Mivel úgy mond, minden dologra kiterjesztem az érdeklõdésem, ami a nagy világban történik, így a chilei bányaszerencsétlenségre is felfigyeltem. Teljes szívembõl sajnálom a lent rekedt 33 bányászt. Elszigetelve a külvilágtól 700 méter mélyen, hónapokig várva a kiszabadulást, nem egy leányálom.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindenki egészséges és senki nem halt meg.(eddig)
A gondviselés jóságos és nagylelkû. De nézzük csak meg miért is.

Amit most leírok az természetesen nem egy tény, de lehetett volna így is.
San Esteban chilei arany és rézbánya tulajdonos, üzleti látogatásra érkezett Amerikába. Több programja mellett részt vett egy baráti vacsorán amerikai vendéglátójával. Laza kötetlen beszélgetés alakult ki a két üzletember között.
• Na és nálatok hogy mennek a dolgok San?
• Ne is kérdezd. A bánya már nem profitál úgy, ahogy azt elvárnám, Ami azt jelenti sehogy sem. Ha meg tudom beszélni a többi társtulajdonossal akkor bezáratom.
• Hm..
• Neked nincs valami ötleted hogyan tudnánk hasznosítani még?
• San, jelenleg semmi elképzelésem nincs, de körül nézek.
Úgy is történt. Az amerikai másnap délután hívta a tulajdonost. Közölte, hogy mint bányát nem, de akivel beszélt, az a NASA-nál dolgozik és hosszabb ideje kutatnak egy olyan természetes lehetõséget, ahol demonstrálni lehetne egy több hónapos ûrutazást. Mivel ezek a felszíni Big Brodherek és egyéb hasonló jellegû kísérletek, nem hozzák azt az eredményt, amire a NASA számít. Hozzá tette, ha érdekli a dolog, akkor találkozzanak újra, s tájékoztatja az elképzelésrõl, a részletekrõl. Másnap nagy izgalommal kezdõdött meg a párbeszéd.
• San, mivel szóba ejtetted, hogy be akarod záratni a bányát, így egy kihagyhatatlan lehetõségünk nyílt veled megegyezni. A lényege az, te feladatod lenne a dolgokat úgy megoldani, hogy a rendelkezésedre álló bányászokból minimum harminc fõt leküldeni és elzárni a kijáratot. Lehetõleg egészséges, erõs emberek legyenek. Megfelelõ fizikai és pszichikai felkészültséggel.
• Ezt nem gondolhatjátok komolyan. Küldjem az embereim a halálba?
• Szó sincs róla. Igaz azt nem tudjuk garantálni, hogy mindet felszínre hozzuk élve, mert az õk viselkedésén múlik ki kerül ki a bányából épségben. De arról biztosítunk, hogy mindent rendelkezésükre bocsátunk, ami a túlélésükhöz szükséges. Ezzel ki is mondtam, hogy a NASA egy olyan státusz alatt szerepelne a szerencsétlenség után, mint egy önzetlen segítõ. Közben mi folytatjuk a megfigyeléseinket. Na áll az alku?
• Szeretném tudni, hogy ebbõl nekem mi a hasznom?
• San, mi azok az emberek vagyunk, akik senkinek nem maradunk adósai. Egy csinos összeget utalunk az általad megadott számlára. Nagyon fontos, hogy ez a beszélgetés köztünk maradjon.
• Rendben. Vissza utazom Chilébe és a ti dolgotok figyelni a híreket. Aztán azonnal induljatok, ha bekövetkezett a bányaomlás. A részleteket megoldom én.
Ezzel meg köttettet egy olyan üzlet, ami a tudomány és az ûrkutatás szolgálatába állhat. Igaz merõben nem egy tisztességes manipuláció, de tisztában van mindenki azzal, hogy egy ideális körülményt, csak katasztrófa helyzetben idézhetnek elõ. Úgy a bányában, mint egy ûrhajóban, sem léphet ki valaki, hogy duzzogjon és elszívjon egy cigit, mert ép a társa felbosszantotta azzal, hogy az orra alá fingott. De még az ablakot sem nyithatja ki, hogy némi friss levegõt szippantson.
A bánya tulajdonos haza ment és mérnöki pontossággal dolgozták ki a beomlás helyét és idejét.
Fontos volt, hogy az adott pillanatban, minden bányász körül belülre egy helyen legyen. Fölöttük a kijárat abban a magasságban omoljon be ahol nem okoz sérülést és elég távol van ahhoz, hogy ne legyen idejük a menekülésre. Sõt, még azt a kibaszott létrát is elvették. Az akciót óramû pontossággal és precizitással sikerült végre hajtani. Van a világnak most 33 ûrhajós imitátora, akik ha végeztek különös utazásukkal, akkor felfedezhetik a Földet. Addig is úgy az újságok mint a televíziók, gondos figyelemmel követik a száguldásukat a semmibe.
Majd hogy nem már ûrhajósként kezelik õket.
Tessék olvasd.
- Egy tegnap esti hírügynökségi jelentés a NASA egyik korábbi ûrhajósát, Jerry Linengert idézte, aki 1997-ben az orosz Mir ûrállomáson élt túl egy tûzesetet. Az ûrhajós a várakozás három hónapja alatt úgy érezte, elszakadt az emberiségtõl, de mint mondta, az emberekben fizikai és pszichológiai értelemben is sokkal több kitartás van, mint azt általában feltételezik.
Linenger szerint a lehetõ legnagyobb hiba, amit el lehet követni, ha a kiszabadítás idõpontját illetõen felelõtlenül ígérgetni kezdenek a 700 méter mélyen rekedt bányászoknak. "Én magam tisztában voltam vele, hogy három hónap múlva értem jön az ûrrepülõgép, amely visszavisz a Földre. Ez elég volt ahhoz, hogy kibírjam. Pszichológiai szempontból az egyik legalapvetõbb dolog, hogy tudjuk, meddig kell kitartanunk" - mondta a volt ûrhajós.
A bányászok nemcsak élelmet és oxigént, hanem fogkeféket és gyógyszereket is kaptak - írja a BBC hírszolgálata. A már említett glükózoldatok és a kiszáradás elleni rehidráló tabletták mellé magas fehérje- és kalóriatartalmú élelmiszerek lejuttatását is tervezik. Ezek az ételek hasonlóak ahhoz, mint amit az ûrhajósok visznek magukkal az ûrutazások alkalmával. Az ûrhajósok és a bányászok körülményei nemcsak a táplálkozási megoldásokban hasonlítanak: pszichológiailag is igen hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor egy ûrhajóban kell hosszabb idõt eltölteni néhány másik ember társaságában.-
Persze bennem is megmozdult valami segíteni akarás és kutatok strapabíró guminõk után. Mert ugye négy hónap az négy hónap.
Ami meg a tulajdonosok kézmosását illeti, hányingerem van tõlük. Annál is inkább mert itt is szerepel egy Bohn nevû és ha ezt a nevet meglátom vagy meg hallom, az összes svájci bicska kinyílik a zsebemben.
-A bányatulajdonos San Esteban chilei cég többször is elhárította a felelõsséget magáról a baleset miatt. A bányában korábban "soha nem volt ilyen típusú katasztrófa, a dolgozók jól képzettek, és rendelkeztek biztonsági berendezésekkel egy ilyen jellegû eseménnyel szembeni védekezéshez" - közölte hétfõn az egyik bányatulajdonos, Alejandro Bohn.
A bányatulajdonosok minden felelõsséget elhárítottak magukról. A miniszter szerint az omlást követõ két napon valamennyi bányászt ki lehetett volna menteni, ha a fõ szellõzõakna mellett ott lett volna a létra, az omlás csak ezután tömte el véglegesen a kijáratot, elzárva a gyors menekülés lehetõségét.-

Ha valaki végig olvassa és esetleg tudja, hogy hová lett a létra, akkor legyen szíves tájékoztatni, mert addig nincs guminõ!

Raklap