Átvészelte az iráni teokratikus rezsim a tavalyi év folyamatos nagyhatalmi rohamait, amelyek célja a perzsa állam nukleáris programjának átláthatóvá tétele volt. Az iráni vezetésnek azonban számítania kell arra, hogy csupán pár hónapja van otthoni pozícióinak zavartalan megerõsítésére.

Soha jobbkor nem jöhetett volna Iránnak az arab világon végigsöprõ forradalmi hullám, mint a kritikus 2011-es évben. A vitatott atomprogramja miatt egyre szigorodó nemzetközi szankciókkal dacoló perzsa állam, úgy tûnt, már nem rázhatja le komoly következmények nélkül az egyre türelmetlenebb nagyhatalmakat. Miután idén januárban az isztambuli tárgyalások is eredmény nélkül értek véget a felek között, Iránnak minden elõzetes várakozás szerint további büntetõ intézkedésekkel kellett volna szembenéznie. Ennek a logikus forgatókönyvnek a tökéletes ellentéte látszik azonban megvalósulni, hiszen a nagyhatalmak figyelmét lekötik az arab világban egyre-másra kitörõ zavargások, amelyek Líbiában már polgárháborús állapotokat eredményeztek.
A perzsa államot sem kerülte el a Közel-Keleten végigsöprõ rendszerellenes hangulat, azonban az iráni hatóságok kemény kézzel verték le az ellenzéki megmozdulásokat. Házi õrizetbe vették Mahmúd Ahmadinezsád elnök korábbi kihívóit, így az események korántsem fejlõdhettek odáig, hogy veszélyt jelentsenek a jelenlegi rezsimre. A nyugati vezetõk erõtlen felszólításait a tüntetések békés karhatalmi kezelésére könnyedén hagyhatta figyelmen kívül az iráni politikai elit.

Mindeközben az ország nukleáris programja teljes sebességgel halad elõre. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség március eleji kérése mögött, amely az iráni nukleáris kutatások átláthatóvá tételére irányult szinte semmiféle komoly diplomáciai erõ nem állt, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjából és Németországból álló csoportnak sürgõsebb dolga is van jelenleg, mint az iráni vezetõkkel való parttalan vita folytatása. Amíg az arab forradalmi hullám nem csitul el, addig nem is várható, hogy Irán visszakerül a figyelem középpontjába, ezzel pedig akár több hónapot is nyerhet a perzsa állam a nukleáris iparának további zavartalan kiépítésére.
A legújabb fejlemény, hogy Irán bejelentette, olyan exportkapacitás megteremtését tûzte ki célul, amely az atomenergia békés felhasználására irányuló eszközökkel látná el az erre áhítozó államokat. Ezzel a lépésével komoly befolyást szerezhetne a harmadik világ számos államában, hiszen egyelõre valamelyik nagyhatalommal kell lepaktálnia mindenkinek, aki nukleáris erõmû építésébe vágna bele, hiszen ennek a technikai ismeretanyagnak a megszerzése igen drága vállalkozás, kevés ország képes ezt önállóan véghezvinni. Mindenesetre ez is jó érv Iránnak, hogy tovább bõvítse a nukleáris üzemeinek számát, amelyek közül többnek a nemzetközi ellenõrzését jelenleg is megakadályozza, ezzel kétségessé téve, hogy atomprogramja csupán békés célokat szolgál.

Az iráni vezetés a korábbi hibáiból tanulva igyekszik körülbástyázni politikai hatalmát és nukleáris létesítményeit is a kibertérbõl érkezõ támadásokkal szemben. Egyrészt a Basij milícia és a Forradalmi Gárda emberanyagából és segítségével olyan egységeket hoztak létre, amelyek figyelik és támadják az ellenzéki internetes médiumokat, mindezen akciókat a „másik oldal” korábbi hasonló hackertámadásival igazolják. A tavalyi év végén azonban leginkább a Natanz-i urándúsító üzem elleni szabotázsakcióban használt Stuxnet vírus okozott fejtörést a teokratikus rezsimnek. Éppen ezért Irán a hasonló ellenséges cselekményekkel szemben is igyekszik kialakítani a megfelelõ védelmet, hiszen a világ számítógépes hálózatai egyre inkább potenciális hadszínterekké válnak, az ilyen típusú fenyegetésekkel szemben pedig a perzsa állam egyelõre szinte védtelen.
Mialatt tehát a világ el van foglalva az arab országokban végbemenõ politikai változásokkal (nem is beszélve számos rezsim erõszakos fellépésérõl saját népeikkel szemben), addig Irán viszonylag nyugodtan építheti ki az egyelõre ellenõrizetlen és vitatott célú atomiparát és dúsít egyre nagyobb mennyiségû uránércet. A nyugatról jövõ, a tavalyi év során egyre erõsödõ politikai nyomás szinte teljes mértékben eltûnt, így Iránnak nem kell kompromisszumokkal és tárgyalásokkal bajlódnia, mint azt kellett volna a forradalmi hullám nélkül. Abban az esetben azonban, ha a következõ hónapok során stabilizálódik a helyzet a Közel-Keleten, az iráni vezetésnek újra szembe kell néznie a nagyhatalmak erõsödõ rosszallásával. A régió stabilitását az is veszélyeztetheti, hogy az esetleges iráni nukleáris fenyegetéssel szemben magára maradottnak érzõ Izrael, milyen ellenlépésre szánhatja el magát, amennyiben úgy látja, hogy Irán számára elérhetõ közelségbe kerül a nukleáris robbanófejek megszerzése.

Forrás: Link