Furcsa törvénymódosítást tervezget a kínai kormány: elképzelhetõ, hogy a gyermekeknek kötelezõen gondoskodniuk kell majd a szüleik megélhetésérõl és egészségérõl.

A fiatal lány hazatér az egyetemrõl, itt az új év, az ünnepekre együtt a család, és a szülei persze örömtõl könnyes szemmel ölelik õt magukhoz. Könnyû puszi a mamának, vállkocogtatás a papának, majd a lány így fordul az apjához: "most pedig indulás a ti szüleitekhez, muszáj õket meglátogatnunk!"
Ezt a rövidke jelenetet a sanghaji metróban játszották folyvást, még januárban, a kínai újév elõtti hetekben. A reklámfilmet a kormány készíttette, arra ösztökélve az ünnepek elõtt a fiatalokat, hogy okvetlenül menjenek haza, látogassák meg a szüleiket. Az új esztendõ alkalmával egyébként - Kínában csakúgy, mint másutt - a fiatalok hagyományosan felkeresik a szüleiket, s általában a családtagokat is. Csakhogy a pekingi kormányzat ezt mostanság már nem akarja csakis a fiatalok lelkiismeretére bízni. Sõt: törvénnyel kívánja szabályozni, pontosabban elõírni a szülõlátogatást.
Az ázsiai órás-országban egyre gyarapodik az idõsek tábora, s ez a politikusoknak is jócskán okoz fejfájást. Ki és hogyan - és mibõl - gondoskodjék az idõsekrõl? A kérdés pontosan (és államilag) szabályozott válaszokra vár. Legalábbis a politikusok szerint. A pekingi törvényhozás - Liu Csing Ning és harmincegy képviselõtársa javaslatára - ezért most arra készül, hogy módosítson egy 1996-ban született törvényt, amely az idõseket védi. A módosítással kötelezõvé tennék a gyermekeknek, hogy gondoskodjanak idõs szüleikrõl. Például látogassák õket „gyakran" (igaz, az még pontosításra vár, hogy mit is jelentsen majd ez a „gyakran"), de ami még ennél is lényegesebb, hogy a gyermekeknek kötelezõen gondoskodniuk kell majd a szüleik megélhetésérõl és egészségérõl, s így, a többi között, nekik kell kifizetniük például az orvosi ellátás költségeit, vagy szükség esetén az orvosi felügyeletét is. A törvénytervezet ezzel is enyhíteni szeretné a túlterhelt (lestrapált és komoly gondokkal küszködõ) állami egészségügyi ellátást.
Sok ugyanis a magára hagyott, nemegyszer kifejezetten elhagyatott idõs ember Kínában. Az úgynevezett „egy gyermek" politikájának szülöttei (vagyis azok, akik akkor születtek, amikor kötelezõen egyetlen gyermek vállalását engedélyezte a politika, így próbálván csökkenteni a magas népszaporulatot), nemrégiben váltak felnõtté, és többségükben nemcsak egyszerûen elhurcolkodtak a szüleiktõl, hanem gyakran kifejezetten távoli vidékekre költöztek. Így megváltoztak a tradíciók is; kínai földön ugyanis több évszázados hagyomány, hogy a fiatalok gondoskodnak szüleikrõl, nagyszüleikrõl. De - ahogyan mondani szokták: - a modern világ megtörte a nemes hagyományokat is.
A mostani törvénytervezetet ezért sokan úgy értékelik, mint annak felismerését, hogy a gazdasági lehetõségek és nem-lehetõségek kényszerûségei és a társadalmi változások egyes folyamatai tovább rombolhatják a mára már amúgy is töredezett szociális biztonsági hálót. A mai kínai fiatalok jó része már úgy gondolkodik, hogy aki állandóan hazalátogat, visszatér a szülõi házba - az nem jut elõre az életben. Gyorsul az élet Kína egyes vidékein (például éppen Sanghajban), és nem kevesen úgy akarnak lépést tartani, hogy közben szinte elfeledkeznek a szüleikrõl.
„Túlságosan is sok ember vált manapság mozgékonnyá, s ezért talán nem is különösebben meglepõ, hogy a kormányzat szeretné ezt némiképpen visszafogni, de legalábbis emlékeztetni akarja a fiatalokat a szüleik iránti kötelességeikre" - fogalmazott a minap egy, a kínai joggal foglalkozó amerikai társadalomkutató, Amy Sommers. Wang Ping, a (keleti) Csöcsiang Egyetem professzora szerint viszont nem a gyermeki szeretet és alázat hibádzik, hanem a társadalmi értékek változtak meg, mégpedig úgy, hogy a gazdasági helyzet felülírja a hagyományos szokásokat. „Egyre több fiatal van, aki pusztán anyagiakkal akarná letudni a gyermeki szeretetet. Ünnepek alkalmával hazamegy a szülõkhöz, visz ajándékokat és ad némi pénzt nekik, és ez minden! Csakhogy a szülõknek nem egyszerûen erre van szükségük" - elemzi a helyzetet a Wang Ping.
Ugyanakkor mintha ismét erõsödõben volna a konfucianizmus, amely a többi között éppen a fiatalok és az idõsek közötti kiegyensúlyozott kapcsolat fontosságát (is) hangsúlyozza. Sõt, megfigyelõk szerint, e jótékony felfogás erõsödése leginkább a pekingi kormányzat és a pártvezetés felsõ szintjein érzékelhetõ! És Kínában, mint tudjuk, a mindennapi élet szabályait még mindig a párt mondja ki és alakítja. Akár kötelezõ érvényû törvényekkel is.

Forrás: Link