(Arnyból kell eztán tojni még a tojást is Rotschild narancsára?)
Nemcsak a közelgõ húsvét miatt emelkedhet drasztikusan az eddig szolid mértékben dráguló étkezési tojás ára a boltokban. Egy Európai Uniós rendelet miatt még idén 40 milliárdos beruházást kellene eszközölniük a hazai termelõknek, aminek következményeként a hazai tojótyúk-állomány negyede kieshet a termelésbõl.
Az elmúlt hónapokban a negatív hírek egy részét az élelmiszerárak emelkedésével kapcsolatos információk teszik ki.

Válságos a sertéságazat helyzete (lásd: Az árrobbanás után lesz-e még magyar hús?), a cukor ára az egekben van (lásd: Egekben a cukor ára - 400 forint is lehet egy kiló), a zöldségek 18, a gyümölcsök pedig 40 százalékkal drágábban vásárolhatók meg.
A KSH hétfõn megjelent adatai szerint a mezõgazdasági termékek közül egyedül csak az étkezési tyúktojás termelõi ára csökkent az elmúlt egy év alatt, ez az állapot azonban várhatóan nem marad fenn sokág. Az Európai Unió 1999-ben elfogadott irányelve ugyanis komoly pluszkiadásokat okozhat a tojástermelõknek, mivel a hagyományos ketreceket olyan módosított tojóketrecekre kell lecserélniük, melyek nagyobb mozgásteret, karomkoptató felületet, tojófészket, ülõrúdat és porfürdõzési lehetõség biztosítanak az állatok számára.
Ugyan 2003. január 1-tõl a hagyományos ketrecek már nem építhetõk, és nem is állíthatók üzembe, a régi tartásformák korszerûsítését legkésõbb 2012. január 1-ig a gazdagáknak meg kell valósítaniuk. Hazánkban egyelõre csak a nagyobb, tõkésebb üzemek tudtak alkalmazkodni az elõírásokhoz.

Drágább az állatbarát termelés
A magyar tyúktartás háromnegyede háztáji és mindössze egynegyede ketreces, viszont az üzletekben kapható tojás 95 százaléka származik ketrecekben tartott tyúkoktól. A nagyüzemi tojástermelés világszerte kedvelt tartásformája a ketreces, hiszen ennek költségei a legalacsonyabbak, kevesebb az esély a tojás szennyezõdésére, és nagyobb a telepíthetõ létszám.
Ugyanakkor az EU hadat üzent a nagy telepítési sûrûségnek, illetve a természetellenes tartásmódnak. A közösség bürokratáinak egyéként abban igazuk van, hogy az állatbarát tartás jobb termékminõséget eredményez, ugyanakkor minél természetesebb módon nevelkednek az állatok, annál nagyobb az egységnyi termékre jutó önköltség. Ha a hagyományos tartásformát tekintjük az alapnak, akkor a felújított ketreces mód 8 százalékkal, a mélyalmos tartás 21 százalékkal, a szabad tartás 50 százalékkal, a biotartás pedig 100 százalékkal növeli az önköltséget.

Sokan hagyhatnak fel a termeléssel
Az uniós szabályozás a gazdák egyharmadát rendkívül nehéz helyzetbe sodorhatja, hiszen az ágazatban dolgozók többsége már most is veszteséges. A takarmány ára egy év alatt a duplájára nõtt – és további emelkedés várható - a rezsi és egyéb költségek növekedése mellett, miközben a felvásárlási árak csökkentek, az üzletekben mégis az egy évvel ezelõtti árhoz képest 20 százalékkal drágábban lehet hozzájutni a termékhez. Egy tojás önköltsége jelenleg 20 forintra jön ki, a felvásárlási ár viszont jobb esetben 1-2 forinttal több ennél. A drága átalakítás pedig még inkább növelni fogja a termelés költségeit. A megvalósításhoz a termelõknek összesen 40 milliárd forintos többletforrásra lenne szüksége. Abban az esetben viszont, ha a gazdák ezt nem tudják elõteremteni, a tojástermelés összeomlása is bekövetkezhet. Vélhetõen ugyanis sok termelõ a tojóállományt inkább húshibridekre cseréli le.
Így egy év múlva a tojótyúk-állomány negyede kieshet a termelésbõl, ráadásul a hagyományos ketreces tartásból származó tojás január 1-tõl eladhatatlan lesz. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi hazai termelés 2,5 millió darab, ami alig több mint a fele a hazai szükségleteknek, így már most is importra szorulunk.

29 százalékos hiány várható
A szabályozás életbe lépésével az Unióban 29 százalékos hiány keletkezhet, ami a harmadik országból származó importra vonatkozó elõírásokat is átgondolásra készteti, hiszen az állatjóléti elõírásoknak megfelelõ tojás behozatalát kell megoldani.
Németországban már 2009-ben megtörtént a telepek átalakítása, így jó példaként szolgálhat számunkra is. A németeknél elõbb a lengyel import futott fel, majd a szlovák és a litván, késõbb azonban némileg magára talált a hazai ágazat, ám nehezen megoldható kérdés volt náluk a megnövekedett termelési költségek megjelenítése az árban.
Ezért a szakértõk a gazdasági viszonyok tükrében hasonlóra számítanak itthon is. A hiány közvetlen következménye az importmennyiség növekedése lesz, ami mindenképpen árnövelõ hatással bír – így akár a tojás árának megkétszerezõdésére is számíthatunk.

Székely Sarolta
mfor.hu