(Csak azt sajnálom, hogy az Õrezred hülyeségeirõl megírt könyvem nem is idézik! Brühühü! Egy pénzmosoda és drogfutárok gyülekezõhelye volt anno, de errõl majd Kövér Lacával még értekezek!)

Gyurcsány Ferenc lefutotta saját testõreit. Orbán Viktor pedig nem akart olyan állami biztonságiakat, akik egy fogadáson „mindenki másnál hamarabb érik el a szendvicses asztalt”. A kormányfõi kritikák megpecsételték a Köztársasági Õrezred sorsát. A jövõ szerdán megalakuló terrorelhárító központ feladatainak sorában azonban csupán egy lesz a sok között az állam- és a kormányfõ védelme.

Bár a médiában ma még sokan szupercsapatként, illetve Orbán Viktor õrseregeként illetik a szerdán a világ számos országa terrorelhárítóinak jelenlétében megalakuló Terrorelhárítási Központot, a terrorizmus elleni „harcban” jártas szakértõk szerint, bár a szervezet létrejöttének körülményei némi gyanakvásra adnak okot, az új központ létjogosultsága vitathatatlan.
„Ez nem Orbán Viktor testõrének a jutalomjátéka”, szögezte le egy nyugalmazott rendõr tábornok, aki aktív volt akkoriban, amikor még az izraeli kommandósok is rácsodálkoztak a magyar rendõrség különleges szolgálatának felkészültségére. Hajdú János, Orbán Viktor személyi testõre és egy ideje már a Fidesz biztonsági ügyekért felelõs igazgatója is, aki miniszteri biztosként irányította a Terrorelhárítási Központ felállítását, s akit bennfentesek már most is az új szervezet leendõ fõigazgatójaként emlegetnek, egykor számos veszélyes bûnözõ és maffiavezér elfogásában vett részt a különleges szolgálat tagjaként. Késõbb azonban a „kommandót” beolvasztották az elmúlt években számos nevet viselõ Készenléti Rendõrségbe, ami nemcsak a tekintélyét csorbította, a mûködését is ellehetetlenítette.
Az induláskor még az országos rendõrfõkapitány vagy a közbiztonsági helyettese dönthetett a kommandó bevetésérõl, késõbb a döntési szintek számának növekedésével fordítottan arányosan változott a különleges egység hadrafoghatósága. A budapesti és a megyei rendõr-fõkapitányságok viszont egyre kevésbé engedhették meg maguknak, hogy a kommandóra várjanak. Saját „felszámoló egységeket” állítottak fel a veszélyes bûnözõk elfogására, a terrorcselekmények felszámolására. Néhány kommandós parancsnok olykor nyilvánosan szót emelt az ellehetetlenülõ egység mellett, de õk rövid idõn belül el is tûntek posztjukról, a többség a rendõrségrõl is távozott.

Akik közelrõl látták a hazai terrorelhárítás elmúlt húsz évének történéseit, azt mondják, van abban valami, amit az új szervezet létrehozásának indokait firtató kérdésünkre a Belügyminisztérium válaszolt. Jelesül azt, hogy bár a terrorfenyegetettség az utóbbi idõben nem nõtt Magyarországon, a jelenleg hazánkban mûködõ terrorelhárító egységek között nincs akkora összhang, mint amekkora a Terrorelhárítási Központban lesz.
A nyilvános tervek szerint a központban „egy kézbe kerül” az erõ, a terrorizmus elleni hatékony fellépéshez szükséges minden eszköz és felhatalmazás. Igaz, az eredeti tervekkel ellentétben állítólag az új szervezet mégsem kap nyílt nyomozati jogot, s mint azt a Belügyminisztérium válaszában egyértelmûvé tette, „a központ létrehozása nem érinti a szervezett bûnözés egyéb formái ellen felállított szervezetek feladatait és mûködésüket sem”. Egyebekben a jövõben a központ feladata lesz minden terrorcselekmény felderítése és felszámolása, felkérésre – mint ma is a kommandósok – a központ specialistái teszik majd ártalmatlanná, vagy fogják el az ön- és közveszélyes személyeket, nemzetközi akciókban koordinálja a rendõrség, a Köztársasági Õrezred és más szervezetek, hatóságok munkáját.
A 90-es években a különleges szolgálatnak nem voltak „testõri” feladatai. A Terrorelhárítási Központ ellenben ellátja majd az államfõ és a kormányfõ védelmét is. Állítólag már az elõzõ kormányfõk is elégedetlenek voltak az õrezred személyvédelmi szolgáltatásaival. Nyílt titok volt, hogy már Medgyessy Péter is egy volt kommandósra bízta magát, Gyurcsány Ferenc pedig, miután többször lefutotta saját testõreit, hosszútávfutásaihoz hol az In-Kal embereit hívta edzõpartner-testõrnek, hol pedig õ is egy kiugrott kommandóst. Orbán Viktor már a két választási forduló között visszautasította az állami testõrség felajánlkozását. Állítólag nem kért olyan testõrökbõl, akik „mindenkinél hamarabb érik el a szendvicses asztalt”.
Az általunk megkérdezett szakértõk szerint, miután Hajdú két ciklust végigtestõrködött Orbán Viktor mellett, és soha nem kellett kiszállnia annak az autónak az anyósülésébõl, amelynek hátsó ülésén Orbán éppen fontos és befolyásos emberekkel tárgyalt, logikus, hogy õ legyen az új kormányfõi testõrség feje. Szakmailag is védhetõ lépés, hogy az állam- és a kormányfõ védelmét a központra bízzák. Amennyiben jól mûködik a szervezet, elsõként õk értesülnek arról, ha a védett vezetõk terroristák célpontjává váltak.
Az új szervezetet a kormány egy rendelettel tízmilliárd forintból állítja fel. A központ mûködését azonban a rendõrségi, a nemzetbiztonsági, a büntetéseljárásról szóló törvények alapján végzi. Egyelõre nem terveznek – a rendõrséghez és az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz hasonlóan – önálló törvényt alkotni a központról. Hatszáz-egynéhány fõs állományához saját mentõszolgálat is tartozik majd. Az egység döntõen volt terrorelhárítókból, titkosszolgálati és rendõrségi specialistákból áll majd fel. A fõigazgatója pedig közvetlenül a belügyminiszternek felel majd, bár kinevezésérõl és felmentésérõl a tárcavezetõ elõterjesztése alapján a kormányfõ dönt.

Forrás: Link