Sajóbábony, Miskolc, Tavaszmezõ utca – három ügy az utóbbi hónapokból, amelyekben cigányokat ítéltek el, illetve vádoltak meg közösség tagja elleni erõszak miatt, egy olyan törvény alapján, amely alapvetõen éppen a kisebbségeket védené. A statisztikák szerint Magyarországon szinte nincs is rasszista erõszak. Az ilyen jellegû ügyek megítélése valóban nagyon bonyolult, de az szinte biztos, hogy a mostani gyakorlat nem a valós viszonyokat tükrözi. Mi ér többet, egy cigányellenes tetoválás, vagy egy meghaltok, büdös magyarok felkiáltás?

2009 márciusában, nem sokkal a tatárszentgyörgyi gyilkosságok után Miskolcon cigányok egy csoportja megtámadott [1] egy autót, amely a házaik közelében cirkált éjszaka. Az autóban százezer forintos kár keletkezett, a benne ülõk könnyebb hámsérüléseket szenvedtek. 2009 novemberben Sajóbábonyban [2] szintén cigányok egy csoportja támadt a városba érkezõ gárdisták autójára, miután elõzõ nap már összetûztek egy Jobbik-gyûlés részvevõivel. Az autóban komoly károk keletkeztek, súlyos személyi sérülés itt sem történt. 2009 szeptemberben a józsefvárosi Tavaszmezõ utcában egy fõleg cigányokból álló társaság megtámadott [3] egy diákot. Többen megütötték, kergették, fenyegették.
02
A sajóbábonyi összecsapás képei

A három ügyet összeköti, hogy mindegyik esetben közösség tagja elleni erõszak volt a vád, vagyis az, hogy a támadások motivációja a magyarok gyûlölete. Miskolcon a bizonyíték egy bot volt, amelyet a támadás közelében találtak, és amelyre rá volt írva, halál a magyarokra. Sajóbábonyon a szemtanúk és a sértettek szerint a támadók azt kiabálták, megdöglötök, büdös magyarok. A Tavaszmezõ utcában szintén magyarsága miatt gyalázták a fiút, azt mondták neki, hogy mersz bejönni a mi utcánkba? A miskolci és a Tavaszmezõ utcai ügyben már ítélet is született: elõbbi esetében tizenegy ember kapott összesen 41 év börtönbüntetést elsõ fokon, utóbbinál hétnek összesen 29 év jutott. A sajóbábonyi ügy még nem jutott el az ítéletig.
07
Vona látogatása Sajóbábonyban

A miskolci esetben kimondta a bíró, hogy a támadás a magyar nemzet ellen irányult, a Tavaszmezõ utcai perben pedig az ügyész mondta azt, amit az ítélet is tükröz: vannak szavak, amiket nem lehet kimondani. Mindez azt jelenti, hogy az utóbbi hónapok nagy publicitást kapott ügyeiben a kisebbség tagjaival szemben használtak fel egy olyan törvényt, ami eredendõen éppen õket védené. (További csavar a történetben, hogy mindkét esetben volt a vádlottak között olyan is, aki nem vallja romának magát. A törvény szerint ez nem kizáró ok. Az, hogy valaki egy adott közösséghez tartozik, nem zárja ki, hogy azért kövessen el erõszakot valaki ellen, mert az illetõ is annak a közösségnek a tagja.) Annak, aki követte ezeket a híreket, lassan úgy tûnhet, Magyarországon csakis cigányok követnek el rasszista bûncselekményeket.
Mi ez a törvény?

A Büntetõ Törvénykönyv 174/B paragrafusa 1996 júniusában lépett hatályba, és eredetileg a valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartozó személyek elleni erõszakot büntette. Az ilyen jellegû bûncselekmények különösen veszélyesek a társadalomra, ezt pedig az állam is elismeri azzal, hogy kiemelten kezeli ezeket. 2009 februárjában módosították a törvényt, ennek eredménye, hogy most már nem csak az említett csoportok, hanem a "lakosság egyes csoportjai" elleni erõszakot szankcionálja. Vagyis ebbe szinte bármilyen csoport belefér. A közösség tagja elleni erõszakért járó büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, minõsített esetben, ha például fegyverrel vagy csoportosan történik az erõszak, a büntetési tétel kettõtõl nyolc évig terjed.
Regisztrált bûncselekmények száma, Btk 174/B §
2005 7
2006 8
2007 9
2008 12
Forrás: Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bûnügyi Statisztika (ENYÜBS)

Ha a bûnügyi adatokat vesszük alapul, úgy látszik, Magyarország idilli hely, ahol csak elvétve történnek rasszista bûncselekmények. A tízmillió lakosra jutó évi néhány eset messze van attól, amire egy társadalmi feszültségektõl sújtott országban számítanánk. Ezek a statisztikák azonban aligha tükrözik a valós helyzetet. Példának néhány eset az elmúlt évekbõl, amelyek vagy nem szerepelnek ebben az adatsorban, vagy csak nehezen kerültek be oda, látszólagos egyértelmûségük ellenére.

* 2008 januárban Szigetváron egy ötfõs csoport rátámadt egy cigány asszonyra és a lányára. A rendõrség ebben az ügyben garázdaság miatt kezdett vizsgálódni, és csak azután gyanúsították a fiatalokat rasszista erõszakkal, miután õk maguk mesélték büszkén, hogy cigányokat akartak verni. Miután azonban beszéltek ügyvédeikkel, visszavonták a vallomást. Bár egyiküknek még egy cigányellenes vers is volt a hátára tetoválva, elsõ fokon azt mondták ki, nem bizonyítható a rasszista indíték, így testi sértésrõl és garázdaságról szólt az ítélet. Az ügyész fellebbezett, másodfokon már közösség tagja elleni erõszakért ítélték el õket, súlyosbítva a bütetéseket. (A legsúlyosabb büntetés így is 2 év hat hónap volt, míg a miskolci és a Tavaszmezõ utcai ítéletekben öt és hat évek is elõfordultak.)
* A 2009-es Meleg Méltóság Menete után, amikor megvertek egy nõt, aki a rendezvény pólóját viselte, a rendõrség garázdaság és testi sértés miatt indított nyomozást, csak késõbb, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felhívása után minõsítették át az esetet közösség tagja elleni erõszakra.

* Nem merült fel a rasszista indíték vizsgálata egy 2009-es bocföldei Molotov-koktélos támadás során egy roma család háza ellen, sõt: a rendõrség itt egyszerû rongálás miatt indított nyomozást.

* A 2008-as Meleg Méltóság Menete megtámadói ügyében a nyomozást felfüggesztették, mert "nem volt megállapítható az elkövetõ személye".

Az Amnesty International emberi jogi szervezet tavaly novemberben átfogó jelentést [4] publikált a cigányok ellen erõszakos támadásokról, melyeknél szerintük a magyar rendõrség sok esetben nem figyel a rasszista indítékokra. A tanulmány szerint Magyarországon sokkal kevesebb rasszista bûncselekményt regisztrálnak, mint amennyi valójában történik. Részben azért, mert nem veszik figyelembe az ilyen motivációt, részben pedig azért, mert az áldozatok ritkábban tesznek feljelentést.
Jogerõs ítéletek Btk. 174/B. § miatt (ügyek száma)
2005 7
2006 1
2007 5
2008 5
2009 6
Forrás: a Vádképviseleti Információs Rendszer (VIR) adatállománya

Az 2005 és 2009 között indult perekben az ítéletek nagyjából negyven százaléka zárult letöltendõ börtönbüntetéssel, ezzel szemben a Tavaszmezõ utcai ügyben mindenki, illetve a miskolci ügyben is majdnem mindenki azonnal letöltendõ büntetést kapott. Igaz, az ítéleteket más tényezõk (büntetett elõélet, próbaidõ megsértése) is befolyásolják, és olyan kis számú esetrõl beszélünk, hogy tendenciákat megállapítani nehezen lehet ezek alapján.

Ami a leginkább nehezíti az ilyen jellegû ügyek megítélését, az a pontos definíció hiánya. Azt kell bizonyítani, hogy a bûncselekmény motivációja rasszista szándék volt, ezek a helyzetek azonban a legritkábban feketék és fehérek. A miskolci és Tavaszmezõ utcai esetekben például kétségtelenül voltak magyargyalázó megnyilvánulások, de ez éppen annyira lehet egy garázdaságot kísérõ hangoskodás, mint tényleges rasszizmus (ahogy a szigetvári ügyben elsõ fokon inkább ebbe az irányba hajlott a bíróság).
Összesen 29 év börtönbüntetésre (illetve ebbõl az egyik fiatalkorú elítéltet 2 és fél év javítóintézetre) ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt az öt férfit és két nõt, akik megtámadtak egy diákot a józsefvárosi Tavaszmezõ utcában.

A jogvédõ szervezetek természetesen rárepültek a témára. A TASZ a Legfõbb Ügyészhez fordult azzal a kérdéssel, van-e protokollja a hatóságoknak a közösség elleni erõszakos ügyek kezelésére. Az Amnesty International a parlement emberi jogi bizottságában tárgyalt múlt héten egy ilyen protokoll szükségességérõl. Amíg ugyanis nincs pontosabban meghatározva, mi számít közösség tagja elleni erõszaknak, könnyen fennmaradhat a mostani helyzet, amely egészen aránytalanul tükrözi a tényleges eseteket.

A Magyar Helsinki Bizottság a közösség tagja elleni erõszak miatt hozott ítéleteket kezdte átnézni egyenként. Hivatalosan ugyanis az elkövetõk és az áldozatok etnikai hovatartozásáról sem lehet statisztikát vezetni, az ítéletek vizsgálatából azonban kirajzolódhat egy kép.

Abban a jogvédõ szervezetek képviselõi egyetértenek, hogy a gyûlöletbûncselekményekkel szembeni törvények a világban jellemzõen az olyan csoportok tagjait védik, amelyeket tényleges megkülönböztetés ér. Az pedig, hogy a többségi társadalmat megvédje, általában nem az ilyen jellegû törvények feladata.
Link