Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök személyében nekünk európaiaknak is van egy igazán zûrös és botrányos életet élõ politikusunk, aki a korrupcióban és szemfényvesztésben méltó társa az Arab világ és Dél-Amerika diktátorainak is. Kétségkívül jelenleg is rengeteg eljárás folyik ellene és cégei ellen, olyan vádakkal, mint hamis elszámolások készítése, adócsalás, korrupció. Több cégtársa és barátja már bûnösnek bizonyult különbözõ bíróságok elõtt, például testvére Paulo 52 millió eurónyi kártérítést volt kénytelen fizetni egy korrupciós ügyben.

Azonban Berlusconira még soha nem szabtak ki jogerõs elmarasztaló ítéletet, persze többször csak trükkökkel, különbözõ rafináltan megalkotott törvényekkel tudta ezt elkerülni. A jelenlegi ügyében most áprilisban kell majd ismét bíróság elé állnia Silvio Berlusconinak. Az olasz miniszterelnököt azzal vádolják, hogy fiatalkorútól vásárolt szexuális szolgáltatást és visszaélt hatalmával. Az ügyben eljáró Cristina Di Censa bírónõ tájékoztatása szerint április 6-án tartják a kormányfõ elsõ bírósági meghallgatását. "Nem vártunk mást" - reagáltak az elsõ meghallgatás idõpontjának kitûzésére Berlusconi ügyvédei, akik kiemelték, hogy a 74 éves politikus ügyében három bírónõ jár majd el. A milánói ügyészek a múlt héten kérték fel a vizsgálóbírót, hogy kezdeményezze az eljárás azonnali megindítását, mert elegendõ bizonyíték áll rendelkezésre a perhez. Az ügyészek szerint Berlusconi fizetett egy éjszakai bárokban táncoló, Ruby nevû 17 éves marokkói prostituáltnak szexuális szolgáltatásokért. A hatalmi visszaélés gyanúja pedig azon alapul, hogy késõbb Berlusconi közbejárására engedték el a rendõrök a lopás miatt õrizetbe vett marokkói lányt. Az ügyészek ráadásul azt is közölték: bizonyítékuk van arra, hogy Berlusconi szexuális szolgáltatást vásárolt egy Iris Berardi nevû, szintén fiatalkorú prostituálttól is, aki részt vett az olasz miniszterelnök szardíniai luxusvillájában rendezett partikon.
Silvio Berlusconi életútja sem egy szokványos történet, pályafutását mindvégig gyors sikerek jellemezték. Milánóban született 1936. szeptember 29-én, majd Milánóban is nõtt fel, egy felsõ középosztálybeli családban nevelkedett. Apja Luigi egy bank alkalmazottja, azaz tisztviselõje volt. A család három gyermeke közül õ volt a legidõsebb, Maria Antonietta (sz. 1943) és Paolo (sz. 1949) elõtt. A középiskola elvégzése után a Milánói Állami Egyetemen jogot tanult. Cum laude minõsítéssel végzett 1961-ben, diplomamunkájában a hirdetések jogi vonatkozásait taglalta. Azonban nem töltötte le az ebben az idõben a hadseregnél még kötelezõ egy éves sorkatonai szolgálati idejét sem. 1965-ben elvette Carla Dall'Ogliót, akitõl két gyermeke született: Maria Elvira 1966-ban és Piersilvio 1968-ban. Késõbb Veronica Lario színésznõvel volt tartós kapcsolata, tõle három gyermeke született: Barbara 1984-ben, Eleonora 1986-ban és Luigi 1988-ban. 1985-ben feleségétõl elvált, s öt évvel késõbb elvette említett szeretõjét.
Üzleti pályafutása az 1960-as években ingatlanberuházással kezdõdött. Az évtized végén kezdte meg a Milano 2 ingatlanfejlesztést, amelynek során egy 3500 lakásos lakóparkot álmodott meg Milánó keleti külvárosába, a Linate repülõtér mellé. Hamarosan a járatokat más repülõtérre irányították, ingatlanjainak értéke megugrott. A média világába 1973-ban lépett be a Telemilano kábeltelevízió-állomás létrehozásával, amelyet eredetileg a Milano 2 kiszolgálására terveztek. 1974-ben családjával a Casati-villába költözött, amelyet áron alul szerzett meg Cesare Prevititõl, akit késõbb korrupciós ügyei miatt a bíróság többször elmarasztalt,s aki Berlusconi egyik legfõbb szövetségese lett. Vittorio Mangano, maffiafõnök két évig vendégeskedett Berlusconinál, a bíróság késõbb kimondta, hogy ez önmagában még nem bûncselekmény. 1978-ban megalapította elsõ médiacégét, amely 1983-ig öt év alatt 113 milliárd lírát, 1997-es árfolyamon számolva 260 millió eurót hozott. Az alaptõke forrása még mindig ismeretlen, a különbözõ holdingok bonyolult rendszere szinte kibogozhatatlan, habár több ügyészi vizsgálat is zajlott a cégcsoport körül. A Berlusconi-féle ügyletekben érintve volt például a Banca Rasini, amely késõbb gyanús kapcsolatba került maffia-körökkel is.. Berlusconi alapítója és fõrészvényese a Fininvest cégnek, amelynek fõbb tevékenységi körébe tartozik a média és az üzleti világ,s amelyek három televíziós csatornát birtokolnak. Ezek együtt az olasz tévépiac majdnem felét teszik ki. 1986 óta elnöke az AC Milan labdarúgóklubnak, amely ezen idõszak alatt a világ egyik legeredményesebb klubjává vált. Pénzének köszönhetõen világsztárok sorát vásárolta meg, ennek köszönhetõen több olasz bajnokságot és kupát, valamint több nemzetközi kupát is nyertek. A Forbes magazin szerint 11 milliárd amerikai dollárra rúgó vagyonával Olaszország leggazdagabb embere, a világon pedig a 37. helyezett ezzel.
A politikai pályafutásában az egyik elsõ Berlusconival kapcsolatos vitás kérdés az, hogy mik voltak a politikai életbe való belépésének elsõdleges okai, mi volt a motivációja. Kritikusai szerint teljesen önérdekbõl tette: hogy megmentse cégeit a csõdtõl és önmagát a bírósági felelõsségre vonástól. Marco Travaglio újságíró szerint ezt soha nem is rejtegette. Állítólag kijelentette közvetlen szövetségesei, Enzo Biagi és Indro Montanelli elõtt: Ha nem kezdek el politizálni, börtönbe és csõdbe jutok.. Politikai karrierje is ugyanúgy mint az üzleti, nagyon gyors volt. Berlusconi 1994-ben két hónappal a választások elõtt alapította meg a Forza Italiát. Az 1994. márciusi választásokon három hónappal alapítása után a Forza Italia többséget szerzett, Berlusconit kinevezték a minisztertanács elnökévé. Kormánya azonban néhány hónap múlva a belsõ ellentétek miatt megbukott. Az 1996-os általános választásokon ismét harcba szállt a miniszterelnökségért, de Romano Prodival szemben vereséget szenvedett. A következõ öt évben a parlamenti ellenzék vezetõjeként dolgozott. 2001-ben legyõzte a balközép jelöltjét, Francesco Rutellit aki pedig Róma fõpolgármestere volt. Berlusconi három kormánya a 2001 és 2006 közötti öt évig maradt hatalmon, ami rekord az Olasz Köztársaság történetében. Silvio Berlsuconit eddig összesen négyszer választották meg Olaszország miniszterelnökévé. Elõször 1994 és 1995 között, majd 2001 és 2005 között, ezt követõen 2005 és 2006 között, és végül 2008. május 8-tól tölti be a kormányfõi tisztségét.
Silvio Berlusconi a külföldi állami vezetõk közül különösen jó kapcsolatot ápolt Moammer Kadhafi líbiai, és Nicolas Sarkozy francia elnökkel is. A látványosabb kapcsolat kétségkívül Moammer Kadhafi líbiai vezetõ szoros barátsága, amely az excentrikus Kadhafi szeszélyei miatt az elmúlt években nem szûkölködött emlékezetes jelenetekben. Kadhafit valóságos parádé fogadta, akárhányszor Olaszországba látogatott a nõi testõrei kíséretében. A két politikusról tucatjával készültek ölelkezõ, együtt éljenzõ fotók, amelyeken Kadhafi rendszeresen különös öltözékekben, színes ruhákban, extravagáns egyenruhákban és berber népviseletben feszít. Hát kétségkívül sok közös vonás van köztük, az egyik legfõbb vonás pedig a nõk, Berlusconi a nõket szereti, Kadhafi pedig a nõi testõröket.
Silvio Berlusconi eddigi különbözõ politikai, üzleti, maffia, és egyéb korrupciós ügyeinek már se szeri, se száma, nem beszélve számtalan szexbotrányáról. Annyi van már a rovásán, hogy nyugodtan állítható, bárki más átlagembert ennek már a negyedéért életfogytiglani börtönbe csuktak volna. Ám ugye a politikus az egy külön állatfajta, nekik nagyon sok minden belefér, ami másoknak nem. Az olaszok erre egy kifejezést használnak: "la piovra - a polip", azaz a polip számtalan karjai mindenhová elérnek. Végeredményben megállapíthatjuk azt, a politika és a maffia közötti határmezsgye szinte nem is létezik. Egy hétköznapi ember számára ez a mezsgye már nem is látható, nem kifürkészhetõ, egyszerûen kibogozhatatlan és tulajdonképpen nincs is. Úgy van ez, hogy ezen a kritikus határterületen valahogyan már mindig minden mindennel összefonódik..