan hátrányos helyzetûeket - például a vakokat - érintõ, máris életbe lépett elvonásokat, megdöbbentõ a Fidesz szociális érzéketlensége.

Vannak pozitív elemek is
A felsoroltakhoz képest szinte fáklyásmenetnek tûnik a közösségi közlekedés reformjának és a felsõoktatás átalakításának szándéka. Mindkét lépés teljesen indokolt és vélhetõen jóval kisebb társadalmi feszültségekkel jár majd, bár az ördög itt is a részletekben van. A MÁV rendbe tételéhez ugyanis kevés az adósságainak állami átvállalása, egy nagy holding létrehozása még nem megoldás, nem beszélve a Malév és a BKV csõdhelyzetérõl, amirõl a koncepcióban szó sem esik. A felsõoktatási szakok áttekintése és a létszám alapú állami hozzájárulás lefaragása logikus, az igazi áttörés azonban az intézmények irreálisan magas számának a csökkentése lenne.

A tervek egyértelmûen pozitív eleme a hiány alacsonyan tartása és az adósságállomány csökkentése, ez elengedhetetlen a fenntartható fejlõdés szempontjából. Rontja azonban a képet, hogy ezt egyszeri módszerekkel, a magán-nyugdíjpénztári vagyonnal és a különadók meghosszabbításával tudják csak elérni. Ez hosszabb távon nem megoldás, ha nem lépnek a helyébe a közigazgatást és az állam mûködését jóval olcsóbbá tevõ intézkedések. Amit ennek kapcsán az ismertetett csomag tartalmaz, nem több felületi kezelésnél. Az állami szervek rezsiköltségének befagyasztása, a szabadságok megkurtítása, a pártok támogatásának áttekintése, a kisebb parlament stb. jelentéktelen tételek, reformot pedig egyáltalán nem jelentenek. Egyes önkormányzati feladatok államosítása is csak látszatmegoldás, attól még semmi nem fog hatékonyabban mûködni. A sürgetett és várt átfogó közigazgatási átalakításnak nyoma sincs.

Vannak viszont újabb adóterhek, így például a minden autóst érintõ úthasználati díj, és elmarad a társasági adó már korábban bejelentett további csökkentése. Nem esik viszont említés egyelõre a hamburger- és zöldadóról, ami nagy kár, mert így gátlástalanul rombolhatjuk tovább magunkat és a környezetünket /ez persze csupán az adó miatt aligha változna, de legalább többet költenénk rá/. Ez persze még nem végleges, minden részletre még nagyjából egy évet várnunk kell, sõt ahhoz, hogy lássuk, hogyan válnak be az intézkedések, még többet. Addig csak reménykedhetünk, hogy a növekedési prognózisok bejönnek, mert ha nem, jönnek az újabb csomagok.

Forrás: Link