A kedden bejelentett Széll Kálmán Terv értelmében a kormány a tanköteles kor határát 15, a büntethetõségét pedig 12 éves korra kívánja leszállítani a korábbi 18-ról, illetve a korlátozott büntetését 14-rõl. Taigetosz-törvény, nemzetgyilkos gondolat, szakmaiatlanság: a STOP összeszedte, hogy a változások miatt, mit kaptak eddig Orbánék.

Nemzetgyilkos Taigetosz-törvény

Vekerdy Tamás klinikai szakpszichológus alig akarja elhinni, hogy a kormány három évvel leszállítaná a tankötelesség korhatárát. Mint mondja, szinte minden valamirevaló országban ellenkezõ folyamatoknak lehetünk a tanúi. Lengyelország például az iskolás gyerekek képességeit és készségeit mérõ PISA-jelentés évekkel ezelõtti lehangoló eredményeire reagálva átalakította a teljes képzési rendszerét oly módon, hogy az alapképzés idõtartamát kilenc évben határozta meg, épp úgy, mint azt a sokkal sikeresebb Finnországban vagy Németországban is elõírják. A lengyel gyerekek négy év alatt bámulatos eredményeket értek el.

"A magyar gyerekeknek is erre volna szükségük. A tankötelesség korhatárának leszállítása nemzetgyilkos gondolat" - állítja a szakember, hozzátéve: 15 éves korra semmi sem fejezõdik be egy gyermek képzésében. A terv szembemegy azzal az elvárással, hogy a gyermek az iskolás kor végére készségszinten tudjon helyesen és szépen írni, olvasni, számolni, angolul beszélni és számítógéppel bánni. E tudás nélkül a szakmunkásvilágba sem lehet a siker jegyében kilépni.

Vekerdy szerint az sem igazolja a javaslattevõk szándékát, hogy a sok túlkoros tanuló azért nem kívánatos az iskolapadba, mert zavarja a többiek tanulását. "Azért motiválatlan a gyerekek jelentõs része, mert hasznavehetetlen marhaságokat tanítanak nekik, mert nem figyelnek oda az óvodai és alsó tagozatos alapképzésre. Ezek a problémák megoldhatók. A kérdés: van-e hozzá szakértelem és akarat?" Állítja, hogy az integrált oktatást célzó megalapozatlan programok több kárt tettek a közoktatásban, mint amennyi hasznot hoztak.

A pszichológusnál élesebben bírálta a kormány elképzeléseit Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezetõ elnöke. A Klubrádiónak nyilatkozó szakember szerint Taigetosz törvényre kellene átnevezni a Széll Kálmán Terv vonatkozó részét, mert az elképzelés azt sugallja, mintha a kormány a buta társadalmat akarná reprodukálni. Trencsényi rámutatott: az elképzelés mögött szalonrasszizmus is fellehetõ, hiszen nagyon pontosan behatárolható, hogy mely népcsoportot céloz meg a minden racionalitással szembemenõ tervezet.

Tizenkét évesen börtönben

A Btk. szigorításának kapcsán felmerült az is, hogy a büntethetõség korhatárát is csökkentenék a mostani tizennégy évrõl tizenkettõre. Vélhetõen azért, hogy kezdeni tudjanak valamit a mostanában sokasodni látszó, fiatalkorúak által elkövetett bûncselekményekkel. Ez azonban, a tankötelességhez hasonlóan, önmagában csupán a probléma ignorálását jelentené.

Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet kriminológus szakértõje a STOP kérdésére elmondta, hogy az "európai vonal nem feltétlenül a korhatár leszállítása felé halad". Ha ugyanis lejjebb visszük a korhatárt, attól magában nem oldódik meg semmi. Szerinte megint csak besöpörjük a problémát a szõnyeg alá, és várjuk, hogy "a büntetõjog meg majd megoldja".

A szakértõ elmondta, hogy jelenleg a büntetõjog alapján a tizennégy évnél fiatalabb gyerekek nem számítanak cselekvõképesnek, ugyanis nem tudják felmérni cselekedeteik súlyát és hatását. A tizennégy és tizennyolc éves kor közöttiek korlátozottan cselekvõképesek, ezért õk korlátozottan is büntethetõek. "Kérdés, hogy most akkor mi a helyzet a tizenkét évesekkel", jegyezte meg Ritter, "én nem tudok olyan tudományos felfedezésrõl, ami alapjaiban változtatta volna meg az ezzel kapcsolatos ismereteinket, ezzel indokolva a büntetõjogi szigorítást".

Szerinte az egyre több látványos bûncselekményre nem megoldás a korhatár leszállítása, ugyanis a mostani intézetek sem túl hatásosak. "Egy koherensebb család- és szociálpolitikai háttér kellene a büntetõjogi törvények mögé", tette hozzá. Most ugyanis csak beraknánk a bûnelkövetõ gyerekeket az intézetbe, aztán nézünk, hogy mi lesz velük, ha kijönnek. Ritter elmesélte lapunknak, hogy korábban Rákospalotán volt egy vizsgálat, ami arra keresett választ, hogy milyen hatással van a gyerekekre az intézetben töltött idõ. Arra jöttek rá, hogy minél korábban kerül be valaki, annál nehezebben tud utána beilleszkedni a külvilágban.

Ráadásul a nehézségek mellett ezek a fiatalok egész életükben meg lesznek bélyegezve valami miatt, amit kiskorukban követtek el. A szakértõ szerint az egész rendszer megváltoztatására lenne szükség, komplett szociális, családpolitikai és terápiás háttérrel. Ilyen intézetek vannak már a skandináv országokban, ahol a család rendszeresen bejár a fiatalhoz terápiára, iskolába és dolgozni járnak. Ezek nem a magyarhoz hasonló büntetõ, sokkal inkább nevelõ intézetek. Ritter szerint ezek a "nonszenszek" semmit sem használnak majd a jelenlegi rendszerben.

A szigorítással kapcsolatos kérdéseinket elküldtük az Közigazgatási és Igazságügyi minisztériumnak is, azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptuk rájuk választ.

Link