Láttam hogy Posta Imre elõadás lesz Sajóbábonyban szombaton. Nosza , elmentem.
A rendezõkkel együtt 30 lehettünk. ( 2 évvel ezelõtt még
Szerencsen az utcáról kellett hallgatnunk akkora volt az érdeklõdés.)
De hát egy Háború a Nemzet ellen címü filmnek sem lett semmi visszhangja.
Egy jó óra múlva ki is derült az igazság. Az emberek egy jó részét egyáltalán nem
érdekli a körülöttük levõ világ. Csak a mindennapi éhbér legyen meg , mindegy hogy
kitõl kapják , nem izgatja õket semmifajta népség térfoglalása ( csak a cigányság
túl közeli szomszédsága zavarja õket) de a jövõt alapvetõen pozitívan szemlélik
( ez elvileg még helyes is volna ). Megalkuvás , meghasonlás jellemzi õket. Nem tudják
miért vannak itt mi a feladatuk. Ezért is mondtam hogy az elõadást talán messzebbrõl
kellene indítani. Hogy a Magyar nem egy népnév volt sok ezer évvel ezelõtt hanem
egy minõség. A megalkuvás teljes hiánya mellé volt rendelve egy ragozó nyelv mely
képessé tett minket a Teremtõvel való kapcsolattartásra ( megalkuvást nem ismerõ
emberek ma is vannak szépszerivel a világon , csak nem az istenek nyelvéhez
legközelebb állót beszélik). Tehát ha sikerülne a saját minõségünkhöz visszatérni
( a sumérok ki nem állhatták az elnyomatást, békés nép volt de az asszírok csak
legyilkolni tudták õket mert állandóan fellázadtak ellenük.De sajnos III.Tigan
feltalálta a kollektív deportálás intézményét és innentõl sikerült elvágni a gyökereiket.
3000 év telt el azóta) akkor a legkisebb problémát sem okozna a mai helyzet. Megold-
ható lenne ennél nehezebb helyzet is.

És hogy kik is az õseink? Erre a legjobban az Egyiptomi Halottas könyvbõl való idézet-
tel válaszolhatok. Részlet Bakos Attila könyvébõl:

"A könyvben az egyik képen látható hogy karmikus ítélet alá kerül a testét elhagyó
lélek. Egy mérleg közbeiktatásával történik az ítélkezés , az egyik serpenyõben Mat-
úr az lében Ankh (Onk-ar , azaz Hungar) szimbólumot tartva. A másik serpenyõben
maga a lélek aki Thot (Tudó) elõtt vall. Ha sikeresen kiállta a próbát , megszentelõdve
Makheru azaz maga is Magyarrá lesz és bejut a Mén-úr-ság-ba (Menyországba). Az
elsõ Istenné (félistenné) vált földi ember maga Ozirisz volt.Minden jellemes ember tehát
halála után Magyarrá lehetett. Magyarnak lenni istenes embert (lásd:Gíta) jelentette.
Késõbb az éltesebb , becsületben megõszült embereket már életükben Magyar-ként
tisztelték , míg végül az egész nép neve Magyar lett ,holott kezdetben csupán a Nap-
istent illette meg. Aki nem állta ki a próbát az nem lett magyarrá, sõt a Pekhelbe
(Pokolba) került , ahol egy krokodilszörny marta , tépdeste , míg le nem jár a karmikus
büntetése( fájdalmas földi inkarnációkban). Suméroknál a pokolbeli kínokat egy Nu-
Kutha (nõstény kutya) fokozta. Ez a felfogás tovább él ma is az indiai Durgá-Káli
hagyományokban."

De azt hogy mit is jelentett az isteni természettel megáldott ember arra a korai védákat
szanszkritul nehezen , csak magyarul zökkenõmentesen értelmezhetõ kultúrájú Indus-
völgyi civilizáció leghíresebb eposza a Bhagavad-Gíta 16. fejezet 1. versének idézete
magyarázza:

"Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás mûvelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok végrehajtása, a Védák
tanulmányozása , vezeklés, egyszerûség, erõszakmentesség, igazmondás, mentesség
a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstõl, könyörületesség min-
den élõlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen el-
szántság, életerõ, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtõl,
és a becsvágytól,- óh Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni ter-
mészettel megáldott ember jellemzõi."

Tisztelettel :