Jönnek a Zöldek
Elõször lesz a Zöldek pártjának jelöltje miniszterelnök egy német tartományban – mégpedig a legnagyobbak egyikében. Baden-Württembergben 58 év után veszítette el többségét a CDU, ami befolyásolhatja a központi kormány élén álló kereszténydemokraták politikáját – sõt, további sorsát is. Nemkülönben az atomenergia jövõjét.

Winfried Kretschmann, az új kormányfõ. A 62 éves tanító gyenge kommunikátor
Németország egyik legnagyobb tartományának 14 választása alig keltett nagyobb figyelmet valaha is: a tízmilliós lakosságú, gazdaságilag igen fejlett országrészben hagyományosan a CDU kapott jelentõs többséget. S ez most, csaknem hat évtized után, odaveszett: bár Merkel kancellár pártja 39 százalékkal most is a legerõsebb, a 24.2 százalékon végzett Zöldek és a 23.1 százalékot kapott szociáldemokraták mandátumai baloldali többséget jelentenek a tartományi parlamentben. A CDU eddig (a berlini koalícióban is részt vevõ) liberális FDP-vel kormányzott együtt, Ám azok most csak feleannyi szavazatot kaptak, mint az elõzõ választáson - éppen csak be tudtak kerülni a törvényhozásba. A Zöldek viszont kereken megkétszerezték szavazataik számát s ezzel listavezetõjük, Winfried Kretschmann, 62 éves tanító lesz a leszerepelt Stefan Mappus helyett a miniszterelnök. Helyettese pedig a 37 éves Nils Schmid, az SPD helyi vezetõje, miután pártja eggyel kevesebb mandátumot szerzett. A szociáldemokraták egyébként eddigi leggyengébb választási eredményét érték el a tartományban. Igaz, annyi vigaszuk van, hogy a Balpárt, amely az ország keleti részén több helyi parlament, sõt kormány részese, itt ezúttal sem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékot.

Harc a stuttgarti pályaudvar körül
A két baloldali párt gyõzelmében (több, mint 66 százalékos részvétel mellett) mind helyi, mind országos kérdések szerepet játszottak. A külvilág nem sokat tudott az u.n. „Stuttgart 21” ügyrõl. A tartományi fõváros lakosainak jelentõs része – ha nem a többsége – ellenezte a CDU-vezetés tervét a stuttgarti pályaudvar nagyszabású, igen költséges átépítésére. A munka, amelyet már el is kezdtek, azt célozza, hogy a Nyugat-Európa szívében lévõ Stuttgart nagyobb szerepet kapjon a vasúti közlekedésben, az átmenõ forgalomban. Ennek érdekében a föld alá helyeznék a város alatt a vágányok egy részét és más nagyszabású, a városképet is érintõ, milliárdos építkezéseket irányoztak elõ. E tervek ellen, környezetvédelmi, várospolitikai okokból nem csak a Zöldek és a szocialisták tiltakoztak, de nem kevés polgári választó is. Egymást követték az egyre hevesebb tömeg-tüntetések, amelyeknek hatósági erõszakkal is vetettek véget. Mappus vasúti tervét mindenesetre támogatta Angela Merkel kancellár, aki jóval a helyi választás elõtt kijelentette: a szavazás a „Stuttgart 21” tervrõl is szól majd. Nyilván arról is szólt – és elutasították. A tömeg egyébként már a választás éjszakáján betört az építési területre és lerombolta a kerítést.

Meddig mûködjenek atomerõmûvek?
Tüntetés az atomerõmûvek - és Mappus, a most megbukott kormányfõ ellen
Még fontosabb volt az atomerõmûvek kérdése. A Merkel-kormány korábban úgy döntött: az ország atomerõmûvei a korábbi tervekkel szemben átlagosan 12 évvel tovább mûködhetnek. A Zöldek és az SPD tiltakoztak – ám jött a japán atomkatasztrófa. Annak hatására, a közvélemény aggodalmát érzékelve, a Merkel-kormány 180 fokos fordulatot hajtott végre s úgy döntött: hét, régebben mûködõ reaktort azonnal le kell állítani – az atomenergia kérdését pedig felül kell vizsgálni. A hirtelen pálfordulás nem volt éppen meggyõzõ. Különösen azután, hogy kiszivárgott Rainer Brüderle, az FDP-hez tartozó gazdasági miniszter ipari vezetõk elõtt tett kijelentése: a helyi választások küszöbén hozott döntések „nem mindig ésszerûek” és az atomenergiára természetesen szükség van... Hasonlóan veszítette hitelét Stefan Mappus: a most megbukott kormányfõ az atomerõmûvek határozott védelmezõje volt – majd röviddel a választások elõtt foglalt el homlokegyenest ellenkezõ álláspontot.

Berlin és a NATO
A CDU, különösen pedig partnere, a liberális FDP drámai vereségéhez hozzájárulhatott a Merkel-kormány külpolitikája is. Konzervatív körökben érthetetlennek tartották, hogy Berlin az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem szavazta meg legszorosabb szövetségesei, az USA és Franciaország oldalán, a Líbia elleni katonai lépéseket. A bírálók szerint ennek nem kellett volna német katonai részvételt is jelentenie, de a tartózkodás megkérdõjelezte a hagyományos német elkötelezettséget a NATO mellett. Külön lapra tartozik, hogy Guido Westerwelle külügyminiszter, az FDP elnöke saját pártjában is egyre kevésbé népszerû – ez is hozzájárulhatott a liberálisok újabb vereségéhez.

A nap másik választása, Rajna-Pfalz tartományban, ugyancsak a Zöldek elõretörését jelzi. Az SPD elveszítette abszolút többségét és várhatóan a jelentõsen megerõsödött Zöldekkel alakítja majd meg új kormányát. Az FDP kibukott a parlamentbõl s e tartományban se jutott be oda a Balpárt. Ugyanakkor a CDU erõsödött.

A baden-württembergi eredmény várhatóan jelentõsen befolyásolja majd a berlini kereszténydemokrata-liberális koalíció további lépéseit. A jelek arra mutatnak, hogy további engedményeket kell majd tenniük az atomenergia ellenzõinek. S mérlegelésre szorul a külpolitika, amelynek irányítóját, Guido Westerwelle-t, saját pártjában is mind többen szeretnék leváltani.

Forrás: Link