Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Japán: mi lesz a paraziták sorsa?

No ezt a cikket figyelmesen olvasni ám! Súlyos kérdést feszeget, de nem véletlenül!
A katasztrófa sújtotta Japánban több millióra teszik azon fiatalok számát, akik a társadalomtól teljesen elzártan élnek, szüleik tartják el õket. A szigetországot sújtó tragédia vízválasztó lehet az életükben: az optimista verzió szerint „felébrednek” és együttmûködnek a társadalom idõsebb tagjaival. A pesszimista szcenárió viszont nem sok jóval kecsegtet.

Rendkívül szorgosak a japánok, szempillantás alatt újjáépítik majd országukat, ahogy ezt a történelmük során nem egyszer már bizonyították is – nagyjából ezt gondolja a világ a szigetország társadalmáról. S bár legendák keringenek a japánok elképesztõ munkabírásáról, a több mint 127 milliós népességbõl több millióra teszik azon fiatalok számát, akik még hírbõl sem hallottak a munkáról. Ezek a fiatalok – akiket a szakirodalom csak hikikomoriként emleget - egyáltalán nem érintkeznek a társadalommal, de még a szüleikkel sem, noha utóbbiak tartják el õket. „A hikikomorikat parazitaként is szokták emlegetni. Bezárkóztak a szobájukba és hosszú évek óta nem jönnek ki onnan. Mindez erõszakos viselkedésmintákkal is párosul. A szülõk félnek tõlük. Nappal a konyhában hagynak neki ételt, amit aztán éjszaka esznek meg. Nem érintkeznek senkivel, se a szüleikkel, senkivel. Teljesen leépülnek, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is” – mesélt a hvg.hu-nak a hikikomori-jelenségrõl Dr. Hidasi Judit japanológus, a Budapesti Gazdasági Fõiskola Külkereskedelmi Karának dékánja. A regisztrált hikikomorik száma ugyan egymillió, de a valóságban ennél kétszer-háromszor többen lehetnek – magyarázta a japanológus.
De nemcsak a hikikomorik okoznak fejfájást az idõsebb japán generációnak. Több százezerre tehetõ azok száma, akik ugyan nem zárkóznak be a szobájukban, mégsem hasznos tagjai a társadalomnak. „Ez utóbbi fiatalok 18 éves korukig elvergõdnek valahogy, aztán megtagadják az iskolát. Õket is a szüleik tartják el” – mondta Hidasi Judit, aki szerint Japán legnagyobb társadalmi problémája az óriási szakadék, ami a fiatal, 15-30 éves és az idõsebb, negyven év feletti generáció között van. „A fiatalok abszolút nem tudnak azonosulni az idõsebb generáció életvitelével, szemléletével, munkamoráljával, munkastílusával. Ez a generáció a deviancia különféle formáit választotta tiltakozásul” – magyarázta a szakember.

A generációs szakadék a kilencvenes évek óta egyre nagyobb. „A kilencvenes évekig szárnyalt a japán gazdaság, az emberek elégedettek voltak, jelentõsen nõtt az életszínvonal. A kilencvenes évek elején jelentkezõ gazdasági recesszió miatt azonban egyre jobban jelentkeztek gazdasági, anyagi problémák és ezzel párhuzamosan elindult egy társadalmi erózió” – magyarázta a konfliktus okait Hidasi Judit. A szakember szerint a fiatalok nem akarták azt a mintát követni, amit a szüleinél láttak. „A gyerekek azt látták, hogy a szüleik elképesztõ hajtásban élnek, egy családban az apa általában alig volt otthon. Amikor munkába ment, a gyerek még aludt, amikor hazament, akkor pedig már aludt. Vagy a munkahelye kiküldte az apát több ezer kilométerre a családtól, így az is gyakori volt, hogy a gyerek egyáltalán nem találkozott az apjával. Kiüresedtek a családi kapcsolatok. Az idõsebb generáció feláldozta a magánéletét a cégért, ahol dolgozott.”

Az állam csak minimálisan segít

Az elmúlt 15 évben hatalmas feszültség alakult ki a negyvenes és az annál fiatalabb generációk között. Nagy kérdés, mi lesz a társadalomból „kiiratkozott” fiatalok sorsa akkor, amikor nyugdíjas korúak lesznek, ugyanis még csak társadalombiztosításuk sincs, dolgozni pedig képtelenek.

Az optimisták abban bíznak, hogy a katasztrófa „jókor” jött és a szigetországot ért trauma felrázza a fiatalokat is. Hidasi Judit is ebben bízik. a katasztrófa egységbe forrasztja a nemzetet. „Japán mindig is egy kollektivista társadalom volt. A földrengés és a cunami okozta szörnyû pusztítás talán felébreszti a fiatalabb generációt, hogy össze kell fogni az idõsebbekkel. Kohéziót generálhat a kiszolgáltatottság” – véli a japanológus. Persze nincs kizárva, hogy a rossz szcenárió következik be, ez esetben a parazita fiatalokat szüleik nem lesznek képesek tovább eltartani, ami még katasztrofálisabb következményekkel járhat.

Japánban ugyanis nincs igazán – európai értelemben vett - szociális háló, az egyénnek magának kell boldogulnia. Hidasi példaként hozta fel, hogy a természeti katasztrófa után hajlék nélkül maradt embereket az állam éppen csak annyira segíti ki, hogy életben maradjanak. A további boldogulásuk már tõlük függ. De mindez nem jelenti azt, hogy teljesen egyedül maradnának. „A kisebb lakóközösségek életben maradt tagjai meg fogják egymást találni, segítenek egymásnak. De ha valaki izoláltan él, kiszakítva a társadalomtól, annak nagyon nehéz lesz újra beilleszkednie a közösségbe” – mondta a szakértõ. Ez a fajta mentalitás egyébként nemcsak egyéni, hanem nemzeti szinten is érezhetõ: Japán nem véletlenül nem kért külföldi segítséget. „Büszke nemzet, nem szeretne elkötelezõdni” – magyarázta Hidasi Judit.

Japán tehát egyfajta vízválasztó elõtt áll, de a japanológus biztos benne, hogy sok területen változás áll majd be a természeti katasztrófa következtében. Ezek közé a területek közé sorolható Hidasi Judit szerint az energiaipar. „Japán természeti forrásokban szegény ország, ezért is támaszkodnak ilyen hangsúlyosan az atomenergiára. Ám az utóbbi idõben a megújuló energiaforrások, például a napenergia is fontos szerepet kapott. Nagyon is elképzelhetõnek tartom azt, hogy a környezetkímélõ technológiákkal kapcsolatban a jövõben innovatív eljárásokat fejlesztenek majd ki” – mondta a szakember, hangsúlyozva: az európai felfogással szemben a japánok nem legyõzni akarják a természetet, hanem a természet erõit akarják felhasználni.

Infrastrukturális, építõipari fejlesztéseket is jósol a szakértõ. Az építõipari részvények már most 10-20 százalékkal megugrottak. Japán szerinte hatalmas piac lesz néhány környezõ ország, például Oroszország és Kína számára. Sõt, a szigetországban tapasztalható munkanélküliséget is orvosolhatja mindez, mert az ország vezetése arra törekszik majd, hogy saját munkaerõ-állományát mozgósítsa, így végre foglalkoztatva lehetnek az emberek a termelõ ágazatban is.

Forrás: Link

Hozzaszolasok

1496 #51 1496
- 2011. March 20. 08:37:32
Trix, szerintem Koré maga törölte a hozzászólásait, erre mindannyiunknak megvan a lehetõsége...

A fiatalok, és a nekik jutó munkalehetõségek...?
Az egész világon így van!

Mi az itthoni helyzetet ismerjük legjobban az összes ellentmondásával együtt...
Tanulj, hogy értékes munkát végezhess...!
Ha a fiatal megszerezte a szükséges iskolai végzettségeket, akkor minden álláshirdetésnél azzal kerül szembe, hogy "gyakorlattal rendelkezõ"..
Aztán kitalálják, az álláskeresõ fiataloknak járó segítséget... De akkor, aki már két éve keres állást, az nem számít annak...
Elvégez újabb iskolákat, tanfolyamokat, ha sikerül, akkor a munkaügyi központon keresztül, hogy több irányú lehetõsége legyen...
Munkát akkor sem talál... Ha mégis, akkor minimálbérért, és bizonytalan fizetésért, és a munkáltató bármelyik pillanatban ajtót mutathat... joga van hozzá...
Nem egy olyannal találkoztam, akinek azt javasolták, hogy tagadja le az egyetemi végzettségét, akkor könnyebben talál munkát...
Sok olyan "álláshirdetés" van, amire már biztosan meg van a jelölt, csak be kell tenni az újságba, és hülyítenek vele sokakat...
Olyan munkákhoz feltételként írják a nyelvismeretet, amihez biztos, hogy nem kell...
Ha valaki német és francia nyelvvizsgával rendelkezik, akkor biztosan az angolhoz ragaszkodnak...

Ha mégis valamilyen csoda folytán alkalmazzák, akkor a minimálbérbõl mire megy? Az éhenhaláshoz sok, a jövõhöz kevés. Csak akkor tud vele bármit is kezdeni, ha a szülõ mégis eltartja...

Mindezek mellé zeng az ország attól, hogy csak munkából éljen mindenki. Ami helyes is lenne akkor, ha lenne munka...

A szabályok változnak, és munkahelyek nincsenek.
Nem is lesz addig, amíg mindent külföldrõl hoznak be, és a magyar ember munkájára nincs szükség!

Nem csak a holnap, de a ma sem tervezhetõ...

A világon mindenütt, ahol az elégedetlenség felüti a fejét, ugyanez a helyzet. Amirõl nem hallunk, ott is.
1496 #52 1496
- 2011. March 20. 08:40:38
Imre! Egyáltalán nem vicces, amikor közönséges, és tûrhetetlen stílusban bárki osztja a másikat!
Nem lehet mindent a Holdra fogni, az ember azért ember, hogy uralkodjon önmagán, és érezze a határokat.
2 #53 Olvaso
- 2011. March 20. 09:19:38
Arany, nem mondtam, hogy az, csak azt, hogy lehetne, mert egyébként meg az. Talán a vicc sem annyira vicc ám. Lehet a szótõ a vice, ami al-, illetve helyettesítõ jelentéssel bír. Tehát a vicc valamit helyettesít egy másik szinten. Pár éve itt vagyok már és sok mindenen keresztül ment az, aki évek óta velem együtt kíséri szemmel az eseményeket. Ilyesmi nem billenthet ki, s remélem azokat sem, akik komoly stabil alapokon állnak. A Hold szabályozza a ciklust (nemi), ami horMoon-ális. A hormon maga is Holdat jelent, ahogy a harmonia is. Ennek oka a Holdnak a Földre gyakorolt szerepébõl adódik. Tehát a hormon harmonizál, s mindez a "szent" hármon múlik ami az "öreg" Hold szerepköre.
272 #54 272
- 2011. March 20. 09:54:09
Ehh!
Hát ezt egy cseppet túlmagyaráztad Imrém!
Grin
A magyarázat ennél egy fokkal azért egyszerûbb!
A nõk kiszámíthatatlan csodalények!

A nõ négy csodája:
fû nélkül tejet adni,
seb nélkül vérezni,
víz nélkül nedvesnek lenni,
és kérdezés nélkül hülyeségeket beszélni!


Grin
He-he-he-he!
1496 #55 1496
- 2011. March 20. 10:00:48
Szuha-Maka!
Ehhez már csak kiegészítésképpen egy tény.
Mi van akkor, ha nem tudod a hozzászólásból megítélni, ki követte azt el, nem ismered, ki van mögötte?
Sokszor leptem meg a másik felet, hogy mi a keresztnevem...pompom
2418 #56 2418
- 2011. March 20. 10:40:03
SZ- M,

a negyedik csoda így szól:
Férjnek alkalmatlan emberhez kedvesnek lenni.
2449 #57 2449
- 2011. March 20. 10:44:53
Sz-M, ha kérdezed, akkor beszélhet hülyeségeket? Imádom az elfogulatlan nõs embereketCool
Arany, Libonának mindegy a Hold-állás, de az is tény, hogy hat ránk a NAGY KEREK. Jól van ez így. Engem inkább az zavar, hogy MIÉRT gondolja azt itt BÁRKI, hogy kioktathat mást...a vélemény szépen elmondva is vagy igaz vagy sem. Ha ordítok, akkor jobban igazam van?Frown Mindenesetre csodálom Imre türelmét...s mivel alapjáraton pukkancs vagyok, nekem Kerecsen is lassú néha, Gerry meg egy aranyszívû jóságos papaSmile
1213 #58 1213
- 2011. March 20. 22:34:09
Arany, én is készültem egy a Tiédhez hasonló összefoglalóval, ami a fiatalok munkavállalási lehetõségeirõl szólt volna, csak az én számból mindez mentegetõzésnek, kifogáskeresésnek hatott volna, amivel magyarázom a bizonyítványom, hogy miért nem lépem meg a szükséges lépést a gyerekeimmel.

Sajnos teljes mértékig igazad van, kiegészítve azzal a vérlázító ténnyel is, hogy most már nem csak szereposztó, hanem állásosztó dívány is létezik, amit pofátlanul ki is használnak a rohadt zsidók. És már rég nem csak lányok számára!

Imre, egy normális világban nem haboznék kitenni õket az utcára. De ez a világ - még - nem az.

Egyelõre menekülési utat tudok biztosítani nekik: ha jönni akarnak, szeretettel fogadjuk õket vidéken, az új családomnál. Bár a nyomor ott most nagyobb, mint náluk Budapesten. De ez rövidesen fordulni fog, attól tartok és nem úgy, hogy vidéken gazdagabbak leszünk.
1496 #59 1496
- 2011. March 21. 08:20:49
Trix, csak az gondolhatja mentegetõzésnek, aki még nem került ilyen problémának a közelébe!
Azon kívül, hogy jómagam is átéltem a munkanélküliség állapotát, a közvetlen környezetemben is vannak tapasztalataim, mennyire nem lehet munkát találni.
Úgy Pesten, mint két másik vidéki nagyvárosban.
Tudom azt is, hogy mennyi pénz kell önmagában a munkakereséshez, a hirdetési újságok, a közlekedés kifizetéséhez, és milyen trükkökkel manipulálnak a munkáltatók.
Eddig aki valódi munkát talált, az csak valamilyen ismeretség révén sikerült!
Törvényeket lehet hozni, a papír nem beszél vissza, mindent kibír... Csak akik megfogalmazzák, azoknak kellene kipróbálni, hogyan mûködik ez az ország, és milyen még a minimálbérbõl is élni, és nem a híd alatt... Gyerekeket nevelni, taníttatni, ruházni, etetni, még különösebb igények nélkül is.
Belepusztulnának, ha csak egy hétig kellene utánunk csinálni...!
Sokszor hallom rádióban, tv-ben, aki akar, az talál munkát... No ezeket sorban próbára küldeném... Pénz nélkül, segítség nélkül mikorra találnának bármit, amibõl meg lehet élni?!
Mindenki falura sem költözhet, hogy legalább az élelmiszer egy részét elõállítsa, mert azt is kezdeni kell valamibõl...
Aki pedig tanult, az a megszerzett tudását szeretné valami módon használni.

Megérett a világ arra, hogy komoly változások legyenek, mert az út, amin halad, az nem vezet sehova...

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.12 masodperc
634,882 egyedi latogato