Így készül a Fidesz forradalmi alkotmánya
Ha az ellenzéket a Fidesz nem csak díszletnek szeretné visszahívni az alkotmányozásba, értelmes és nyilvános politikai vita folyhatna az új alaptörvény legvitatottabb elemeirõl: a bíróságok igazgatásának átalakításáról és az ombudsmanokról. Még mindig nincs végleges preambulum, de eldõlt, hogy nem kapnak szavazójogot a gyerekek.

Az új alkotmány elõkészítése a végéhez közeledik, legkésõbb március 15-én be kell nyújtani a parlamenthez a törvényjavaslatot. Miután az ellenzék kivonult az alkotmányozásból, majd a Salamon László vezette csonka elõkészítõ bizottság koncepcióját [1] az elhíresült siófoki frakcióülésen [2] "iránykijelölõ vitaanyaggá" minõsítették vissza, a munka érdemi része áttevõdött a háromtagú szövegezõ bizottsághoz.

A bizottság (melyben Gulyás Gergely a Fideszt, Salamon László a KDNP-t, Szájer József a kormányt képviseli) hamarosan végez a munkával: a normaszöveg-tervezetet ekkor elküldik a Fidesz elnökségének, a maradék, politikailag kényes kérdésrõl ugyanis ott döntenek. A szöveg ezután a frakcióhoz kerül utómunkára, végül Gulyásék elkészítik a végleges, beterjesztendõ (és a nyilvánosság elé vitt) verziót, amit a parlamentben (az LMP és az MSZP távollétében) a koalíciós pártok és a Jobbik megvitatnak, a Fidesz–KDNP koalíció pedig elfogadja.
Ilyen alkotmányozás nincs is
A helyzet faramuciságát mutatja, hogy a mostani alkotmányozás nem írható le a szokásos logikával – elemezte az Indexnek a helyzetet Szabó Máté Dániel alkotmányjogász. A jogelmélet alapvetõen kétféle alkotmányozási típust tart számon. A forradalmi alkotmányozás esetében az átalakult társadalmi viszonyoknak annyira nem felel meg a régi alkotmányos rendszer, hogy a kényszerhelyzet miatt a hosszas egyeztetés helyett egy szûk, olykor kérdéses felhatalmazású, de az aktuális politikai spektrum legfontosabb erõit maga mögött tudó szûk elit ír gyorsan újat. Valami ilyesmi történt 1989-ben Magyarországon is.
A másik típus a konszolidációs alkotmányozás, ilyenkor a mûködõ rendszer megfontolt korrekciója zajlik, évekig tartó szakmai, politikai és társadalmi vita közepette. Idehaza viszont, amióta az elõkészítés tavaly nyáron elkezdõdött, minden szakmailag elismert alkotmányjogász (beleértve a konzervatív jogtudósokat is) amellett foglalt állást, hogy nincs alkotmányozási kényszer.
A köztársaság új alaptörvénye nemcsak a szakma mérvadó részének konszenzusa ellenében, de kezdettõl a szakmai és a széles nyilvánosság kizárásával készül. A közvélemény csak óvatos közlésekbõl és kiszivárogtatásokból értesül a tartalomról, köztük például arról, hogy nagyjából változatlan marad az államszerkezet. Nem nehéz belátni, hogy a koalíció valójában konszolidációs alkotmányt ír, csak épp forradalmi retorikával, és ezért nem teljesíti a konszolidációs alaptörvények megalkotásának szükséges feltételeit.
A folyamatból nemcsak a nyilvánosság, de az olyan politikai egyeztetések is mindvégig hiányoztak, amelyek nem a parlamenti többség erõpozícióján alapultak. A Fidesz úgy próbálta bevonni az ellenzéki pártokat az alkotmányozásba, hogy nem kínált nekik alkupozíciót, sõt a meglévõt is lenullázta.

Erõpolitika
Az elsõ jelet, hogy az új alkotmányt kész az ellenzék akarata ellenében is megalkotni, a többség még júniusban adta, amikor kiiktatta [3] az alaptörvénybõl az alkotmányelõkészítés 4/5-ös parlamenti korlátját. A hatalomtechnikailag szükséges alkotmánymódosítások rákövetkezõ sorozata ugyanezt a benyomást erõsítette.
A koalíció nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar alkudozni, az ellenzék (mínusz Jobbik) viszont – érthetõ módon – az alkupozíció visszaszerzéséhez [4] kötötte a részvételt. Kiderült azonban, hogy ellenzék nélkül se könnyû alkotmányt írni: a siófoki közös frakcióülésen a magzat- és családvédelem, valamint a házasság kérdéseiben hirtelen láthatóvá váltak a két kormánypárt jelentõs ideológiai különbségei. A Fidesz (a kétharmadhoz való szükségessége miatt egyébként valódi alkupozícióban lévõ) KDNP-t aztán úgy verte le, hogy közben kicsit meg is alázta. Kövér László kijelentette [5], "világnézeti rétegpárttal nehéz tárgyalni".

Gulyás Gergely, az alkotmány-elõkészítõ eseti bizottság alelnöke az Indexnek elmondta, azért minõsítették opcionálissá Siófokon a Salamon-bizottság elsõ szövegverzióját, mert az utolsó másfél hónapban az ellenzék már nem vett részt az elõkészítõ munkában, ezért nem akarták, hogy arra hivatkozhasson: olyan koncepció alapján kell alkotmányoznia, amelynek elfogadásában nem vett részt. Az ellenzék azonban nem erre hivatkozik, hanem arra, hogy az alkotmányozásban elfogadhatatlan az erõpolitika alkalmazása.

Parasztvakítás, gumicsont, stréberkedés
A Fidesz 12, a választóknak kiküldött és többségében megválaszolhatatlan kérdése [6], az alkotmányról szóló kissé álságos társadalmi egyeztetés, az ellenzéki pártok felé tett súlytalan gesztusok nem sok jóval kecsegtetnek a készülõ alaptörvény tekintetében. Ugyanez a helyzet a gyerekek után járó extravokssal is, amit viszont egyik forrásunk közvetett értesülései szerint eleve gumicsontnak dobtak be a köztudatba. Több informátorunktól is úgy tudjuk, ez a szabály biztosan nem kerül be a jogrendszerbe.
Egyik, a készülõ szövegre némi rálátással bíró forrásunk ugyanakkor megerõsítette, hogy az új alkotmány szinte teljesen átveszi a hatályos alaptörvénynek az állam szerkezetérõl, a demokratikus intézmények viszonyairól szóló részeit. Politikai értelmezése szerint a Fidesz õsszel, az Ab jogköreinek szûkítésekor még durváskodott ugyan, ám a médiatörvény fogadtatása miatt most stréberkedni akar, és valóban demokratikus alkotmányt ír.

Kölcsönzött cikkelyek
A készülõ szövegrõl nehéz konkrétumot megtudni. Azt azonban többen is megerõsítették, hogy amikor Siófokon nemcsak a Salamon-féle alkotmányelõkészítõ bizottság, hanem az azt segítõ jogászcsoport (Patyi András és Varga Zs. András egyetemi docensek, Szalay Péter, az ismert jobboldali sajtóügyvéd) addigi munkája is leértékelõdött, Jakab András [7] alkotmányjogász január végén nyilvánosságra hozott alkotmánytervezete kapott nagyobb hangsúlyt. Az Index értesülései szerint konkrét passzusok kerülnek át belõle a szövegezõ bizottság javaslatába.

Úgy tudjuk, ilyen paragrafus lehet a köztársasági elnök büntetõjogi felelõsségre vonására vonatkozó: Jakab javaslata [8] szerint továbbra is az Alkotmánybíróság ítélné meg az elnök cselekedetét, de a büntetésrõl sima bíróság határozna. Bekerülhetnek az alkotmányba a környezeti, fiskális és demográfiai fenntarthatóság szintén Jakab által favorizált elvei is, valamint az utólagos alkotmányos normakontroll lehetõségének leszûkítése a kérdéses jogszabály érintettjeire.

Megszûnik az adatvédelmi ombudsman
Gulyás az Indexnek elmondta, egyelõre nincs végleges preambulum (aminek szerinte "érthetõ magyar neve lesz"), továbbá vitás kérdés az ombudsmanokra vonatkozó szabályozás. Kijelentette viszont: egyetértés látszik kialakulni arról, hogy az adatvédelmi ombudsman helyett autonóm információs hatóságot állítsanak fel (ilyen modellben mûködik például a versenyhivatal és a médiahatóság).
Hiába járna több hatósági jogkörrel, Majtényi László volt adatvédelmi ombudsman visszalépésnek tartaná az ombudsman hatósággá alakítását: szerinte így a hivatal mûködését hamarosan ugyanaz a bürokratikus attitûd jellemezné, amit bírálnia kéne, és legfeljebb a közigazgatáson belül élvezne függetlenséget, nem pedig a közigazgatástól.
Legfelsõ szinten születik döntés arról a tervrõl is, hogy az eddig egymással egyenrangú országgyûlési biztosok rendszerét egy fõombudsman és az alá tartozó alombudsmanok hierarchiája váltsa fel. Majtényi egyebek mellett azért nem ért egyet a változtatással, mert ha van egy vezetõ ombudsman, az államhatalomnak (melyet ellenõrizniük kéne) elég õt pacifikálni, hogy a többi se zavarjon túl sok vizet.

Bent maradjon-e a bírósági igazgatás az alkotmányban?
Az Index több forrásból is úgy tudja, hogy az alkotmányelõkészítés során a leghevesebb vita a bírósági önigazgatás újraszabályozásával kapcsolatban alakult ki. Azt Gulyás Gergely is megerõsítette, hogy nem dõlt még el, az alkotmányban foglalkozzanak-e a kérdéssel, vagy (a döntést elnapolva) külön törvényben.
Az elkülönült bírói ág önigazgatási csúcsszerve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), élén a Legfelsõbb Bíróság elnökével. Baka András fõbíró az Indexnek a kérdésrõl úgy nyilatkozott, hogy a bírói önigazgatás alkotmányba foglalása azt az irányt rögzíti, ami Európában is egyre elterjedtebb. Egy magas pozíciójú bírósági forrásunk szerint ha az OIT kimarad az alkotmányból, vége a bírói ág függetlenségének, a kétharmados törvények megalkotására nem figyel majd annyira a közvélemény, mint az alaptörvényre.

Elkülönült maradjon-e a bírói ág?
Gulyás úgy véli, hogy a bírói önigazgatás rendszere tíz éve képtelen megoldani, hogy megszûnjön a megyei és a fõvárosi bíróságok közötti ötszörös ügyteher-különbség, valamint a polgári perrendtartás szabályainak mindennapos megsértése.
Kézenfekvõ megoldás lenne a bírói ág igazgatásának kormányzati visszavétele (1997-ig a bíróságok az igazságügyminiszter alá tartoztak), aminek, úgy tudjuk, a Fideszben komoly támogatói vannak. Baka András szerint ugyanakkor az önigazgatás a bírói függetlenség garanciája is a túlpolitizált posztszocialista viszonyok között, minden más alternatíva súlyos veszélyeket hordoz. A kormányoldal gondja lehet még, hogy a médiatörvény fogadtatása után egy ilyen átszervezésnek valószínûleg erõsen negatív lenne a hazai és nemzetközi sajtóvisszhangja.

A fõbíró mindehhez annyit tett hozzá, hogy miután az ügyészség teljes önállóságot élvez, önállóan gazdálkodik, a fõügyész megválasztását és eltávolítását pedig komoly alkotmányos korlátok övezik, nehezen lenne megindokolható, ha a bíróságoknak kevesebb önállóság és gyengébb alkotmányos védelem jutna.
Baka szerint azt is nehéz lenne megmagyarázni, hogy ha a bírósági törvény decemberi módosításával a törvényhozás elindult egy irányba (akkor ugyanis épp az OIT és annak elnökének ellenõrzési jogkörét erõsítették, lehetõvé téve például a Gulyás által is kritizált anomáliák kezelését), most miért fordulnának meg. Az Index úgy tudja, az OIT megítélésérõl zajlik némi informális eszmecsere bírósági vezetõk és fideszes politikusok között.
További érdemleges újítás volt, hogy az OIT-ban tagságot kapott a nemzetgazdsági miniszter. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a koalíciónak nincs egységes álláspontja a bíróságokról: a nemrég benyújtott semmisségi törvényjavaslattal [9] a törvényhozás nyíltan beavatkozna az ítélkezésbe.

Marad-e Baka?
A bíróságok mûködésének apró beavatkozásokkal történõ fokozatos racionalizálása viszont nem tesz szükségessé alkotmányos változást a területen, így elõfordulhat, hogy a vita nem errõl, vagy nem csak errõl szól.
Akadnak olyan hangok ugyanis, melyek szerint a bírósági rendszer átalakítása legalább annyira szolgálja a nemrég kinevezett intézményvezetõktõl eltérõen politikailag semleges fõbíró mielõbbi lecserélését, mint a színvonalasabb ítélkezés elõsegítését. A találgatással kapcsolatban Baka annyit mondott, hogy a pozíció csak független alapállásból tölthetõ be.

Link

.....................................................................

Magyarországon nem vezetik be a királyságot

Bõven marad a most hatályos szövegbõl is a tavaszra tevezett új alkotmányban. Gulyás Gergely fideszes képviselõ szerint – mivel pártja királyság és prezidenciális rendszer bevezetését sem tervezi – az államszervezetre vonatkozó részekbõl kis átpofozással sok minden átmenthetõ. A többi viszont az összes javaslat figylembe vételével az õ és Szájer József fogalmazásában nyeri el a végsõ formáját.

Hány alkotmányon kell átrágnia magát most, hogy a Fidesz a kompromisszumkészségét bizonyítandó mindenkit felbiztatott saját szövegtervezet gyártására?

A végén biztosan csak egy maradhat. Tavaly júniusban jött létre az alkotmány-elõkészítõ eseti bizottság, azzal a feladattal, hogy koncepciótervezetet dolgozzon ki. Ezt a tervezetet kell megtárgyalnia az Országgyûlésnek. Tekintve, hogy az MSZP és az LMP az alkotmányozással nem összefüggõ, külsõ politikai okból – az AB jogkörkorlátozása után – kiszállt a folyamatból, a siófoki frakcióülésen az a döntés született, hogy próbáljuk meg nyitottá tenni a munkát, és teret nyitni az ellenzéki javaslatoknak. Ennek az a feltétele, hogy a koncepciót, amivel ugyan nagy vonalakban az ellenzék többsége is egyetértett, de bizonyos részeivel szemben kritikákat fogalmazott meg, ne tekintsük kizárólagosan irányadónak, és tegyük lehetõvé, hogy minden frakció benyújthassa a saját szövegtervezetét. Ezek kidolgozásához az igazságügyi minisztérium segítségét is igénybe vehetik.
A parlamentbõl négyet kapnak. További civil tervezetek befogadására felkészült a Fidesz? Mi lesz, ha a szociális népszavazáshoz hasonlóan az eredetileg nem túl populáris téma népszerûsítése oda vezet, hogy boldog-boldogtalan szövegekkel fogja bombázni a politikusokat?
Egyelõre úgy tûnik, az ellenzéki pártok egyike sem kíván élni a lehetõséggel. A civil alkotmánytervezetekbõl néhányat már most is ismerünk. Én két színvonalasnak mondható munkát láttam. Az egyik a Jakab András-féle tervezet, amelynek vannak olyan elegáns jogi megoldásokat tartalmazó részei, amelyek a végsõ alkotmányszövegben is biztosan meg fognak jelenni. Színvonalas alkotás a Fidesz iránti politikai szimpátiával nem vádolható volt közjogi fõosztályvezetõ, Tordai Csaba és két másik jogász kolléga által jegyzett tervezet eddig ismert több fejezete is, amelybõl szintén meríthet a végleges verzió.
Én a népszavazási ügy és az alkotmányozás közé nem tennék egyenlõségjelet. A sör ingyenességének bevezetésére irányuló kérdés például nyilvánvalóan komolytalan volt, amit azzal a szándékkal adtak be, hogy lejárassák a népszavazás intézményét. Már a Kálmán László-féle kérdések sem azért születtek, hogy a népakaratot szondázzák, hanem azért, hogy megakadályozzák a Fidesz népszavazási kezdeményezését. Itt viszont pozitív a folyamat, ha valakinek véleménye van az alkotmányozásról, azt nyugodtan mondja el, írja le, vagy akár indítson blogot. Mi is ezt tettük Szájer Józseffel, már hónapokkal ezelõtt. Az a kormányoldal felelõssége, hogy ezekbõl a véleményekbõl az alkotmányozás folyamatába azt csatornázzuk be, ami valóban használható. Nyilván lesz sok használhatatlan javaslat is, hiszen úgy tûnik, nemcsak a focihoz, az alkotmányhoz is ért mindenki.
A Fidesz gesztusokat tett az ellenzéknek annak érdekében, hogy ne maradjon egyedül az alkotmányozásban. Hány támogatóra tippel a végszavazáson?
Egyelõre csak 263 képviselõre mernék fogadni. Azt hiszem, ez így el is dõlt, mert amikor az alkotmányozás ügyében érdemi politikai kompromisszumokról beszélünk, akkor annak a Jobbik nem tud részévé válni. Õk koncepcionálisan egy teljesen különbözõ alkotmányban gondolkodnak. Az MSZP-rõl és az LMP-rõl hiába gondolnánk azt, hogy olyan értelmes javaslatokkal, mint a fenntartható fejlõdés, zöldgondolat, javíthatnák az alkotmányt, világosan eldöntötték, extra fizetett szabadságra mennek abban az egy hónapban, amikor a munkahelyükön folyni fog a munka.

Hiábavaló volt a taktikai okokból vállalt ütközés a KDNP-vel Siófokon?
Nem biztos, hogy hiábavaló volt. A kérdés itt nemcsak az, hogy mindenki részt vesz-e az alkotmányozásban, hanem az is, hogy nyilvánvalóvá válik-e, valaki miért marad távol. Úgy gondolom, ha nincs a siófoki döntés, az ellenzéki pártok sokkal könnyebben tudták volna egyébként valótlan állításaikat alátámasztani. Így azonban látszik, hogy az eredeti szándék sem az volt, hogy Magyarország alkotmányát javítsák, hanem hogy hisztériát tudjanak kelteni hazai és külföldi szintéren egyaránt.
Most, hogy okafogyottá vált a kereszténydemokrata alaptételek kiejtése a szövegtervezetbõl, visszakerülhetnek? Hiszen Salamon László fel is háborodott a siófoki ülésen, amikor megtudta, hogy Fidesz beáldozta õket a kompromisszum érdekében.
Amit eddig vállaltunk, azt meg is tartjuk. Olyan rendelkezés nem kerülhet az alkotmányba, ami a magzatvédelmi törvény módosítását szükségessé tenné. Eddig az volt az érzésem, hogy egy dogmatikai vitából próbálnak politikai vitát csinálni. Az mindenkinek érdeke, hogy minél kevesebb abortusz legyen, az azonban már vitatott, hogy ezt törvényi korlátokkal el lehet-e érni. Az én álláspontom korábban is az volt, hogy nem lehet. Abortuszügyben nem az abszolút törvényi tiltás a hatékony eszköz. Ezt a KDNP frakcióvezetõje is megerõsítette.
Ez azt jelenti, hogy KDNP letett a dogmatikai követeléseirõl?
Az eredeti koncepciót nem dobtuk ki, hanem alternatív lehetõséggé tettük. De ha abból indulok ki, hogy Harrach Péter másfél hónappal ezelõtt is azt mondta, pártja sem akar abortusztilalmat, akkor számukra sem lehet a Fidesz álláspontja teljesen elfogadhatatlan. A házasság ügyében még egyértelmûbb a helyzet, ott ugyanis van egy alkotmánybírósági döntés, ami kimondja, házasság csak férfi és nõ között jöhet létre. Ennek egyébként – bár nem ez a döntõ érv – a magyar társadalomban is 90 százalékos támogatottsága van. A lényeg, hogy ez az alkotmányos helyzet, és csak azt kell eldönteni, hogy ezt szövegszerûen is rögzítsük-e az alkotmányban, vagy azt mondjuk, elegendõ az Ab-határozat. Szerintem az alkotmányban kell rögzíteni, de a végleges döntést majd a parlament hozza meg.
Az alternatív lehetõség a korábbi koncepció esetében mit jelent? Salamon László mellett abban nyilván Szájer József munkája is benne volt.
A koncepció az alkotmány-elõkészítõ eseti bizottság munkájának eredménye, amelynek Szájer József nem volt tagja. A tervezet szerintem a fõ irányokat remekül kijelölte, figyelembe fogjuk venni, amikor a konkrét törvényszöveget készítjük. De az tény, hogy ennek voltak részei, amelyekkel soha nem értettem egyet. Ilyen volt az államfõi jogkör kiterjesztése, ami arra irányult, hogy súlyos bizalomvesztés miatt elõállt politikai válság esetén a köztársasági elnök legyen jogosult a parlament feloszlatására. Vagy ilyen volt, hogy az új alkotmányt csak két egymást követõ Országgyûlés kétharmados többségével lehessen módosítani.

A közjogi berendezkedésrõl szóló rész állítólag változatlan marad. Ezt hogyan kell érteni? Szövegszerû változtatások nélkül emelik át a mostani alaptörvénybõl?
Az, hogy az államszervezeti rész marad, azt jelenti, hogy a jelenlegi intézmények legfeljebb kisebb változtatásokkal megmaradnak. Ilyen kisebb változás lesz a bírósági szerkezetben, ahol a jelenlegi bírósági szervezeten belül létrejön az elkülönült közigazgatási bíráskodás, amihez jó eséllyel tartozni fognak olyan alkotmánybírósági jogkörök, amelyeket az Ab sem kívánt magának megtartani. Ilyen az önkormányzati rendeletek alkotmányosságának vizsgálata vagy a választási bíráskodás egésze, beleértve a népszavazásokkal kapcsolatosan hozott OVB-döntések felülvizsgálatát is. Át kell tekinteni az ombudsmani intézményrendszert is. Az általános biztos mellett valamennyi ombudsman kiemelt fontosságú szakterületet lát el, de tény, hogy Európa országainak többségében egy biztos van. Az adatvédelem és a közérdekû adatok nyilvánosságának biztosítása több hatósági jogkörrel lényegesen hatékonyabb lenne, ezzel a jelenlegi adatvédelmi biztos és hivatali elõdje is egyetért. Egy ezzel kapcsolatos módosítás esetén az információs biztosnak érdemi bírságolási jogosítványa is lehetne. A szövegszerûséggel kapcsolatosan azért megjegyzem, hogy a jelenlegi alkotmányban helyesírási hibák is vannak. Az alkotmánybíróság tagjait például egy mostani módosításig „a párt” tagságától tiltották el, a jelen lévõ mindenhol egybe van írva. Nem egy egységes, színvonalas szöveg, remélem, az új méltóbb lesz az alaptörvény súlyához és kiemelt jelentõségéhez.
Az államszervezet fontosabb egységeit ezek szerint nem érinti az ország újjászervezése. A szabályozás egy-egy mondatának újrafogalmazásából azonban sok minden következhet.
Következhetne, de nem fog következni.
Ezt Siófokon is tisztázta a két párt?
A frakciók nem, de természetesen voltak róla egyezetések, és a Fidesz elnöksége is tárgyalt róla. Más államforma bevezetése és az elnöki rendszer sincs napirenden.
Az elnöki rendszer ügyében azért régóta tartja magát a feltételezés, hogy Orbán Viktor azért kérte fel Schmitt Pált a köztársasági elnöki poszt betöltésre, mert a szerepe eleve rövidebb idõre korlátozódik.
Az államfõt öt évre választotta az Országgyûlés. Amikor mi azt mondjuk, hogy nincs komoly vita ezekben a kérdésekben az ellenzékkel, akkor ezt azért is mondjuk, mert ezek a vádak és feltételezések mindig teljesen alaptalanok voltak. Mondom: nem lesz királyság, marad a mostani felállás.
A kétkamarás parlament terve miért bukott meg?
A szakirodalom álláspontja szerint a szövetségi államok kivételével nem lehet megmondani, melyik a jobb: az egy-, vagy a kétkamarás parlament. Most, hogy a Fidesz a közvélemény évtizedes nyomásának eleget téve 200 fõsre csökkentette a következõ parlament létszámát, egyszerûen elfogadhatatlan lenne, hogy egy hátsó kapun száz másik képviselõt visszahozzunk. Ez volt a döntõ érv. Valamint az, hogy nehezítené a törvényhozás hatékony mûködését. Az nem cél, hogy az országot a jövõben bármikor kormányozhatatlanná tevõ ellensúlyokkal egészítsük ki a rendszert.
Az országgyûlés létszáma benne lesz az alaptörvényben?
Valószínûleg nem, de ezt a kétharmados választási törvénynek tartalmaznia kell.

A kisebbségek által delegált 13 képviselõ beleértendõ a kétszázas létszámba?
A jelenlegi álláspont szerint nem értendõ bele, de lehet, hogy a végsõ szabályozás szerint beleszámít majd. A jelenleg az alkotmányba iktatott szöveg viszont egyértelmû, a 200-at növelhetik a kisebbségi képviselõk.
A kétharmados választási gyõzelem elõtt még a preambulum elkészítése volt az elsõdleges cél. Mostanában kikerült a reflektorfénybõl az alkotmány bevezetõ része, pedig ott egy-egy szó kihagyása vagy belefogalmazása is érzékenységeket sérthet.
Ha a jobboldalnak vannak felróható mulasztásai, az egyik biztosan az, hogy a nemzet fogalmát nem tudta befogadóvá tenni. Ebben a baloldal sem volt a segítségünkre, ez kétségtelen, de el kell ismerni, hogy sokan érezhették úgy, hogy amikor jobboldal beszél a nemzetrõl, akkor õk ebbõl ki vannak rekesztve. Erre rátettek az ellenzékiek, de az biztos, hogy a preambulumnál úgy kell kereszténységet, Szent Koronát és minden történelmi értékeinket tükrözõ fogalmat kodifikálni, hogy az alkotmány elõszava a józan ész határain belül semmilyen kirekesztéssel ne legyen vádolható. Istent a Himnuszban még talán egy ateista is magáénak érzi, a kereszténységnél sincs arról vita, hogy milyen szerepet játszott az ország fennmaradásában. Nem hitbeli kategóriaként kell a keresztyénséget meghatározni, mert az nyilván megint végeláthatatlan politikai csatározásokba fulladna.
Vannak már kész preambulumtervezetek?
Újak nincsenek. De van például egy, a 1994-98 között mûködött alkotmány-elõkészítõ bizottság által megfogalmazott koncepció, amit a Horn-kormány alatt elfogadott a Ház. A bevezetõ egyértelmûvé teszi a Szent Koronát, a kereszténységet, a magyar nemzet szabadságvágyát, talán az 1956-ra való hivatkozás maradt csak ki belõle.
Hogyan állt össze az alkotmánnyal kapcsolatos nemzeti konzultáció 12 kérdése, amit szétküldenek a választóknak?
Mindenki hozzátette a saját ötletét. Ez még emészthetõ mennyiségû kérdés.
Hárommillió példányt postáznak valamikor, nyilván több tíz- vagy százezer kitöltött kérdõív elõbb-utóbb vissza is érkezik. Az azokban szereplõ vélemények hogyan kerülhetnek bele az alkotmányba ilyen rövid idõhatárok között?
A leveleket körülbelül tíz nap múlva kiküldjük, két héten belül visszakapjuk. Újabb egy hét, tíz nap múlva ismerni fogjuk a feldolgozott eredményeket. Ami ebbõl az alkotmányra vonatkozik, azt akkor még módosító indítvánnyal is be lehet vinni a parlament elé.
Mi történik akkor, ha például a gyerekes szülõknek nagyon megtetszik a családi plusz szavazat, és a kérdõívek alapján elsöprõ többség támogatja az ötletet. Biztosan bekerül az alkotmányba? Kötelezõ jellege van a nemzeti konzultáció eredményeinek?
A nemzeti konzultáció nem helyettesíti a népszavazást, a válaszokból leszûrt vélemények nem kötelezõ erejûek. Bizonyos értelemben kevesebb is, mint egy népszavazás, mert nem hivatalos aktus, de több is, mert nem csupán igen-nem válaszra van lehetõség.
A gyerekek után járó szavazat kérdését egyszer már egy fideszes felvetés után sikeresen elfeledte a Fidesz maga is, fõként a kivitelezéssel kapcsolatos tanácstalanság miatt. Most, hogy újra elõkerült, van hozzá használati utasítás is?
Ebben a kérdésben társadalmi vitát akartunk elindítani. Az ötlet elsõre lehet riasztó, de minél többet gondolkodik valaki róla, annál több jogos érvet fedez fel mellette. A választójog története a folyamatos bõvülés felé mutat, a cenzustól a nõk általános választójogáig. Mára az egyetlen nagy kirekesztett társadalmi csoportot a gyerekek alkotják. Nem arról lenne szó, hogy a gyerekek szavaznának, hanem helyettük a szüleik gyakorolhatnák a választójogot. Csak megjegyzem, hogy a jogi nyilatkozatokat ma is valamelyik szülõnek kell megtennie a gyermek helyett, nyilván annak, aki a felügyeleti joggal rendelkezik. Az általános választójogból ma is ez következne, de azt gondolom, Európában elsõként kompromisszum nélkül ezt igen nehéz lenne bevezetni. Hozzáteszem, Németországban a Bundestag 2003-ban kötelezte a kormányt, hogy a „családi szavazati joggal” – ahogy ott nevezik – kapcsolatos jogi szabályozást készítse el. Ezt ott a törvényhozás összes pártjának képviselõje támogatta. Akkor komoly politikai, akadémiai, szövetségi és tartományi szintû vita folyt errõl. Nyilvánvalónak tartom, hogy az EU-ban máshol is fel fog merülni a kérdés, mert reprodukcióval, demográfiával kapcsolatos ügy, ami Európa egyik legnagyobb fogyatékossága. De nem hiszem, hogy ezt most akár erõszakkal le kéne nyomni az ellenzék torkán.

Más téren nem akar úttörõ jellegû, új generációs tételeket bevenni a szövegbe a Fidesz? Vannak például olyan elgondolások, amely szerint a törvényeknek is lenne szavatossági idejük, ha lejár, felül kellene vizsgálni õket.
Ezek egyelõre nem támogatott javaslatok. Nem úttörõ jellegû, de magyarországi viszonylatban teljesen új lesz a közpénzügyi fejezet.
Meg lehet becsülni, hogy az újítások ellenére a régi alkotmány szövegébõl – akár kissé átpofozva – mennyi kerülhet át az új szövegbe?
Nem tudok százalékos arányt mondani, de az államszervezeti résznél jelentõs lesz a hasonlóság. A fejezetek sorrendje azonban ott változni fog. Az alapvetõ jogok szabályozása a tizenkettedik fejezet helyett az elejére kell kerüljön. Itt az elmúl két évtized magyar gyakorlatára is figyelemmel az uniós alapjogi chartát szeretnénk átültetni, ami a legmodernebb XXI. századi emberi jogi dokumentum.
Az alkotmány megerõsítésének kérdése is vitatott ügy. A népszavazás lehetõségét a héten már Lázár János sem zárta ki teljesen.
Az alkotmány elfogadásának szabályai 1998 óta megvannak. Köszönettel tartozunk az MSZP-nek és az azóta jobblétre szenderült SZDSZ-nek, hogy az alkotmányozás eljárási szabályai változatlanok. Így például azért nem szükséges népszavazás, mert a szocialisták akkor kivették az új népszavazási törvénybõl, hogy az alkotmányt népszavazáson meg kell erõsíteni. Tizenhárom éve változatlan szabályok mellett most régi feltételek teljesítését számon kérni abszurd dolog.
Ezen a téren nem tehetne újabb gesztust a Fidesz?
A gesztus oda vezetne, hogy nem lenne alkotmány. Hiszen most már négyötödös támogatásról beszélnek, és két egymást követõ Országgyûlés megerõsítésérõl. Ezek a szabályok 1998 óta nincsenek. Akkor nekünk miért kellene most alkalmaznunk õket?

Forrás: Link