Mi a szösz, vagy talán mi a moszat?
Hetvennyolc lövés, tizenegy Molotov-koktél, hat halott és öt sebesült, köztük gyerekek és idõs asszonyok. Pénteken kezdõdik az ország egyik legpéldátlanabb gyilkosságsorozatának, a romagyilkosságok vádlottainak büntetõpere. A négyfõs halálbrigád nem ismert kegyelmet: 2008 márciusa és 2009 augusztusa között tízszer csaptak le, ebbõl kilenc támadás a cigányok ellen irányult. A gyilkosságsorozat felkavarta a közvéleményt, a hatóságok a kezdeti baklövések után sikerrel csaptak le az elkövetõkre, de a gyilkosságok körüli találgatások, titkosszolgálati szellõztetések még ma sem ültek el.

Az "élet a legnagyobb forgatókönyvíró" típusú rossz közhelyek váltak valóra, mikor egy debreceni diszkó három alkalmazottja 2007-2008 táján arra az elhatározásra jutott, hogy maguknak kell rendet tenniük az országban, mivel a rendvédelmi szervek gyengék, és nem tudnak elbánni a gonoszokkal. Így felfegyverkeztek, bevették a bandába még egy kollégájukat, és elõre kidolgozott tervek szerint egy kombi Opellel nekiindultak Kelet-Magyarország cigánysorainak.

Így kezdõdött Magyarország egyik legpéldátlanabb sorozatgyilkossága, amilyet a cinkotai kéjgyilkos, a tiszaugi arzénos asszonyok és Pipás Pista óta nem látott az ország. A gyilkosok gyerekekre és idõs nõkre lõttek, a közvélemény teljes zavarban volt, az ügyre rászállt a politika. A rendõrség kezdetben súlyos hibákat vétett, ártatlanokat gyanúsított, végül az FBI-tól a titkosszolgálatokon át az Idegenlégióig ívelõ nyomozási hajsza indult, olyan bravúrokkal, melyek segítségével 2009 augusztusában elkapták a tetteseket.

A bûnbanda elsõ áldozata egy fehér férfi és családja volt. A besenyszögi vadász házát 2008. március 7-én rohanták le rendõrnek öltözve, hogy fegyvereket szerezzenek a gyilkosságokhoz. Az elõre kiválasztott és feltérképezett helyszínekre legtöbbször vasárnap éjjel csapott le a banda. A többnyire autópályák közelében fekvõ falvakat 5-10 kilométerre megközelítették, onnan gyalog mentek a kiszemelt házakhoz, melyekre Molotov-koktélokat dobtak és rálõttek, majd közelrõl tüzet nyitottak a házban felugró, utcára kiszaladó lakókra.

Az elsõ lövés 2008. július 21-én, Galgagyörkön dördült el, az elsõ két halott 2008. november 3-án esett össze Nagycsécsen. Összesen kilenc helyen jártak a támadók: Galgagyörk és Nagycsécs mellett augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradony-Tamásipusztán, szeptember 28-án Tarnabodon, december 15-én Alsózsolcán. 2009-ben a legbrutálisabb támadással folytatódott a gyilkosságsorozat: február 23-án Tatárszentgyörgyön gyilkolták meg Csorba Róbertet és kisfiát. Ezt követte a tiszalöki gyilkosság április 22-én, majd az utolsó támadás Kislétán augusztus 3-án. Nem egészen három héttel Kisléta után, augusztus 21-én Debrecenben rajtaütöttek a négyfõs halálbrigádon.

Hetvennyolcszor lõttek, tizenegy Molotov-koktélt dobtak el, hat embert megöltek és ötöt megsebeztek a támadók. A legfiatalabb áldozat, ifj. Csorba Róbert 4 éves volt, a legidõsebb, Kóka Jenõ 54. Rajtuk és a 28 éves apán, Csorba Róberten kívül lelõtték a 43 éves Nagy Józsefet és sógornõjét, a 40 éves Illés Évát Nagycsécsen és a 43 éves Balogh Máriát Kislétán. A sérültek között volt 13 éves lány és 65 éves idõs asszony is.
Negyven méterrõl, egy lövéssel szíven
A gyilkosok célja a félelemkeltés volt. Egyes információk szerint azért öltek nõket, gyerekeket, hogy cigány-magyar polgárháborút szítsanak, melynek végén deportálják a cigányokat. A faluszéli házak megtámadásának ugyanakkor lehetett egyszerû stratégiai oka is. Az azonban kétségtelen, hogy szegény, ugyanakkor többségében dolgozó, problémamentes emberek estek áldozatul a gyilkosságoknak. A Tiszalökön negyven méterrõl, egy lövéssel szíven lõtt Kóka Jenõ a tiszavasvári Alkaloida-gyár harminchét éves munkaviszonnyal rendelkezõ, arany pecsétgyûrûvel kitüntetett munkatársa volt.

A gyilkosságok idején a cigánykérdés amúgy is csúcsra járt a közéletben. A gárda falvakban menetelt - többek között a késõbbi gyilkosságok helyszínein - , a Jobbik felemelkedése, Szögi Lajos agyonverése, az uzsoraügyek, késõbb, már a gyilkosságok megkezdõdése után Pásztor Albert miskolci rendõrfõkapitány vitatott nyilatkozata, Marian Cozma meggyilkolása és az enyingi bûnbanda ügyeinek napvilágra kerülése folyamatosan napirenden tartották a témát. Ráadásul a gyilkosságok idején több másik eset is történt, melyeknek romák voltak áldozatai: kõvel bedobott ablakok, kézigránátos támadás és hasonló ügyek történtek országszerte. Ezekrõl késõbb többnyire bebizonyosodott, hogy helyi összezördülések, egymás közti leszámolások voltak.

A közvélemény számára Tatárszentgyörgy után vált egyértelmûvé, hogy egy példátlan sorozatgyilkosság folyik. A nyomozóknak 2008 végére állt össze, hogy mirõl van szó. A korai tapogatózásokat jellemzi a tarnabodi támadás esete: itt az elkövetõk a nagy legyalogolt távolság és a fáradtság miatt eltértek eredeti tervüktõl, és "vaktában" támadtak a szegénysor házaira: azokban viszont nem romák laktak. A rendõrség a támadás után három balhés cigány fiút tartóztatott le, akiket csak a valódi tettesek elfogása után engedtek szabadon.

A legnagyobb baklövés Tatárszentgyörgyön történt. Az elsõ helyszínelés elektromos tûznek nézte a Molotov-koktélos támadást és az égõ házról lehulló darabok okozta sebeknek a sörétes puskák lövésnyomait. Utóbb kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal is súlyos hibákat vétett, melyek nélkül az egyik elkövetõ, a közismert szélsõséges Kiss István már korábban is a nyomozók célkeresztjébe kerülhetett volna. Gyanú vetült a Katonai Biztonsági Hivatalra is egy másik elkövetõ, Csontos István miatt, aki Koszovóban szolgált katonaként, és a KBH-val titkos kapcsolata volt, ám a nyomozásba bevont katonai hírszerzõk õt is elvétették.

Laktanyába is betörtek volna
Tatárszentgyörgy után a sorozatgyilkosság visszhangja már a határokon is átívelt, demonstrációk zajlottak, vad elképzelések kaptak lábra a lehetséges gyilkosokról és indítékokról. A romák több helyen kapás-kaszás önvédelmi csoportokat hoztak létre, aminek többször is kis híján lincselés lett a vége. A nyomozó hatóságok egyre nagyobb erõkkel kutattak a gyilkosok után. Beszállt az FBI, az Interpol, az Europol, a titkosszolgálatok, a visszavonult nyomozókból álló "vének tanácsa". Átvizsgálták a fegyvertulajdonosokat, az Idegenlégió magyar tagjait, a délszláv háborúkban harcolt magyarokat, a missziókat megjárt honvédeket, az autópályák, az autó nyilvántartások és a mobiltelefon cellainfromációk milliónyi adatát.

A sorozatgyilkosokat a telefonjaik buktatták le. A nyomozók számos nyomot - Molotov-koktélt, DNS-maradványokat - találtak, a profilalkotással és a gyilkosságok feltérképezésével jól körülírták a tetteseket, például hogy testvérek vannak közöttük. Azonban a telefonok cellainformációi vezettek nyomra: az adatokat átvizsgáló nyomozóknak feltûnt, hogy néhány telefont a gyilkosságok helyszínein és a debreceni Perényi 1 klubban is használtak. Ezeket a telefonokat a gyilkosok az akciókhoz szerezték be, de elkövették azt a hibát, hogy bekapcsolva tartották õket a helyszíneken, így a rendszer rögzítette a készülékek tartózkodási helyeit. Ezen kívül felhívtak külsõs számot is, ami szintén a Perényibe vezette a rendõröket. A nyomozók a rajtaütés elõtt már beazonosították az elkövetõket: Csontost, Kiss Istvánt és testvérét, Árpádot, valamint Petõ Zsoltot, akik már újabb támadásokra készültek, melyekhez vadászoktól és a hajduhadházi laktanyából akartak fegyvereket rabolni.

A négy elkövetõbõl háromnak - Kiss Istvánnak, Petõnek és Csontosnak ismert volt a cigányellenessége. Kiss István már a kilencvenes években szélsõjobboldali, neonáci szervezetek tagja volt. A gyilkosok környezetét mégis meglepte a sorozatgyilkosság ténye. A legtalányosabb Kiss Árpád volt: a nyugodt, visszafogott zenészt sokan ismerték Debrecenben, az újságok megírták, hogy korábban antirasszista feliratú pólóban dobolt és Izraelben élt, a gyilkosságok idején pedig gyereke született. Testvérével mégis õk lettek a kegyetlen gyilkosságsorozat kitervelõi. A két Kiss és Petõ gyilkolt, az elkövetõknek kedvenc fegyvereik is voltak. A "Csontrabló" becenevû Csontos pedig a brigád sofõrje volt.

A négy férfi kezdetben tagadott, aztán részlegesen beismerték tetteiket. A sajtóban azonban késõbb is jelentek meg ismeretlen külsõ segítõkrõl, egyéb homályos részletekrõl szóló találgatások, félinformációk, melyeknek táptalajt adtak az ügy nemzetbiztonsági szálai. Fõleg szélsõjobboldali körökben gyanakodtak szervezett titkosszolgálati provokációra.

A vádiratban az elsõ-, a másod- és a harmadrendû vádlottat - a testvéreket és Petõt - elõre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve és 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bûntettével, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablás bûntettével, valamint lõfegyverrel és lõszerrel visszaélés bûntettével vádolja az ügyészség. Az elsõrendû vádlott esetében pluszban foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés, míg a negyedrendû vádlott, Csontos esetében elõre kitervelten, aljas indokból, több emberen bûnsegédként elkövetett emberölés bûntette a vád.

Forrás: Link