(Rosszul tudják! Itt minden rendben van! Pedagógus meg már nincs az országban, a többirõl meg nem is szólva!)
2014-ig nem lép életbe a pedagógus-életpályamodell, nemhogy csökken, de még drasztikusan nõ is a heti tanári óraszám, megtiltják a fizetéskiegészítéseket és a „szabadidõs munkákat” – a Matolcsy-minisztérium sárba tiporná a Hoffmann-tervet. A NEFMI és az NGM vitájában Orbánnak kell döntenie.
Március 1-jén, a Széll Kálmán Terv bejelentése napján már világossá vált, hogy az oktatási törvényekhez a Nemzeti Erõforrás Minisztérium (NEFMI) csak asszisztál, a fontos döntéseket e területen is a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hozza meg. Az utóbbihoz köthetõ program ugyanis számos ponton felülírta az addig a Hoffmann Rózsa által vezetett – és számos szakmai szervezet, szakszervezet mellett a kormánypárti oktatáspolitikusok által is bírált – törvény-elõkészítési folyamatot. A sajtó addig a Hoffmann-Pokorni vitától volt hangos, innentõl bejött a képbe Matolcsy György és csapata.

Az oktatási államtitkárság pedig dolgozhatta át újra (a már majdnem véglegesnek tekintett) a közoktatási és felsõoktatási koncepciót. Azóta nem sok hír érkezett e munkáról, pedig a Széll Kálmán Terv kemény határidõt szab: idén szeptemberben a Parlamentnek el kell fogadnia az új törvényeket. Az oktatáspolitikusok rendre csepegtettek információkat ugyan, a tankötelezettség 16 évesre „korrigálásáról”, a háromévesen kötelezõ óvodáztatásról, a KRESZ és a pénzügyi ismeretek megjelenésérõl a tantervekben, de az átfogó koncepcióról csak annyit tudtunk, hogy az még a nyáron a Ház elé kerül.

Hoffmann szakmai hitele
Az fn.hu birtokába került április 6-i keltezésû „Elõterjesztés a kormány részére az új közoktatási koncepcióról” címû több mint százoldalas dokumentum bizonyossá teszi, hogy az oktatási reformmal kapcsolatos legmélyebb törésvonalak immár a kõkemény gazdasági-adósságcsökkentési érdekek és a - KDNP által vélt - szakmai érdekek között húzódik. A dokumentum már az elején leszögezi, hogy a két minisztérium egy sor kérdésben nem tudott megegyezni, s ezekben a kormánynak kell meghozni a döntéseket. Úgyis lefordíthatjuk mindezt, hogy a Hoffmann Rózsa-féle – bár erõsen vitatott, és több pontján elõreláthatóan kudarcra ítélt, de mégiscsak – oktatáspolitikai, valamint az NGM hûvös, és kizárólag a költségkímélés szempontjai által vezérelt álláspontja között kell igazságot tennie - adokumentum szerint április 20-án - a kormánynak.

E kérdések nagyon is húsba vágóak: pedagógusok bére, életkörülménye, munkahelye, iskolák fennmaradása, gyerekek színvonalas oktatása függ a válaszoktól. S nem kevésbé a – pedagógusok presztízsének, fizetésének növekedését ígérõ - oktatási államtitkárság maradék szakmai, politikai hitele.

Nincs pluszpénz, de van pluszóra


Matolcsy György
Emelné a tanárok óraszámát
Az már eddig is világos volt, hogy az állami, önkormányzati és az egyházi fenntartású iskolák pedagógusai, és kisegítõ személyzetei a jövõben állami alkalmazottak lesznek. (Még akkor is, ha ez az elnevezés az egyházi tanerõnél elég pikánsan hangzik.) Az NGM álláspontja szerint ez azt jelenti, hogy megkapják a bérüket, de további kiegészítésekre ne is számítsanak. A „törzsanyag teljesítéséhez” szükséges kötelezõ és nem kötelezõ órák ellátásáért semmilyen többlet-juttatás (jutalom, fizetés-kiegészítés) nem járhat a tanároknak, és nem lehet felvenni „többlet”-pedagógust sem. A NEFMI viszont engedné, hogy az önkormányzat, ha tud, saját forrásból biztosítson némi pluszpénzt. Ha az „államadósság vs. hoffmanni-oktatás” vitában az elõbbi mellett voksol Orbán Viktor, akkor csökkenõ bérre számíthatnak a tanárok azokban az iskolákban, ahol eddig valamilyen módon megoldották a fizetés-kiegészítést. Ugyanakkor az is igaz, hogy így „felülrõl megnyesve” a bérskálát, egy rózsadombi tanár elvileg ugyanannyi pénzt visz majd haza, mint a csenyétei kollégája.

Az egyik legdurvább Matolcsy-féle elképzelés szerint az eddig ígértekkel ellentétben nemhogy csökkenne a pedagógusok óraszáma (ha már a fizetésük nem nõ), hanem még emelnék is. Ebben Hoffmannék súlyos politikai kockázatot látnak, nem is alaptalanul, hiszen a mostani 22 óráról õk 21-re ígérték lecsökkenteni a heti óraszámot. Ehhez képest most a drasztikus növelésnek enyhén szólva nem fognak örülni a tanárok. A „170 ezres pedagógustársadalom a Kormánytól óraszámcsökkentést vár” – olvasható a dokumentumokban az ellenvélemény. A NGM-terv 28 óra megtartására kötelezné a pedagógusokat. Másutt is meghazudtolná az eddigi hoffmanni ígéreteket a Nemzetgazdasági Minisztérium. A KDNP-s államtitkár mindennapos testnevelést szorgalmaz, de ez is veszélyben van: az NGM szerint az ehhez szükséges óraszámnövekedés „szembefut a megtakarítási elvárással”.

Újabb csapás sok pedagógus pénztárcájára az az NGM-javaslat is, hogy ki kell mondani a foglalkoztatási elõírások között: „az állami alkalmazott pedagógus státuszával nem fér össze, hogy szabadidejében más fenntartó intézményében is tanítson”. A NEFMI úgy véli, mindez munkajogi és alkotmányos szempontból aggályos, hiszen a munkavállaló szabadidejével nem rendelkezhet a törvény.

Vége az alapítványi iskoláknak?


Hoffmann Rózsa
Csökkentené a tanárok óraszámát
Az állami rendszerben az iskolaigazgatók kinevezése természetesen a kormány feladatat, az önkormányzatnak az NGM szerint véleményezési, a NEFMI szerint egyetértési joga lesz. Az iregszemcsei Kovács igazgatót tehát a Szalay utcában (esetleg az illetékes kormányhivatalban) nevezik ki, ami ellen csak Hoffmann Rózsa szerint van joga tiltakozni a helyi képviselõtestületnek.

Alapjaiban rázná meg a közoktatást, hogy Matolcsyék nem finanszíroznák a nem állami, nem egyházi fenntartású közoktatási intézmények pedagógusainak bérét. Azaz az alapítványi, egyesületi fenntartású iskolákat gyakorlatilag halálra ítélnék. Ezzel ellentétben Hoffmann Rózsáék csak „drámaian megszigorítanák” ezek mûködési engedélyeinek kiadását, és ellenõrzését, de, mint írják, „a pedagógusbéreket szektor semlegesen (sic!) biztosítania kell az államnak, hiszen ez minden egyes diák és család egyenlõ joga”. Mintegy 13 ezer pedagógusról van szó, akik százezres nagyságrendû diákot tanítanak. Az azonnali finanszírozás-megvonás e rendszer legalább átmeneti teljes ellehetetlenüléséhez vezet, hosszú távon megkérdõjelezi a szabad iskolaválasztás jogát – teszi hozzá – jogosan - a NEFMI. A döntés – ebben is - Orbán Viktornál

A hoffmanni „titkosfegyver” is elnapolva

Hoffmann Rózsa beiktatása óta hangoztatja, hogy emelni kell a pedagógusok presztízsét, fizetését. Ennek, és persze a tanárok munkája ellenõrzésének szabályozott módját a pedagógus életpályamodellben látták. Ennek ígért bevezetése eddig is egyre tolódott, de most az NGM nem lát reális esélyt ennek a 2014/2015-ös tanév elõtti beindítására. Mint írják, annak ”alapfeltétele, hogy a közoktatási rendszer átalakításával belsõ megtakarítás képzõdjön”. Hoffmann Rózsa természetesen ez ellen is tiltakozik, azt írja az elõterjesztésben, hogy „a pedagógusok munkáján alapuló közoktatási rendszer bármilyen, egyébként elodázhatatlan strukturális vagy tartalmi átalakításához elveszítjük társadalmi partnereinket, ha az életpálya modell e cikluson belüli, legalább részleges, de markáns bevezetésére nem kerül sor. A válságos helyzetben lévõ magyar közoktatásban mintegy kétmillió állampolgár érintettségét figyelembe véve az intézkedés elmaradása ennél súlyosabb politikai veszélyeket is hordoz.”

Az NGM nem támogatja Hoffmann Rózsának azt az ígéretét sem, hogy az általános iskolában a mindenki számára ingyenes legyen a tankönyvellátás. Matolcsyék szerint az továbbra is rászorultság alapon járhat csak. A NEFMI megjegyzése ezzel kapcsolatban az, hogy a teljes vagy részleges „rászorultság” a magyar tanulótársadalom többségét érinti. Az esetleges bevezetés költségeit szerintük kompenzálja a tankönyvpiac várható szabályozása, a piaci keretek szûkítése, a terjesztés költségeinek csökkentése, és elsõsorban az ingyenes tankönyvek több évig használható tényleges tartós tankönyvi minõsége. Azt a logikai bukfencet is beveti az oktatási államtitkár, hogy „az intézkedésnek az esélyegyenlõséget is szolgáló politikai üzenete van”. (Mi abban az esélyegyenlõség, hogy ingyen kapja könyvet a milliomos és a nyomorban élõ gyermeke is?)

Öt érettségi tárgy, 16 évesen záródó tankötelezettség

Az elõterjesztés bevezetõ részei után jön a törvénykoncepció, amely persze értelmezhetetlen számos pontban anélkül, hogy nem dönt a kormány a fent felvázolt, sokak szerint rossz és még rosszabb-dilemmában. A törvény egy ponton biztos ellentmond a Széll Kálmán Tervnek: nem 15, hanem 16 évesre teszi a tankötelezettség felsõ korhatárát. Három évesen kötelezõ óvodába menni (arra nem tér ki a tervezet, hogy ezt az amúgy minden szakember szerint pozitív elvárást hogyan fogják teljesíteni ott, ahol egyszerûen nincs óvoda), 6, de legkésõbb 7 éves korban be kell iratkozni általános iskolába (akár iskolaérett a gyerek, akár nem). Az iskolaérettségérõl szakértõi bizottságok döntenek, amelyek vagy normál osztályba, vagy kiscsoportos elõkészítõ osztályba, vagy gyógypedagógiai osztályba sorolják a gyerekeket.

Újdonság, hogy mégsem kell hat tárgyból érettségizni, marad a mostani öt (magyar, történelem, matematika, idegen nyelv és egy választandó egyéb tantárgy). A matúrateljesítésének alapfeltétele egy a korábbi elképzelésektõl eltérõen nem 60, csak 50 órás karitatív munka.

E mellett többek között megszigorítják a hat-és nyolcosztályos gimnáziumok mûködési feltételeit, és különszabályokat írnak elõ az egyházi iskolák számára. A korábbiaktól eltérõen nem külön szabályozzák, hanem a közoktatási törvény részeként írják le a – ki tudja mikor bevezetendõ – pedagógus életpályamodellt is.
Link