"Nem járunk külön utakon"
Európa túltette magát a médiatörvény körüli hisztérián, és a bankadó sem jelent különutas politikát - mondja Martonyi János. A külügyminiszter szerint a magyar EU-elnökség szakmai szempontból eddig sikeres volt, és továbbra is cél a horvát uniós csatlakozási tárgyalások lezárása, illetve a román és bolgár schengeni csatlakozás elõsegítése.

- Az elmúlt hónapokban az Európai Unióban a médiatörvény körül szított vita mélypontra vitte Magyarország megítélését. Most az új Alkotmány miatt bírálják hazánkat. Hogyan próbálják kivédeni e támadásokat?

- A médiatörvény bekerült az európai pártpolitikai viták középpontjába. Mi a kezdetektõl azt mondjuk, hogy nem hagyjuk magunkat eltéríteni az elnökséggel kapcsolatos feladatoktól, a szakmai kérdésekre összpontosítunk. Ezt tettük az elmúlt három hónapban, és ezt fogjuk tenni a következõ három hónapban is.

- Érdemi szempontból nem is érte bírálat Magyarország uniós elnökségét. Ön mire véli, hogy ennyire elválik egymástól a szakmai és politikai megítélés?

- A két dolgot külön kell kezelni. Az EU-elnökség szakmai szempontból eddig nagyon sikeres volt, a médiatörvénnyel kapcsolatban viszont pártpolitikai vita alakult ki. Az Európai Bizottság zárta le az ügyet azzal, hogy megállapodott a magyar kormánnyal a jogszabály módosításairól.

- Magyarország a kormányváltás után különutas politikát kezdett folytatni, például megadóztatta a nagy külföldi cégeket. A Magyarország elleni kampány ön szerint mennyiben tudható be ennek?

- Nem folytatunk különutas politikát. A bankadót már jó néhány tagállam bevezette, sõt arról is szó van, hogy európai szinten is megjelenhet ez az adótípus. A távközlési adó dolgában valóban van vita, de ez az adónem sem egyedi, mert Spanyolországban és Franciaországban is van hasonló. Ezért nem hiszem, hogy el kellene túlozni ezeknek az adóknak a jelentõségét.

- Magyarország uniós elnökségének egyik célja volt, hogy Horvátország csatlakozzon a közösséghez, valamint hogy a schengeni övezetet terjesszék ki Romániára és Bulgáriára is. Nem állnak jól ezek az ügyek.

- Ezek célok voltak, és most is azok. Összefüggenek a magyar külpolitika lényegével, nevezetesen a Közép-Európapolitikával, a szomszédpolitikával, sõt a nemzetpolitikánkkal. Magyarország számára fontos célkitûzés - akár elnöki, akár nem elnöki minõségben - a mielõbbi horvát EU-csatlakozás, valamint a schengeni övezet kiterjesztése Romániára és Bulgáriára. A schengeni bõvítés ügyében dolgozunk egy olyan kompromisszumon, amely reményeink szerint a két érintett államnak és az ellenzõknek is elfogadható lesz.

- Ez a kompromisszum még a magyar elnökség ideje alatt létrejöhet?

- Van realitása a schengeni övezet bõvítésérõl szóló politikai megállapodásnak. Ez megfelelõ idõtávot kínál majd Romániának és Bulgáriának az övezethez való csatlakozás feltételeinek teljesítésére.

- Megoszlanak a vélemények arról, hogy Magyarország nem csatlakozott az Euró Plusz paktumhoz, amely szorosabb gazdasági együttmûködést hoz létre az unió tagállamai között. Ez valamiféle magyar "különállás"?

- Az Euró Plusz paktumnak minden elemével egyetértünk, kivéve egyet, az adóharmonizációt. A paktum többi pontjával azonosulni tudunk, ezek lényegében megegyeznek a Széll Kálmán-tervben foglaltakkal. Az adóharmonizációval azonban nem értünk egyet. Az Euró Plusz paktumban egyelõre kifejezett módon csak az adóalap-harmonizáció jelenik meg, de nem lehet kizárni, hogy a késõbbiekben ezt az adó mértékére is kiterjesztik. Magyarország jelenleg ebben nem érdekelt. Döntésünket az könnyítette meg, hogy a paktumhoz késõbb is lehet csatlakozni.

- A helyzet az unión belül eltolódott a kétsebességes Európa irányába. Elsõ ízben fordult elõ, hogy a legutóbbi eurózónás tanácskozásra nem hívták meg az övezeten kívüli tagállamokat. Mindez nem jelenti azt, hogy kettészakad az EU?

- Eurózónás csúcstalálkozó már korábban is volt, legalább két esetben. A mostani találkozó után volt egy teljes körre kiterjedõ Európai Tanács-ülés. Ezért a mostani fejleményeket nem tartom rendkívülinek. Magyarország nincs benne az euróövezetben, az állam- és kormányfõket tömörítõ Európai Tanácsot pedig nem Magyarország elnökli, hanem Herman Van Rompuy. Ezért az Európai Tanács ülését nem mi hívjuk össze, akár eurózónáról van szó, akár másról.

- Ez tehát nem azt jelenti, hogy az uniónak lesz egy gyorsabban és egy lassabban haladó régiója?

- Ez már ma is realitás, mivel van az eurózóna, és vannak az övezeten kívüli országok. Az eurózónán kívüli államok többsége azonban csatlakozni kíván az euróhoz, és csatlakozni is fog. Csak az a kérdés, hogy mikor. Ugyanakkor vannak az övezeten kívül olyan államok is, amelyek nem is akarnak csatlakozni. Ez Nagy-Britannia és Dánia, amelyek jogalapot is kaptak a kívülmaradásra, továbbá Svédország, amely határeset. Tehát nem is csupán két különbözõ sebességrõl, hanem az integrációhoz való viszony két különbözõ szintjérõl beszélhetünk már most is.

- A februári líbiai felkelés kezdetén úgy látszott, a magyar álláspont bizonytalan. Egy ideig sem a magunk jogán, sem uniós elnöki mivoltunkban nem nyilvánítottunk véleményt. Miért?

- Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy nem nyilvánítottunk volna véleményt. Sõt, már a tüntetések elleni fellépések kezdetén elfogadhatatlannak neveztük a Líbiában zajló megtorlásokat, és igen hamar kimondtuk: erõsen és határozottan kell fellépni azok ellen, akik megpróbálják elfojtani a demokratikus mozgalmakat. A magyar álláspont az elsõ perctõl egyértelmû volt: Kadhafi elvesztette legitimitását, mivel polgári lakossága ellen fordult. Én mindig azon az állásponton voltam, hogy olyan helyzet állhat elõ, amely a nemzetközi közösséget nem hagyhatja tétlenül. Magyarország azonnal üdvözölte az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntését a repülési tilalmi zóna felállításáról és a polgári lakosság megvédésérõl. A kezdetektõl jeleztük, hogy a katonai mûveletekben nem tudunk részt venni, mert nincsenek ilyen képességeink. A humanitárius segítségre azonban mindig nagy súlyt fektettünk, és ilyen hozzájárulásra készek vagyunk.

- A bizonytalankodást a katonai mûveletek elõtti idõszakra értettem. Magyarország az EU soros elnöke, és volt egy idõszak, amikor nem foglalt állást a felkelés ügyében.

- Ez nem igaz. Magyarország markánsabb álláspontot foglalt el, mint az uniós tagállamok nagy többsége. Az elsõk között voltam, aki kimondta a polgári lakosság védelmének elvét. Gyakran felvetik, miért nem volt ott Magyarország azon a párizsi találkozón, amelyen a katonai fellépés megindításáról egyeztettek. Nos, azért, mert arra a találkozóra nem európai uniós keretek között került sor. Így kár is lenne feszegetni, hogy Magyarország miért nem volt ott EU-elnöki minõségében. Egyébként a NATO-fõtitkár sem vett részt rajta, mert az összejövetelhez akkor még a NATO-nak sem volt köze; most már persze van, hogy a védelmi szervezet átvette a katonai irányítást. Mindettõl függetlenül Magyarország nagyon fontos feladatokat végez Líbiában. Mint soros EU-elnök, hazánk fenntartja nagykövetségét Tripoliban. Ellátjuk az uniós szintû, létfontosságú koordinációs, humanitárius és konzuli feladatokat. Mindez nem jelenti a líbiai rendszer támogatását, hanem beleillik abba a humanitárius és koordinációs szerepkörbe, ami az elnökségbõl fakad.

- Magyarország uniós elnökként hajlandó lenne közvetítõ szerepet vállalni a konfliktus megoldásában?

- Külpolitikája az Európai Uniónak van. Ezt a külpolitikát Catherine Ashton külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõ hajtja végre a 27 tagállam megbízásából. Itt nem lehet szó közvetítõ tevékenységrõl. A nemzetközi közösség álláspontja egyértelmû: Kadhafinak távoznia kell, útjának a hágai Nemzetközi Bírósághoz kellene vezetnie. Ameddig nem hajtja végre a tûzszünetet ténylegesen, s nem csak szavakban, a katonai akciók folytatódni fognak. A polgári lakosságot meg fogjuk védeni. A nemzetközi közösség londoni értekezletén felszólította a líbiai feleket a széles alapokon nyugvó konzultáció megkezdésére, melynek részese kell hogy legyen a Bengáziban mûködõ Ideiglenes Nemzeti Tanács. A líbiai rendszerváltozás azonban nem a mi dolgunk, külföldrõl semmiféle megoldást nem tudunk és nem akarunk rájuk kényszeríteni.

- A magyar elnökségnek három kiemelt témája van: a Duna-stratégia, a romastratégia és a közös energiapolitika. Ebben a három kérdésben három hónap alatt mit tudtunk elérni?

- Februárban óriási áttörés következett be a közös energiapolitikában: az Európai Tanács döntése alapján 2014-ben megszületik az egységes uniós energiapiac. A Duna-stratégiát áprilisban fogadja el az Európai Tanács, s úgy néz ki, ebben a kérdésben egyetértés jött létre. A romastratégia elfogadása pedig - véleményünk szerint - májusban megtörténik.

- Mi az, amit ön kudarcnak tekintene az uniós elnökség végén?

- Azt, ha az európai integráció július elsején gyengébb lenne, mint amilyen január elsején volt. Ennek fordítottját viszont sikernek könyvelném el. Az elsõ három hónap után úgy látom, jó irányba haladunk afelé, hogy Európa június végén erõsebb legyen, mint január elején volt.

Forrás: Link