Bár ez már nem igaz, de volt. Ugyan ki fegyverzi most is fel a "lázadókat" és azok ellenlázadóit, meg a kormányerõket is? Persze a zsidó! Gratulálunk!
Az Egyesült Államok a világ legnagyobb fegyverszállító állama, amerikai cégek a bonyolították a legnagyobb forgalmat 2009-ben is. A kereskedelem fõ célpontjai a világ konfliktusokkal sújtott ázsiai, közel-keleti és észak-afrikai térségében találhatók, melynek országai azonban sokszor emberi jogi kihívásokkal és a demokratikus intézmények hiányával küszködnek. Sokakban felmerül ezért az aggodalom, vajon egy, az USA számára kedvezõtlen politikai fordulat esetén nem fordítják-e a megvásárolt fegyvereket amerikai katonák vagy érdekeltségek ellen.

SIPRI: túlsúlyban az amerikai cégek
A Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) globális agytröszt nemrég tette közzé fegyverkereskedelemmel kapcsolatos 2009. évi adatait. A jelentés szerint a világméretû gazdasági recesszió ellenére a 100 legnagyobb fegyvergyártó cég eladása az elõzõ évhez képest nyolc százalékkal növekedett, jelenleg eléri a 401 milliárdot.
A kimutatás szerint, amely pontos és nem összehasonlítható adatok hiánya miatt nem tartalmazza a kínai cégeket, a 100 legnagyobb fegyvergyártó cég között 45 amerikai található, amely összesen 247 milliárd dollár összegben értékesített fegyvereket. Ez 61,5 százaléka a TOP 100-ban szereplõ cégek összbevételének. Az elsõ helyet 33 430 millió dolláros fegyvereladással a Lockheed Martin (USA) foglalja el, míg tavaly még csak a második helyen állt, és gyakorlatilag a Top Tent is amerikai cégek uralják.

Az amerikai fegyverkereskedelemrõl számokban

Fegyverek exportja szempontjából az ENSZ BT állandó tagjai (USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország) töltenek be kiemelkedõ szerepet globális szinten. Az Egyesült Államok részesedése általában a 2002-2005-ös idõszakban elért 36 százalékról 2006 és 2009 között 43 százalékra nõtt.
A fegyverek kereskedelmének fõ célpontja a fejlõdõ országok csoportja. Egy, a Congressional Research Service által készített és 2010 szeptemberében közzétett jelentés szerint – az USA és Oroszország fejlõdõ országok (ebbe a kategóriába tartozik a jelentés szerint valamennyi ország az Egyesült Államok, Oroszország, az európai országok, Kanada, Japán, Ausztrália és Új-Zéland kivételével) irányába folytatott kereskedelmének 62,4 százalékát ez a két állam bonyolította le a 2006 és 2009 között.
Az Egyesült Államok 14 milliárd dollárt kitevõ exportjának jelentõs része (39 százalék) a Közel-Keletre és Észak-Afrikába irányul, míg 22 százaléka Ázsiába, 3 százalék pedig Latin-Amerikába. Export szempontjából Afrika többi része mindössze 0,6 százalékot tesz ki.

......................................................
A fejlõdõ országoknak értékesített fegyverek száma (2006-2009)
• föld-levegõ rakéták: 836
• páncélozott autók és személyszállító jármûvek: 597
• tank és önjáró lövegek: 446
• tüzérségi fegyverek: 223
• hajó elleni rakéták: 161
• szuperszonikus harci repülõgépek: 68
• helikopterek: 64
......................................................

Természetesen a kereskedelemnek ez a szegmense nem csak fegyverek és fegyverrendszerek eladást jelenti, hanem korábban értékesített rendszerek korszerûsítését, fejlesztését, alkatrészekkel történõ ellátását, azok pótlását is. A vásárló számára jelentõs költségeket jelent a lõszer, a rendszerekkel kapcsolatos képzés, egyedi támogató szolgáltatások biztosítása is.
Régiók
Az amerikai export egyik fõ regionális iránya a közel-keleti térség. Míg a 90-es években az iraki ambíciók és az Öböl-háború generálták a térség országai (fõként Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek és a GCC, azaz Öböl-menti Együttmûködési Tanács más országai részérõl) részérõl a megnövekedett keresletet, a 21. században Irán jelenti a fenyegetést. Mivel a GCC országok szárazföldön nem határosak Iránnal, fõként légi, tengeri, valamint rakétavédelmi rendszereket vásárolnak. Egyiptom és Izrael pedig tovább folytatta modernizációs programját fõként amerikai forrásból származó fejlett fegyverekkel. 2006 és 2009 között a régióval a megállapodások 52,4 százalékát az USA kötötte meg, 47,3 milliárd dollár értékben.
A fegyverkereskedelem szempontjából, globális szinten is kiemelt ázsiai térség fõ ellátójának Oroszország számít, különösen India és Kína esetében, bár India még 2008-ban szállító repülõket vett az USA-tól, ez pedig az oroszok számára az amerikai konkurencia felbukkanását jelentheti a térségben. Pakisztánnal F-16-os repülõgépekre, fegyverekre és repülõgép fejlesztésre kötött több milliárd dollár értékû üzletet még 2006-ban, 2009-ben pedig Tajvan számára értékesített Patriot légvédelmi rakétarendszert.

A fegyverkereskedelem politikájának módosulása
A hidegháború idején az Egyesült Államok fegyverkereskedelmi politikája a külpolitika eszköze volt, mellyel arra törekedett, hogy megakadályozza Moszkva és szatellit államainak fegyverszállításai által az USA szövetségeseinek lehetséges hátrányba kerülését. A hidegháborús idõszakot követõen azonban politikája megváltozott, s a baráti vagy szövetséges államokat támogatta abban, hogy fejlesszék és fenntartsák képességeiket a regionális biztonsági fenyegetéseik kezelését illetõen.
Jelentõs változást hozott a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás. Az amerikai Arms Control Association egy írásában Rachel Stohl elemzõ úgy vélte, hogy 9/11 után az USA hajlandó volt minden olyan államnak fegyvert eladni, amely segítséget ígért a terrorizmus elleni háborúban. Ennek eredményeként azonban számos olyan ország jutott katonai segítséghez, amely szeptember 11. elõtt ezt nem kapta volna meg.
Fõként a Bush-kormányzat az utóbbi években gyakran kapott olyan kritikát, hogy a terror elleni küzdelemre tett ígéret jegyében high-tech fegyvereket, katonai kiképzést vagy segítséget nyújt kormányoknak függetlenül azok demokratikus elkötelezettségétõl, országuk emberi jogi helyzetétõl vagy non-proliferációs tevékenységétõl.

Növekvõ aggodalmak
Szakértõk már évekkel ezelõtt hangsúlyozták, Amerikának felül kellene vizsgálnia fegyverkereskedelmével kapcsolatos politikáját, nehogy olyan, újonnan létrejövõ nyugat-ellenes rezsimeknek adjon el fegyvereket, amelyek aztán amerikai katonák vagy érdekeltségek ellen fordítják azokat. Ezért azt javasolták, hogy az Egyesült Államoknak saját biztonsága garantálása érdekében is ragaszkodnia kellene a demokrácia kiteljesítéshez, az emberi jogok érvényesítéshez ezekben az országokban. Ezen a téren kihívásokkal küszködõ országoknak pedig inkább gazdasági vagy fejlesztési segítséget kellene nyújtani, illetve a demokratikus intézményeket erõsíteni.
Különleges aktualitást adnak egy ilyen lehetõség számára a közelmúlt közel-keleti és észak afrikai eseményei, de a történelem is szolgáltatott már erre példát Afganisztánban és Irakban. Líbiának nem szállított ugyan az Egyesült Államok fegyvereket, amerikai külügyi tisztviselõk korábban egyértelmûvé is tették, hogy amíg az emberi jogi helyzet nem javul az országban, addig ez szóba sem jöhet. Tunézia és Egyiptom, Amerika két korábbi szövetségese azonban jelenleg a politikai átalakulás útján áll, s nem látható, vajon a jövõben is Amerika-barát kormányok állnak-e majd ezen országok élén.
Egyes fegyvergyártó cégek vezetõi most mégis inkább azért aggódnak, hogy visszaeshetnek megrendeléseik, amennyiben a térség kormányai a társadalmi elégedetlenség csökkentése érdekében inkább szociális programokra költenek majd.

Forrás: Link