Az iraki és afganisztáni helyzetrõl - 2010 Augusztus
A nyugati világ - most már laikusok számára is letagadhatatlanul - igen nagy gondban van, ami a hadiállapotot illeti. Mily szomorú, hogy hazánk is kénytelen-kelletlen csatlósként ugráltatja hadseregét a nagyhatalmi érdekeknek megfelelõen! Bár legutóbb a honvédelmi miniszterünk úgy nyilatkozott, hogy hadseregünk "kizárólag a magyar hazát, a magyar nemzeti érdeket szolgálja – nem valamely birodalomét, ideológiáét, vagy üzleti csoportét." Ennek megfelelõen hadseregünk a világ nagyon távoli pontján, Afganisztánban teljesítenek szolgálatot, és Tartományi Újjáépítési Csoport ide vagy oda, cinkosok közt vétkes aki néma. Pedig kíváncsian hallgatnánk a magyarázatot, hogyan szolgálja a magyar érdekeket (és hogyan nem valamely üzleti csoportét) az, hogy hadat viselünk Afganisztánban. Hazánkat nem tekintjük az iszlám vallás radikális értelmezése által fûtött erõszak (köznapi néven terrorizmus) célpontjának, mely már bõvebben kifejtésre került itt. Tehát a "terrorizmus" legyõzésével sokat nem nyerhetünk, akkor marad a kérdés, hogy a NATO talpnyaláson kívül mit szolgálnak a hadviselés alatt értett hídrekonstrukciók és szállítmánybiztosítások? A NATO Afganisztáni nagy játékában megkaptuk az egyik legkönnyebb feladatot, azt, amire lehet mutogatni, amikor az ország "infrastruktúrájának felújítására" illetve az "ott élõ emberek életszínvonalának növelésére" hivatkoznak. Erre a mindent leszaró magyar lakosság még legyintett is, hisz az északi országrészben teljesített misszió jóformán veszélytelen volt. Zsoldosaink jól kerestek, örömmel vállalták.
A tálib felkelõk elleni harc azonban egyre kilátástalanabb, és ezt már maguk a szövetségesek kint lévõ vezetõi állítják. A hírek szerint a magyarokat ért támadás is annak az eredménye, hogy a felkelõk észak felé szorulnak. Itt gyorsan ki is javíthatjuk a "szorul" szót "terjeszkedik"-re, hisz szó sincs arról, hogy a NATO erõk macska módjára üldöznének egy néhány ezer fõs szakadt bandát. Ahogyan az amerikaiak egyik parancsnoka is fogalmazott: "a tálib felkelés olyan, mint egy lufi: az egyik helyen rámarkolunk, egy másik helyen kipúposodik". Az ország vezetése végtelenül korrupt, a légierõ Irakhoz hasonlóan folyamatosan végez téves bombázásokat is, civil áldozatokat hagyva hátra. Ezen események oly gyakoriak és nyilvánvalóak, hogy már a hétköznapi médiában is rendre megjelennek, külön be sem kell róla számolnunk. Ráadásul az ország biztonsági helyzete nem javult, vidéken a tálibok képesek csak rendet tartani, tehát a lakosság sok helyen úgy véli: erõsebb kutya b@szik, elfogadják a tálibokat. Az Irakban bejött taktika, hogy lefizetik a felkelõk alsó rétegét, az itt nem fog mûködni. Nem fog mûködni, mert a régió szociális berendezkedése más, mint Iraké. További nehézségeket okoz a mostoha vidék is, van olyan tartomány, ahol a NATO nem tudja bevetni az új fejlesztésû páncélozott jármûveit, mert annyira járhatatlanok az utak. A kedves német kamerádokról pedig csak annyit, (õk voltak azok akik oly gyorsan a magyar konvoj segítségére siettek, és helyettünk harcoltak) hogy évek óta nem tolták elõre támaszpontjaikat, kerülnek minden harcérintkezést, olyan szinten túlélésre játszanak, hogy megesett, hogy az USA csapatok német jármûvekkel közlekedve szándékosan húztak magukra tüzet, így próbálván belevonni a Bundeswehr csapatokat a harcokba.
Nincsen elég páncélozott jármû. Az afgán hadsereg részérõl gyakorta hangzik el az a kérelem, hogy "adjanak nekünk megfelelõ felszerelést, és páncélozott jármûveket, aztán vonuljanak szépen haza a megszálló erõk". Miután ez a költségek miatt azért mégsem megy csak ilyen egyszerûen, az afgán rendfenntartó erõk hullanak is, mint a legyek. Emlékezhetünk még, 1-2 éve, amikor megkapta a magyar honvédség a páncélozott HUMVEE-kat, milyen klisészerû ujjongás volt az érintett vezetõk részérõl. Egy olyan idõszakban, amikor már rég lehetett tudni, hogy a legújabb generációs HUMVEE sem nyújt hatásos védelmet a jól kivitelezett útmenti robbantások és a vízszintes irányú páncoltörõ eszközökkel szemben. Tulajdonképpen egyetlen lépcsõfokkal áll a Mitsubishi Pickupok felett, a kézifegyvereknek ellenáll a páncélzata.
A helyzet ellenére már most hallani az Afganisztáni kivonulásról terveket. Most, amikor még az iraki végsõ kivonulás is éppen közeledni látszik. Az iraki háborút gyõztes háborúként könyvelik el. Sajnos ez semmilyen értelmezésben nem állja meg a helyét, hisz a cél nem Szaddám megdöntése, hanem a terrorizmus elleni háború volt, ugyebár. Egyrészt: az USA iraki vesztesége olyan megalázása a legmodernebb hadseregnek, hogy már eleve kizárja a büszke gyõztes megnevezést, másrészt pedig képtelenek voltak egy mûködõképes rendszert hátrahagyni. Nem volt valószínû, de meg volt rá az esély, és mára be is következett: az ismét erõt gyûjtött Al-Kaida az új iraki hadsereg és rendõrség ellen fordult, melyek az USA haderõ hiányában és annak védelmi eszközei nélkül súlyos, igen súlyos veszteségeket szenved el. Az elmúlt hetekben több olyan robbantásos merénylet volt, amely fizetségüket felvevõ egykori Al-Kaida ellen szövetkezõk, rendõrök vagy toborzóirodák ellen irányult. Volt olyan támadás, amelyben több, mint 60-an vesztették életüket. Augusztus 25-én egy összehangolt támadássorozatban ismét 56-an haltak meg. Nem tudni, hogy a komoly veszteségeket elszenvedõ iraki rendfenntartó erõk meddig fogják tartani magukat, kár is lenne a jövõre vonatkozóan találgatásokba bocsátkozni, egy dolog biztos: az USA nem volt képes leszámolni az ellenségével, most pedig sorsára hagyja az országot. Afganisztánban hasonló forgatókönyv várható néhány éves távlatban. Ha ugyan el nem verik õket a vártnál is csúfosabban.
Az írásban közölt információk kint szolgálatot teljesítõktõl származnak.
Lesõ Tamás - Jövõnk.info

http://www.jovonk.info/2010/08/26/az-iraki-es-afganisztani-helyzetrol-2010-augusztus