Helyszín: Rendõrõrs, valahol cigánylakott Magyarországon
Szereplõk: Helyi rendõri szerv, Feljelentést tevõ polgári egyén.

Kopogás az ajtón.
- Ki az?
- Én!
- Jöjjön be!
- Csókolom.- belép egy nagyjából kétméteres, fekete ruhás, bakancsos férfi.
- Jó napot - mondja a szerv
- Csókolom, izé jó napot kívánok. Teccik tudni a mamám...

- Hogy hívják és mit akar?
- Köszálli Rákóczy Péternek, ipszilonnal. Hát az úgy volt, hogy István azt mondta, hogy...
- Milyen István?
- Hát a Szabó, a Szabó Kurucz István. A barátom Teccik ismerni?, Ö is bent van a csapatban. Kicsit ugyan elhízott, de mostanában már fogy, hiszen nincs elég pénze a Magyarnak kéremalássan. A mamám is mondta...
- Jól van, mondja miért jött ide.
- Hát, hát szóval azért, mert - kis szünet - tudja biztos úr én törvénytisztelõ polgár vagyok, de ami itt megy azt nem lehet szó nélkül kibírni és amióta az igazi Magyar Párt irányít minket, kinyílt a csipánk. Igen. Ez tûrhetetlen ami itt van. Mármint ebben az országban. Itt elnyomás és igazságtalanság van. Meg romák. Igazából cigányok, de én törvénytisztelõ polgár vagyok, meg a biztos úr is biztosan az ezért mondom, hogy roma és nem büdös cigány.
- Igen, igen, de mit akar mondani?
- Hát éppen ez az, én azért jöttem, hogy a retkes cigányt akit most romának mondok azt feljelentsem, mert a feketelábú, aki persze most elnyomott roma nem bír magával és ö meg a társai félelmet keltenek a rendes tisztességes emberekben...
- Igen, és...?
- Az így volt, hogy a Párt néhány vezetõ tagja, tudja azok nagyon okos emberek, politikusok és mûvelt, egyetemet is járt vezetõk ám, szóval azoktól néhányan kijöttek hozzánk és a mi kapitányunkkal - na ö a Szabó, a "Kurucz" aki István és a barátom is, persze a "Kurucz" nevet csak felvette, ahogy én is a "Rákóczy"-t mert a magyar név kötelez. Mi magyarok tarcsunk össze, igaz? Szóval megszerveztünk ide egy hétvégi kiruccanást. Tudja, egy kis országjárás, menetelés, megmutatni, hogy ki a legény a gáton, aztán haza. Persze van egy kis dugi pia is nálunk, de azt csak hazafelé a buszon, mert itt fegyelem van ugye. Mi be is tartjuk aztat. Ma reggel elindultunk, tudtuk, hogy a rendõröknek be leszünk jelentve, kell ugye engedély, meg minden, meg az is jó ha kijönnek és demonstrálnak az autójukkal.
- Igen, ott is voltunk, de mondja már mit akar bejelenteni?
- Teccik tudni nehéz ezt így egyszuszra elmondani, mert ... mert olyan dolog történt ma amire senki se számított..
- Igen? Mi?
- Hát délután volt már, a nap kezdett laposan sütni, mi meg pontosan akkor meneteltünk nyugati irányba, a szemünkbe sütött a nap, szállt a por, szomjasak is voltunk, az út szélén bekiabáltak a helybéliek, csúnya szavakat is, ami bizony rosszul esett nekem, de láttam, másokon is a sértõdöttséget. Engem nagyon szíven ütött, amikor azt hallottam; menjek az anyám...hoz, de persze azt mondták inkább, hogy oda, bele. Kérem én tisztességes családban nevelkedtem, nem szoktam a csúnya beszédet. De még csúnyábbat is kiabáltak, így szinte futólépésben mentünk, szerettük volna befejezni az erõdemonts...demost...monstrációt. Már éppen kiértünk arról a durva helyrõl, amikor egyszer csak a vállamon egy kemény ütést éreztem. Gyomrom rögtön összeugrott, hallottam, ahogy leesik valami mellettem a földre. Lenéztem egy kõ volt az. Ekkor - mintha éreztem volna - hátrarántottam a fejem, repült el az orrom elõtt egy második kavics. jó nagy volt ez is, kb pimponglabda nagyságú. Nem is tudom mi lett volna ha eltalál... még a szemem is rámehetett volna! Biztos úr milyen lett ez a világ? Kõvel dobálnak meg minket? Idejövünk mer' azt mondja a fõnökség ez a magyarok érdeke és egyszer csak ez történik. Ilyen inzultus. Pont velünk. Akik csak jót akarunk mindenkinek. Még most is remeg a gyomrom. A kezem is reszket. Eldurvult ez a világ. Mi lett volna, ha az a kö eltalál? Ha betörik a fejem és egyszer csak ott állok vérbefagyva? - az utolsó mondatot szinte sikoltva mondja, reszket keze - lába, megcsuklik a hangja...
- Nyugalom fiatalember, nyugalom! - csitítja a szerv.
- Nyu- nyu-nyugodt vagyok - és szeme sarkában két könnycsepp jelenik meg. - De akár meg is sebesülhettem volna. Azok a k...va cigányok, - ja nem - kap észbe - a romák meg ott röhögtek rajtam! Biztos úr, azt akarom, hogy megbûnhõdjenek.
- Jól van fiam, nem kell mellre szívni. Tudja õk is csak emberek.
- Nem, ezek állatok - hangja rekedt, reszketeg. - ezeket ki kell irtani, ja nem, meg kell büntetni. Biztos úr fel akarom jelenteni az összeset. Igen, írja meg, hogy én, Köszálli Rákóczy Péter, a magyar horda egy becsületes tagja, inzultosságért feljelentem az itteni cigányokat a romavajdával egyetemben. Megérdemlik. Igenis feleljenek a bíróság elõtt. Ott is ki fogok állni az igazságért. Vannak tanúim is. A barátom az István, tudja, a "Kurucz", ö is mellém fog állni. A maguk dolga meg az, hogy megvédjék a tisztességes, magyar hordásokat. Mi mindent megtettünk amit tudtunk. Idejöttünk, meneteltünk...; ezek meg ránk támadtak. ... elhallgat, szeme tágra nyílik, beüvegesedik. Alig hallva suttogja maga elé: - Akár meg is halhattam volna. - Lassan a földre csüccsen, reszketve, némán néz maga elé. A hivatalos szerv megvakarja a fejét, hátra tolja a sapkáját, majd mellé guggol és megszólal:
- Hívok magának pszichológust, az talán tud segíteni. - majd feláll és a telefon felé indul.
(függöny le)

GERRY

Link