A cikkben részletes beszámolót kapunk arról, hogy egy hongkongi vegyi üzemben egyik este elfelejtettek lefedni három kisebb tartályt, amelyekben hidrogén-cianidot tartalmazó anyagot tároltak. Másnap az üzem egyik 19 éves nõi dolgozóját eszméletlenül találták abban a szobában, ahol a tartályok álltak. A hölgy négy órán keresztül volt a helyiségben.

A cég igazgatója, aki egyébként orvosi végzettséggel rendelkezik, "elviselhetetlen szagot" érzett a raktár mellett lévõ irodájában. Átment a szomszéd helyiségbe, megtalálta a földön fekvõ eszméletlen lányt, és gyorsan a szabad levegõre vitte. Hívta a mentõket, tûzoltókat, majd visszament a raktárba, kinyitotta az összes ablakot. Körülbelül 10 percet töltött el a mérges gázzal teli helyiségben. Ezt követõen arról panaszkodott, hogy erõsen szédül, és rosszul érzi magát, úgyhogy kórházba kellett szállítani. Ami a lányt illeti, 15 órán keresztül mesterségesen lélegeztették, hosszú ideig öntudatlan volt, azonban néhány napon belül talpra állt, és visszanyerte egészségét.

A helyszínre érkezett tûzoltók közül négyen szintén rosszul lettek, annak ellenére, hogy teljes védõfelszerelésben és maszkban léptek be a helyiségbe, ahol 20-30 percig dolgoztak. Égett az arcuk, szédültek, fájt a fejük, csípett a szemük, gombócot éreztek a torkukban, úgyhogy mind a négy tûzoltót orvosi ellátásban kellett részesíteni. Egy 50 éves kollégájuk pedig a helyiségtõl nagyjából 30 méterre tartózkodott, azonban nem viselt védõfelszerelést és maszkot. Õnála is ugyanazok a tünetek jelentkeztek, mint társainál, úgyhogy kórházba kellett szállítani.
Az orvosi szaklap az alábbi következtetéseket vonja le: "A mentõegység tagjainak, illetve a tûzoltóknak teljes védõfelszerelést kell viselniük hasonló esetekben. A hidrogén-cianid ugyanis felszívódik a bõrön át, illetve a nyálkahártyákon keresztül is. A tûzoltók ruházata nem volt tökéletes, ugyanis a füleiket szabadon hagyta. A mérgezést szenvedett tûzoltók esetében a felszívódás bõrfelületen keresztül történt. De a mérges gáz még a ruhán is képes áthatolni. A tanulság az, hogy olyan védõfelszerelésben szabad csak hidrogén-cianiddal telített helyiségbe belépni, amely teljes mértékben elfedi a testet."
Ha három kis méretû tartályból kiszabaduló hidrogén-cianid ilyen súlyos tüneteket okozott a helyiségbe belépõ tûzoltók esetében, akkor vajon a náci lágerekben mûködõ állítólagos gázkamrákba belépõ, és a holttestek elszállításának feladatával megbízott úgynevezett Sonderkommando tagjai - akik a legtöbb állítólagos szemtanú elmondása szerint nem viseltek semmiféle maszkot és védõfelszerelést - miképpen maradtak egyáltalán életben? A kérdés annál is inkább jogos, mivel a 2-3000 elgázosított tetemének kivonszolása bizony félóránál is jóval tovább tarthatott, sokan pedig nem lehettek az egység tagjai a rettenetesen zsúfolt helyiségben. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett szemtanúk szerint a Sonderkommando percekkel az elgázosítás befejezése után megkezdte a halottak kivonszolását. /Germar Rudolf revizionista történész egyébként bebizonyította, hogy ha igaz lenne a holovallás papjainak álítása, mely szerint a gázkamrákban bent lévõ 2-3000 ezer ember 20-30 pec alatt meghalt, akkor ahhoz olyan mennyiségû hidrogén-cianidra lett volna szükség, amely még akkor is veszélyes lett volna a Sonderkommando tagjaira, ha azok védõfelszerelést és gázálarcot viselnek./
Rudolf Höss, az auschwitzi tábor egykori parancsnoka a nürnbergi törvényszék elõtt erõszakkal kicsikart "vallomásában" azt mondta, hogy a Sonderkommando tagjai ettek (!) és cigarettáztak (!), miközben vonszolták ki a kamrából a tetemeket. Vagyis nem volt rajtuk maszk. Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk címû könyvében "szemtanúk" szavait idézi. Egy Abraham Dragon nevû egykori auschwitzi fogoly, aki magát a Sonderkommando tagjának hazudta, a következõket mondta a szerzõnek: " Egyszerû, hétköznapi, civil öltözéket viseltünk. A nadrágunkon vörös csík volt, a felsõ ruhánk hátsó részén pedig egy vörös kereszt. Fejünkön kék színû sapka volt. A Sonderkommando minden tagja ugyanilyen ruhában dolgozott." /Greif könyvének angol nyelvû kiadása, 2005. 142. old./
Egy másik "tanú", Eliezer Eisenschmidt a következõket nyilatkozta: "Civil ruhát hordtunk, a nadrágunkon vörös csík húzódott, így könnyebb volt az egység tagjait felismerni. De persze csak egyféle ruházatunk lehetett."/235. old./
Érdemes még feljegyezni Grief interjúját egy Josef Sacker nevû hazudozóval:
"Kérdés: Volt egyenruhájuk? Milyen öltözéket viseltek a Sonderkomando tagjai?
Válasz: Egyszerû, hétköznapi ruhában voltunk.
Kérdés: Hogy nézett ki az öltözék, amit hordtak?
Válasz: Egyszerû, mindennapi ruha volt rajtunk, amely Kanadában készült." /106. old./
Fent látható David Olere nevezetes rajza, amely "ismeretterjesztõ" könyvekben, tankönyvekben is feltûnik az emberiség hülyítése céljából. A Sonderkommando egyik tagja félmeztelenül vonszolja ki a megölt foglyok tetemeit a gázkamrából. Védõfelszerelés, maszk nincs rajta.
A maszkkal és védõfelszereléssel ellátott hongkongi tûzoltók 10-20 perccel azután léptek a helyiségbe, hogy az üzem igazgatója kinyitotta az összes ablakot. A Sonderkommando tagjai pedig civil ruhában vagy félmeztelenül mentek be a ki nem szellõztetett gázkamrákba, néhány perccel, más leírások szerint pedig 20-30 perccel a gyilkos mûvelet befejezése után. Ráadásul sokkal keményebben kellett dolgozniuk a rosszul táplált, legyengült foglyoknak a hidrogén-cianiddal lényegesebben telítettebb helyiségben, mint a biztosan nem éhezõ, fizikailag jó állapotban lévõ hongkongi tûzoltóknak. Ennek ellenére soha senki sem számolt be az állítólagos szemtanúk közül arról, hogy a Sonderkommando tagjai közül bárki is rosszul lett volna. /Egyedül Nyiszli Milkós említi Mengele boncolóorvosa voltam címû könyvében, hogy voltak, akik "fuldokolva köhögtek"./

Felettébb furcsa.
Miként az is különös, hogy a gázkamra nyitott ajtaján át sem áramlott ki a halálos gáz, pedig a hongkongi esetben a raktártól 30 méterre álló tûzoltónál is jelentkeztek a mérgezési tünetek. Márpedig a gázkamra ajtaja bizony igencsak hosszú ideig nyitva kellett legyen, hiszen a 2-3000 holttest elszállítása sokáig, talán egy óráig, vagy jóval tovább is eltarthatott. Egyetlen magyarázat lehetséges: az auschwitzi gázkamrák környékén 1942 és 44 között a fizika, kémia és biológia törvényei érvényüket veszítették.
Ilyen felszerelésben léptek a hidrogén-cianiddal telített helyiségbe a hongkongi tûzoltók. Ennek ellenére 20-30 perc munka után rosszul lettek, úgyhogy orvosi ellátásban kellett õket részesíteni. Bezzeg a Sonderkommando tagjai félmeztelenül, civil ruhában mentek be a gázkamrákba, de semmi bajuk sem esett.

Kitartás.hu