Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Katarzis, érzéstelenítés nélkül

Szia, leírtam most ebédidõben mit gondolok, azok alapján amiket te mondtál és az én tapasztalataiból tésztát gyúrtam, majd kisül belõle valami ;)
üdv, ...

Képzeljük el, hogy van egy gonosz faj, ami maga az ördög, és a világunkat uralja, és van egy másik faj, ami az IGAZ faj és a tiszta és a gonosz felett áll és nem csak a mennyekben van a jó fölül, de a Földön is.

A gonosz fajt nevezzük zsidóságnak, a jót pedig földönkívülieknek.
A kettõ között titkos szövetség van érvényben a Földön is, ahogyan a mennyekben is a jó és a gonosz között.
A kettõnek szüksége van egymásra, hiszen a gonosz a lélek éretté válásához kell. Ahhoz, hogy tudjuk értékelni a jót, látni kell a gonoszt. Tudjuk értékelni a fényt, szükség van sötétre. Ahhoz, hogy tanuljunk, érett, értékes lelkek lehessünk, meg kell tapasztalnunk saját bõrünkön a gonoszságot, alá kell merülni a mocsokba.
De legfõképp, hogy alapozni lehessen ránk, nekünk magunknak is alappá kell válni, aki a saját sorsát meri vállalni és tudja irányítani, olyanná, akinek van hite önmagában. Ez az átalakulás nehéz, a folyamatot is fel kell ismerjük.
Mindkettõ, a tökéletes gonosz is és a tökéletes IGAZ és JÓ is titkos. Itt vannak köztünk, de nem ismerjük fel õket. Mármint nem a jóságukat, vagy a gonoszságukat nem ismerjük fel, hanem hogy szabadkõmûves vagy más…

Itt van tehát a Földön a jó is és az irányítása alatta gonosz, és ezenkívül léteznek a különbözõ fajú és minõségû emberek. A magyar a legmagasabb legerõsebb, legnemesebb faj, ezért a gonosz õt támadja leginkább.
Az embereknek, nekünk magyaroknak pedig az a feladatunk, hogy merjünk megvívni a gonosz ellen! Nekünk magunknak kell megvívnunk a harcot, a jók titkos társasága nem segíthet ennek az elkezdésében, mivel ez egy elõre megírt isteni játék, szabályokkal. A szabályok kötöttek.
A gonosz mindent megtehet ellenünk, a jó viszont addig semmit, míg mi nem teszünk magunktól! „Segíts magadon, Isten is megsegít!”

Aki feláll és elindul, annak segít! A bilincsek maguktól lehullanak, a falak leomlanak. Amíg ez nem történik meg, addig velünk együtt szenved, mert látja, hogy mi is szenvedünk, és nem tehet semmit, amíg mi nem teszünk magunkért! Amíg a nemzet nem kezd el tenni magáért, addig csak zsidó provokáció és színjáték van.

Ahogyan a szülõ sem teheti meg az elsõ lépést gyermeke helyett, addig õk sem tehetik meg, csak várnak, hogy egyszer elindulunk!

A legnehezebb, legkeservesebb pillanatban elhagy a hitünk. “Gondolj az elhagyott Jézusra, aki a kereszten így kiáltott: “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!”.

Mi is így vagyunk egyedül, hitetlenül a legkilátástalanabb, legnehezebb idõkben… Merjünk hinni, mert csak ha hiszünk leszünk képesek tenni, és ehhez minden magyarnak tudnia kell, hogy a játék régen már el van döntve a jó és a gonosz között, mivel Isten igazi végidõkre választott népe a magyar nép, aki gyõz a gonosz felett, de helyettünk senki nem teheti meg az elsõ lépést!
Katarzist kell élnünk, hogy egy magasabb szintre jussunk, és ehhez nekünk kell elindulnunk. Ha más indítana el, nem fejlõdnénk, a gonosznak ez a szerepe.

Hozzaszolasok

1402 #1 1402
- 2011. April 15. 15:20:00
Pap Gábor : Mani püspök és hagyatéka a Manicheizmus, azaz az érdeknélküli szeretetvallás
http://www.magyartaltos.info/index.php/tar/58-pap-gabor/562-pap-gabor-mani-puspok-es-hagyateka-a-manicheizmus-azaz-az-erdeknelkuli-szeretetvallas-eloadas
119 #2 119
- 2011. April 15. 16:35:38
na ebben aztán minden benne volt...

Volt benne egy kis zsidózás, de csak úgy, hogy ne zavarjon, sõt, mivel a zsidók funkciója nélkülözhetetlen, nem lehet õket még csak igazán gonosznak sem nevezni. Meg ott az IGAZ és JÓ, aki nem Isten, hanem a földönkívüliek. És nem is lenne kerek az egész, ha nem lenne benne, hogy a magyar a legmagasabb legerõsebb, legnemesebb faj.

Bocs, én kb. 16-17 éves koromban fércelgettem hasonló "szinkretizmusokat". Azóta az "érés" (értsd: vénülés) során sokmindent lényegesen egyszerûbben látok és abszolút semmi szükségem földönkívüliekre. A Gonosz és Jó harca persze, hogy létezik és persze, hogy mindenkinek úgy egyén, mint nemzet szintjén magának kell magát kihúznia a mocsárból. De ha az ET-ket emlegetik valahogy mindig van egy olyan érzésem, hogy valaki már megint hülyének néz.

Bocs, nem sértésnek szántam.
2325 #3 2325
- 2011. April 15. 22:38:08
Kissé összacsapott írásmû, de lényegében egy ebédszünetben nem is igen születhet jobb. Nálam egy kicsit hajaz az Angyalok háborújára, de nincs gond vele.
Az átalakulás önmagában nehéz és életminõség-beli váltást jelent, de szerintem ez minden esetben kényszer hatására jön létre és nem akaratból, belsõ motiváció nélkül. Ezek nagyon fájdalmas folyamatok és belefér, a vádolás is bárkit/bármit. Hát bizony, néha összedõl az a világ, amivel hitettek. A szerzõnek azt kívánom, hogy szenteljen egy éjszakát az összeomlásra, hogy aztán tiszta tüdõvel tudjon levegõt venni!
3120 #4 3120
- 2011. April 15. 22:41:16
Én azt gondolom, hogy a jó-rossz felosztás haszontalan. Vagy inkább félrevezetõ lehet. Ugyanaz az ember tud jót is rosszat is cselekedni. Ha megnézem ugyanis hány magyar tesz rosszat saját nemzete számára (és mondjuk ehhez képest hány zsidó), akkor az derül ki, hogy rengeteg. legalább a jelenlegi populáció 60%-a! Magyarok, nem zsidók.
Ha pl ezek a magyarok elkezdenének kiállni a helyes és következetes tettek megcselekvõi mellett és õk is elkezdik cselekvõ módon ezt az utat járni, akkor (zsidó-nem zsidó) senki nem tudná megtenni velünk azt, amit ma megtesznek(ünk). Senki.
Nem tudom, hogy van-e Isten vagy idegen nem emberi civilizáció, de tudom, hogy van az emberi akarattól és tudástól bölcsebb és hatalmasabb Erõ, vagy Hatalom - ezt sokat Istennek nevezik. Ennek csak egy bizonyítéka, hogy a világ elõttünk is itt volt - és George Carlint elõtt tisztelegjek: itt is marad! Mi megyünk!
Valószínûleg van nem emberi élet és civilizáció. Vagy a DoD olyan fejlett technikát fejlesztett - miközben mi az álmainkat aludtuk át a Mátrixban, az elmúlt 80 év során, hogy az õ technikájukat nézzük és véljük idegen tehcnikának. Nem tudom.
Egy dolgot tudok:
Angliában, Franciaországban, és Spanyolországban és Magyarországon nem egy alkalommal próbáltak meg eltenni láb alól. Az, hogy életben vagyok nem pusztán önerõmnek köszönhetem. Valaki, segített. Mégpedig hihetetlen technikával és valódi feltétel nélküli szeretettel!
Ezt hajlandó vagyok megtanulni. A szeretet nem kér, nem követelõzik. A valódi szeretet feltételek nélkül ad.
Na ehhez kell az erõ és a bátorság! Nem az öldökléshez.
És egy kérdés: ha a magyarok elkezdenek itt öldökölni gondolkodás nélkül, mi különbözteti meg õket azoktól a szarháziktól, akik ma emberek millióit kínoznak halálra a háborúikkal, kamattal és átveréssel, kapzsisággal? Szerintem semmi. Aki önmagát és a családját megvédi egy támadó ellen, az jogosan cselekszik. De ha a támadó mellett még a szomszédját is megöli, mert õ is ott van a közelben és elvakítja a gyûlölet - az bûnös.
De mindenkinek van belsõ lelkiismerete. Ha valaki odafigyel a teste üzeneteire, a gondolataira - akkor tudni fogja, mi helyes és mi nem. A helytelen tettek javítására pedig ott a jóvátétel. Jóvá lehet tenni!
2744 #5 2744
- 2011. April 16. 08:59:28
HangOK, ha még nem olvastad, olvasd el Wass Albert, Elvész a nyom c. könyvét. Itt egy részlet:-Tudja, én akkor nem voltam ám ilyen ágrólszakadt, mint most. Volt egy
ügyes házam, százhúsz juhom, három tehenem s valami kaszálóim az erdõ alatt.
Azt mondtam a papnak: ide hallgasson. Van Isten, vagy nincs? Van, felelte a pap.
Hát ha van, akkor mit kíván tõlünk ez az Isten? Hogy jókat tegyünk és segítsünk a
szegényeken, meg miegyéb, felelte a pap. Elég sok mindent mondott, én biza nem
emlékszem már rá, de azt magának úgyis tudnia kell, hogy miket mondanak
ilyenkor a papok. Elég az hozzá, hogy én a végin megkérdeztem azt a papot: s ha
én Isten kedvében járok, õ is megsegít engem? Meg, felelte a pap. Én pedig még
azon a napon szétosztottam mind a százhúsz juhomat a legszegényebbek között,
mind a három tehenemet odaadtam egy-egy sokgyermekes özvegyasszonynak,
akinek az urát leütötte a fa. Ami kis pénzem volt, szétosztottam azt is s aztán azt
mondtam: na Isten, én megtettem a magamét, úgy ahogy te kívántad. Most aztán rajtad a sor! S azon az éjszakán meghótt mégis mind a három fiam.
– Hát lássa, én akkor azt mondtam: nincs Isten. Hazudnak a papok. És
egészen jól megéltem a magam módján huszonegynehány évig úgy, hogy nem volt
Isten. Mert tudja, az úgy van, hogy csak akkor nem lehet elbírni az életet, ha az
ember nem biztos abban, hogy van-e vagy nincs. Ha az ember ide-oda töpreng
ezen. Hiszi is, meg nem is, hogy nincs. De ha egyszer tudom azt, hogy nincs, akkor
már éppen olyan jól meg lehet élni mellette, mintha azt tudnám, hogy van.
Békességben éltem húszegynéhány évig, mert tudtam azt, hogy nincs. És most itt
van ni: hat ilyen idegenbõl idevetõdött a gyerek ellopja a csónakomat, a csónakot
odahajtja a víz a gáthoz s a hat gyereknek a csónakkal együtt el kell pusztulnia,
mert nincs Isten, aki megállítsa azt, ami egyszer a pusztulásba indult. És mégis
megállt a csónak. És addig áll, amíg kimentik belõle a hat gyereket. S akkor tovább
megy és vége. És nincs se karó, ami kiálljon a vízbõl, se cölöp, se egy
valamirevaló kõ, ami megakaszthatná a csónakot. Hogy az ember azt mondhatná:
fene nagy szerencséjük volt! Semmi nincs. Hát lássa, tiszteletes úr, ez itt a baj.
Nincs Isten. Jó. Az én három fiam meghalt akkor, mert nincs Isten. De akkor miért
nem pusztult el ez a hat is? Mitõl akadt meg a csónak, ott ahol semmi sincs, ami
megakassza? Erre feleljen?

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.14 masodperc
657,091 egyedi latogato