Van e ma Magyarországon cigánykérdés?. Szerintem ez nem kérdés, persze hogy van. A jelenlegi közállapotok égetõek, szinte már perzselõen rosszak, amit szinte mindenki a saját bõrén is érzékel nap mint nap.. Egy személyes példával hagy rukkoljak ki, csak az aktuális helyzetet érzékeltetve. A múlt héten a városban két közhivatalban is megfordultam, körülbelül fél órát töltöttem el mindkettõben. E rövidke idõ leforgása alatt, mindkét helyen volt egy balhés, egy botrányt okozó cigány. Kérdésemre a hivatalban ott dolgozó nõk elmondták nekem, már ehhez sajnos hozzászoktak. Mint elmondták nekem, ez napi szinten négyszer-ötször is elõfordul..

Csakhogy egyre jobban félnek az egyre erõszakosabbá váló cigány nõktõl és férfiaktól. Ki fogja õket megvédeni vajon, jó kérdés ugye. A helyzet vidéken, a kis falvakban ettõl még rosszabb. Az ott élõ, idõs, nyugdíjas, beteg, kiszolgáltatott embereknek egyébként napi szinten is sok bajuk van. Ezen felül, tetézve még problémáikat egyre csak többet szenvednek az egyre erõszakosabbá váló, fosztogató, életüket veszélyeztetõ cigányoktól. Rettegve lépnek ki sokszor a kapun, vajon a mai napot megússzák e valamilyen atrocitás nélkül. A helyzet mára már sokkal égetõbb és drámaibb mint azt sokan gondolják. A cigányok alkotják Magyarország legnagyobb hivatalosan elismert nemzetiségét. A magyarországi cigányság létszámáról eltérõ adatokkal rendelkezünk. A hivatalos népszámlálási adatok általában sokkal kevesebb cigányról számolnak be, mint az egyéb források. Ma a cigányság létszámát hazánkban 600-800 ezer fõre becsülik. A valós számuk ettõl persze jóval magasabb. A valóságban azonban milliósra, azaz több milliósra tehetõ a számuk. A magyarországi nemzetiségek közül õk az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg õket.″Cigánykérdés″. Az utóbbi idõben egyre többet hangoztatott fogalom. De mit is takar a cigánykérdés pontosan? Létezik-e egyáltalán cigánykérdés? Több elnevezés is használatos rájuk. A közhiedelemmel ellentétben a cigány nem külsõ elnevezés, hanem a magyarországi cigányság egyik, és legelsõ magyar nyelvû önelnevezése. A szót a déli szlávból vettük át, jelentett 'cigány embert', 'álnok embert', 'cigányzenészt' és 'kovácsot' is az évszázadok folyamán. Az interneten elterjedt vélekedés, miszerint a szó végsõ soron görög eredetû és 'érinthetetlen' jelentéssel bír, ez idáig nem bizonyított, csupán az feltehetõ, hogy végsõ forrása talán azzal a görög Αζίγγανοι névvel függhet össze, amelyet a bizánci források említenek, és egy, a IX. században Kis-Ázsiában élt népfajtát vagy vallást jelölhetett. A cigány szó a magyar nyelvbe legkorábban a XIV. század második felében kerülhetett be. Az 1990-es évek elején jelent meg a cigány szó mellett a roma kifejezés a cigány szó pejoratív konnotációja miatt, a politikai korrektség zászlaja alatt hirdetve. A roma szóval az a gond, hogy csupán az egyik cigány csoport önelnevezésébõl vette át a köznyelv, korántsem mindegyikük nevezi így magát. A másik probléma, hogy ez a szó már régebben bekerült a magyar argóba, így ennek a szónak a pejoratív értelme már eleve adott volt. A roma szó a rom 'férfi, 'ember' szó egyes számú vocativusa vagy többes számú nominativusa, nõnemû párja a romnja. A két szó magyar megfelelõje az e nyelvjárásokban beszélõ cigány férfi és cigány nõ. A TESz-ben (Történeti Etimológiai Szótár) nem is szerepel címszóként. A magyarországi cigányoknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat csoportja különböztethetõ meg. A hat csoport közül három: a magyarcigányok, oláhcigányok és beások élnek nagyrészt az országhatárokon belül.. A magyarcigányok, akiknek az anyanyelve a magyar, alkotják az ország cigányságának kétharmadát és hagyományos mesterségeik a muzsikusság, a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem fûzödõtt régebben hozzájuk. Persze közülük ma már kevesen mûvelik a hagyományaikat, inkább más foglalatosságokat részesítenek elõnyben. Az oláhcigányok nem egységesek, több külön nyelvjárást beszélõ és kulturálisan is elkülöníthetõ csoportjuk van, melyekhez egy-egy mesterség köthetõ. Ami miatt közös megnevezéssel illetik õket, az az a tény, hogy a Havasalföld román ("oláh") fejedelemségének irányából érkeztek Magyarországra a 19. században, és a cigány nyelv különbözõ oláhcigány nyelvjárásait beszélik. A beás cigányok anyanyelve egy archaikus román dialektus, hagyományos foglalkozásuk a famegmunkálás. Nevüket vagy a román bãiaº, 'bányász' jelentésû tájszóból, amely mai beás nyelven (bajas) 'embert', 'cigány férfit' jelent, vagy a bãniaº 'teknõs' szóból eredeztetik, ami pedig beásul, eltérõen a román nyelvtõl 'bányászt' jelent. A három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak hazánkban. Ahogy nem egy nyelvet beszél a magyarországi cigányság, úgy nem is alkotnak homogén kisebbséget. Az elõbb említett két fõ csoportjuk, a beás és a lovári igen különbözik egymástól nemcsak nyelvileg, de életszemléletükben is. A beások túlnyomórészt kétkezû munkások, míg a lovárik hagyományosan kereskedéssel foglalkoznak. Egy ideig komoly ellentét húzódott a két csoport között. A lovárik sokáig, sõt még ma is „beteg cigánynak" hívják a beásokat, mert õk kétkezû munkát végeznek. Rostás-Farkas György író, újságíró, költõ, a cigányság sorsának ismerõje így fogalmaz: „Mélyre nyúlnak a gyökerek és messzire. E gyökereket Indiában kell keresni, vagy a cigányok második õshazájában, Görögországban. Azt is ki lehet jelenteni nyugodt lelkiismerettel, hogy több, hosszú vándorlás van mögöttük, mindig vándoroltak, menekültek, ezért aztán azt is lehet mondani, hogy 'menekülõnép'. De egyet biztosan állíthatok, hogy a cigányság Napkeletrõl jött. Azt is szoktam mondani, hogy keletrõl jöttek, keleti kultúrát hoztak, nagyon jó lenne, ha nyugati mûveltséggel párosulna. "Nem ártana." Nos hát a cigányok történelmi menekülésrõl jutott eszembe, most saját fegyverüket alkalmazzák az egyenlõre még többségi társadalom ellen. Jelenleg a magyarok menekülnek elõlük, az állandó konfliktusokat elkerülendõen. Hiszen a magyar alapvetõen békés nép és befogadó. Viszont ha túllépik egyszer az ingerküszöbét, a tûréshatárát, akkor kemény is tud lenni és oda tud csapni. A helyzet mára már annyira rossz, hogy az összefogás és a következetesség elkerülhetetlenné vált. Nem odázhatók tovább az elfojtott problémáink, mert különben csúnya vége lesz. Itt az ideje tenni, mindenkinek a magáét, a maga részét, ott ahol éppen van.

Bíró Csaba.