(Errõl másfél éve már írtunk! Be rég is volt.)
Szivárgó ügynöklisták
Hiába volt itt rendszerváltás, van kétharmados többség, bizonyos hatalmi kártyákat még mindig a régi rend hívei látszanak keverni, méghozzá az "újak" készséges asszisztenciája mellett.
Ékes példa minderre a régi belügyminisztérium kizárólag önként jelentkezõkbõl toborzott, szolgálatukért ráadásul jól meg is fizetett, szigorúan titkos tisztjeinek adatait közzé tevõ lista esete. (Lapunk a „jelenfeltárás" jegyében tüzetesen átvizsgálta a hódmezõvásárhelyi Emlékpont - illetve a Boér Zoltán-Fráter Olivér-Ungváry Krisztián történésztrió - névsorát, és 40 fõrõl kiderítette: máig - vagy a közelmúltig - meghatározó szereplõi a gazdasági, kulturális, tudományos és politikai életnek. Részletek a legfrissebb Heti Válaszban.)
Az ismertebb és kevésbé ismert személyek nevét tartalmazó felsorolás ugyanis - huszonegy évvel a rendszerváltás után - a közzétevõk vallomása szerint a teljes létszámból annak csupán a negyedét közli.
Hogy miért éppen ennyit? Azért, mert az elmúlt idõk kormányainak illetékesei, ugyan feltehetõen egymástól különbözõ megfontolásokból, ám a hatalmas társadalmi igény ellenére is csupán ennyit láttak jónak közzétenni.
Igen, a sajtóhírek szerint még a mostani kormánypártok választotta házelnök, Kövér László, egykori titokminiszter is az adatok teljes nyilvánossága ellen lépett fel, mondván, így csak a rendszerben legalul levõket, a beszervezetteket nevezik és bélyegzik meg, amikor pedig az egykori fõkolomposok ma is hatalmi pozíciókban lehetnek.
Na és akkor mi van, kérdezhetné bárki is, a közismert múltjuk ellenére demokratikus úton netán újra pozícióba került régi nagyoké mellett ugyan miért ne ismerhetné meg a közönség a rendszer aljanépét, az õt álruhában, akár munkatársnak, barátnak, netán éppen rokonnak maszkírozva beárulók nevét?


Császár Józsefné
Tessék, hogy sérülne ezzel még ama, ezek szerint máig nem sokat változott Hálózat érdeke is, és az már túlságosan nagy ár lenne a rendszerváltás oltárán? Meg különben is, néhai Antall József szavait idézve, miért nem tetszettek akkor inkább forradalmat csinálni anno?
Nos azért, mert egykori rendszerváltóink, megérezve különben a tömegek egyértelmû óhaját, inkább egy olcsó, a mostani líbiai minta nyomán bizony vérbe, teljes gazdasági összeomlásba, társadalmi káoszba nekik, nekünk nem kerülõ változtatásokra törekedtek, jól kiküzdött politikai alkut remélve.
Az alku pedig megköttetett és hogy abból általában a régi rend ügyesebb figurái jöttek ki jobban, az ma már nem kérdés, ám az utólagos reklamáció még a politika piacán sincsen szokásba véve.
Békés rendszerváltás jutott hát nekünk, s bár magunk az összeesküvés-elméleteknek hívei sohasem voltunk, azért holmi titkos, az ügyhöz méltatlan háttéralkukkal kapcsolatos, máskülönben nehezen ébredõ gyanúnkat felpiszkálja néhány dolog.
Mondjuk a szigoruantitkos.hu oldalon közzétett bevezetõ tanulmány azon része, amely közli, hogy, hogy nem, de a több százezer oldalt kitevõ ügynöki jelentések mellett az egykori SZT tisztek jelentéseibõl kutathatóvá tett oldalak száma a nullával egyenlõ. És hogy a rendelkezésre álló adatok szerint itt egyáltalán nem a régi rend végóráiban végzett iratmegsemmisítés bûnös következményeirõl van ám szó.
Hanem sokkal inkább a Belügyminisztériumban egészen 2006-ig végzett, a teljes anyag 70%-át eltüntetõ módszeres selejtezésrõl, amely pedig nem más, mint a régi BM-es gárda ezredesi rangú, évtizedeken át volt egykori személyzeti vezetõje, Császár Józsefné vezetésével folyhatott.
A nagy hatalmú Császáné 1999-es nyugdíjazása után is aktív maradt: a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete Érted, Értem, Értünk Alapítványának vezetõjeként gondoskodott embereirõl, elõléptetésre javasolt; mintha továbbra is a Belügyminisztérium személyzetise lenne. A szocialista hatalomátvétel után a Nemzedékek Biztonságáért Alapítvány elnöke lett; Lamperth Mónika, akkori belügyminiszter a jelek szerint elégedett volt munkájával: amikor 2004-ben, belügyminiszterként fizetésemelést kapott, a többletösszeg egy részét a Császárné vezette alapítványnak utalta át.
Link