Nem csak ott, de ahol a zsidók bohóckodnak, ott ez általánossá vált jelenség!
Szánalmas komédia zajlik a parlamentben
Kevésbé stabil demokráciákban gyakran megtörténik, hogy a nép választott képviselõi összeverekednek egy-egy politikai döntés kapcsán a világ nagyközönségének örömére. Mindenki meglepõdne azonban, ha ez a romániai törvényhozásban fordulna elõ, persze nem a demokrácia minõsége, hanem az intézmény jelentéktelensége miatt.

A parlamentben lassan már nem hoznak olyan döntéseket, amelyeknek a fizikai erõszakot is megmagyarázó tétje lenne. Az elmúlt évek politikai gyakorlata egyre gyengébbé tette a demokrácia alapintézményét, komplex politikai válságot idézve elõ.
A román ellenzéki pártokat tömörítõ Szociálliberális Unió (USL) hétfõn jelentette be, hogy ezentúl nem vesz rész a parlamentben az ún. felelõsségvállalási procedúrákon. A Mediafax hírügynökség tudósítása szerint a bojkott logikája, hogy az ellenzék többé nem kívánja jelenlétével legitimálni a kormány által végzett törvénykezési munkát. A román alkotmány, ugyanis, lehetõséget ad a végrehajtó hatalomnak, hogy törvényeket hozzon, azaz felelõsséget vállaljon a parlament elõtt egyes törvénytervezetekért. A felelõsségvállalási eljáráskor az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújthat be a kormány ellen, melynek sikeressége esetén a végrehajtó testület megbukik. Amennyiben a bizalmatlansági indítvány sikertelen, a kormány törvényjavaslata automatikusan jogerõre emelkedik elõzetes parlamenti viták nélkül.

A szociálliberális tömörülés döntése értelmében a pártszövetség honatyái nem vesznek részt a gyorsított procedúrával elfogadásra kerülõ jogszabályok bemutatásán, és nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványokat sem. Ellenben tervezik, hogy törvényszéken perelik be Emil Boc miniszterelnököt, illetve Traian Bãsescu köztársasági elnököt is. Az ellenzéki döntés rövidtávon azt jelenti, hogy a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetségbõl (RMDSZ) álló kormánykoalíció szabad kezet kapott a törvényhozás tekintetében, kénye-kedvére vállalhat felelõsséget bármilyen javaslatért, anélkül, hogy ezekrõl valamilyen vita, parlamenti tanácskozás folyna.

Határozott lépés ama magaslathoz
A hétfõi fejlemény csak egy utolsó lépés azon praktikák sorában, amelyek az elmúlt években szinte nullára csökkentették a román parlament tényleges politikai súlyát. Politikai érdekesség, hogy az Emil Boc által vezetett kabinet az elmúlt két évben szinte ugyanannyiszor használta a felelõsségvállalási eljárást, mint az elmúlt két évtized kormányai együttvéve. 2008 december 22-i hivatalba lépése óta a kormányfõ hatszor nyúlt ehhez a speciális alkotmányos mechanizmushoz, és összesen 11 hatalmas törvénycsomagot vagy kisebb jogszabály-módosítást léptetett ezáltal életbe. A Boc elõtt szolgáló nyolc kollégája összesen hét alkalommal vállalt felelõsséget egy-egy törvénycsomagért vagy politikai nyilatkozatért. A regnáló miniszterelnök azonban személyes rekordját is megdönti még ebben a hónapban, hiszen két újabb problémás jogszabályt készül parlamenti vita nélkül hatályba léptetni.

Egyértelmû, hogy az alaptörvény által nyújtotta lehetõség ilyen módon történõ használata jelentõsen növeli a kormány erejét a parlament rovására. Hozzá kell még ehhez adni egy másik eszközt is, amely a kabinet rendelkezésére áll, ha törvénykezni akar. A sürgõsségi kormányrendeletek révén például enyhébb törvénymódosítások is kivitelezhetõek a honatyák nélkül. Ez az utóbbi mechanizmus az elmúlt években szintén erõs burjánzásnak indult, a túlzott használat gyakorlatát még a korábbi, kisebbségben kormányzó miniszterelnök Cãlin Popescu Tãriceanu kezdte el.
A román törvényhozás erejét és tekintélyét már az is keményen megnyirbálta, hogy a jelenlegi kormány saját képviselõiben és szenátoraiban sem bízik. A korábbi, ellenzék által indítványozott bizalmatlansági szavazásokkor a kormánypárti honatyáknak tilos volt a szavazóurnákhoz járulni, a megtépázott népszerûségû kormány ugyanis joggal tart az árulástól. Az eddig felsorolt lépéseket a kormánykoalíció vezetése egyrészt azzal magyarázza, hogy a gazdasági válság megköveteli a gyors és hatékony döntéseket, másrészt pedig a nagyon törékeny parlamenti többség az árulás lehetõségének kiküszöbölését kéri. Léteznek azonban ennél kevésbé „nemes” motiváló tényezõk is. A válságkezelés legkritikusabb hónapjaiban megtörtént ugyanis, hogy a kormánypárti képviselõk „tévedésbõl” szavaztak meg populista, a kabinet munkáját hátráltató lépéseket. Ilyen volt például az alapélelmiszerek ÁFÁ-jának 24-rõl 5 százalékra való csökkentése, melyet a képviselõk véletlenül, a szenátorok pedig már tudatosan hajtottak végre.

Emil Boc, a rekorder
Hogyha ez mind nem volna elég, tavaly szeptemberben a képviselõház demokrata-liberális elnöknõje, Roberta Anastase TV-kamerák elõtt hamisított meg egy szavazást. A szintén erõsen vitatott nyugdíj-törvénykönyv szavazásakor az Anastase által kihirdetett szavazatszámok kapcsán kiderült, nem is volt annyi képviselõ a teremben. Az esetbõl egyértelmûen hatalmas botrány lett, a hírtelevíziók hosszú ideig csámcsogtak a dolgon a parlament hírnevének erõsbítésére.

Krónikus problémák
Ilyen körülmények között nem meglepõ, hogy az állampolgárok törvényhozásba vetett bizalma igen alacsony. Az Adevãrul központi napilap által rendelt közvélemény-kutatás szerint folyó év januárjában az állampolgárok pusztán 11,4 százaléka bízott a parlament intézményében. A mélypont valamikor tavaly májusban, a megszorító intézkedések idõszakában volt, akkor ez a szám alig érte el a hét százalékot. A demokrácia másik két fontos intézménye sem büszkélkedhet jobb eredményekkel: januárban a kormány 8,9, az államfõi intézmény pedig 13,9 százalékon állt. Az intézmények megítélése részben követi az azokat éppen reprezentáló politikus népszerûségét, ám ki kell hangsúlyozni, hogy a kormány és a parlament már hosszú ideje csak kevesek bizalmát élvezi.

Jelentõségét veszti?
A román parlament kóros gyengesége és kormány fent szemléltetett túlhatalma egyértelmûen a román politikai rendszer betegségeire mutat rá. Az elmúlt másfél év gazdasági nehézségei által megkövetelt rendkívüli intézkedések nem magyarázzák meg teljesen ezeket a problémákat. A rendszerváltás utáni demokrácia igen ritkán vette számba a hatalmi ágak szétválasztásának oly sokat hangoztatott elvét, a stabilitás zálogaként értelmezte a végrehajtó hatalom egyértelmû fölényét. Mindemellett a nemzet választott képviselõi nemcsak az elmúlt két esztendõben követtek el súlyos baklövéseket. A bukaresti törvényhozás mindig is híres volt arról, mennyire nem képes hatékonyan dolgozni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a kisebbségek jogállását szabályozó tervezet 2005 óta porosodik a parlamenti bizottságok fiókjaiban. Ha minden úgy alakul, ahogyan azt az RMDSZ tervezte akkor idén hatályba léphet valószínûleg felelõsségvállalási eljárás révén. A Szociálliberális Unió hétfõi döntése talán még jól is jöhet a kisebbségi törvény ügyének, hiszen az ellenzék így nem használhatja fel a magyar kártyát a kormánykoalíció szétbomlasztására.
Ezen az egyedi eseten túlmenõen azonban a demokrácia alapintézményének jelentéktelenné válása óriási veszélyeket rejteget. Amikor az érdemi politikai vita a parlament mérséklõ falain kívül kerül, és kiszáll az utcára, akkor általában rossz dolgok szoktak történni. A román közjogi rend tehát már évek óta megérett a reformra, ám ezt néhány szakértõn, újságírón és az államfõn kívül szinte senki nem veszi komolyan, legfõképpen nem az ellenzék, amely a hatalomátvétel nagy napjára, és a régi praktikák továbbvitelére készül. Igazán furcsa helyzet van Romániában, hiszen ha maholnap egy hitelesnek tûnõ figura felvetné a parlamentáris rend megszüntetésének lehetõségét, igen kevesen tiltakoznának. Eddig azonban szerencsére nem lépett elõ egy olyan alak vagy csoportosulás, amely képes lenne antidemokratikus mederbe terelni az emberek elégedetlenségeit. De alapjában véve bármikor megtörténhet, hiszen a jelenlegi román politikum valami orosz rulettnek tûnõ játékot játszik.

Forrás: Link