Ma a móze1 -en majd félórás zsidó gyerekszínház ment ovis és nagyobb kiadásban. Néztük és megállapítottuk, hogy a Lauderben sincs cigány, de magyar sem, s szeretnénk, ha legközelebb a holokausztról emlékezhetnénk meg méghozzá élõ mûsorban igen számos zsidó statisztával. Addig csak akad egy állami cég arra, hogy vagonírozza és deportálja õket oda, ahová valók! Az a nap a magyarok nemzeti ünnepe és egyben gyásznapja is lesz! Az biztos, hogy ezek nem maradhatnak az embernek közelében!
Ki sejti, hogy milyen õseredetû tanításokon alapszik a zsidó bosszú?

Ki tudja, hogy mit jelent a Purim ünnepe? Ki látta már a Purim ünnepet? Ki látta már a zsinagógákban lerészegedõ zsidókat, akik egyébként antialkoholisták, de akiknek ezen a napon vallási kötelességük, hogy berúgjanak.

Purim-karnevál Izraelben
Ki tudja a "bibliaolvasó" nemzsidók közül, hogy a zsidóság a Purimot a világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságának emlékezetére ünnepli ma is, mint örömünnepet?!

Több mint kétezer-háromszázötven éve már az elsõ Purimnak, de Mordeháj és Eszter királynõ utódjai még mindig megsütik a Juda oroszlánjával ékesített kalácsokat. A zsidó férfiak még mindig lerészegednek Ádár hónapjának tizennegyedik napján a bor és bosszú mámorától.

És a zsinagógákban, mikor Eszter királynõ könyvét olvassák, a kaftánok zsebébõl mindig elõkerülnek a Hámán-botok, amelyekkel a hívõ zsidónak szimbolikusan a templom padjára kell ütni, valahányszor Ahasvérus kincstartójának neve elõfordul a szövegben.

Kétezer-háromszázötven év múltán is egy nép kollektív bosszúja, olthatatlan gyûlölete sújt le arra, aki Ábrahám szent magjára akarta emelni kezét. A keleti zsidóság zsinagógáiban bortól, pálinkától szédült zsidók tántorognak ezen a napon. Belzben, Sadagorában palesztinai táncosnõk járják a buja keleti táncokat. A tömeggyilkosságnak, bosszúnak szép ünnepe ez.

- Nézzük, mire tanítja a zsidóságot Eszter királynõ könyve? Mi történt az elsõ Purimkor?

Eszter könyvének tanúságtétele szerint Ahasvérus perzsa király megharagudott perzsa származású feleségére és új asszonyt keresett magának. Az új királynõt a Babilonba hurcolt zsidó lányok között találták meg. Eszter a királynak és környezetének nem árulta el származását, sem nemzetiségét. Márdokeus, Eszter nagybátyja, határozottan így parancsolta ezt.

Purim Miskolcon, 1930-ban
Az öreg Márdokeus ezzel politikai iskolát alapított. A király hálószobájáig juttatta el, és elõre kijelölte azoknak a zsidó nõknek az útját, akik így jutottak királyok, császárok, köztársasági elnökök, államférfiak közelségébe, hogy azoknál a zsidó nacionalizmus céljait érvényesítsék. Odajutottak, noha ezzel megtagadták a mózesi parancsot.

Ebben az idõben az Agágabeli Hámán lett Ahasvérus király kincstartója, vagy mint ma mondanánk, miniszterelnöke. A Bibliából nem tûnik ki, hogy miért, de Hámán "a zsidók ellensége volt", s így vádolta õket a király elõtt:

"Van egy nép elszórva és elkülönítve a népek között (!) országod minden tartományában és az õ törvényeik különböznek minden nemzetségétõl, a király törvényeit nem teljesítik. (Eszter könyve 3. rész 8.)"

Eszter könyve szerint a király el is rendelte, hogy Ádár hónapjának tizenkettedik napján a zsidókat lemészárolják. Az öreg Márdokeus azonban értesült a király tervérõl és üzenetet küldött unokahúgának, hogy menjen a királyhoz és "esedezzen az õ nemzetségéért". A zsidó királynõ erre lakomára hívta Hámánt és a királyt.

"És mondá a király másodnapon, borivás közben: Mi a te kívánságod, Eszter királynõ? Megadatik.. És micsoda a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen." (Eszter 5. fej. 3.)

Eszter könyvébõl világos, hogy a király már erõsen beborozott állapotban volt, amikor az asszony Hámánt, a "gyûlöltöt" elkezdte vádolni. Ahasvérus haragjában kiment a pálmakertbe és ezalatt Hámán már az életéért könyörgött a királynõnek. A módszerek már akkor is nürnbergiek voltak: hazugság és rágalom! A királynõ azzal vádolta Hámánt, hogy a király távollétében erõszakot akart elkövetni rajta. A király erre elrendelte, hogy kincstartóját azonnal akasszák fel egy ötven könyök magas akasztófára.

A kincstartó teteme még ki sem hûlt, amikor megtörtént a - hatalomátvétel. A szép zsidólány parancsára a király Márdokeust nevezte ki miniszterelnökké s ugyanakkor Indiától Szerecsenországig kitört a véres tömegmészárlás, amelyet azok a zsidók hajtottak végre, akiket tulajdonképpen semmi sérelem sem ért. Hiszen Hámán terve legfeljebb terv volt. Hámánt, aki a felelõsséget viselte, felakasztották. Mint akkor, s azóta is, ha a hatalom a kezükbe került, véresen ünnepelték meg diadalukat. A zsidó királynõ férje a bábállamférfi õskori példaképe, megengedte, hogy a zsidók "megbosszulják magukat ellenségeiken".

A mózesi nacionalizmus az elsõ Purim óta fürdik a megbosszultak vérében.
"A zsidóknak világosság támada, öröm, vígasság, tisztesség!" (Eszter könyve 8. 16.) - mondja az Ószövetség. "Mert magok võnek hatalmat azokon, akik õket gyûlölik."

"És leverték a zsidók minden ellenségüket, fegyverrel megölvén és megsemmisítvén azokat és akaratok szerint cselekedének gyûlölõikkel." (Eszter könyve 9. 5.)
Eszter könyve részletesen felsorolja ennek a páratlan tömegmészárlásnak áldozatait. Elmondja mindenekelõtt, hogy megölték Hámán tíz fiát, akiknek egyetlen bûnük volt, hogy apjukat "antiszemitának" tartották. Susan várában megöltek elõbb 500, majd 300 férfit, a tartományokban minden ok nélkül meggyilkoltak "gyûlölõikbõl hetvenötezret".

Ennek a mészárlásnak arányait csak úgy érthetjük meg, ha nem a mai nagy számokat látjuk szemeink elõtt. Nagy Sándor serege, amellyel meghódította Indiát, 47.000 emberbõl állott. Marathonnál a perzsa hadsereg létszáma 5000 fõre rúgott és a canneai csatát 20.000 harcossal vívta Hannibál. A Perzsiában lemészárolt 75.000 ember ókori viszonylatban félelmetesen nagy szám.

"Történt ez Ádár hónapjának tizenharmadik napján és megnyugovának a tizennegyediken és tették ezt vigalom és öröm napjává." (Eszter 9. 18.) Mert agági Hámán, Hammedetának fia, minden zsidók ellensége szándékozott (!) a zsidókat elveszejteni és Purt, azaz sorsot vetett, hogy õket megrontsa és megsemmisítse.. Annak okáért elnevezték e napokat Purimnak a Pur nevérõl." (Eszter 9. 24.) "Elfogadák a zsidók mind magukra és mind ivadékaikra és mindazokra, akik hozzájuk csatlakoznak, örök idõkre megtartják e két napot írásaik és határozataik szerint. És ezek a napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékrõl nemzedékre, családról családra, tartományról tartományra és városról városra. Ezek a Purim napjai el nem múlnak a zsidók között és emlékük ki nem vész ivadékaik közül." (Eszter 9. 25- 27.)
Huszonnégy évszázadon át nép még nem tartott meg jobban fogadalmat, mint ahogy a zsidók megtartották a Purim ünnepét. Évrõl évre megülték a bosszú és mészárlás emléknapját. A vér, bor mámora, a kielégített bosszú diadalérzete szállt városról városra. A szalmatetõs falusi zsinagógákban és a világvárosok hatalmas, kupolás zsidó templomaiban a Purim vallási és nemzeti ünneppé vált. Egy szédült, õrjöngésig fokozott nacionalizmus diadalnapjává.

E sorok írója látta egy vidéki magyar városban a zsinagógából négyes sorokban kitántorgó kaftános sereget. Purim ünnepe volt. A gyertyák lobogtak és a gyertyák tüzénél is égetõbben lobogott a gyûlölet, amely ott kavargott a keleti táncban, a különös kurjongatásokban. Egy mindent felperzselt örökletes gyûlölet, a nacionalista fanatizmus infernói képe volt. Az emberek elmentek mellette és azt mondták: "ünnepük van a zsidóknak."

Az illuminátusok szektái, vagy Marx tanítása mögött ez az örökletes gyûlölet lobogott. Ez változtatta a gyûlölet hitvallásává a marxista szocializmust. Ennek a gyûlöletnek apostolai álltak forradalmak, lázadások, kommunista felkelések mögött és kerültek hatalomra a bolsevizmussal. Talán egyszer majd megírják a modern Hámánok történetét. Azokét a politikusokét, papokét, államférfiakét, írókét, újságírókét, akik elég vakmerõek voltak meglátni a purimi gyûlölet veszedelmét a keresztény világban. Hogyan üldözték végig a világon a modern Hámánokat, hogyan tették tönkre családjaikat, taszították nyomorba gyermekeiket és végül hogyan akasztották fel gyûlölõiket?! (.)

Marschalkó Lajos: Világhódítók