Imre!

Véleményem szerint nem számít elévültnek a téma!
Mellékelnék egy nem éppen mai ügyet, ami ugyan környezetvédelmi síkon, de hasonlít azok lapátra kerülésének történetéhez akik lelkiismeretesen végzik( végeznék) a munkájukat.

Sajnos azóta barátomat újra kirúgták( önkormányzati létszám leépítés címén) több mint 50 társával együtt! Pisti édesapja sem él már, így tulajdonképpen magára maradt...

A városban lévõ három általános iskolából egyet bezárnak( a legnépszerûbbet, hiába emelik fel szavukat a szülõk)!
Több százezret keresõ polgármester és társai véletlenül se mérsékelnék pazar fizetésüket. Így az elbocsájtott részmunkaidõsök rághatják a küszöböt mert azt a 30-40 ezret se kapják meg amiért eddig az önkormányzatnál galoppoztak.

Mit is ígértek a munkahelyekkel kapcsolatban!?
Hogy is van a "nemzeti szlogen"!? "Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!"

Ne aggódjatok, lesz elég lámpavas...

Legjobbakat!

Kényszerû búcsú a természetvédelemtõl!
Tóth István Zsolt volt természetvédelmi õr önvallomása az életérõl.
Elõször is ezt a levelet azért írom, hogy megköszönjem azoknak, aki elbocsátásom hírét hallva és engem ismerve megdöbbenésüknek adtak hangot és leveleket írtak a DDNPI igazgatójának, helyettes államtitkár úrnak, sõt még a környezetvédelmi miniszternek is, hogy helyezzenek vissza a munkakörömbe, sajnos még gondolkodóba se estek a levelektõl. Nem tudom, hogy kik és hányan írtak, ezért így a nyilvánosság elõtt köszönöm meg és remélem, hogy eljut mindenkihez.
Másik dolog meg az, hogy bemutassam tevékenységemet a 10 éves munkaviszonyom alatt, amiért annyi jutalmat kaptam, hogy 2004. december 03.-án felmentettek a munkavégzés alól. Ez pontosan úgy történt, hogy december elsején felhívott egy barátom és azt kérdezte tõlem, hogy tényleg elbocsátanak a Nemzeti Parktól? Mondtam – én nem tudok róla, mert nekem nem szólt senki bentrõl. Jó akkor csak pletyka biztos- mondta a barátom. Ideges lettem és telefonon közvetlen fõnökömet, majd az õrparancsnokom hívtam, de egyik se tudott érdemben válaszolni, majd másnap az igazgatóm is felhívtam, Õ nagyon kedvesen, azt mondta, hogy ez nem telefontéma jöjjek be és beszéljük meg. Másnap bementem jóhiszemûen és a megbeszélés helyett, behívta még az igh.-t és az õrparancsnokot tanúnak és elém tett a felmentésemrõl szóló dokumentumot. Az elsõ megdöbbenésemben, azt mondtam, hogy pár nap, gondolkodási idõt kérek. Arra nincs lehetõségem, volt a válasz, csak annyi, hogy köztisztviselõi tartalékállományba vételemhez hozzájárulok vagy nem -e két dolog között választhatok. Annyira le voltam sújtva, hogy mindent aláírtam. A szolgálati NIVA gépkocsimat, rögtön le kellett adjam (mint egy ittas vezetõt leszednek a kocsiról, ha tetten érik a rendõrök, de gyakorlatból ezt nem tudom, mert sose iszom alkoholt) és a cuccaimmal együtt az õrparancsnok hozott haza Bonyhádra, mert busszal körülményes lett volna. Egyszerûen úgy éreztem, hogy ez nem lehet igaz én, akinek élete természetszeretet és munkám a hobbim, azt létszámleépítésre hivatkozással, elküldenek, vagyis az életének értelmét veszik el tõle ez egy nagyon megalázó és érthetetlen döntés. Szóban azzal indokolták, hogy én nagyon harcosan (agresszíven) védem a természetet és az osztályvezetõk engem, neveztek meg elõkelõ helyen abban a névsorban, amit az igazgató kérésére állítottak össze az elbocsátandó személyekrõl, igazgatóm meg sajnálkozott, de neki el kell fogadni az osztályvezetõk véleményét, és ez alapján eljárni.
2004 decemberében 6 embert küldtek el a Duna-Dráva Nemzeti Parktól 2 õrt, 2 személyt nyugdíjba és 2 takarítónõt, akik fél –fél mûszakban voltak és ez egy státusznak minõsült, de már december végén tudott volt, hogy vesznek fel embereket és 2005 januárjában 1 fõ zoológust és 3 fõ természetvédemi õrt vettek fel, egyet Gemencbe, egyet a Dráva-síkra és egyet a Mecsek-Tájegységbe az én státuszomra.
1995. április. 24.én vettek fel a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetbe, ez azt jelentette, hogy 9300 hektáron figyelhettem és õrizhettem a természetet.
Munkámat úgy képzeltem el, hogy én a törvényes képviselõjük vagyok azoknak a védett és fokozottan védett fajoknak, amik nem tudnak panaszkodni, nincsenek összeköttetéseik, és nem tudnak levelet írni, hogy fennmaradjanak, és életfeltételeiket biztosítani kell, vagyis én vagyok a jogi képviselõjük a rám ruházott törvényi hatalommal.
Ehhez elsõsorban ismerni kell, hogy hol élnek, ezt fel kell jegyezni, vagyis adatokat kell gyûjteni. A 10 év alatt több mint kettõezer botanikai adatot gyûjtöttem a TK területén és közvetlen környékén, sõt ezt még a Folia Comloensis tudományos szaklapban publikáltam is.
A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet és közvetlen környékén megfigyelt védett növények (1995-1997)- Folia Comloensis 7: 37-47
A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet és közvetlen környékén megfigyelt védett növények II. (1998-1999)- Folia Comloensis 8: 131-144
A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet és közvetlen környékén megfigyelt védett növények III. (2000-2001)- Folia Comloensis 11: 111-123
Már jegyzetben megvan a negyedik, de a felmentésem miatt ezt nem volt kedvem elkészíteni. A három publikációmban összesen 2 fokozottan védett faj és 92 védett faj elõfordulási adatait közöltem.
A TK egész területén levõ erdõkben, erdõrészlet pontossággal, fajonként, erdészeti térképet színeztem a védett és fokozottan védett növények elõfordulásáról, ez összesen 70 faj
Nem tudom, hogy a természetvédelmi õrök közül, hányan készítettek ilyent az országban? Mert hát én vagyok a természetvédelemre egyik legkárosabb õr ezért el kellett bocsátani?
Hazánk flórájára új növényfajt találtam a Piacsenzai nõszõfüvet (Epipactis placentina), azóta, már fokozottan védett faj lett és ezt is publikáltam:
A ciklámenlila nõszõnfû (Epipactis placentina Bongiorni  Grünanger) Magyarországon Kitaibelia V.évf. 2. szám pp.331-332
Hazánkban már csak a Kelet-Mecsekben (és egy kevés a Közép-Mecsekben) él a havasi tisztesfû, errõl közös cikkben Dr Kevey Balázzsal írtunk:
Kevey B. – Tóth I. Zs. (1998): A Stachys alpina L. Magyarországi elterjedése. Kitaibelia III. évf. 2. szám pp.213-218
A Dél-Dunántúlra (a Praeillyricum flóravidékre) új fajt találtam és ezt is publikáltam:
Martilapu vajvirág (Orobanche flava Mart.) a Dél-Dunántúlon. Kitaibelia IV. évf. 2. szám p.277 1999 Debrecen
(Mellette Farkas Sándornak A Magyarország védett növényei könyv szerkesztõjének is 6 éven át, segítettem az elsõ könyvhöz, k1, az adatok gyûjtését és az elterjedési térképek készítést és most is segítem a k2 elõmunkálatait)
Azért a zoológiát sem vetem meg és a TK területén a Mecsekre új csigafajt találtam, amely hazánkban csak három helyen található, ezt Dr Uherkovich Ákossal közöltük le:
Dr Uherkovich Ákos- Tóth István Zsolt (2001) A Pomatias rivulare (Eichwald, 1829) mecseki elõfordulása (Gastropoda:Pomatiasidae) Folia Historico Naturalia Musei Matrensis 25:305-307
A Pilemia tigrina (atracél cincér) ma már fokozottan védett cincérfajunk megtalálásával, a területemen, irányítottam rá a figyelmet, és ennek köszönhetõen lett a faj 2001-ben fokozottan védetté nyilvánítva. Ennek a rovarnak egyedüli tápnövénye a védett kék atracél, (Anchusa barrelieri) ezért különösen kényes és figyelmet érdemlõ faj.
Nagyon szívesen tartottam szakvezetéseket, vagy vállaltam terepgyakorlatos hallgatókat és élvezettel mutattam nekik a területem védett értékeit és minden érdekeset és szépet, amivel az út során a szerencse összehozott. Ha egy, hatalmas fa került elénk, akkor azt mondtam neki, hogy mekkora ennek a fának az értéke, azt nem tudhatjuk, de azzal szemléltettem gondolatban, hogy ha sok 10 vagy 100 millió Ft-unk lennek és egy-két év alatt olyan palotát építhetünk amilyent, csak akarunk, de ha egy ilyen fát szeretnénk az udvarunkra azt nem, tudjuk, mert 150-200 év kell, hogy megnõjön. Átültetni nem lehet, tehát bármennyi pénzünk is lehet ezt nem, tudjuk megvenni.
Nézzük a másik oldalam a harcosságom: Azt vallom, hogy jogállamban élünk és egy hatóságnak fel kell vállalni a hatósági szerepet, vagyis, aki a törvények ellen vét azzal szemben, el kell járni, kivétel nélkül, mert ha ezt nem tesszük, akkor a ránk bízott értékek el fognak veszni évtizedek multán. Tehát kicsi ügyekben sem lehetünk elnézõek, mert ha elnézzük, akkor késõbb már a hasonló esetek elharapóznak, akkor nem tudjuk kezelni, és nem vagyunk következetesek. Ezt én úgy szoktam szavakban szemléltetni, hogy van egy homokdomb, amibõl a szél minden nap elvisz egy keveset, és ezt nem lehet észlelni, de eltelik 100 év, és nem látni a dombból már semmi, tehát ha egy kis aszfaltút építés új helyen, vagy az eddig megszokott házaktól eltérõ építése, vagy olyan helyen, ahol eddig még nem volt. Ezek apró lépések, de egy kicsit mindig alakul és lassan ezzel a természet degradálódik, és lassan fogynak az élõhelyek és változik a táj. Közben azért lett a védett terület létrehozva ,hogy ezt õrizze meg. Akkor csak egy látszattevékenység a természetvédelem és lassan elveszítjük a természeti értékeinket, ha ezt nagyvonalúan engedjük, pedig arra tettük a köztisztviselõi eskünket, hogy tudásunk legjavát adva azon fáradozunk?
Vagy a hivatásos természetvédelemnek nem a természetvédelemrõl kell szólni?
17 évig atletizáltam, súlyt löktem és 15m 60 cm-rel mai is, én vagyok, ebben a számban a Tolna-megyei csúcstartó. A sport arra tanított, hogy kitartó szorgalmas munkával lehet eredményt elérni, természetvédelemben is így dolgoztam, és épp olyan szeretettel és lelkesedéssel, mint ahogy a sportban dolgoztam. Ha én orvos lennék és hivatástudatból az emberek életét, menteném meg, akkor egy szeretett elismert ember lennék, így meg csak egy relitens, akitõl meg kellett szabadulni.
A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetet 1977-ben, azzal a feladattal hozták létre, hogy „Õrizze meg a tájképi és természeti értékeket”
Ebben a gondolatban minden benne van, és ha nem ebben az irányban tevékenykedünk, akkor a ránk bízott természeti értékeket veszítjük el, és ezzel a szemlélettel gyûjtöttem az adatokat és ismertem a területem, mert ha kérelem érkezik, vagy helyszíni bejárásra kell mennem, akkor ismerjem a terület értékeit, hogy meg tudjam védeni a törvény által rám ruházott védett értékeket. Most a feladatok ellátására kineveztek a helyemre egy személyt, de a területnek a 95 % -kán sose járt, ezért ezt meg kell, ismerje és neki is a védett és fokozottan védett fajok elõfordulási helyeit, hogy gyakorlatból a területével kapcsolatban, képben legyen, ahhoz járni és ismerkedni kell vele. Ezekhez évek kellenek, és addig mi van? Hiszen kérelmek sûrûn érkeznek, még télen is és néhány nap alatt válaszolni kell rájuk, amikor terepen a töredékét is alig lehet látni az értékeknek, mivel egész év folyamán találkozhat az ember, és adatokat gyûjthet, hogy képben legyen.
Pl. Ha elgondoljuk, hogy van egy fokozottan védett faj, mondjuk denevér, aminek a fennmaradásáért hozták létre a védett területet és egy, a fokozottan védett fajnak a specialistája elõírja, egy neves szakember, a kezelési tervben, hogy milyen feltételeket kell megõrizni a területen, 25 hektár erdõt a korhadó fáival együtt nem szabad termelni, hogy a faj biztos fenn tudjon maradni. Aztán bejön egy kérelem, aztán kimegy az illetékes ügyintézõ, aki nem a faj specialistája. Úgy érzi, hogy az erdészetnek mégis engedni kell és a 25 hektárból 10-nek a letermelésére engedélyt ad. Vagyis megegyezik a gazdálkodóval. Most akkor az ügyintézõ milyen alapon vonta kétségbe a neves szakember véleményét, amiért fizetett is az igazgatóság és ezen esetben ,a specialistának ,ez úgy tûnik, hogy az ügyintézõ úgy gondolja, hogy hátha ennyi is elég a fennmaradáshoz, milyen alapon játszik egy olyan fokozottan védett faj fennmaradásával, amit a törvény értelmében védeni kell, mert fél, hogy kártérítést fog követelni a gazdálkodó. Azért ki felelõs, ha ettõl kipusztul a fokozottan védett faj, vagy egy populációja és ezzel a faj végveszélybe kerül? Ezért ki fizeti a kártérítést és kinek? (Ha egyáltalán megfizethetõ és kiszámítható-e egy faj kihalásának kára?) Ezt a problémát minden nap át kell élni a lelkiismeretes ügyintézõnek valahol az országban, most akkor a természetvédelem tényleg az értékek, megóvását szolgálja vagy csak véletlenen, és a szerencsén múlik, hogy egyes fajok még ideig-óráig élnek országunkban. Azt gondolnám, hogy egy jó terepi ismerettel rendelkezõ és hivatástudattal rendelkezõ embert a szakmának meg kellene becsülni és örülni neki. A múzeumokban a teremõrt se azért fizetik, hogy a mögötte levõ vitrinbõl a látogatóknak elosztogassa a kiállított tárgyakat, hanem hogy õrizze!
Nézzünk egy-két történetet 1995-ben történt, hogy két fát gyûjtõ emberrel találkoztam a terület ellenõrzése során fokozottan védett területen. A két úr azt mondta, hogy a polgármester küldte õket és engedte meg nekik, hogy fát szedjenek. Bementem a polgármesterhez és Õ elismerte a dolgot és én jegyzõkönyvet vettem fel. Õ ezt tisztességgel aláírta és a polgármesteri hivatal bélyegzõjével le is pecsételte. Én beküldtem az igazgatóságra a jegyzõkönyvet, és ott csak nevettek egyet és nem tettek lépéseket a szabálysértés miatt. Persze lehet ezt egy piti ügynek is nézni, hogy két ember lábon száradt fákat gyûjt a fokozottan védett területen a polgármester engedélyével, de szerintem a polgármesternek a lakosság elõtt példamutató életet kell élni és a törvényeket be, kell tartani és tartatni és nem, pedig polgári engedetlenséget szítani, hogy még Õ bujtja föl a lakosokat. Én törvényben elõírtaknak megfelelõen jártam el és én lettem megalázva azzal, hogy nem vették komolyan a jelentésem én nem, azt mondom, hogy le kell váltani, és földönfutóvá kell tenni a polgármestert, de egy írásbeli figyelmeztetésben lehetett volna részesíteni. Nem tudom miért több egy szabálysértést elkövetõ polgármester egy jogosan eljáró természetvédelmi õrnél?
Másik eset egy másik településen, talán 5 éve történt, amikor egy településrõl induló és már felhagyott telepre vezetõ bekötõút mellett fakitermelõ munkásokkal találkoztam és kb.30 m3 frissen vágott sarang társaságában. Az erdõ az igazgatóságom saját vagyonkezelésében levõ erdõ volt. A dolgozókat megkérdezve, hogy kinek a megbízásából végzik a termelést itt is a polgármesteri hivatal volt a ludas. Lényeg az, hogy több érdekelt szerv jelenlétével néhány nap múlva, nagy helyszíni szemle volt. A szemlén a polgármester azzal védekezett, hogy csak a szeméttõl (pl. Gumiabroncs) akarták megtisztítani a területet, de nem fértek hozzá a fáktól és ezért vágták ki azokat. Az igazgatóságunk képviselõje felvette a jegyzõkönyvet és vártam a fejleményeket, de nem kaptam semmi értesítést a bírság mértékérõl. Megkérdeztem, hogy mi lesz már az üggyel? A válasz az volt, hogy elfelejtette a jogász kiszabni a bírságot és közben eltelt már három hónap a jegyzõkönyv felvételétõl, így már nincs jog rá kiszabni. Ilyenkor én nagyon be tudtam rágni és megkérdeztem az ügyintézõjét, hogy ha ugyan arra tette a köztisztviselõi esküjét, mint én ráadásul jóval több fizetést kap, akkor hogyhogy csak ennyit jelent számára a természetvédelem. (Ha egy emberbõl hiányzik a hivatástudat, akkor hiába van három diplomája több kárt, tesz, mint hasznot!)
(Ha egy magán ember a saját erdejében, engedély nélkül, vág ki fát és az ÁESZ (Állami Erdészeti Szolgálat) tudomást, szerez róla, akkor megbüntetik, ha én nem veszem észre az illegális fakivágást, akkor az igazgatóságom bûntette volna meg az ÁESZ mert nem, õrizzük és figyeljük kellõ gondossággal az erdõnket, így meg szentté lett nyilvánítva a polgármester és én még egy köszönömöt sem kaptam a munkámért.)
2005. március. 17.-én voltam benn legutóbb az igazgatóságon, mert két személyt szerettem volna a munkaügyi tárgyalásomra megidéztetni, de igazgatóm a Köztisztviselõi Törvényre hivatkozva nem adta ki a két személy postacímét, amit megértettem. Ekkor mondta el, hogy elõtte való nap egy polgármester volt benn az Igazgatóságon és valami üggyel kapcsolatban az illetékes természetvédelmi õrt kérte, hogy egyeztetésre küldje ki, de engem ne (lehet, hogy a fenti két példából az egyik volt, mert más polgármesterek szívesen láttak) volt a kérése, és ezzel a példával is szerette volna alátámasztani, hogy mennyire jó, hogy elküldött, erre elõvettem a táskámból egy levelet. Amit egy másik polgármester írt, és nekem, hogy mélységes felháborodásának ad hangot, mert engem, mint kiváló szakembert elbocsátottak… stb. írta. Elolvasta, és azt mondta, hogy persze vannak ilyen vélemények is….
Az 1995-ös eset polgármesterével történt, meg azaz eset, hogy egyszer azt mondta a beszélgetésünk folyamán „hogy mitõl fokozottan védett ez a völgy, azt még maga se tudja” Nem kezdtem meg elmagyarázni neki, mert úgyse értette volna meg. Viszont, egy másik település határban, egy egyszerû gazdálkodó, egy az udvara végében, és a védett terület határában levõ, sásrétrõl érdeklõdött, hogy végezhet-e ott, egy kis átalakítást, mert a vizet szerette volna leengedni egy részérõl, de mondtam neki, hogy ne tegye, mert a TK területén csak itt található, hússzínû újjaskosborok vannak. Mivel pont a virágzási idejûk volt, behívtam és megmutattam neki õket, az ember annyira örült, hogy ilyen szépet látott. A nem messze a teheneket legeltetõ, 86 éves édesapját is odahívta, hogy nézze meg ezeket a gyönyörû növényeket és Õ is nagy örömmel csodálta õket. Hát ennyi különbség van egy polgármester, aki, csak gyûlölettel tud gondolni, egy a települése határában levõ fokozottan védett területre és egyszerû ember természet szeretete között, nem attól függ, hogy ki milyen pozícióban van a természetszeretet és sajnos, azok hangját hallják, csak meg akik ellenem szólnak és ez ad megerõsítést a vezetésben, az elbocsátásomhoz, és nem azokéit, akik mellettem vannak, sõt még levelet is írnak érdekemben. Pedig a természetvédelemnek a természet védelmérõl kellene szólni, nem azok hangját meghallani, akik ellene beszélnek.
Néhány éve volt egy emlékezetes szakvezetésem az Óbánya és Kisújbánya között levõ fokozottan védett völgyben. Egy nagyvárosból egy busznyi értelmiségi embernek (tanárok, óvónõk, könyvtárosok) kellett bemutatnom a terület értékeit. A völgyben a kidõlt hatalmas korhadó fákról elmondtam, hogy ezeket azért kell itt hagyni, elkorhadni, mert ebben olyan fajok élhetnek, amiknek az életfeltételeihez ilyen korhadó fákra van szükség (bogárlárvák, gombák stb.), akkor néhányan azt mondták, hogy ez akkor is csúnya és meg kellene tisztítani a területet. Mondtam, ha otthon a kiskertben kidõl a barackfa, akkor ott, igen de egy fokozottan védett vagy védett területen az ott élõ minden faj számára biztosítani kell az életfeltételeit, hogy az utókor számára fennmaradhasson. Volt néhány, aki akkor is csúnyának és kitisztítandónak tartották a területet. Szomorú, hogy akik feladata a jövõ emberének a nevelése azok is néhányan így látják, ezt a dolgot. Továbbgondolva a dolgot, ha egy ilyen szemléletû ember védett területen lesz polgármester és szemléleti hibája miatt örök összetûzésben lesz a természetvédelmi õrrel, akkor inkább az õrt bocsátják el, mint a törvény erejénél fogva, nem engedik a polgármester rossz szemléletének érvényesülését? Egy védett területen nem a természet megvédése a fontos, hanem a hivatásos természetvédelem is a rossz szemléletû polgármester pártjára áll és közben a törvény által rábízott védett értékek vesznek el! Mint jól látszik, az elbocsátásom igazolására is olyan polgármester véleményében látják megerõsítve döntésüket, aki engem nem szívesen lát, mert nem engedem védett területen, hogy kárt tegyen a védett értékekben és élõhelyükben, de azok leveleit, akik mellettem írtak és visszavételemet kérték, azokét nem veszik komolyan, pedig szerintem a rossz szemléletû emberekkel szemben éppen meg kéne védeni a természetet. Ez kellene, legyen a feladata a természetvédelmi hatóságnak, és nem szégyellni, félni, kiállni érte.
Különös történet az is, hogy néhány évvel ezelõtt egy távvezeték elbontására került sor a Tájvédelmi Körzetben, amely egy felhagyott bányaterületre vezetett, minden elõzetes engedélyeztetés vagy kérelem nélkül. A jelentésem és helyszíni bejárások és jegyzõkönyv felvételek után, még bírósági tárgyalásra is sor került, aztán egyszer vége lett az ügynek. Én azért indítottam az egész eljárást, mert a védett területen a nagy oszlopok betongyámjait elásták, (és természetkárosítás és engedély nélküli tevékenység) már amennyire tették, mert több helyen ma is láthatók félig a felszínen. Tájvédelmi Körzet létesítésének határozatában az is szerepel, hogy a TK területén a hulladék lerakása tilos. Mi ez, ha nem hulladék lerakás, és miért kell ezt elfogadni, egy jogállamban, hogy szemet hunyunk törvényellenes tevékenységek felett?
Az erdõ területén, a földutakon való motorozást nagyon nem szeretem és az Erdõ Törvény is, tiltja. Sajnos mivel rendszám és semmi azonosító jel nincs ezeken a szabadon száguldozó motorosokon, egyszerûen lehetetlen õket, felelõségre vonni.
Sajnos hiába hangsúlyozom, hogy ezeket törvényben kellene kötelezni (minden motort), hogy hatósági rendszámmal lássák el, ez bevételt jelentene az államnak, és sokkal jobban lehetne ezeket a szabálysértéseket felderíteni én nem is értem, hogy ami számomra evidens, az, más számára miért nem egy jó ötlet. (Ezt én úgy szoktam jellemezni, hogy ami a rangsor alján gyakorlatból jó ötlet az a piramis csúcsán, hülyeségnek tûnik, és ami hülyeséget kitalálnak a piramis csúcsán, azt elvárják, hogy jó ötletként hajtsuk végre!)
Nos történt egy baleset a területen, hogy egy motoros a Zengõ csúcsa felé a földúton 2003 októberében elütött egy gyalogos lányt, aki a pécsi korházba került és rendõrségi ügy is lett belõle, a személyi sérüléses baleset miatt. Elmentem az illetékes Rendõrkapitányságra, hogy a motoros adatait megkérjem, hogy az igazgatóságunk is eljárhasson ellene a védett területen való engedély nélküli motorozásért. Nem adták ki az adatokat, csak akkor, ha az igazgatóság levélben megkéri, volt a válasz. Erre természetesen megírtam az igazgatóságnak a levelet, de többszöri rákérdezésem ellenére sem kérték ki a szabálysértõ adatait, hogy eljárjanak ellene.
Én azt nem értettem soha, hogy egy ügyintézõ, hogy mazsolázhat az ügyek között, és amihez kedve van, azzal foglakozik, és amivel nem, azzal akár mit tesz az ember, nem tesz meg, nekem meg hivatali kötelességem, és ennek mindig is eleget tettem, hogy ami rendellenességet találok a terület ellenõrzéseim során vagy, tudomásomra jut, abban eljárjak, és jelentést írjak róla. Mikor ezekért én levelet írtam, az igazgatómnak vagy értekezleten, számon kértem akkor, megígérték, hogy másként lesz. Egy darabig, egy kicsit jobb volt, aztán mindig jött egy újabb ügy, ami az összes ígéretet romba döntötte. Aztán késõbb már csak, szûkebb körben voltak értekezletek, de erre kérdéseket lehetett beírni és a tájegységvezetõ volt csak jelen, de érdemi válaszok alig, vagy voltak olyan válaszok osztályvezetõk részérõl, amire 1 hónapig várta az ember a választ (mert havonta voltak ilyen értekezletek), és csak annyi volt, hogy nem értem rá foglalkozni vele, most erre mit mondjon az ember?! Amikor ilyen dolgot ingerülten számon kértem, akkor én voltam a rossz ember, mert én megalázom õket. Pedig azt senki, nem gondolta át, hogy én kinn a területen úgy vagyok elkönyvelve, hogy a természetvédelem a feladatom. Ha egy természetet szeretõ ember megkeres, egy ügyben, vagy felhívja a figyelmem egy rendellenességre. Én azt jelentem, és nem történik mégse semmi, akkor az a tisztességgel, hozzám forduló ember, úgy fogja látni, hogy hiába szólt nekem, nem intézkedtem. Ezt feltételezve, többet nem fog szólni, és meg lesz rólam a véleménye, pedig én nem tehetek róla, és akkor, én lettem az ügyintézõ hanyagsága miatt megalázva, pedig én ártatlan vagyok, és azért mert én az ügyintézõt elmarasztalom, én alázom meg õt, pedig csak azt kapta tõlem, amit a hanyag munkájáért megérdemelt.
Nézzünk erre az utóbbra is egy példát: 2002. március 27.-én egy település határában levõ védett gyepen, ami az igazgatóságunk saját vagyonkezelésében van, egy vállalkozóval cserje irtásra és égetésre, kötött szerzõdést egyik munkatársam. Elméletben ez úgy néz ki, hogy velem az ügyintõzõnek elõtte a munkát meg kell beszélni, és elõre értesíteni a munka kezdésérõl. Nos nem beszélte meg velem és megyek ki, nagy füstöt látok a területünkön, a domboldalon, megyek föl, és a vállalkozó mondja, hogy égetésre is szól a megbízása. A dologban az volt a szomorú, hogy 2002. március. 16.-ka óta országos tûzgyújtási tilalom volt elrendelve. Én levélben azt írtam, hogy kérem, igazolja írásban, hogy miért döntött úgy, hogy az országos tûzgyújtási tilalom ellenére, engedi az égetést és ezzel az igazgatóságot, járatja le, mert ránk nézve is kötelezõ ezt betartani és a lakosság elõtt is rossz példát mutatunk. Lényeg, õt nem marasztalták el, csak engem hívott be az igazgatóm, hogy igazam van, de … Hát ilyen ügyekbõl adódik az én megítélésem az osztályvezetõk szemében és a létszámcsökkentésre hivatkozva, kaptak az alkalmon, hogy eltávolítsanak az igazgató segítségével. Nem tisztelték a szakmai ismereteim és munkásságom és kemény, de következetes munkám, én nem lehetetlenítettem el az életüket csak a természetvédelmi szemléletemet próbáltam megértetni velük, de õk engem kisemmiztek és földönfutóvá tettek, az életemet vették el. Elképzelem jövõmet, hogy eladósodom, és elárverezik a házam. Majd hajléktalan leszek, és valahol éhen halok, vagy megfagyok. (Ezt elmondtam igazgatómnak is. Aki azt válaszolta, hogy ne vegyem olyan tragikusan a helyzetem. Õ az én helyzetemben, még újságkihordónak is elmenne…) Ez, egy tisztességes és lelkiismeretes életnek a gyümölcse, persze ezt lehet úgy is felfogni, hogy egy biológiai szelekció, vagyis ilyen emberekre nincs szüksége a társadalomnak, ezek pusztuljanak, régen az ilyeneket máglyán megégették, és most sokkal „humánusabb” módszerek vannak a civilizált társadalmakban, mint, az életem példája mutatja. Boldog emberek õk, mert nekik csak egy ügy vagyok, meg voltam és az igazgatóság teljes létszámából csak néhányan vannak, de nekik tiszta a lelki ismeretük biztos vagyok. Enyém is, mert én a döntéseimben és véleményezéseimben mindig a természet érdekeit néztem minden személyes és pártérdeket nélkülözve, mert mindig azt vallottam, hogy a környezet- és természetvédelem nem lehet párt ügy, mert, egyszerre fogy el mindenki számára, bármely párthoz tartozik is, a tiszta víz és a tiszta levegõ.
51 évesen hová vennének fel és én csak középfokú végzettségû, erdész vagyok, szakmai ismeretem és tudásom mind autodidakta módon szereztem, mert szívügyem és életem a természet, a fizetésem az igazgatóságon 120 ezer Ft- volt, ebbõl mozgássérült édesapámmal és az Õ nyugdíjából ketten eléldegéltünk. Nekem nincs családom, aki megértéssel és szeretettel segítene a történtek miatt. A gondjaimat senkivel nem tudom megosztani és édesapámmal meg, nem beszélek róla, mert csak keserûség tölt el, ha belegondolok a kilátástalan életembe és õt is, csak elszomorítanám, és nem oldana meg semmit.
Tényleg ezt érdemlem?
Végszó: 2005. április. 4.- én a munkaügyi peremben az alperest képviselõ ügyvéd, beadott két nyilatkozatot, amelyben a 2004. december. 03.-án, a felmentésemen jelenlevõ két tanú, tanúk elõtt azt nyilatkozta írásban, hogy a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 7/2004.. (K. V. Ért. 5) KvVM utasítást, amely a létszámcsökkentési kötelezettségrõl szól. Nekem megmutatták, tehát láttam és meggyõzõdhettem róla.















2005. április 28.-án feladtam az alábbi levelet Dr Persányi Miklós miniszter úrnak minden tudományos cikkeim szeparátumaival, és a fent olvasható, 5 oldalas életrajzommal együtt:
Dr Persányi Miklós Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter
Tisztelt Miniszter Úr!
Végsõ elkeseredésemben fordulok Önhöz, mert 2004. december 03.-án, 10 éves munkaviszonyom után, létszámcsökkentés, címén felmentettek a munkavégzés alól a Duna-Dráva Nemzeti Parknál. Azért is volt megdöbbentõ számomra a tény, mert a köztudatban úgy volt, hogy az õrszolgálatot nem fogja érinteni a létszámcsökkentés az egész országban. Én pedig õrszolgálatban voltam a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben.
Nekem életem és szívügyem a természetvédelem és ezért lelkesen és lelkiismeretesen dolgoztam, akik természetszeretõ emberek azok mind tisztelnek és szeretnek érte, és nagy megdöbbenéssel vették tudomásul az elbocsátásom. Pl. Zsóka Zoltán úr, akivel a fokozottan védett bánáti bazsarózsa filmezése során ismerkedtem meg.
Mellékelten elküldöm az eddig publikált tudományos cikkeim másolatát is bizonyítékul, hogy nem egy alul képzett használhatatlan õr vagyok. 92 védett és 2 fokozottan védett növény faj elterjedésérõl több mint 2000 adatom van és zoológiában is, vannak tudományos eredményeim és mind ezt az õrszolgálat ellátása mellett, végeztem. Én mindig következetesen és hivatástudatból végeztem a munkám (ez a mellékelt 5 oldalas életrajzomból ismerheti meg) és úgy gondoltam, hogy a tudás hatalom és ezért megbecsülést érdemlek és nem elbocsátást.
78 éves mozgássérült édesapámmal élünk ketten a sajáttulajdonú házamban, az Õ nyugdíjából és az én fizetésembõl, ha 2005. június. 03.-án munkanélkülivé válok, akkor egyenes út fog vezetni az eladósodáshoz és 1-2 év után hajléktalanként éhen halhatok vagy megfagyhatok!
Kérem nagy tisztelettel, hogy segítsen abban, hogy ne veszítsem el a munkám és az életem!
Tisztelettel:
Bonyhád 2005. április. 28. Tóth István Zsolt
7150 Bonyhád Kossuth L. 23.

Levelemre kapott válasz:







A válaszra csak annyit reagálnék, hogy szerintem a természetvédelemnek a természetvédelmérõl kell szólni. Ha rendellenességet tapasztaltam és ezt jelentettem, mert ez volt az õri feladatom, erre tettem esküm és ezért kaptam a fizetésem, és mindenkinek, aki ezen a munkahelyen dolgozik ezt a szellemiséget, kell magáévá tenni, gondoltam. Ezt próbáltam megértetni velük. Védett területeket azért hozták létre, hogy õrizzék meg a tájképi és természeti értékeinket. Az EU-ban is fontos és kiemelt szerepet kapott a természet és környezetvédelem, és ha ez a gyakorlatban nem így mûködik, akkor önmagunkat és mindnyájunkat csapjuk be, de ez akkor kinek az érdeke? Végre egyszer már a gyakorlati problémákból kellene kiindulni, és arra felépíteni az elveket, hogy a védett értékeink tényleg megõrzõdjenek, és nem magas röptû elveket alkotni, aztán ha nem úgy mûködik, ahogy elképzeltük, majd kreálunk másikat alapon és közben meg a védett értékeink és területeink, élõhelyeink fogynak, mert döntéseinkkel degradáljuk azt. A természetben az élõvilág tudományosan megalapozott igényei szerint kell meghatározni egy védett terület határát. Amelynek, arra kell épülni, hogy azok, a védett vagy fokozottan védett fajok, és tájképi értékek, amik érdekében azt a területet létre akarjuk hozni, vagy létre hoztuk, ténylegesen a fennmaradásukat szolgálja. Nem úgy hogy hátha megmarad, ha egy részét az erdõnek letermeljük róla, vagy hátha megmarad, ha fele akkora terület marad fenn, az élõhelyébõl, vagy megengedjük azt, hogy a megszokott építészeti hagyományoktól eltérõ épületet építsenek. Ezzel feláldozzuk, más érdekekre hivatkozással és ezzel pont a legérzékenyebb és legértékesebb fajának vagy fajainak fennmaradása ellen teszünk, vagy a tájképi és faluképet tesszük tönkre.
A válaszlevél utolsó mondatára reagálva: „Az Igazgatóság mûködését, mint felügyeleti szerv folyamatosan ellenõrizzük, amelynek során a jövõben az Ön észrevételeit is figyelembe vesszük, megalapozottság esetén pedig a szükséges intézkedéseket megtesszük.”- szól az idézet. Megalapozottság esetén szóval kapcsolatban úgy érzem a mondatból, hogy kételkedés történik a leírt gondolataimmal és példáimmal kapcsolatban. Csak egyet ragadok ki közülük, hogy én szívesen megmutatnám a betongyámokat, amik el lettek ásva a Tájvédelmi Körzet területén, de ehhez a másik oldalról konkrét szándéknak kell lenni, hogy kivizsgálják a megalapozottság tényét, mert így fennáll az a tény, hogy illegális szemét lerakását legalizáljuk, azzal, hogy tudomásra jutott a levelem alapján, de nem teszünk a megszüntetésére semmit.
A magatartásommal kapcsolatos megjegyzésrõl az a véleményem, hogy a vannak jóval magasabb szinten is a természetvédelemben, még nálamnál is harciasabb egyéniség és az Õ elbocsátását létszámcsökkentéssel nem hajtották végre, igaz az Õ szemléletével és módszereivel nem is értek egyet, de mindig egyszerûbb a sor végén levõ személyen az erõnket megmutatni, mint a természetvédelem érdekében dolgozni.
Tudtommal, nem volt egyhangú a vezetésen belül a felmentésemrõl szóló döntés, de többségben voltak azok, akik ellenem szavaztak, mint ahogy a válaszlevélben szerepel tényként. Azt viszont nem tudom, hogy az igazgató vagy a vezetés azon tagjainak életét, milyen módon lehetetlenítettem el annyira, hogy erre a sorsa ítéljenek. Vagyis ha egy bankban dolgozom, és pénzt sikkasztok, akkor jogos az elbocsátásom. De a természetvédelemben, ha természetkárosítást elkövetõk ellen lépek fel, következetesen, vagy a természet védett értékeinek, eddig nem ismert elõfordulásait gyûjtöm, vagy ha szakvéleményt kérnek egy területrõl, akkor megírom, azzal rosszat teszek, és el kell bocsátani. A DDNPI teljes dolgozóinak kb. 90% szeretett és tisztelet a tudásomért, széleskörû szakmai ismereteimért és lelkes hozzáállásomért és nagy megdöbbenéssel fogadták az elbocsátásom hírét.
Hát ez a történet összefoglalása és nem kívánom további példákkal a szót szaporítani. Köszönöm, hogy eddig is türelemmel végig olvasták, és ha valaki értelmes munkát tud ajánlani, az, levélben megtalálhat. Segítõ szándékukat elõre is köszönöm.
Bonyhád 2005. június 08. Tóth István Zsolt
7150 Bonyhád Kossuth L. u. 23.