(Biztos ez?)
Nem biztos, hogy a magyar politikai erõk tudják, mi fenyeget a szélsõjobb irányából: nem csak azok jelentik a veszélyt, akiket ma látnak - hallhattuk Gert Weisskirchentõl. Az ismert német szociáldemokrata politikus-kutató az Ebert Alapítvány rendezésében beszélt a Közép-európai Egyetemen.

Marine Le Pen, a szélsõjobb Francia Nemzeti Front elnöke a felmérések szerint népszerûbb, mint Sárközy elnök
Figyelemreméltó módon Dorothee Janetzke-Wenzel budapesti német nagykövet is jelen volt az esten, amelyen a vendég, a potsdami Alkalmazott Tudományok Egyetemének kutatója meglehetõsen borús képet festett a szélsõjobb pártok és mozgalmak gyorsuló erõsödésérõl Európában s ennek következményeirõl. Hat évvel a volt kommunista országoknak az EU-ba való felvétele után e tekintetben kisebb lett a különbség Európa keleti és nyugati fele között, de nem úgy, ahogy várták. Tévedés volt azt hinni, hogy a szélsõjobb (és szélsõbal) radikális eszmék elsõsorban a kommunizmusból kilábalt országokban találnak táptalajra.

A globalizációból eredõ bizonytalanság, a gazdasági válság hatására ezek az irányzatok példátlanul megerõsödtek fejlett nyugat-európai demokráciákban is: Franciaországban, Dániában, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Svédországban és másutt. Márpedig a történelem pontosan mutatja, hogy adott gazdasági helyzetben hová vezettek ilyen mozgalmak. Azokban most is közös a nacionalizmus, amely az összetartozás érzését adja a különbözõ formációknak. Ez egyúttal megakadályozza összeurópai együttmûködésüket, de fennáll a lehetõség, hogy a szélsõjobb saját frakcióhoz juthat az Európai Parlamentben. A gazdasági bizonytalanságok közepette egyébként bizonyos általános jobbra-tolódás figyelhetõ meg: alább szállt a centrista pártok ingerküszöbe, ami a szélsõjobbot illeti, a válság légkörében már az elit körében is elfogadottabbá vált az idegen-gyûlölet. Azaz: „lehet, hogy immár az elit is része a problémának.”

Weisskirchen szerint egyesíti a szélsõségeseket az idegen-gyûlölet is, bár Európa nyugati és keleti része között különbség van: míg nyugaton a bevándorlókat utasítják el, keleten a gyûlölet az õshonos kisebbségek ellen is fordul. A német kutató úgy vélte, hogy a hagyományos középpártok (azaz a konzervatív néppártok és a szociáldemokraták) meggyengültek s ennek következtében nehezebben veszik fel a harcot a szélsõjobbal. Holott fel kell ismerniük, hogy ebben a harcban csak akkor van esélyük sikerre, ha megújulnak, ha a helyzetet elemezve reális távlatokat tudnak nyújtani társadalmuknak – nem engedve azt át a szélsõjobb népszerû, de használhatatlan vízióinak. Rossz példaként említette az a német magatartást, amikor a válságban a maguk takarékossági modelljét akarják más országokra, például Görögországra erõltetni – míg azok a maguk sajátosságaira hivatkozva nem kérnek a német módszerbõl.

A globalizációt „politikailag irányíthatóvá kell tenni” - így Weisskirchen. Tény, hogy a szigorú takarékosságra néha szükség van, de annak okait meg kell értetni az emberekkel ahhoz, hogy a gondokat meg is tudják oldani. Ebben megújuló szociáldemokrata pártoknak fontos szerepe lehet. E vonatkozásban az elõadó utalt rá, hogy az MSZP-nek tagozatai helyett össze kellene zárnia sorait, hiszen „nem tudni, ki jöhet Orbán Viktor után, ha az kudarcot szenvedne”.

Forrás: Link