Pedig minden rendben van, ugye? itt meg azt híresztelik, hogy csak menjen mindenki sipircben kifelé! A zsidó sem érti ezt! Vagy mégis de?

Vérelszívás
Demográfiai sokk az új EU-tagállamokban

Hol van már a sértõdöttség, amivel az új tagállamok 2004-ben fogadták a döntést, hogy Németország és Ausztria nem nyitja meg elõttük a munkaerõpiacát? Kelet-Európa retteg a hét éve fennálló blokád május elsejei megszüntetésétõl. Okkal. Van olyan állam, amely máris elvesztette lakosságának tíz százalékát.

"Legközelebb ne itt tankoljanak. Ha két kilométerre letérnek az autópályáról, akár több ezer forintot is spórolhatnak" - mondja magyarul az olasz határ elõtt a benzinkutas. Hét éve él Ausztriában, osztrák feleséggel alapított családot. Egyike azoknak a kivándorlóknak, akik semmilyen hivatalos statisztikában nem jelennek meg. Magyarországon amúgy sincs sok fogalmunk róla, az uniós csatlakozás óta hányan hagyták el hazánkat. Szeretjük azzal hitegetni magunkat, hogy a szerény migrációs veszteséget elszenvedõ országok közé tartozunk, ám - egyébként is csökkenõ népességünk mellett - már százezer tartósan kint maradó magyar is pótolhatatlan, hiszen ez a szám is több, mint amennyi gyermek egy év alatt születik. A legbiztosabb adat, hogy 2004 és 2010 között 73 ezren jegyeztették be magukat munkavállalóként az Egyesült Királyságban, illetve Írországban. Emellett hatvanezernél több magyar jelezte a német hatóságoknak, hogy kint szeretne maradni.

Európa Mexikója
Magyarországnak némi stabilitást ad családtámogatási és szociális rendszere, innen nézve drámai, ami tõlünk északra és keletre történik. 2008-ban az EU országaiba 3,8 millió bevándorló érkezett, ebbõl 2,3 millió maga is uniós polgár volt - zömmel az új keleti tagállamokból. A bõvítés legfontosabb következménye az lett, hogy a régi tagállamok az öregedõ népességük miatt hiányzó munkáskezeket már nem elsõsorban Európán kívülrõl, korábbi gyarmataikról pótolják. Mára Kelet-Európa lett a vérfrissítés legfontosabb forrása. Az alacsony születésszámmal küzdõ Spanyolország 2008-ban egy év alatt 193 ezer, Olaszország 213 ezer, az Egyesült Királyság 198 ezer uniós bevándorlóval erõsítette munkaerõpiacát - úgy, hogy képzésükre egy fillért sem kellett fordítaniuk. Belehúztak a kis államok is: az ezer helyi lakosra jutó bevándorlók számában Luxemburg, Málta és a magyar vendéglátósok körében is kedvelt Ciprus áll az élen.

Az uniós csatlakozás utáni migráció még a nagy kivándorlási hagyományokkal rendelkezõ, Európa Mexikójának tartott Lengyelország számára is sokkot okozott. Pedig 2004-ben a lengyelek még a többi kelet-európai országnál is csalódottabban fogadták, hogy a német munkaerõpiac megnyitására hét évet kell várniuk. A szomszédok közti feszültség oldódott, amint észlelték, hogy a 38 milliós állam így is két-három millió polgárát veszítette el a csatlakozás óta. S noha csak gazdasági célú kivándorlásról beszélünk, az elvesztés szó nem túlzás. A lengyelek zöme korábban idénymunkára, egy-két hónapra maradt külföldön, s kinti keresményük zömét hazavitték. A csatlakozás óta eleve többéves kint tartózkodást terveznek, a fiatalok párjukkal együtt mennek el, keresetüket pedig mind gyakrabban helyben költik el.

A német nyitástól való rettegésnek van alapja: már 2009-ben is négyszázezer lengyel dolgozott legálisan Németországban. A varsói sajtó nagy terjedelemben ecseteli a német családtámogatási rendszer elõnyeit, mely a magas bérek mellett vonzó lehet a szociális vívmányokkal nem kényeztetett lengyelek számára. Az elvándorlás a falusias országrészekben már ma is olyan mértékû, hogy szinte eltûnnek a munkára fogható fiatal felnõttek. Az elemzõk attól tartanak, hogy a május elsejei nyitás után újabb ötmillió lengyel veszi a sátorfáját.


Román negyedek Itáliában
Pedig eddig a legnagyobb sokk nem is Lengyelországot, hanem Romániát érte. 2008-ban keleti szomszédunktól 384 ezer emigráns érkezett Nyugat-Európába, közel felük Olaszországba, 19 százalékuk Spanyolországba. Az unión belüli vándorok átlagéletkora 28 év, vagyis a románok is akkor távoznak, amikor családot kellene alapítaniuk. Emiatt az erdélyi magyarok régóta csökkenõ arányszáma az idei népszámláláson elõször fordulhat meg. A románoktól a korábbi években csak Spanyolországba egymillió állampolgár ment ki, Olaszországban is él egy nyolcszázezres népesség, miközben az országnak 21 millió lakosa van (volt). A kivándorlást könnyíti a "járt út" hatás, az újabb útnak indulók már román negyedekbe érkeznek meg.

A harmadik legnagyobb kibocsátó Bulgária, mely világháborús mértékû veszteséget szenvedett el, 2007-es uniós csatlakozása óta hétmilliós lakosságának több mint tizede távozott. A migráció öngerjesztõ folyamatát jelzi, hogy elõbb a gyerekek száma csökkent, majd tanárokat kellett ezerszámra elbocsátaniuk. Ma a Görögországba érkezõ bolgár bevándorlók kilenc, a Spanyolországban élõk hét százaléka tanár, pontosabban tanárnõ. A hiány akkora, hogy az már megbénítja az egészségügyet, az orvosoknak és az ápolóknak legalább fele eltûnt az országból.

Hazafias kampányok
Járványszerûen terjed a kivándorlás a balti államokban is. A legnagyobb veszteséget elszenvedõ baltikumi ország Litvánia. Évente két százalékkal apad a lakossága, ráadásul úgy, hogy a távozó litvánok helyére zömmel fehéroroszok érkeznek. A 2,3 milliós Lettország is azt számolgatja, mikor lesznek kétmilliónál kevesebben, évente ugyanis 0,6 százalékkal fogynak pusztán a kivándorlás miatt. A kormány itt korán kapcsolt, kampányokat indított a célországokban. A hazafias szólamok azonban hatástalanok maradtak, ahogy a román, bolgár vagy lengyel kabinet sem tudta hazavinni távolra szakadt fiait.

A külföldön munkát vállalók nem sokat éreznek az öreg Európát büszkeséggel eltöltõ munkakörülményekbõl. Norvégiában a hatóságok egy húsz négyzetméteres lakásban 15 lett vendégmunkást találtak. Az idegenlégiósokat gyakran félkész házak fûtetlen, villany nélküli alagsoraiban szállásolják el a norvég télben. Ivan Indans, a Latvijas Universitate kutatója rámutat, hogy Írországban öt euró a minimálóradíj, ám a lettek csak 2,5-et kapnak, ráadásul a hét minden napján kell dolgozniuk, nemritkán 16 órát egy nap. Gyakran alkalmazzák õket gombaszedésre, de nem munkavállalóként, hanem vállalkozóként, mert így ki lehet játszani a munkaidõre és a minimálbérre vonatkozó törvényt.

Több olyan állam is van, melybe a külföldi tõkebefektetésnél is nagyobb (Románia) vagy azt megközelítõ összeg (Lengyelország, Baltikum) áramlik a migránsok hazautalásaiból, ám ezért komoly árat fizetnek. Nõtt a válások aránya, a párok közül ugyanis az egyik gyakran otthon marad a gyerekekkel. A lett lapok beszámoltak annak a nõnek a példájáról, aki munkanélküli férjét és hároméves gyermekét hátrahagyva Írországban hajnaltól a földeken dolgozott, utána egy hotelben vállalt takarítást, ám öt év után megelégelte, hogy "egyszer alakítson egy évben boldog családot". Ám míg korábban a bíróságok rendre az anyáknak ítélték a gyermeket, manapság a felügyeleti jogot az otthonmaradó, igen gyakran az apa kapja meg. A migráns szülõk pedig nemegyszer saját gyermeküket rabolják el külföldre a másik elõl.

Az ír hatóságoknak gondot okoz a névházasságok magas aránya. Kiderült, hogy az uniós állampolgársággal remekül lehet keresni, mivel az Írországba Bangladesbõl, Indiából vagy Pakisztánból érkezõ illegális bevándorló legálissá válik, ha házasságot köt egy baltikumival. A tarifa tízezer euró, a hatóságok pedig tehetetlenek, mert eddig úgy leplezték le a névházasságokat, hogy bebizonyították: a párok nem élnek együtt. De mit tehetnek, amikor az ifjú házaspárral még vagy tíz lett vagy litván bevándorló osztozik egy garzonon? Az ír anyakönyvi adatokat nem küldik el a baltikumi hivatalos szerveknek, így a névházasságoknak nincs nyoma az anyaországban.

Elveszett nemzedék
A kivándorlók a gyermekeket gyakran nem viszik magukkal a fogadó országba. Csak Romániában 350 ezer gyermeknek él legalább egyik szülõje külföldön, 126 ezer tíz év alatti migrációs árvát tartanak nyilván: olyan gyermeket, akinek szülei otthon hagyták. A lettek a probléma nagyságrendjét akkor kezdték érzékelni, amikor megugrott a gyermekek körében elkövetett öngyilkosságok száma. "Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy nem lesz anyukám többé. Csupán egy dolgot akarok: még egyszer otthon találni õt." "Az apukám csak három nappal az elutazása elõtt szólt, hogy elmegy tõlünk. Hétéves voltam akkor, fél évig az õ pólóját hordtam otthon, annyira hiányzott" - idézett egy litván kutató két gyermekvallomást a témáról.

A nagy kivándorlási veszteséget elszenvedõ országokban a gyermekeket gyakran évekre magukra hagyják a szüleik, egy rokon, a szomszéd, esetleg pedagógus gondjaira bízva. Az otthonmaradóknak nem az egyedüllét a legnehezebb, hanem hogy bûntudattal élik meg szüleik távozását. Úgy hiszik, nem voltak elég jók, hiszen egyébként hogyan hagyhatták volna magukra õket. A skype-apukák és euróanyák többnyire a hét rögzített napjain és órájában jelentkeznek be. A szuperérzékenyként és agresszívként leírt "fehér árvák" számára ez az állapot akár évekig is eltarthat.

Alvóövezet Ausztria mellett
Magyarország ehhez képest a béke szigete. Kedvezõ helyzetünk részben földrajzi elhelyezkedésünknek köszönhetõ. Ausztriába nem kell kitelepedni a munkavállaláshoz, elég a határ mellé költözni, a Burgenland melletti 30 kilométeres alvózónába. "Sokat keresni, olcsón élni" - ezt a receptet követik a néhány éve még csak Kelet-Magyarországról idetelepedõk, az utóbbi idõben aztán jöttek az erdélyi magyarok és románok is. Hardi Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatóintézetének gyõri fõmunkatársa szerint már az oroszok is megjelentek a térségben.

A határ menti transzmigrációs sáv nem egyedülálló Európában, Trieszt mellett is van hasonló, amit az Olaszországban munkát vállalók használnak alvóövezetként. Magyarországnak azonban nemcsak migrációs vesztesége, hanem nyeresége is van. A lendületesen fejlõdõ szlovák fõváros agglomerációja elér a határ menti elsõ magyar településig, Rajkáig, olyannyira, hogy a pozsonyi helyi busz magyar területen is közlekedik. A szlovák hullám az elmúlt egy-két évben a Pozsonytól 34 kilométerre fekvõ harmincezres kisvárosra, Mosonmagyaróvárra is átterjedt. A válság hatására azonban nemcsak a szlovák ajkúak jönnek, de a magyarok is mennek. Szlovákia szintén jelentõs migrációs veszteséget szenvedett el, és komoly szakemberhiány alakult ki náluk, ezért a pozsonyi építkezéseken sok magyar vállalkozó és munkavállaló vészeli át a válságos hónapokat.
________________________________________

Szakmai exodus Magyarországról

Orvos, nõvér: Az egészségügyben furcsa migrációs láncolat alakul ki: a britek és a spanyolok a jobban fizetõ Amerikában és az arab világban keresnek állást, helyükre németek és svédek, "meteorológiai kivándorlók" érkeznek. Állásaikat pedig magyarok töltik be.

Hentes: Egyre több hazai élelmiszeráruház húspultjai mögött tûnnek fel nõk a külföldre távozó hentesek helyén. Csontozó munkakörbe számos országba keresnek munkaerõt. Hollandiában például havi nettó 290 ezer forintot kereshetnek a szállásköltségükön felül.

Mérnök: A legtöbb kivándorlót a mûszaki értelmiség köreiben kell keresnünk. A kétezres évek közepén minden negyedik friss diplomásra jutott egy kivándorló. Magas bérekkel csábítják az angolul felsõfokon beszélõket, a többiek viszont itthon is nehezen találnak állást.

Pincér: Ausztria és Németország mellett az utóbbi években Spanyolország és Ciprus vált a magyar munkavállalók egyik kedvenc helyévé. Nem vándorolnak ki végleg, inkább kétlaki életet folytatnak, saját üzlet nyitásához ugyanis nem rendelkeznek megfelelõ tõkével.

Forrás: Link