Radnóti Sándor a demokrácia végérõl
A szélsõbaloldali Jungle World hetilap Radnóti Sándor esztétával beszélgetett a „magyar demokrácia végérõl" és a liberális filozófusok elleni „hecckampányról".

A pünkösdi-karizmatikus felekezeti háttérrel bíró Hetek hetilap bécsi tudósítója, Karl Pfeiffer készítette az interjút az esztétával.
A berlini Jungle World hetilap - amely a magyar kormánnyal inkább szimpatizáló, szintén szélsõbaloldali Junge Welt-bõl vált egykoron ki - rendszeresen tudósít a budapesti kormány lépéseirõl, a magyar jobboldal antiszemita megnyilvánulásairól. Pfeiffer ezúttal a liberális filozófusokat ért támadásokról kérdezte Radnóti Sándort, az ELTE tanárát.
Pfeiffer eleve csodálkozik, hogy az Orbán-rezsim milyen nyíltan vállalja a támadások politikai jellegét: sem a kormány, sem a hozzá hû média nem tagadja, hogy elsõsorban liberális és baloldali filozófusokat céloztak meg, s így a támadások valódi indoka nem a pályázati pénzek állítólag hûtlen kezelése, hanem a kormánykritikus értelmiség lejáratása. Radnóti szerint azonban „egy nyugati ember gondolkodik csak így", Magyarországon a többség éppen helyesli ezt a nyílt értelmiségellenes, antiliberális kampányt. Radnóti szerint a fõ probléma velük az, hogy továbbra is kritizálni merik a kormány „populista" politikáját.


Radnóti Sándor
A lap újságírója szerint azonban Radnóti finoman fogalmaz, ha csak „populistának" nevezi a Fideszt. Karl Pfeiffer szerint a Fidesz egyértelmûen „völkisch", míg a Jobbik „nemzetiszocialista" párt. (A „völkisch" ideológia nehezen fordítható magyarra: a „népi" jelzõ megtévesztõ lenne. A „völkisch" ideológia voltaképpen a politikai rasszizmus egyik válfaja, amely a népet faji és kulturális egységként kezeli, és minden más néptõl - amelyeket ellenségként határoz meg - lehatárolja. A „völkisch" ideológia szerint a demokrácia csak egy homogén közegben, a népszellemet kifejezõ „vezér" karizmatikus hatalma alatt valósulhat meg: ennek feltétele a kisebbségek, a heterogén elemek kirekesztése és a jogállami, parlamentáris intézményrendszer leváltása.)
Radnóti is egyet ért ebben, s szerinte éppen ezért nevetséges, amikor a nyugati média rendszeresen „konzervatívnak" nevezi a Fideszt. Az Orbán által kiépített rezsim sokkal inkább tekinthetõ autoriternek.
Radnóti ezután felsorolja azokat a vádpontokat, amelyeket Heller Ágnes is hangsúlyozott az Európai Parlamentben: a hatalommegosztás felszámolásától a magánnyugdíj-pénztárak államosításáig.
Az esztéta jelezte: nem csak a Magyar Nemzet, de valamennyi média ellen perelni fog, amely továbbfolytatja megalapozatlan vádaskodásait. (Mint ismeretes, Geréby György vallásfilozófus elsõ fokon már pert nyert a Hír Tv ellen.)
A Jungle World szerint talán a külföldi reakciók jobb belátásra késztethetik Orbánékat. Radnóti azonban kevéssé bizakodó: szerinte a külföldi kritika egyszerûen elõhívja a régi magyar reflexeket, miszerint „egyedül vagyunk", „mindenki elárul bennünket". Ezt a célt szolgálta Orbán hamis retorikája is Strasbourgban, amikor is a magyar kormányfõ a személyét és kormányát ért kritikákat úgy próbálta meg beállítani, mintha a baloldaliak és a zöldek magukat a magyarokat akarták volna támadni.
Éppen ezért látja úgy Radnóti, hogy - legalábbis rövidtávon - a nyugati kritikák „kontraproduktívak", mert csak még népszerûbbé teszik a kormányt.
Link