(A cikket már leszedték, de nekem megvan, a képpel együtt! Mit monda díszzsidó cigányügyis mossadnyik, aki a szadulókõmûves jelet mutatja be? Nem lesz polgárháború? Õ már csak tudja!)

Magyarországon ugyan nem lesz polgárháború, de a cigányügy megbukott - mondta a Hírszerzõnek adott interjújában Forgách István független romaügyi szakember, aki - a mostani Orbán-kormány kivételével - valamennyi kormánynak dolgozott szakértõként. Szerinte mindkét oldal felelõs a kialakult helyzetért: vagy az álszerénységgel, vagy a rasszizmussal rontanak a helyzeten. Azt vallja azonban: az elsõ lépést a romáknak kellene megtennie.
Hétfõn a parlament elfogadta az új alkotmányt, ami ellen több roma szervezet is felemelte a hangját. Ön szerint ez hogyan fog hatni a hazai cigányságra?
Ha azt nézzük, hogy Magyarországon gyakorlatilag a cigányügy megbukott, akkor kissé szkeptikusan azt mondhatnám, hogy ezen a tényen egy tökéletes alkotmány sem változtatna. Nem gondolom, hogy ha az alkotmány rögzítené, hogy legyen alanyi jogú képviselete a parlamentben a kisebbségeknek és köztük a cigányoknak, akkor azzal több munkahely lenne Borsodban, vagy több cigány gyerek járna iskolába.
Lehet, hogy ezek a kérdések nem oldódnának meg, de nem lesz külön kisebbségi ombudsman például, ami pedig a cigányság képviselete szempontjából vitathatatlanul fontos.
Fontos dolog az alkotmány, és nem vitatható, nagyon fontos feladatokat látott el eddig a kisebbségi biztos. Én csak azt mondom, hogy nem ezen múlik elsõsorban, hogy lesznek-e új munkahelyek, ahol a cigányok is munkát találnak, vagy hogy növekedjen a cigányok által elvégzett iskolai osztályok száma. Mint ahogy azt sem az alkotmány befolyásolja közvetlenül, hogy a fiatal bûnelkövetõk közül mennyi a cigány, vagy hogyan alakulnak az infrastrukturális viszonyok a cigánysoron. Vannak a cigányintergráció szempontjából olyan dolgok, amelyek az alkotmány kérdésénél szerintem sokkalta életbevágóbbak.
Például?
Például az, hogy nincsen még értelmes kommunikáció sem a kérdéskörrõl a különbözõ oldalak között. A radikális jobboldalon sokan azt keresik, hogy mikor mutatnak egy újabb cigány bûnelkövetõt, mert ez az õ nézeteiket támasztja alá. A másik oldalon viszont a cigányok közül sokan azt várják, hogy találjanak olyan történéseket, kijelentéseket, eseményeket, amelyekre rá lehet húzni a "rasszista", "kirekesztõ" , "náci" nézeteket. Ezekkel a vádaskodásokkal egy jottányit sem mozdulunk elõre. Egy helyben állunk, mert sokan vannak olyanok, akik meg vannak arról gyõzõdve, hogy a cigányok nem akarnak integrálódni. Mások meg azt hajtogatják, hogy a teljes magyar társadalom elutasító, rasszista, kirekesztõ. Egyik sem igaz.
Az, hogy odáig fajultak a dolgok, hogy cigányügyben nem lehet õszintén beszélni, kiknek a felelõssége?
Az elmúlt húsz év politikai elitjének. Mindenkinek. A hazai közbeszédet az álszentség és a túlzott finomkodás jellemzi az egyik oldalról, illetve sematizálás és radikalizmus a másik oldalról. A legnagyobb probléma, hogy a tényekkel senki nem foglalkozik, és a tabukat senki nem merte ledönteni.


"A tabukat senki nem merte ledönteni"
Fotó: Bánkuti András
Mire gondol pontosan?
Kezdjük azzal, hogy senki nem tudja pontosan, mennyi cigány ember él Magyarországon. Azt sem lehet tudni, hogy ki a cigány. Innentõl pedig nem lehet tudni, nem lehet meghatározni azt sem, hogy mennyi pénzre, és milyen jogszabály-módosításokra van szükség olyan programok elindításához, amelyek az intergrációt mozdítanák elõ. Nincsenek egységes megközelítések, mindenki mást ért szegregáció, integráció alatt is. Innen nézve pedig nem csoda, hogy a többség nem tudja ma Magyarországon, hogy mit kellene cigányügyben tenni.
Miért, maga tudja?
Azt nem tudom, hogy merre menjünk, de azt igen, hogy merre ne. Szakítani kellene az eddigi gondolkodással: ki kell mondani a dolgokat, nevén kell azokat nevezni. Fontos tény: nincs magyarországi cigányság, nincs homogén massza. Cigány közösségek léteznek, amelyeket helyi szinten kell kezelni, ott kell integrálni, de nem lehet a kérdést egy huszárvágással megoldani. Mintha mindenki ezt a tökéletes megoldást keresné a rendszerváltás óta. Holott a helyi szinteken dõl el minden. Mondok egy példát: ma senki nem meri azt kijelenteni, hogy Rostás Adriánnak, aki most egy kis borsodi faluban él öt testvérével, kevesebb az esélye arra, hogy érettségizett, vagy diplomás ember legyen, mint hogy fiatalkorúként rendõri eljárás része legyen.
Hát már hogy ne mernék ezt kimondani, sõt.
Az átlagember kimondja, sõt a négy parlamenti párt választóinak jelentõs része kimondja. Azok viszont, akik a politikai döntésekért, programokért, kinyilatkozásokért felelnek, azok félnek mindezt nemcsak kimondani, de akár még végig is gondolni. Ha csak a demográfiai mutatókat nézzük, akkor az elkövetkezõ években olyan gondok várhatóak, amelyek a teljes magyar gazdaságra kihatnak. Nem hallottam, hogy a gazdasági miniszter bármelyik kormány alatt kiállt volna azzal, hogy a cigányság kérdése gazdasági kérdés is. És nemcsak a segély miatt, hanem azért is, mert ha a mostani cigány fiatalokat nem sikerül szakmához, érettségihez, használható tudáshoz juttatni, akkor 10 év múlva nem lesz, aki az esztergapad mellé álljon, vagy vezesse a villamost. Nagyon sokan azt gondolják, ha ezt kimondják, az már maga a rasszizmus. És ezt egyetlen politikai erõ sem meri tisztán kimondani, valóban felvállani. Illetve egy igen, a Jobbik.
Azt akarja mondani, hogy a cigányügy szempontjából a Jobbik az egyetlen õszintén beszélõ erõ?
Nem egészen, mások is mondanak valós dolgokat, bár kétségtelen, hogy a Jobbik kimondja a dolgokat a valóban létezõ problémák kapcsán. Ettõl persze még nem értek egyet azzal, amit és ahogy mondanak, de legalább foglalkoznak a kérdéssel. Ugyanakkor sem Gyöngyöspatára, sem Hajdúhadházra nincs szükség. A magyar választók a cigány kérdés kapcsán sokszor többségükben egyetértenek a Jobbikkal - elég ehhez bármelyik újság - napi- és hetilap vegyesen - internetes fórumára ellátogatni. Persze, más kérdés, hogy hogyan mondja ki a dolgokat a Jobbik, többségében tényleg túlzó a radikalizmusuk. De mégis, egészen elképesztõ, hogy a legkevésbé szalonképesnek tartott párt tudta eddig érhetõen kimondani, hogy olyan roma vezetõkre van szükség, akik képzettek, motiváltak, túl tudnak lépni az elmúlt húsz év kudarcain, és akik tényleg változtatni szeretnének a dolgokon. Merthogy jelenleg ilyenek nincsenek.


Helyi szinten dõl el az integráció?
Fotó: Bánkuti András
Mi az, amit a cigányságnak kellene Ön szerint tennie?
Az elsõ lépést nekik, azaz, nekünk kellene megtennünk. Kialakult rólunk egy kép, amin cigány emberek ezrei, tízezrei szeretnének változtatni. Meg kell mutatni, hogy ez téves: nem lusták, nem bûnözõk. De ehhez a változni akaróknak elõ kell lépniük és meg kell mutatniuk, hogy a velük szemben megfogalmazott elõítéletek tévesek. Az elõítéletek elleni egyetlen eredményes küzdelem az, ha nem hagyjuk beigazolódni õket. Aki ezért tenni akar, aki mást is akar mutatni, mint amit a többségi társadalom gondol most általában a cigányokról, az tegyen azért, hogy ez a kép legalább az õ egyéni esetében változhasson. De azt is ki kell mondani, hogy van olyan pont, ahonnan nincs, vagy szinte lehetetlen a visszatérés. Egy negyvenhét éves, ötgyerekes hajdúnánási cigány asszonynak, aki hat általános iskolai végzettséggel bír, neki ki tud, és fõleg milyen munkát tud adni most? Szó sincs róla, hogy ez azt jelentené, hogy róla, vagy bárkirõl is le szabadna mondani. De a lényeg az, hogy az õ sorsa ne ismétlõdhessen meg a gyerekeiben. Az a kormányzat feladata, hogy ezen nõk, férfiak megértsék: vagy ugyanaz lesz a gyerekeikkel is, mint velük, vagy megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy olyan felnõtt váljon belõlük, akiknek az életük derekán is lesz még esélyük változtatni a sorsukon. Én csakis abban hiszek, hogy ezeket a kérdéseket helyi szinten lehet megoldani: helyben dõl el az integráció is, amihez központilag kell forrást biztosítani. A rasszizmus is csak helyi szinten kezelhetõ. Ezért elõször helyi szinten kellene, hogy a cigányok tegyenek magukért, de ugyanígy elvárható lenne, hogy a nem cigányok ezt lássák és értékeljék.
Az oktatás kulcskérdés: Ön az integrált iskolákban hisz, vagy azt mondja, tanuljanak az elején külön a cigánygyerekek, hogy ne morzsolódjanak le rögtön az elsõ osztályokban?
Én máshogy közelíteném meg a kérdést, van mind a kettõre jó és rossz példa számos. Ha ma egy szabolcsi faluba azért nem találnak fizikatanárt, mert senki nem akar azért a kevés pénzért fõként cigány gyerekeket oktatni, az komoly probléma. Sok esetben a cigány közösségekben az iskola nem érdem, és nem a lehetõségeket, hanem a gádzsó világot jelenti. Egy ilyen településen is az kell, hogy cél legyen, ami mindenhol máshol: az, hogy a gyerekek leérettségizzenek, vagy szakmához jussanak. Hogy mi segítene? Az biztosan, ha lenne ebben az országban háromezer roma pedagógus. Õk nemcsak segíthetik leküzdeni az elõítéleteket, de hidat is képezhetnek a cigánysor és az iskola között. De ugyanígy kellene számos cigány ápoló, mert ez a probléma az egészségügyben is megtalálható, de kellene cigány buszvezetõ, mentõs, rendõr és védõnõ is.
Most kapott Magyarország egy esélyt: az uniós elnökségünk zászlóshajója lett az egységes roma stratégia, amit Járóka Lívia terjesztett be Strasbourgban. Vagy ezzel kapcsolatban is szkeptikus?
Igen. Az elmúlt évtizedekben ugyanis számos stratégia, közép- és hosszú távú terv született, amikbõl mégsem lett semmi. Ez a mostani arról szól, hogy keretet biztosít, hogy aztán a tagállamok maguk alakíthassák ki a részleteket. Nevesített intézményekre, nevesített célokra, nevesített pénzekre van szükség, szerintem nem lehet "színtelen" ez a stratégia, és nem szabadna összemosni azt a szegényüggyel. Azok a kormányok, amelyek eddig ezt csinálták, azok nem jutottak sehova. Én ezt etnikai oldalról közelíteném meg.
Mi történik, ha nem lesz szemléletváltozás?
Én nem hiszek a polgárháborúban, bár sokan vizionálják ezt. Ha tegyük fel, nem lennének etnikai feszültségek az országban és mindenki szeretné a cigányokat és a cigányok is a gádzsókat, akkor is katasztrófához vezetne az, ha 40 év múlva a társadalom 20-30 százaléka többségükben alulképzett, segélyekbõl élõ emberekbõl állna. Nem lesz finanszírozható az állam. Lesznek olyan kistérségek, ahol jó lesz élni, és olyanok is, ahol pedig nem. Nagyon nem. A legdöbbenetesebb azonban az lesz, amikor az etnikai feszültségek nem a romák és a nem romák között, hanem cigányok és cigányok között lesznek. Ez a tét.
Link