Már majdnem elfeledtem a holokunsztot, erre már megint kezdhetem elölrõl! Az esetet reprodukálni kell, hogy kiderüljön az igazság. Statisztákat keresünk! Jelige: One-way ticket.
Szita Szabolcs, neves holokausztkutató, a Budapesti Holokauszt Intézet igazgatója egy kiállítás megnyitó kapcsán járt Pécsett. Ebbõl az alkalomból adott interjút a Pécsistopnak, ahol beszélt a felkutatásra váró területekrõl a témában, a felelõsség kérdésérõl a vészkorszakban, valamint megtudtuk, lehetséges õ lesz az Emlékközpont direktora.

Pécsistop: Mennyire kutatható még a téma, jelenleg milyen területek felderítetlenek?

Szita Szabolcs: A kutatás a történtek után megindult, vagyis hatvanöt éve, és ma is folyik, de több vonalon is akad mit felderíteni. Az egyik, ami még új lehet ezen a területen az a levéltárakban található dokumentumok feltárása. A levéltári szabályozás Európa országaiban eltérõ, ötven-hatvan év után is léteznek, amik most nyílnak meg. A moszkvai levéltár például - ahol magam is jártam- a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején nyílt meg, melyben igen érdekes iratok találhatók szovjet hadizsákmányként, amiket a katonák vittek magukkal a koncentrációs táborok megmaradt irattáraiból. A nemzetközi vöröskereszt is sokáig õrizte anyagait, melyekben rengeteg személyes adat állt, és nem lehetett kutatni, csak a belsõ használat volt engedélyezve.

A holokauszt kérdésében most nem csak egyéni, személyi áldozatról van szó, vagy abban, ami a legnagyobb és legfájdalmasabb, hatmillió ember elpusztításáról, hanem arról is, hogy néhány országban ez rablással, vagyonszerzéssel is párosult. Ezt elismerni nem is olyan könnyû. Elmondható néhány nyugat európai országról és elmondható nálunk is. Az elvett vagyonnak a méreteit még nem lehetett feltárni, ebben az is benne van, hogy nagyon sok mindent külföldre szállítottak.

A másik aspektus a személyes okok. Az is fájdalmas, hogy nem mindenki tudja mi lett a hozzátartozójával. Németországban, Ausztriában ma is akadnak olyan helyek, ahol építkezés következtében bukkannak rá az annak idején elkapart emberekre. Létezik példa arra is, hogy elõkerülnek névsorok. Nemrég például Ausztriában került elõ 150 magyar áldozat névsora. Ezeket annak idején elsüllyesztették, mert féltek a felelõsségre vonástól is.

- A kilencvenes években úgy tûnt a holokauszt egyfajta "slágertéma", rengeteg film készült, sokat beszéltek róla. Mit tapasztal, hogyan állnak az emberek ma a holokauszthoz?

- Azért is lehetett sláger, mert a rendszerváltás körül, egész Kelet- Európában rácsodálkoztak az emberek, sokan nem hallottak róla korábban. Az én korosztályomnak sem tanították az iskolában, egy szó sem esett róla. (Németországban ezzel szemben mûködött a múlttal szembenézés, ott foglalkoztak a kérdéssel az iskolában, az oktatásban.) Abban az idõben fel sem merült, hogy ki zsidó, ki nem zsidó, minket arra neveltek, hogy jó úttörõk legyünk, a 12 pontot betartsuk.

A kilencvenes évektõl lett egy rácsodálkozás, kinyíltak a levéltárak, a téma megjelent filmekben az interneten és egyéb fórumokon. Az, hogy ma kevesebbet foglalkoznak vele, vagy mondják egyesek, hogy sok volt már belõle-, mert a kérdést nem kerülhetjük meg-, általában azoknál merül fel, akiknél kiderül, felelõsség is van a háttérben. Felelõsség alatt itt értem, hogy mikor elkezdték feltárni a vagyoni dolgokat, kiderült, egyes keresztények valamiképp megszerezték a zsidók tulajdonát, legyen szó vagyonról, állásról, ingatlanról, üzletrõl.

- Mostanában felmerült az is, hogy a magyarok nem követtek el hibát, a felelõsség az akkori német hatalmat terheli. Mennyire állja meg a helyét ez az állítás?

- Azt mondják, ha nincs német megszállás, akkor nagy valószínûséggel ez a dolog nem következik be. Ezt nem lehet a németekre kenni, mert annak ellenére, hogy õk voltak itt az urak, mégis a magyar csendõrök rakták vagonokba az embereket és ez abszurd egy olyan befogadó országban, mint mi vagyunk.

Adolf Eichmann, SS alezredes deportálni jött ide, neki mindennel együtt volt 150 embere. Csak velük nem lehetett volna 437 ezer embert hetek alatt deportálni. Ehhez sajnos az kellett, hogy a magyar kormány és az államtitkárok kiadták a megfelelõ rendeleteket és voltak, akik végrehajtották. Ez a történet így ment végbe. Ha megtagadják: ha lett volna itt olyan gerinc, mint Bulgáriában, ahol ezt megtagadták és a bolgár zsidóság megmenekült, mert a németeknek már nem volt olyan ereje. Itt sem lett volna.

Azonban megtörtént a felelõsségre vonás magyar oldalon, a vétkesek megkapták büntetésük. Mi azért vagyunk a felelõsök, hogy az ilyen méreg ellen felvértezzük a következõ generációt. Sajnos az országban így is van elég kirekesztés és gyûlölet, de az iskolában ne legyen. Az biztos, hogy ismerni kell a történetet, és erkölcsi felelõsségünk, hogy a jövõ generációinak beszéljünk errõl, hogy soha többé ne forduljon elõ.

- Beszélgessünk kicsit a Holokauszt Intézetrõl. Azzal, hogy jelentõs összegû támogatásokat vontak el a kulturális szférában, milyen hatással van a Magyar Holokauszt Intézetre, programjaikra, kiállításaikra?

- Hivatalosan ez nem visszavonás, hanem zárolás, vagyis a pénz megvan. Többször volt már példa hasonlóra. Most azt kell mérlegelni, hogy nagy az államadósság, melyet valamiképpen csökkenteni kell. Ha nem romlik a nemzetközi helyzet sem, akkor a zárolást megszûntetik. Egyelõre kényszerpályán vagyunk, persze lennének sokkal szebb tervek, több rendezvény, több kiállítás, de ezek a kényszerintézkedések idõlegesek, ha stabilizálódik a helyzet, feloldják.

- Felmerült, hogy esetleg Önt választják meg a Holokauszt Emlékközpont igazgatójának, igaz a hír?

- Ez nem tõlem függ. Létrejött egy új szakmai kuratórium, és ha engem jelölnek, el fogom fogadni. A kérdéssel 30 éve foglalkozom, írtam 26 könyvet, eléggé ismert vagyok az országban és nemzetközi szinten is, nekem kötelezettségem van ebben az ügyben, hogy ezt csináljam, ha felkérnek, elvállalom az intézet vezetését.

Forrás: Link