Hazudik a hivatalos grúz propaganda
Egyes propagandisták most is kétségüket fejezik ki a 2008-as grúziai háború kezdetét illetõen. A hivatalos grúz propaganda támogatói szerint a „nagy, birodalmi” Oroszország kezdte a hadmûveleteket 2008 augusztusában a „kicsi, demokratikus” Grúzia ellen. A WikiLeaks által megszellõztetett dokumentumok azonban egyértelmûen arról tanúskodnak, hogy Grúzia volt az agresszor. A nyilvánosságra került diplomáciai iratok szerint a grúzok elszámították magukat az amerikai segítséget illetõen is.
Azt mindenki elismeri, hogy az ötnapos háború Dél-Oszétiában kezdõdött, azt követõen, hogy Szaakasvili grúz elnök csapatai lõni kezdték Chinvalit, a szakadár köztársaság székhelyét. A grúz álláspont szerint azonban akciójuk önvédelem volt, mert ekkorra már az orosz reguláris erõk behatoltak Dél-Oszétiába.
A legelsõ grúz sajtóközlések még csak arról szóltak, 2008. augusztus 8-a hajnalán, hogy az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiából szivárogtak át irreguláris csapatok Grúzia (Dél-Oszétia) területére. Ezt a verziót három nappal késõbb a grúz hivatalos szervek megváltoztatták, s a mai napig is élõ álláspontot dobták be a köztudatba: eszerint 2008. augusztus 7-én éjjel az orosz reguláris erõk általános támadást indítottak Grúzia ellen. Ezt az oroszok tagadják, mondván, az orosz csapatok csak 2008. augusztus 8-án, a Chinvalit és az orosz békefenntartókat ért támadás után avatkoztak be a harci cselekményekbe.
A WikiLeaks adatai azonban a következõket árulják el: augusztus 8-án reggel 10 órakor John Tefft amerikai nagykövet azt közölte Washingtonnal, a grúzok közlése szerint a harcok véget értek Chinvaliban „és teljesen ismeretlen, milyen lesz az oroszok reakciója, van-e elég erejük a konfliktus kiszélesítésére?”Azaz az orosz beavatkozás ekkor még nem történt meg. Az amerikai diplomata beszámolója azt is rögzíti: Szaakasvili nyugtalan volt amiatt, hogy lesz-e orosz beavatkozás? A grúz külügyminiszter reggelre briefinget hívott össze, amelyen azt próbálta elérni: a nemzetközi közösség gyakoroljon nyomást Oroszországra, hogy az ne avatkozzon be Dél-Oszétiába. Az amerikai diplomáciai táviratok szerint a dél-oszétiai oszétok ekkor még azzal vádolták Oroszországot, hogy az cserben hagyta õket…
Mindezek a dokumentumok teljesen világosan ellentmondanak a hivatalos grúz verziónak.
Tbiliszi abban reménykedett Chinvali bombázásakor, hogy elkerülhetõ az orosz beavatkozás. A grúzok vakon megbíztak az amerikai hírszerzési adatokban, saját felderítésük csõdöt mondott, s ezért is kezdtek bele öngyilkos módon a dél-oszétiai fõváros bombázásába.
A WikiLeaks iratai azonban azt is bizonyítják, hogy Mihail Szaakasvili nem amerikai iniciatívára kezdte el a Dél-Oszétia elleni háborút. Az amerikai diplomaták és katonai tanácsadók a jelek szerint nem tudtak arról, miben mesterkedik a grúz elnök.
2009-ben megindult az amerikai-orosz közeledés folyamata, ami jelenleg is tart. Washington gyakorlatilag elismerte a dél-kaukázusi status quo-t. Grúzia esetleges NATO tagsága nem ér annyit, hogy emiatt összerúgják a patkót Oroszországgal.
Az ötnapos háború óta sokat változott a posztszovjet térség is: Ukrajna ma már ismét Oroszország oldalán van; a balti államok átérezhették, hogy tagságuk a NATO-ban inkább jelképes; Lengyelországban mégsem lesznek amerikai rakéták.
Bár a Bush-adminisztráció a „stratégiai együttmûködésrõl” írt alá megállapodást Grúziával, nyilvánvaló azonban, hogy a mostani Amerika számára Grúzia huszadrangú kérdés, különösen annak fényében, hogy az amerikai-orosz kapcsolatok javulása fontosabb Washingtonnak, mint Moszkvának.
(Hans Mouritzen: WikiLeaks, South Ossetia and the Russian „reset”, opendemocracy.net)
Link