(ARCHÍVUMUNKBÓL) Új elõrejelzési metódusok révén egyre többen valószínûsítenek ismételt földrengés-sorozatot Délkelet-Ázsiában, illetve a Csendes-óceán térségében. A kutatásokban az a meglepõ, hogy nemcsak e távoli helyeken, hanem Európa és Ázsia határán, Isztambulban is hatalmas földmozgásokat jósolnak.

2011 március 11-én a Richter-skála szerinti 8,6-os erõsségû földrengés rázta meg Japán északkeleti részét. Háttércikkünk a földrengések halmozódásának lehetõségével foglalkozik. Fotó: Profimedia

Az erõs földrengések megnövelik az esélyét annak, hogy a korábbi epicentrumtól távolabbi helyeken is nagy kéregmozgások következzenek be. A 2005. márciusi szumátrai rengést például a tudósok megjósolták, hiszen a 2004. decemberi még pusztítóbb katasztrófa nagy feszültségeket keltett Indonézia partjai közelében, a különbözõ törésvonalak mentén. Így az idei rengés a tavalyitól kicsit távolabb következett be, de a szakértõk szerint a 2004. december 26-ai eseménnyel szoros összefüggésben állt. A 2005. márciusi rengésnek ezáltal még szinte a pontos helyét, Szumátrához való közeliségét is elõrejelezhették a tudósok – ez a (sajnos) beteljesült jóslat egyébként az Ulsteri Egyetem kutatójának, John McCloskey-nak a nevéhez fûzõdött.

Egy orosz teória
A 2005. márciusi és a 2004. decemberi katasztrófa az eddig mért rengések sorában a nyolc legnagyobb közé tartozik, de ez még csak a kezdet egy orosz szeizmológus, Vologya Koszobokov szerint. Az Orosz Tudományos Akadémia kutatója ugyanis most olyan jóslatot tett közzé, miszerint kimondott „földrengés-rohamok” várhatók a jövõben - írta a szumátrai rengés után a Spiegel Online.
Koszobokov emlékeztet arra, hogy a korábbi rekordrengések is lépésrõl lépésre következtek be. Kis idõbeli eltérésekkel 1952 és 1965 között egy ilyen földrengés-hullám söpört végig a Csendes-óceán partjai mentén. Annak az esélye, hogy ez a fajta gyakoriság a véletlen mûve, kevesebb mint egy százalék – emelte ki az orosz tudós. Így tehát a tavalyi „cunamis” földrengés óta megnövekedett a kelet-ázsiai veszély.

Japán és az USA fenyegetettsége
Hasonló véleményt képviselnek más tudósok is. Japán nyugati partját például bármikor pusztító cunami érheti, méghozzá olyan erõs, mint amilyen a 2004. decemberi volt az Indiai-óceán térségében – állítja az „Eos” címû lapban a tajvani Nemzeti Központi Egyetem geofizikusa, Shu-Kun Hsu.
Egy másik tudós, Chris Goldfinger, az Oregoni Állami Egyetem munkatársa viszont az USA és Kanada csendes-óceáni partvidékét tartja veszélyeztetettnek, különösen a Vancouver-sziget és Oregon közötti partszakaszt.

Megkérdõjelezik Koszobokov elméletét
A Csendes-óceán két partja között, Kelet-Ázsia és Amerika északnyugati része között, azonban legalább 30 évbe telik, amíg a tektonikus feszültségek áthelyezõdnek – ezt két másik specialista számolta ki évekkel ezelõtt. Egészen pontosan a földkéreg elváltozásainak továbbítási sebességérõl van szó, amelynek kutatása Roland Bürgmann és Fred Pollitz szeizmológusok nevéhez fûzõdik. E kutatások azonban megkérdõjelezik a bevezetõben említett orosz hipotézist, vagyis Koszobokov teóriáját a nagy földrengéshullámokról.
Ugyanakkor a tudósok nagy többsége elképzelhetõnek tart egy rövidebb „hatótávolságú” földrengés-láncolatot. Így például a negyedik század közepén, a 365. esztendõ környékén a Földközi-tenger államainak nagy részét – mai japán szóval – cunamik sújtották, illetve erõs földrengések rázták meg. Ez a katasztrófasorozat 12 éven belül játszódott le.

Veszélyben Isztambul
Egyes szakvélemények szerint Törökország manapság hasonló helyzetben van: Észak-Anatóliában az elmúlt hetven évben (1939 óta) egy ezer kilométer hosszú vonal mentén figyelhetõk meg földrengések. A mozgások egyre nyugatabbra tolódnak, és immár az úgynevezett Marmara-szekciót is elérhették, amely 160 kilométer hosszú, s mindössze 20 kilométerre délre található Isztambultól, a török nagyvárostól. Egy ENSZ-tanulmány szerint ebben a metropoliszban egy nagyobb tektonikus mozgás akár 55 ezer áldozatot is követelhet.
Egy nagyobb rengés bekövetkezésének valószínûsége 53 százalék lehet, mintegy 30 éven belül Isztambul környékén - errõl a Journal of Geophysical Research szakfolyóiratban számoltak be a kutatók.
Link