Mi lesz a cigány gyerekekkel?
A magyar iskola nem hogy csökkentené a gyerekek „magukkal hozott” szociális-gazdasági-kulturális hátrányait, hanem sok esetben még növeli is azokat. Ennek legfõbb okát a szakemberek az oktatási szegregáció erõsödésében látják. A helyettes szakállamtitkár - ellentétben más kormánypárti oktatáspolitikussal - viszont épp az elkülönítéstõl várja a probléma megoldását . Az oktatási integrációt elõsegíteni hivatott eddigi intézkedéseknek semmi hatásuk nem volt, most viszont még az irány sem látszik. A kérdés a GDP-vel is szorosan összefügg.

Havas Gábor és Zolnay János nemrég megjelent, az integrációs oktatáspolitika hatásait vizsgáló kutatása emlékeztet arra, hogy – többek között a szabad iskolaválasztásnak köszönhetõen – az elmúlt évtizedekben az iskolai elkülönítés jelentõs mértékben felerõsödött. Mint írják, a tartós mélyszegénységben élõ, és különösen az ebbe a körbe tartozó cigány gyerekek nagyjából egyharmada szélsõségesen szegregált körülmények között tanul.
Ajánlott weboldalak
• Neveléstörténet.lap.hu
• Tanoda.lap.hu
• Diákönkormányzat.lap.hu
Ez a folyamat persze nem egyszerûen oktatáspolitikai ügy, kemény társadalmi tények alapozzák meg. A rendszerváltás után kialakult egy legalább 700 ezres létszámú szélsõségesen marginalizálódott, alacsony iskolázottságú, a munkaerõpiacról tartósan kiszorult, mélyszegénységben élõ embertömeg, amelynek immár a harmadik generációja válik úgy felnõtté, hogy újratermeli szülei alacsony iskolázottságát. Ezek az életviszonyok a születés pillanatától súlyosan negatív hatást gyakorolnak az új nemzedékek kisgyerekkori szocializációjára, és már az elsõ életévekben olyan hátrányok kialakulásához vezetnek, amelyeket a késõbbiekben még optimális intézményes viszonyok esetén is nagyon nehéz mérsékelni.

Térségi gettósodás

Gyerekek tömegei kerültek és kerülnek folyamatosan már-már kilátástalan, a jövõre vonatkozó perspektívákat szélsõségesen beszûkítõ helyzetbe – kongatják meg a vészharangot (újra) a kutatók, akik arra is felhívják a figyelmet, hogy nagyjából száz olyan település van az országban, amely már végérvényesen szegény-cigány gettóvá vált, és további kétszáz, amely pillanatnyilag feltartóztathatatlannak tûnõ módon halad e felé az állapot felé. A gettó és a gettósodó települések túlnyomó többsége az ország északkeleti és délnyugati leszakadó, depressziós térségeiben található, és ezért az érintett kistérségek egy részében már erõteljesen tetten érhetõ az ilyen típusú települések halmozódásából összeálló térségi szintû gettósodás is.




Ezekben a régiókban már nagyon nehéz elképzelni is deszegregációs programokat. A kutatók és a gyakorló tanárok is azt szokták hangsúlyozni, hogy ha a problémás, kevésbé motivált, rossz családi hátterû gyerekek aránya, az egyharmadot meghaladja egy osztályban, ott már nagyon nehéz eredményes pedagógiai munkát végezni. (Az optimális arány valahol tíz százalék körül lenne.)

Szinte semmi eredmény

Ugyanakkor megállapítható – írják Havasék –, hogy az iskolai szegregáció visszaszorítása, csökkentése mindenütt, ahol erre egy kis esély van, ha nem is elégséges, de szükséges feltétele az iskoláztatás terén érvényesülõ szélsõséges esélyegyenlõtlenségek mérséklésének. Noha az elõzõ kormány egy sor intézkedést tett a szegregáció ellen, ennek szinte semmi hatása nem jelentkezett. „Az általános iskolai népességnek a család társadalmi helyzete szerinti szélsõségesen egyenlõtlen iskolák közötti eloszlása összességében alig változott.”

Mellé ültetném a gyerekem az iskolapadba? (fotó: MTI-Mohai Balázs)

A hatásvizsgálatban a kutatók megkérdezték az iskolavezetõk, pedagógusok és a fenntartók véleményét is az integráció irányába tett eddigi intézkedésekrõl. Az igazgatók majdnem fele, a pedagógusok és a fenntartók alig több mint 40 százaléka véli úgy, hogy azok érdemben javították a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetû tanulók helyzetét. A megkérdezettek egyharmada-egynegyede szerint nem változott semmi e téren. A fenntartók ötöde, a pedagógusok és az igazgatók tizede viszont úgy véli, hogy több kárt okoztak az intézkedések, mint hasznot.

Ellentmondó elképzelések

Az biztos, hogy a mostani oktatásvezetés újragondolja az iskolai esélyteremtés eddigi gyakorlatát, ám mindeddig nem derült ki, pontosan hogyan. Némi ellentmondás látszik e téren például az oktatási bizottság fideszes elnöke (Pokorni Zoltán a hátrányos helyzetû térségekbe több forrást irányítana, és jobb iskolákat alakítana ki), és az oktatásért felelõs államtitkár (Hoffmann Rózsa inkább a különbözõ képességû gyerekek elkülönített oktatásában látja a megoldást) között. Tovább árnyalja a képet az oktatási integrációs „bezzegváros”, Hódmezõvásárhely esete, amelynek fideszes polgármestere megvalósította az SZDSZ-es politika „álmát” e téren. Lázár János, aki ma a kormánypárti frakció vezetõje, az alföldi kisvárosban szerzett, bizonyítottan sikeres tapasztalatai alapján nemrég leszögezte: „Nincs más út, csak az integráció.”

Hoffmann az fn.hu-nak nyilatkozva elmondta, hogy nem lát ellentmondást az elképzelések között, és kiemelte azt is, hogy az esélyteremtés elsõ lépése egy komplex munkahelyteremtõ, szociális, kulturális és oktatáspolitikai program lesz, amelynek Balogh Zoltán társadalmi felzárkózásért felelõs államtitkár a „gazdája”.

Balogh látszólag elkötelezett. Szerdán Bajnán nemzeti érdeknek nevezte a cigányság ügyének megoldását. Mint mondta, két vesztese lesz annak, "ha nem tudunk elõre lépni": a kisebbség, amelynek sokkal mélyebbre már nem nagyon lehet csúszni, és a többség, amelyiknek még lehet. Egy tízmilliós ország nem engedheti meg magának, hogy "700 ezer, uszkve egymillió embert a hátán cipeljen" anélkül, hogy azok bármit be tudnának vagy be akarnának tenni a közösbe - jelentette ki. Végül bírálta a romák integrációjának eddigi gyakorlatát, és úgy vélte, minél több olyan egyházi iskolára lenne szükség, ahol többségében cigány gyerekek tanulnak. Szerinte mindez elõkészítés lenne az integrációra.

Ez nagyjából összevág Hofmann Rózsa álláspontjával is, akinek helyettese az MR1-nek adott minapi interjújában szintén egyértelmûen a szegregáció mellett tette le a voksát. „Az oktatási irányítás elvei szerint az integráció az oktatásban nem eszköz, hanem cél. A társadalomban ma nagyobb esélye van egy gyereknek, ha békés körülmények, hozzáértõ emberek között és ad abszurdum cigány gyerekek között nõ föl, és utána felvételizik egy közép- vagy felsõfokú intézménybe, mintha azzal telik az élete, hogy konfliktusok között él” – fejtette ki álláspontját Gloviczki Zoltán.

Képmutató álláspont

Havas Gábor szerint viszont mérhetetlen képmutatás azt mondani, hogy tanuljanak együtt a cigány gyerekek, mert ott jobban megvannak, kevesebb a konfliktus és majd kiválóan tudnak továbbtanulni, ugyanis némi túlzással többnyire írni, olvasni se tanulnak meg rendesen. Ha ugyanis a mélyszegénységben élõ gyerekeket elkülönítik, lehetetlen azonos tárgyi feltételeket, azonos színvonalú pedagógiai munkát, szolgáltatásokat biztosítani. Azaz már pusztán az a tény, hogy ezeket a gyerekeket többnyire kis létszámú iskolákban különítik el, garantálja, hogy nem lesznek azonosak a feltételek.

A mostani kutatásokból az is egyértelmûen kiderül, hogy minél magasabb a cigányok aránya az iskolában, annál kisebb arányban tanulnak tovább érettségit adó középiskolában az oda járó tanulók – teszi hozzá a Havas-Zolnay-kötet. Tehát azok a cigány tanulók, akik olyan iskolákba járnak, ahol kevés cigány tanuló van, lényegesen nagyobb arányban kerülnek érettségit adó középiskolába, mint azok, akik a szegregált, gettósodó vagy gettóiskolákba járnak.

A legjobb gazdasági befektetés lenne

Az utóbbi idõben megjelent különbözõ szakértõi anyagok - a Gyurcsány Ferenc által életre hívott Oktatási Kerekasztal Zöld Könyve éppúgy, mint a Sólyom László által alapított Bölcsek Tanácsa Szárny és teher címû tanulmánya -, bár felülvizsgálnák az eddigi gyakorlatot, de egyértelmûen integrációpártiak. Fideszes és KDNP-s szakpolitikusok sokszor emlegetik is a Bölcsek Tanácsa-kötetet például leszögezi, hogy „a helyes oktatáspolitika integrációpárti, hiszen az elkülönülés egy olyan öngerjesztõ folyamat, amely a magyar társadalom kettészakadásához vezethet el”.

Az, hogy a legkiszolgáltatottabb rétegbõl származó tanulóknak szinte esélyük sincs a megfelelõ tudások, kompetenciák elsajátítására, kemény gazdasági visszahúzóerõt jelent az egész ország számára. Mint korábban a FigyelõNetnek Csapó Benõ oktatáskutató elmagyarázta, busásan megtérülne gazdasági szempontból befektetni e réteg tanulmányi teljesítményeinek javításába. Egy nemrég megjelent nemzetközi elemzés pontosan le is írja, hogy mekkora gazdasági növekedést eredményezne, ha az átlagos teljesítményszintre „felhoznánk” a lemaradók teljesítményét.

Vajon megvalósítható-e mindez, ha hagyjuk a mélyszegénységben, ingerszegény környezetben felnövõ cigány gyerekeket a legrosszabb iskolákban, kizárólag a vele sorsközösségben élõ társaival egy osztályban, a munkaerõpiacra való bejutás legcsekélyebb esélye nélkül felnõni?
http://www.fn.hu/belfold/20100825/mi_lesz_iskolaban_cigany/