Olvastam Hidasinak a japán fiatalokról szóló írását, és tökéletesen egyetértek. Személy szerint az a véleményem, hogy Japánban szabad utat engedtek a vegytiszta neoliberális kapitalizmusnak, ami bár felpörgette a gazdaságot, de kulturális hanyatlást idézett elõ, és elkorcsosította a középosztályba tartozó fiatalok lelkivilágát. (A munkásosztályba tartozó fiatalok esete más, mivel õk rákényszerülnek, hogy dolgozzanak, ami miatt másképp - szigorúbban - látják az életet.)
Emlékszem, még a 2008-2009-es válság elõtt olyanokat hallottam a magyar közgazdászoktól, hogy a japán neoliberális kapitalizmus, a japán piacgazdaság milyen sikereket ért el, milyen jól mûködõ modell és hogy nekünk is követni kell a példájukat.

Azóta kicsit változott a helyzet, mivel mind a világválság, mind a mostani katasztrófa megmutatta a japán neoliberális kapitalizmus hibáit. Úgy gondolom, paradigmaváltásra van szükség a szigetországban, mivel ez a jól pörgõ gazdaság sem tart sokáig, és egy idõ után megássa a japán nemzet sorsát. (Ha az az atomreaktor felrobban, az egy évszázadnyi sötét
korszakot hozhat Japánnak.)

Én is írtam anno egy ehhez hasonló cikket, fent is volt egy ideig egy rég megszûnt blogomon. Elküldöm. Kicsit hosszú, de ha van kedve, olvassa el. A japán anime- és mangakultúrát, a japán középosztálybeli fiatalok életstílusát és a feltétel nélküli Japán-imádatot felvállaló magyarországi szubkultúráról írok benne. Az esszé végén lesz egy pont, ahol valószínûleg nem fog velem teljesen egyetérteni, mivel politikailag más oldalhoz húzok, mint Õn. (Én az LMP-re szavaztam, nem mintha sokat jelentene, mivel nálam a zöld kapitalistákhoz való kötödés nem a legerõsebb kötelék.) Ha nem olvassa el, az sem baj, de azért elküldöm, mivel látom, érdekli a Japánnal kapcsolatos kritikus írások, és olyan kevés van belõle sajnos.

Mindenesetre örülök a Hidasi cikknek, és annak, hogy Ön promózza.
Örülök, hogy vannak értelmiségiek, akik legalább kritizálják a japán neoliberális kapitalizmust. (Mondjuk Hidasi Judit is sok olyan adatot közöl Japánról, amirõl a Japán-imádó szubkultúrák nem mesélnek: Link
Még ajánlották a figyelmembe a következõt: Szekeres József: A japán csoda közelrõl ) Nekem semmi bajom a japán nemzettel, a kegyetlenül kizsákmányolt japán prolikkal szolidáris vagyok, a japán tradicionális kultúrát tisztelem, a tragédia áldozatait sajnálom, de a szívem mélyérõl gyûlölöm a japán neoliberális kapitalizmust és a vele járó japán modern tömegkultúrát, aminek a legmagasabb eredménye ez: Link

Úgy gondolom, politikai hovatartozástól függetlenül is minden magyar érzelmû és gondolkodású értelmiséginek törekednie kell arra, hogy Magyarország ne "fejlõdjön" idáig. (Ha a TB-privatizációt sikerült megakadályozni, akkor másra is van remény!!!)

Tisztelettel: Krasznai Zoltán