Bejelentkezés
Háborút indítasz? Agymosást a politikusoknak!
(Mosakodnak rendesen. Még a békén a gyökkettõ idióta politikus elhiteti, hogy õt meghipnotizálták. Ok, képzeld azt, hogy kijár a fejlövés is!)
Afganisztánba látogató magas rangú amerikai tisztségviselõket, köztük a Kongresszus politikusait „vették kezelésbe" az amerikai katonák. A cél az volt, hogy manipulálva meggyõzzék õket arról, hogy az afganisztáni háborút teljes mellszélességgel támogatniuk kell.
A magas rangú amerikai katonák újabban nem tudják tartani a szájukat. Tavaly nyáron Stanley McChrystal tábornok, az Afganisztánban lévõ nemzetközi erõk parancsnoka fecsegett fölöslegesen (a többi között bírálta az amerikai elnök képességeit), le is váltották. Néhány nappal ezelõtt pedig Michael Holmes alezredes mondott el egy sokkoló sztorit; McChrystalhoz hasonlóan õ is a Rolling Stone magazinnal osztotta meg információit. A vizsgálat már folyik, õt felfüggesztették.
Történetébõl akár az Egyesült Államok egyik legnagyobb skandaluma is lehet.
William Caldwell altábornagy Kabulban teljesít szolgálatot, s õ irányítja az afgán katonák kiképzését, hogy felkészültek legyenek a csapatkivonások után. Ám egyúttal különös lélektani hadmûveleteket is irányít: ezt azonban titokban teszi, és - amerikai politikusok ellen! Az amerikai hadsereg lélektani hadviseléssel foglalkozó - és évi hatmillió, adófizetõi dollárba kerülõ - speciális alakulatának vezetõjét, Michael Holmes alezredest azzal bízta meg, hogy munkatársaival „vegyék kezelésbe" az Afganisztánba látogató magas rangú amerikai tisztségviselõket, köztük a Kongresszus politikusait.
A cél: manipulálva meggyõzni õket arról, hogy az afganisztáni háborút teljes mellszélességgel támogatniuk kell. Csakhogy ez az eljárás törvényellenes. A lélektani hadmûveleteket ugyanis csakis „külsõ ellenséges csoportok" ellen szabad alkalmazni, és a hadseregnek kifejezetten tilos ilyesfajta eszközökkel élnie amerikai állampolgárok szemben. (Igaz, a „Slate" címû internetes orgánum azt állítja, hogy „lényegében mindenki tudja", vagyis hát tudni véli, hogy például a CIA rendszeresen él a lélektani hadviselés eszközeivel - az amerikai társadalom ellen...)
Tavaly, a kabuli Eggers bázison, a speciális alakulat négy hónapon keresztül azzal bíbelõdött, hogy kidolgozza (és, persze, alkalmazza is) a lélektani hadviselés helyre és személyre szabott teendõit. "Nekünk az a dolgunk, hogy arra bírjuk rá az ellenséget: úgy viselkedjék, azt és úgy gondolja, ahogyan mi akarjuk" - fogalmazott a Rolling Stone munkatársának Holmes alezredes. S rögvest hozzá is tette: tudja, hogy ezt amerikai állampolgárokkal nem szabad megtennie.
„Ha valaki arra kér, hogy e szaktudásomat szenátorokon és kongresszusi képviselõkön próbáljam ki, akkor egyértelmûen törvénysértésre buzdít" - mondta. Magyarán, Holmes alezredes tökéletesen tisztában volt azzal, hogy megszegi az úgynevezett Smith-Mundt Törvényt (amelyet a Kongresszus 1948-ban szavazott meg, annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy a Külügyminisztérium szovjet stílusú propaganda-technikákat alkalmazhasson amerikai állampolgárokkal szemben). De: „Ha én azt mondom, hogy ez nem törvénytelen, akkor ez nem törvénytelen!" - ordított rá Gregory Breazile, Caldwell szóvivõje, amikor megosztotta vele aggodalmait.
Holmes legalább egy tucat ülésen vett részt felettesével - azaz Caldwell altábornaggyal - és ezeken az összejöveteleken állapodtak meg a konkrét teendõkrõl. A speciális egységnek részletes a profilt kellett összeállítania a VIP-, vagyis nagyon fontos személyiségekrõl, beleértve a személyes ízlésüket, vagy például azt, hogy egyes kérdésekben hogyan szavaztak, bizonyos ügyekben milyen álláspontot képviselnek. „Milyen eszközökkel bírhatjuk rá ezeket az embereket, hogy még több katonát küldjenek nekünk!?" - ez nem kérdése, hanem utasítása volt az altábornagynak, aki gyakorlatilag azt rendelte el beosztottjainak, hogy titokban manipulálják az amerikai törvényhozókat.
A propagandaháború célszemélyei között voltak egyes amerikai politikusok - mint például az arizonai John McCain szenátor, a republikánusok volt elnökjelöltje, Joe Lieberman, connecticuti politikus, Carl Levin szenátor, vagy maga Mike Mullen admirális, a vezérkari fõnökök egyesített bizottságának vezetõje -, csakúgy, mint az Afganisztánban akkreditált cseh nagykövet, vagy a német belügyminiszter.
Hírszerzési szakemberek szerint a lélektani hadviselés eszközeit alkalmazni amerikai tisztségviselõk ellen olyan, mintha az elnök azt kérné a CIA-tól, hogy titokban állítson össze dossziékat azokról a kongresszusi politikusokról, akik ellenzik a Fehér Ház politikáját. Ráadásul, Caldwell altábornagy egyenesen mintha jobban figyelt volna az amerikai vendégek befolyásolására, és a háború finanszírozásának biztosítására, mint magára a háborúra, illetve az afgánokra.
„Mi azért voltunk ott, hogy kiképezzük az afgánokat, de ez a feladatunk háttérbe szorult. Sõt, egy idõ után az altábornagy már nemcsak az amerikai politikusokat, hanem a NATO-tagországok lakosságát is befolyásolni akarta" - állítja Holmes alezredes. Aki szerint (immár volt) fõnöke nemegyszer érvelt amellett is, hogy ki kell használni az informálás olyan új formáit, mint például a blogolás (azaz internetes naplóírás), vagy a Wikipedia alakítása, azért, hogy így még erõteljesebben manipulálhassák a világ közvéleményét.
Pedig a hadseregnek tiszteletben kell(ene) tartania az „informálás" és a „befolyásolás" közötti különbséget.
Azt persze nehéz megmondani, hogy az amerikai politikusok „megdolgozása" eredményes volt-e? Ami tény: 2011 januárjában Caldwell altábornagy további kétmilliárd dollárt kért az afgán katonák kiképzésére, s a kérés legnagyobb washingtoni támogatói közt nem más volt, mint Carl Levin szenátor, akit kabuli vizitjekor Michael Holmesnak és csapatának kellett „kezelésbe vennie"...
Link
Afganisztánba látogató magas rangú amerikai tisztségviselõket, köztük a Kongresszus politikusait „vették kezelésbe" az amerikai katonák. A cél az volt, hogy manipulálva meggyõzzék õket arról, hogy az afganisztáni háborút teljes mellszélességgel támogatniuk kell.
A magas rangú amerikai katonák újabban nem tudják tartani a szájukat. Tavaly nyáron Stanley McChrystal tábornok, az Afganisztánban lévõ nemzetközi erõk parancsnoka fecsegett fölöslegesen (a többi között bírálta az amerikai elnök képességeit), le is váltották. Néhány nappal ezelõtt pedig Michael Holmes alezredes mondott el egy sokkoló sztorit; McChrystalhoz hasonlóan õ is a Rolling Stone magazinnal osztotta meg információit. A vizsgálat már folyik, õt felfüggesztették.
Történetébõl akár az Egyesült Államok egyik legnagyobb skandaluma is lehet.
William Caldwell altábornagy Kabulban teljesít szolgálatot, s õ irányítja az afgán katonák kiképzését, hogy felkészültek legyenek a csapatkivonások után. Ám egyúttal különös lélektani hadmûveleteket is irányít: ezt azonban titokban teszi, és - amerikai politikusok ellen! Az amerikai hadsereg lélektani hadviseléssel foglalkozó - és évi hatmillió, adófizetõi dollárba kerülõ - speciális alakulatának vezetõjét, Michael Holmes alezredest azzal bízta meg, hogy munkatársaival „vegyék kezelésbe" az Afganisztánba látogató magas rangú amerikai tisztségviselõket, köztük a Kongresszus politikusait.
A cél: manipulálva meggyõzni õket arról, hogy az afganisztáni háborút teljes mellszélességgel támogatniuk kell. Csakhogy ez az eljárás törvényellenes. A lélektani hadmûveleteket ugyanis csakis „külsõ ellenséges csoportok" ellen szabad alkalmazni, és a hadseregnek kifejezetten tilos ilyesfajta eszközökkel élnie amerikai állampolgárok szemben. (Igaz, a „Slate" címû internetes orgánum azt állítja, hogy „lényegében mindenki tudja", vagyis hát tudni véli, hogy például a CIA rendszeresen él a lélektani hadviselés eszközeivel - az amerikai társadalom ellen...)
Tavaly, a kabuli Eggers bázison, a speciális alakulat négy hónapon keresztül azzal bíbelõdött, hogy kidolgozza (és, persze, alkalmazza is) a lélektani hadviselés helyre és személyre szabott teendõit. "Nekünk az a dolgunk, hogy arra bírjuk rá az ellenséget: úgy viselkedjék, azt és úgy gondolja, ahogyan mi akarjuk" - fogalmazott a Rolling Stone munkatársának Holmes alezredes. S rögvest hozzá is tette: tudja, hogy ezt amerikai állampolgárokkal nem szabad megtennie.
„Ha valaki arra kér, hogy e szaktudásomat szenátorokon és kongresszusi képviselõkön próbáljam ki, akkor egyértelmûen törvénysértésre buzdít" - mondta. Magyarán, Holmes alezredes tökéletesen tisztában volt azzal, hogy megszegi az úgynevezett Smith-Mundt Törvényt (amelyet a Kongresszus 1948-ban szavazott meg, annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy a Külügyminisztérium szovjet stílusú propaganda-technikákat alkalmazhasson amerikai állampolgárokkal szemben). De: „Ha én azt mondom, hogy ez nem törvénytelen, akkor ez nem törvénytelen!" - ordított rá Gregory Breazile, Caldwell szóvivõje, amikor megosztotta vele aggodalmait.
Holmes legalább egy tucat ülésen vett részt felettesével - azaz Caldwell altábornaggyal - és ezeken az összejöveteleken állapodtak meg a konkrét teendõkrõl. A speciális egységnek részletes a profilt kellett összeállítania a VIP-, vagyis nagyon fontos személyiségekrõl, beleértve a személyes ízlésüket, vagy például azt, hogy egyes kérdésekben hogyan szavaztak, bizonyos ügyekben milyen álláspontot képviselnek. „Milyen eszközökkel bírhatjuk rá ezeket az embereket, hogy még több katonát küldjenek nekünk!?" - ez nem kérdése, hanem utasítása volt az altábornagynak, aki gyakorlatilag azt rendelte el beosztottjainak, hogy titokban manipulálják az amerikai törvényhozókat.
A propagandaháború célszemélyei között voltak egyes amerikai politikusok - mint például az arizonai John McCain szenátor, a republikánusok volt elnökjelöltje, Joe Lieberman, connecticuti politikus, Carl Levin szenátor, vagy maga Mike Mullen admirális, a vezérkari fõnökök egyesített bizottságának vezetõje -, csakúgy, mint az Afganisztánban akkreditált cseh nagykövet, vagy a német belügyminiszter.
Hírszerzési szakemberek szerint a lélektani hadviselés eszközeit alkalmazni amerikai tisztségviselõk ellen olyan, mintha az elnök azt kérné a CIA-tól, hogy titokban állítson össze dossziékat azokról a kongresszusi politikusokról, akik ellenzik a Fehér Ház politikáját. Ráadásul, Caldwell altábornagy egyenesen mintha jobban figyelt volna az amerikai vendégek befolyásolására, és a háború finanszírozásának biztosítására, mint magára a háborúra, illetve az afgánokra.
„Mi azért voltunk ott, hogy kiképezzük az afgánokat, de ez a feladatunk háttérbe szorult. Sõt, egy idõ után az altábornagy már nemcsak az amerikai politikusokat, hanem a NATO-tagországok lakosságát is befolyásolni akarta" - állítja Holmes alezredes. Aki szerint (immár volt) fõnöke nemegyszer érvelt amellett is, hogy ki kell használni az informálás olyan új formáit, mint például a blogolás (azaz internetes naplóírás), vagy a Wikipedia alakítása, azért, hogy így még erõteljesebben manipulálhassák a világ közvéleményét.
Pedig a hadseregnek tiszteletben kell(ene) tartania az „informálás" és a „befolyásolás" közötti különbséget.
Azt persze nehéz megmondani, hogy az amerikai politikusok „megdolgozása" eredményes volt-e? Ami tény: 2011 januárjában Caldwell altábornagy további kétmilliárd dollárt kért az afgán katonák kiképzésére, s a kérés legnagyobb washingtoni támogatói közt nem más volt, mint Carl Levin szenátor, akit kabuli vizitjekor Michael Holmesnak és csapatának kellett „kezelésbe vennie"...
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2011. March 23. 20:51:14
- 2011. March 24. 09:20:32
- 2011. March 24. 11:57:58