Újabb ír kivándorlási hullám indult az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Új-Zélandra; hetente immár ezren hagyják el Írországot.

Ezúttal nem krumpliból van kevés - mint Európa egyik legtragikusabb éhínségének idején -, hanem munkából és munkahelybõl a gazdasági hullámvölgy okán. A heti ezer fõ évi mintegy ötvenezret jelent, ami már nagyon számottevõ, Írország lélekszámának több mint 1 százaléka. A legújabb emigráció pedig nem az idén kezdõdött és várhatóan még évekig nem ér véget. A szigeten már négy és fél millióan sem élnek, holott volt, hogy 8 milliónál is többen lakták. 1840 elõtt tetõzött az ír lélekszám, amely 1910-re 62 százalékkal csökkent az éhínség és a hatalmas kivándorlás miatt. A burgonyabetegség okán egymillióan haltak éhen, további félmillióan pedig végzetesen legyengültek.
A mostani kivándorlók közül is sokan tartanak az Egyesült Államokba - ahol népesek az ír kolóniák és így sok segítõ kapcsolat adódhat -, ám mivel oda nehéz bejutni a szigorúbb vízumfeltételek miatt, ezért egyre népszerûbb célország Kanada, Új-Zéland és Ausztrália. Az emigráció még évekig eltarthat, mivel a gazdasági betegségekre az ír gyógyír is a "hét szûk esztendõs kúra", ami nemigen marasztaló.
A demográfiai kilátások azonban nem csak borúsak: a természetes szaporodás ezer lakosra számítva 10,2, az Európai Unióban a legmagasabb. A mélyen katolikus országban csak nagyon kivételes esetekben engedélyezik a terhesség-megszakítást. Kedvezõ az ír korösszetétel mutatója is: a lakosság egyötöde 14 év alatti. A "zöld szigeté" az unió egyik legfiatalabb társadalma.

Forrás: Link